A gabonavető gépek felkészítése a repce és az őszi kalászosok vetéseire

Még alig fejeződtek be a szántóföldön termesztett kenyérgabonák ez évi betakarításai, máris készülni
lehet és kell a nyár végi – ősz eleji vetésű növények (az őszi káposztarepce és az őszi kalászosok)
vetéseire. Az őszi vetésű növények agronómiai igényéből adódóan, augusztus vége – október
közepe/vége között az őszi káposztarepce majd az őszi kalászos gabonák – vetési sorrendjükben:
rozs, tritikále, őszi árpa, tönkölybúza és a durum vagy makaróni búzák – vetését kell egy aránylag
rövid időszakon belül, megfelelő agronómiai minőségben elvégezni.
A sorba vető gépek és gépkapcsolások időben való felkészítése a repce vagy a gabonafélék

vetésére a sikeres termesztés egyik kulcsa

A hazai vetésterület tekintetében a legnagyobb területen termelt őszi vetésű növények vetőmagjainak
elvetésére – ez évente és országosan kb. 1,4-1,5 millió hektár vetésterületet jelent –, a különböző
kialakítású gabonavető gépek, illetve azok (talajművelős/sávművelős) gépkombinációi állnak a
termelők rendelkezésére. Ezek a – mechanikus vagy pneumatikus vetőszerkezetű technikai
kialakítású – sorba vető gépek és gépkapcsolások/gépkombinációk, a fejlett műszaki színvonaluknál
fogva alkalmasak a növények vetőmagjainak optimális időn belüli elvetésére. A jó minőségű vetési
munkák elvégzéséhez szükséges feltételeket – gépfelkészítés, beállítás és gépüzemeltetés stb. –
azonban a felhasználóik teremthetik meg. A vetés az egyik olyan növénytermesztés-technológiai
munkaművelet, amelynek hibáit a további gépi beavatkozások során kijavítani már nem lehet, így ezt
a műveletet már előretekintve, megfelelő időben és módon, a korszerű vetéstechnikákat előtérbe
helyezve kell elvégezni. A gabonavető gépek sokféle konstrukciós kialakításai nem adnak
lehetőséget arra, hogy minden egyes géptípus felkészítésével külön-külön is foglalkozni lehessen,
ezért a következőkben azokra az általános vetés-előkészületi munkákra történik utalás, amelyek –
valamilyen vonatkozásban – tulajdonképpen valamennyi gabonavető gépre is érvényesek lehetnek.
Alapeljárások a gabonavető gépek felkészítése során
A gabonavető gépek elengedhetetlen tartozékai az egyes „Kezelési-karbantartási utasítások”, az ún.
gépkönyvek, amelyek hasznos tanácsokkal és útbaigazítással szolgálnak a gépkezelőknek a
különböző gépfelkészítések, beállítások, üzemeltetések és karbantartások során. A gépekkel
végzendő valamennyi munkaművelet/eljárás során az abban foglaltak szerint szükséges eljárni, ezért
a gépkezelők figyelmesen tanulmányozzák át az ott leírtakat, valamint jól őrizzék meg (a későbbiekre
is) ezeket a műszaki dokumentációkat.
A jó minőségű vetési munkákhoz szükséges műszaki feladatok legelső lépése a különböző
konstrukciójú gabonavető gépek gondos elő- és felkészítése. Ez, természetesen más és más
feladatokat jelent egy új gabonavető gép esetében – főleg akkor, ha egy új és még ismeretlen típusról
van szó –, mintha a gyakorlatban már hosszabb ideje használt, régebbi vetőgépet kellene felkészíteni
a vetési idényre.
Általános teendők egy új gabonavető gép esetében
Egy új beszerzésű gabonavető gép esetében – a gépkezelő részéről – a legelső feladat az új géptípus
megismerése, majd a vetőgép összeszerelése. A gabonavető gépek esetében erről azért is kell szólni,
mert a megfelelő minőségű vetésnek egyik alapfeltétele a vetőgép kellő ismerete és gondos
beállítása, ami különösen az újabb fejlesztésű (technikailag bonyolultabb, pneumatikus
vetőszerkezetű) gépkombinációkra jellemző. Az új gépekhez kötelezően mellékelt műszaki
dokumentáció (az ún. gépkönyv) gondos és részletes áttanulmányozásával megismerhetők a
gabonavető gépek azon sajátosságai, amelyeket nem ismerve, nem is lehet azokat minden esetben

célszerűen használni. Ha az új géptípus kellő ismerete nélküli összeszerelés, majd a későbbi
üzemeltetés során „derülnek” ki a gép sajátosságai, újdonságai, előnyös/hátrányos tulajdonságai, az a
vetések időbeni végrehajtását hátráltathatja. A traktorvezető-gépkezelőknek célszerű már előre
megismerni a gépekkel kapcsolatos legfontosabb teendőket, amelyeket a későbbiekben a vetés
végrehajtása során hasznosíthatnak. Az új vetőgép megismerése és a gépkönyv részletes
áttanulmányozása után, a gépkönyv vonatkozó előírásai szerint kell az üzembe helyezés előtti
teendőket elvégezni:
 részletes átvizsgálás szemrevételezéssel, hogy a szállítás során a gép nem sérült-e meg;
 a vetőgép és tartozékainak szállítójegy szerinti ellenőrzése, különös figyelemmel a kiegészítő
tartozékok és a műszaki dokumentáció(k) meglétére;
 csavarkötések meghúzása és a gépelemek rögzítettségének leellenőrzése;
 a járókerekek gumiabroncsai levegőnyomásának beállítása, kerékanya csavarok meghúzása;
 a hidraulikus rendszerek és csatlakoztatásaik leellenőrzése;
 a vetőgép végszerelésére vonatkozó előírások gépkönyv szerinti elvégzése.
A már használt gépek részletes átvizsgálása „a-tól z-ig”
Az ún. öreg, esetleg már több éven át használt gabonavető gép üzemelésre történő felkészítése az
átlagosnál jóval gondosabb munkát igényel a gépkezelőtől. Ennek figyelmen kívül hagyása már a
vetési szezonban – az üzemelés közben – bosszulhatja meg magát. A gabonavető gépek üzembe
helyezés előtti felülvizsgálatánál is célszerű a gépkönyv idevonatkozó utasításai szerint eljárni. Az
ellenőrzések feltétlenül terjedjenek ki a vetés technikai megvalósítása lehetőségének (talajkerék és
áthajtása; lánckerekek–hajtóláncok; láncfeszítő kerekek; hajtómű állapota és feltöltöttsége stb.)
átvizsgálására. Mindezeknél sokféle hibalehetőség előfordulhat (repedés, törés, kopás, megnyúlás
vagy szorulás stb.), ezek szakszerű kijavítása, a hibák elhárítása, felújítás vagy alkatrészcsere is lehet.
Ellenőrizni szükséges továbbá:
 a járókerekek gumiabroncsnyomását, a hidraulikus funkciók (pl. nyomjelző vagy a csoroszlya
kiemelő rendszer) akadálytalan működését;
 a teljes vetőrendszer működési funkcióit (a pneumatikus vetési rendszerű gépeknél a
tömítetlenségek megszüntetése; magelosztó fejek és magvezető csövek állapota; ventilátort
meghajtó ékszíjak megfeszítése; a megfelelő levegő túlnyomás biztosítása stb.);
 a mechanikus vetőszerkezetű gépeknél átvizsgálásra szorul a teljes magadagoló rendszer (a
magtartály és a boltozódás-gátlók; a toló hengeres/bütykös hengeres magadagoló szerkezetek,
valamint meghajtásaik; maglevezető csövek állapota, épsége stb.);
 szemrevételezéssel ellenőrizendők a bütykös hengeres adagolókerekek toló bütykeinek épsége,
kopása, és szükség esetén az adagolókerekeket ki kell cserélni;
 megvizsgálandók az adagolószerkezetek (bütykös adagolóhengerek) az apró, pl.
repcevetőmagról, a normál (pl. őszi búza) vetőmagra történő átállításának lehetőségei (ez osztott
tolózár vagy szétkapcsolható tárcsa is lehet), illetve az adagolórés állíthatósága;
 a tolóhengeres magadagoló szerkezetek esetében ellenőrizendők, hogy a tolóhengerek egyforma
(megegyező) alapbeállítással vannak-e beszerelve, azok fenéklemeztől való távolsága az
előírtaknak megfelelő;
 ugyancsak ellenőrizni kell a gépek talajjal érintkező, illetve a talajban dolgozó részegységeit is: a
vetőcsoroszlyák sortávolságait; a tárcsás vetőcsoroszlyák éleinek (a csúszócsoroszlyás gépeknél a
csoroszlya orrbetétek) állapotát; a csoroszlyakarok nyomórugóinak épségét; a csoroszlyatartók
felfüggesztéseit; a magnyomó kerekek, a magtakaró boronafogak hibamentességét, és szükség
esetén az egyes részegységek kicserélését is el kell végezni.
 fontos még a starterműtrágya kiadagoló berendezések (tartály, ejtőcsövek, meghajtás, adagolók,
műtrágya-kijuttató csoroszlyák stb.) ellenőrzése és beállítása;
 a különböző adagmennyiségek (dózisok) kijuttatására valamennyi vetőgép gépkönyvében
részletes útmutatás található meg, és a vetésellenőrző készüléket is a gyártói előírások szerint
lehet csatlakoztatni, illetve kalibrálni.

Ezen előkészítő (felkészítő) munkák elvégzése után lehet azt mondani, hogy az adott vetőgép már
üzembe helyezésre kész állapotában várja a vetési szezont.
Üzembe helyezés és az alapbeállítások lehetőségei a vetőgépeken
Az üzembe helyezés során a gépek alapbeállításait a gépkönyvben leírtak előírásai szerint szükséges
elvégezni:
 a vetőgép csatlakoztatása az üzemeltető erőgéphez (a hidraulikus csatlakozások ellenőrzése; a
hidraulikus rendszer és a nyomjelzők működésének kipróbálása stb.);
 a tolóhengeres adagolószerkezetű gépeknél a kiadagolandó magmennyiség az adagolóelem aktív
működő hosszának változtatásával és az adagoló vetőtengelyének fordulatszám változtatásával
szabályozható, illetve állítható be;
 a tolóhengeres adagolószerkezetű gépeknél a magféleség szerinti beállítás a tolóhenger alatti
fenéklemez és az adagolóelem aktív hosszának változtatásával biztosítható;
 a bütykös hengeres (ún. tolóbütykös) adagolóelemekkel ellátott gépek esetében a kiadagolandó
magmennyiséget a vetőtengely fordulatszámának változtatásával lehet beszabályozni, míg a
magféleség szerinti beállítás az adott vetőmagnak megfelelő profilú adagolóelemek
beszerelésével és az alattuk lévő fenéklemez, illetve az adagolóelemek feletti tolózár együttes
állításával végezhető el;
 a vetési mélység valamennyi vetőgépnél a vetőcsoroszlyákra ható nyomóerő (ún.
csoroszlyanyomás) változtatásával állítható be. Ez a nyomóerő, központilag hidraulikus úton,
illetve csoroszlyánként (soronként) a vetőcsoroszlya önsúlyán túl, annak pótsúlyozásával vagy a
csoroszlyakarok nyomórugóinak feszítése/lazítása által szabályozható. A korszerűbb vetőgépeken
a vetőcsoroszlyák vonószárait tartó közös gerendely – a vetősín – hidraulikus úton történő
elfordításával központilag lehet a vetési mélységet beállítani. Ezen túlmenően, elemenként – a
vetőcsoroszlyák terhelő rugóinak előfeszítésével – egyedenkénti mélységszabályozásra is
lehetőség nyílik. Ez különösen jelentős a traktor kerekei nyomában lévő vetőcsoroszlyák
esetében, amelyekre – amennyiben nincs traktornyom-lazító – nagyobb terhelést kell adni, mint a
többiekre, a keréktaposás miatt előálló talajtömörödés miatt csak így biztosítható a megfelelő
vetési mélység. A vetési mélység beállítása során is célszerű a gépkönyv idevonatkozó előírásait
követni.
A kivetendő magmennyiség kiszámítása, vetőgép leforgatási próba
A kivetendő mag mennyiségét (1. kép) – a vetőmagféleségtől, fajtától függően – számítással lehet
meghatározni, amelyhez az 1. táblázat képletei nyújtanak segítséget. Az őszi vetések két
legfontosabb növénye (az őszi búza és a repce) vetőmagjainak a vetés szempontjából szükséges főbb
jellemzői a 2. táblázatban kerültek összefoglalásra. A számítással meghatározott kivetendő
magmennyiség – a vetőmagnorma – leellenőrzésére, még a vetés megkezdése előtt ún. leforgatási
próbát kell végezni. Ennek egyszerű és gyors lebonyolítására – szinte valamennyi vetőgéphez – a
gyári leforgató készlet is rendelkezésre áll. A vetőgép beállítási táblázatából az adott vetőmaghoz
tartozó – számítással meghatározott – kivetendő magmennyiséget (kg/ha) szükséges kiválasztani, és
annak figyelembe vételével (pl. 1/10-ed vagy 1/20-ad hektárnyi területre) kell a gépet beállítani (2. és
3. kép) és a leforgatási próbát elvégezni. Erre a műveletre a gépkönyvekben részletes leírások
találhatók! A leforgatási próba (4. és 5. kép) során kivetett magvak felfogása és lemérése (6. kép)
útján a számított, illetve lemért magmennyiségek összehasonlíthatók.
Ajánlások a vetések technikai végrehajtásához

A megfelelő sorcsatlakozás érdekében a nyomjelzők beállítása a szélső vetősortól vagy a gépközéptől
számítottan is elvégezhető. A beállított érték – a vezetés módjától függően – vonatkozhat a traktor
középre, vagy a jobboldali mellső kerék közepére.

A leforgatási próba után kerülhet sor a próbavetésre, amely során a számítással, ill. a leforgatással
meghatározott kivetendő csíraszám és magmennyiség értékeit (pl. db mag/folyóméter; kg/m 2 ), illetve
a gép adagolási pontosságát és a vetési mélységet lehet visszaellenőrizni (7. kép). Ha a kivetendő és a
kivetett magmennyiségek értékei között lényeges eltérés tapasztalható, korrigálni szükséges az egyes
gépbeállítások értékeit, aminek eredményit ismételt próbavetéssel kell ellenőrizni. A jó mag–talaj
kapcsolat a megnyomó kerekek egyedi beállításával (8. kép), vagy – ahol lehetőség van – a
csoroszlyaterhelés (csoroszlyanyomás) központi beállításával (9. kép) lényegesen javítható, amivel
nagyban járulhatunk hozzá az egyszerre történő, ún. robbanásszerű keléshez, ezzel az egyenletes
állomány kialakulásához.
A különböző növények magvainak vetésekor érdemes különleges figyelmet fordítani, hogy
fémzárolt, ellenőrzött, garantáltan jó minőségű, tiszta, fajtaazonos, jó csírázóképességű és csávázott
vetőmag kerüljön a magágyba! A vetőmag fémzároló cédulát – a vetőmag minősítő tanúsítványát –
javasolt megőrizni, és a későbbi esetleges vitás esetek elkerülése céljából hasznos lehet egy kisebb
mennyiségű vetőmag „ellenminta” megőrzése is. A vetést célszerű művelőutasra tervezni, és a
jövőbeli tápanyag-visszapótlási, növényvédelmi eljárások (műtrágyaszórás/permetezés)
rendelkezésre álló munkagépei munkaszélességének függvényében kell a gabonavető gépek
művelőút-automatikáját (a művelőnyom „ritmusát”) beállítani (10. kép) – kivéve, ha a vetést követő
műveletek erő- és munkagépeit helyre és időben való korlátlan visszatérést biztosító korrekciós
műholdjelek vezérlik.
A vetés gyakorlati végrehajtását a „forgóval” (szegélyvetéssel) lehet megkezdeni, ahová – a vetőgép
munkaszélességétől függően – 2-4 gépalj területet szükséges bevetni. A vetés ajánlott
munkasebessége: a gépek vetőszerkezetének és felépítésének korszerűségétől függően 8-12 (max. 15)
km/h közötti legyen. A korszerűtlenebb, régebbi gépek és nem megfelelő magágykészítés esetén a
sebességhatárok alsó értékét, a technikailag korszerű, modern vetőszerkezetű gépek és jó vetőágy
esetén a nagyobb sebességértékeket lehet megválasztani. A (vetőmag, műtrágya) feltöltés-kiszolgálás
jó munkaszervezése az idő kihasználási tényezők javulását, ezáltal a produktív idő alatti
teljesítmények növekedését eredményezi.

1. táblázat Kivetendő magmennyiség kiszámítása

Mutatók megnevezése

Mutatók értékei
őszi búza repce
vetőmagvak esetében

Vetőmag-tisztaság
Csírázóképesség
Ezermagtömeg
Hektáronkénti csíraszám
Térfogattömeg
1 kg-ban lévő magvak
száma

99-98%
96-95%
30-55 g/1000 mag
4,1-6,0 M db/ha
720-840 kg/m 3
18.182-33.334 db

99-95%
95-85%
4-7 g/1000 mag
0,4-0,7 M db/ha
920-980 kg/m 3
142.857-250.000 db

Vetési sortávolság ~12-15, illetve ~24-30 cm
Vetési tőtávolság ~1,1-2,0 cm ~11,1-20,8 cm

Vetési mélység
Kivetendő magmennyiség

3-6 cm
180-250 kg/ha

1,5-2,5 cm
~2-5 kg/ha
2. táblázat Őszi búza és repce vetőmagvak tulajdonságai, vetési jellemzők

1. kép A kivetendő mag mennyiségének beállítása mechanikus vetőgépen
2. kép Központi magadagoló szerkezet és beállítási lehetősége pneumatikus gabonavető
gépen
3. kép Tolóbütykös adagolóhengerek
4. kép Leforgatási próba mechanikus vetőszerkezetű gépnél
5. kép A vetési munkát megelőzi a vetőszerkezet leforgatási próbája
6. kép Leforgatással felfogott magvak visszamérése
7. kép Az adagolási pontosság és a vetési mélység leellenőrzése a területen
8. kép A magnyomó kerék terhelésének egyedi beállítása
9. kép Vetőcsoroszlya terhelés (csoroszlyanyomás) központi beállítása
10. kép Művelőnyom ritmus beállító, vetésellenőrző display

Lapszám: 
Promó: 
Nem