Tapasztalataim és a gazdák tapasztalatai alapján egy gazdasági éven belül az időjárási szélsőségek aránya folyamatosan növekszik. Ezek a szélsőségek már most is – és a jövőben – még inkább nehéz feladatok elé állítják a gazdákat. Szakítani kell a „több éve így csináljuk” szemlélettel, több területen is módosítások szükségesek, többek között a tavaszi talajmunkák gyakorlatában is. A talajművelésben sem megengedett a rutinszerű eljárások alkalmazása, a gazdáknak megfontoltan kell dönteni.

Véleményem szerint, a tavaszi vetésű növények tenyészidei igényeit a legtöbb talajon az elővetemény lekerülése után meg kell alapozni, elsőként a megfelelő tarlómunkálatokkal (1. kép). Ezután következhet az alapművelés, amelynek legkedveltebb módja az őszi szántás.

1. kép Kultivátorral végzett tarlókezelés megfelelően lezárva

Az őszi/téli csapadékosabb időszak előtt elvégzett szántások felszínét egyengetni kell, s ezek a talajok megfelelően tudnak áttelelni. Az így áttelelt talajok egyenletesebben áznak át, kevésbé vízvesztőek, igaz néhány nappal később szikkadnak, de épp ezért lehet jól időzíteni a magágykészítést.

Őszi alapművelés

Alapműveléskor a legfőbb feladat, hogy olyan talajállapotot alakítsunk ki, amely kevésbé vízvesztő, ezen felül segítsük elő a téli csapadék a talajba jutását és tározását. Az elmúlt évek tapasztalatai alátámasztják ezen kedvező réteg kialakításának és megőrzésének a fontosságát. Az őszi művelések ezeknek a nagyon is fontos kritériumoknak csak részben felelnek meg. Szerencsére egyre több gazda ismeri fel, hogy a talajuk a hibás döntések következtében veszélynek van kitéve, ezért igyekeznek ezeket a hibákat nem előidézni, a meglévőket pedig orvosolni (2. kép).

2. kép A kialakult talajállapot-hiba (talpréteg) látható jelei

Ezt csak úgy érhető el, ha a területeiken rendszeresen végeznek állapotfelméréseket (egyik legfontosabb a gyökérzóna-vizsgálat). Egyes gazdák túlbecsülik a talajuk állapotát, jobbnak hiszik, természetesen vizsgálat nélkül. Ezek a hibák egyszerű talajállapot-vizsgálatokkal (pálcaszondás, ásópróbás) elkerülhetőek, s időben felismerve a bajt, javíthatók lennének.

Túlságosan sok az állapothiba, ráadásul a külön menetes, tavaszra hagyott elmunkálás a káros visszatömörítés veszélyével jár. A víztárolás szempontjából az aktív gyökérzónamélység – legalább 40 cm – megtartása és kialakítása (lazítóval, kultivátorral) lehet a megoldás, amely esélyt adhat a nyári szárazság minél kisebb termésveszteséggel való átvészelésére.

Őszi alapművelési tapasztalatok 2016-ban

A nyár végi, valamint őszi vetésű növények alá 2016-ban megfelelően lehetett az alapművelést elvégezni, mivel elegendő nedvesség állt a rendelkezésre az ország nagyobbik részén. A 2016 októbere és novembere az átlagosnál csapadékosabb volt, így az őszi alapművelések esetében már jóval kedvezőtlenebb volt a helyzet. Az őszi növények betakarítása több gazdaságban elhúzódott, így az őszi műveléseket csak megkésve, rossz körülmények között, vagy egyáltalán nem tudták a gazdák elvégezni. Az átázott talajokat csak kenve, gyúrva tudták a gazdák művelni, kialakítva így káros talpréteget. Az év végére pedig a tartós fagyoknak köszönhetően az elmunkálási műveletek elmaradtak. A megkésett szántások nyitva maradtak, a több héten keresztül tartó fagy következtében nagy számban fog képződni fagymorzsa (por). A fagymorzsa fizikai aprózódás révén létrejövő szerkezet, amelynek az időjárással szembeni (szél, heves eső) ellenálló képessége kicsi (3. kép).

3. kép Túlzott fagymorzsa képződés, gyomosodás. Kedvezőtlen talajállapot.

A létrejövő „morzsák” valójában nem is a morzsa frakciót képviselik, hanem a por frakciót. Tavasszal a szelek ezeket a talajalkotó részeket elhordják a területről, csapadékos tavasz esetén eliszapolódnak, majd az esők egészen az első tömör rétegig lemossák. Az időjárás által okozott károkat mérsékelhetjük amennyiben a rög- és porképző műveletek elkerüljük, a talajbolygatás észszerűsítését, a felszíntakarás idejének kitolását (vetés után is) helyezzük előtérbe. Mivel nem ismerjük pontosan a várható időjárást, így minden változatra fel kell készülni a gazdáknak. Amennyiben a tél havas/esős, az nem ad felmentést arra, hogy ne nedvességkímélő művelést alkalmazzunk.

Tavaszi felszínegyengetés, magágykészítés, vetés utáni elmunkálás

A kialakult tömör művelőtalpakat a tavaszi munkákkal orvosolni már nem lehet, rontani azonban igen, mégpedig rosszul megválasztott elmunkálási móddal. Ebben az helyzetben a kárkisebbítés esélye marad, a szántott talajt legkevésbé gyúró és kenő eszközök használata ajánlott (pl. cross-board simító porhanyító hengerrel, vagy sekélyen járó kombinált kultivátor, amely a víznyomott talajt felületnövekedés nélkül képes levegősebbé tenni). Különösen oda kell figyelni majd a magágykészítés időzítésére (4. kép) (kerülni a talaj összetömését), és eszközére (a henger nélküli változatok a talajt kímélőbbek).

4. kép Az elmunkáláshoz még nedves a talaj. A gazda jól döntött, vár.

A megfelelő időzítés feltétele, hogy ismerjük a talajainkat, azok állapotát, mérlegeljük az eszközparkunkat és annak lehetőségeit. Tanulni mindenképpen lehet a hibás lépésből, de termésveszteség következhet be, különösen, ha erősen csapadékos vagy aszályos idény köszönt ránk. A tél egyelőre az ország nagy részén száraznak mondható, alig volt számottevő csapadék.

Azokon a területeken, ahol valamilyen okból kifolyólag elmaradtak az őszi alapmunkálatok, ott a tavasszal kultivátoros műveléssel célszerű az alapművelést elvégezni. Csak a kis agyagtartalmú, homoktalajokon van létjogosultsága az eke használatának.

A magágy rögösségét a területre kerülő növény fajától, az alkalmazni kívánt növényvédelmi technológiától, és a vetőgép érzékenységétől kell függővé tenni. Amennyiben a magágykészítő gépet megfelelően állítottuk be, akkor az apróbb talajrészecskék (aprómorzsa) a vetési mélységben találhatóak. A magágyalap fölötti rétegben, ahová a vetőmag kerül, az apró morzsák (1-4 mm) nagyobb aránya kedvező, mivel átnedvesedve segítik a magvak vízfelvételét és csírázását. A nagyobb részek pedig a felszín közelében helyezkednek el. A korszerű magágykészítő gépek ezeket az elvárásokat teljesítik, a gazdának az időzítésre (nedvességtartalomra) kell nagyon odafigyelni. Hiába a korszerű gép, ha a talaj nedvességtartalma nem kedvező, akkor a műveletek nem lesznek megfelelő minőségűek.

Vannak olyan növények, melyek esetében meghatározó lehet a preemergens (vetés után, kelés előtti) gyomszabályozás. Ebben az esetben a növényvédő szer a talaj felszínére kerül. Itt vagy egy filmszerű réteget képez, vagy bemosó csapadék szükséges a kívánt hatás kifejtéséhez. Amennyiben a felszín rögös (a 20 mm-nél nagyobb talajalkotórészek aránya magas) akkor a felszínről ezek a szerek lefolynak, nem tudják kifejteni hatásukat. Amennyiben a rögök szétesnek, a belsejében lévő gyommagok nem érintkeznek a szerrel, így könnyen fejlődésnek indulhatnak. A vetés utáni elmunkálás elősegíti a növényvédő szer hatásának a kifejtését. Fontos, hogy ha a vetőgépünk nem rendelkezik elmunkálóval akár külön menetben egy porhanyító hengerrel végezzük el a műveletet.

A hibátlan őszi alapművelések minőségét (5. kép), a tavaszi munkákkal sem ajánlott elrontani, azonban országszerte – ugyanazon talajokon, a hasonló időben végzett alapművelésnél is – jelentős minőségbeli eltérések adódhatnak.

5. kép Megfelelő őszi alapművelés, felszínegyengetéssel

A minőségrontó tényezővé vált a tarlókon az aratási taposás, a napraforgó és a kukoricaföldeken az őszi esők tömörítő hatása. Minőségi különbségek alakultak ki az elmunkált (szántással egy menetben vagy néhány nap szikkadás után külön menetben) és az el nem munkált szántások között is. A taposott táblarészeken ugyanis az eke nyomán hatalmas – biológiai tevékenységet egyáltalán nem mutató – hantok alakultak. Nem szabad elfeledni, hogy az elmunkálási hibák a magágykészítés menetszámát növelik. Tavasszal, amint az idő engedi, továbbá, ha az ásópróbás vizsgálatokkal megállapítható a talaj alkalmassága a művelésre, a felszínt egyengessük el.

Erre alkalmas eszközök a rugós simító-porhanyító henger kombinációk, magágykészítésre, szárazabb talajon a kompaktorok, nedves, de járható talajon pedig a henger nélküli elmunkáló-magágykészítő gépek. A nehézhengerrel egybeépített kompaktorok használatakor különösen figyeljenek a talaj nedvességtartalmára. A simító és egyengető a talajfelszín mikrodomborzatának elmunkálására alkalmas. Jellemző művelete a felszín egyengetése mellett a porhanyítás és a lazítás, sőt a gyomirtás is. Eszköze a simítólemez, amelynek legkülönbözőbb formái ismeretesek.

Lazítóval és kultivátorral végzett alapművelések esetében is fontos lehet a tavaszi felszínegyengetés, azonban ez – ugyanúgy, mint a jól elmunkált őszi szántások esetében – elmaradhat. Kerüljük a magágy elporosítását, mivel így csökkentjük az eliszapolódás és a cserepesedés kockázatát. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy megfelelően időzítjük a tavaszi munkálatokat, de jobb, ha az alapművelések elmunkálását őszre tervezzük. A túl korán, vagy a túl későn végzett műveletek gyakran hibákhoz vezetnek. Az elmunkálás eszközeire kiemelt figyelmet kell fordítani.

A rugós simító hengerrel kombináció kisebb kárral egyenget, mint a hagyományos tárcsa vagy a gerendasimító. Ezek az eszközök erősen porosítanak, az ősszel elmunkálatlan felszín következtében létrejövő barázdákba a fagymorzsákat belehúzzuk, és a vetőgép ebbe a poros rétegbe helyezi bele a magokat, amelyek csírázása így igen kétes.

Az őszi elmunkálással szemben egyik ellenérv a szántott talaj erőteljesebb ülepedése. Ez főként gyengébb hordképességű vagy réti talajok esetében fordul elő. Utóbbi esetében megengedett a nagyobb frakcióméret magasabb aránya is.

A tavasszal is vízzel borított foltokat a felszáradást követően meglazíthatják, vagy amikor már lehet, mentesíteni kell a gyomoktól. A magágykészítés előtt meg kell győződi arról, hogy a felső 10-15 cm-es rétegben mennyi a talaj nedvességtartalma. A sűrű vetésű növényeknél a magágykészítés és vetés egymenetes módja nyújt nagyobb biztonságot.

Elgyomosodott talajokon, erőteljes gyomkelésre lehet felkészülni, vagyis a magágykészítést meg kell előznie a perzselő gyomirtásnak. Ez – úgy tűnik – 2017 tavaszán el fog húzódni, mivel a fagyok csak vélhetően tavasz első napjaiban kezdenek kiengedni.

Tél vége fele nem is sejthető, milyen lesz a tavasz, esősebb, mint az előző évben, vagy olyan száraz, mint 2012-ben. Arra lehet készülni, hogy szélsőséges lehet. Aki jól ismeri a saját talaját, jól tudja, hogy a talajban rendelkezésre álló nedvesség csak részben a csapadék mennyiségétől függ (6. kép). Nagymértékben függ a csapadék hasznosulása az alapművelés minőségétől, az elsietett, illetve megkésett tavaszi műveléstől is.

6. kép Áttelelésre alkalmas, kevésbé vízvesztő őszi szántás

2016 is nehéz esztendő volt a gazdálkodók számára. Bár jó termések jellemezték az évet, a felvásárlási árak nyomottak voltak a legtöbb növényfaj esetében. Ehhez nagyban hozzájárult a kedvező időjárás, amely mérsékelte, illetve elnyomta a már létező talajállapot-hibákat. Azonban ezeket a hibákat nem szabad elfejtenünk. Ahhoz, hogy az idei évben is megalapozzuk a jó terméseket, fontos a talajaink és ezek állapotának ismerete. Nem hiábavalóak a határszemlék, időben kell dönteni a talaj elmunkálásáról, vagy a magágykészítés idejéről és eszközéről.

Fotó: A szerző felvételei