Csonthéjas ültetvények indítása (2.)

Cikkem előző részében a telepítés fortélyairól írtam, most a téma folytatásaként az ültetvények első éveinek legfontosabb termesztéstechnológiai műveleteivel foglalkozom.

A telepítés utáni első metszés

Akár ősszel, akár tavasszal ültettük el az oltványokat, az első metszés időpontja mindig tavasszal van. A kívánt faalakhoz igazítva indítsuk el a fát. Ha suhángot telepítettünk, akkor koronába metszéssel, ha koronás oltványt ültettünk, akkor pedig a koronavesszők válogatásával és erős visszametszésével. Ezzel az első metszéssel a fa törzsmagasságát is meghatározzuk.
A kajszi esetében a kompakt váza korona kialakításához a suhángot tartjuk könnyebben kezelhetőnek. Szerencsére a kajszi kellő mennyiségű rügyalappal bír (ellentétben az őszibarackkal), így a koronás oltványt is nyugodtan erősen visszavághatjuk. Ha túl magasan vannak az oltvány koronavesszői, akkor a fölső részt eldobva csak a törzset hagyjuk meg, abból is sok új hajtást fogunk kapni (1. kép). A kívánt törzsmagasság fölött 30 cm-rel koronába metszést végzünk, majd a kihajtást követően a felső néhány meredekebb szögállású hajtást eltávolítva, a megmaradókból kezdjük meg a korona kialakítását.
Őszibarackból sajnos nem mindig kapunk jó minőségű koronás oltványt, és gyakran a koronavesszők túl magasan vannak. Gondot jelent, hogy az őszibarack oltványok törzsén szinte alig van rejtett rügy, amiből kihajtásra számíthatunk. Az erős visszametszés és csak a törzs meghagyása tehát itt nem járható út. Az oltvány oldalelágazásainak erős visszametszésével indítsuk a fát.
A cseresznye, a meggy és a szilva intenzív ültetvényeinek telepítéséhez a suháng a legjobb, amit koronába metszéssel indítunk, akár nyitott, akár központi tengelyes fákat nevelünk.

Koronanevelés, alakító metszés

A nevelés során a gyümölcsfa törzsének kialakítása, ápolása, a fa életében meghatározó jelentőségű. Fajtól, művelésmódtól függően választhatunk egészen alacsony (pl. 20 cm-es), vagy ennél magasabb törzset is. Ez függ attól is, hogy kézi vagy gépi szedésre tervezzük az ültetvényt. Magasabb törzs jobb védelmet biztosít a talajmenti fagyokkal szemben. Ne feledkezzünk meg azonban a törzsképzés energia elvonó szerepéről! A magas törzsű fák sok tápanyagot a törzsbe építenek be a gyümölcsök helyett. Ne alakítsunk ezért ki magasabb törzset, mint ami feltétlenül szükséges.
A törzs sérülésmentességére, ép, egészséges állapotára mindig gondosan ügyeljünk! A koronába metszést követően, illetve később bármilyen metszési beavatkozás során a sebkezelés nem hagyható el! Különösen a kajszinál, őszibaracknál ajánlatos még elgondolkodni az ágtorok és törzs külön elvégzett alapos rezes lemosó permetezéséről (baktérium, gomba ellen) ősszel és tavasszal is! Kisebb ültetvényben ez megoldható háti motoros permetezővel is. Fontos, hogy a lemosó permetezések során folyjon a permetlé a törzsön. Különösen a kajszi eléggé hajlamos az ágtorok repedésre, ami nyílt bejárást enged a kórokozóknak. Az utóbbi években sajnos egyre gyakrabban károsító fitoplazma, a különböző gombák és baktériumok, akár ezek együttes jelenléte is, a korábbiaknál fokozottabb védekezést igényel. Kihagyhatatlan a tősarjak megszüntetése, melyeknek léte sajnos az alanytól is függ. A rajta megtelepedő, az élő növények nedvével táplálkozó tetvek is vektorai, terjesztői a különböző kórokozóknak, főként a vírusoknak! A tősarjakat soha ne a talaj felett vagdossuk vissza, mert így csak szaporítjuk a számukat. A fa törzse körül el kell húzni a földet, és lehetőség szerint le kell tépni ezeket az alanyról, mivel így az alvó rügyek számát is csökkentjük. Ajánlatos még az őszi lemosó permetezések előtt a törzs tisztítása és fehérre meszelése is.
Az alakító metszést a kívánt faalaknak megfelelően már az első évtől folyamatosan végezni kell. A csonthéjasoknál ez főként nyári metszést jelent, tavaszi fás metszéssel kiegészítve. A téli nyugalmi időszakban a gutaütéses betegség veszélye miatt a csonthéjasokat tilos metszeni!
A kajszinál tapasztalatom szerint a kompakt váza korona vált be legjobban. Erre leginkább alkalmasak a standard és a felfelé törő koronahabitusú fajták. Első évben 8-10 hajtást is hagyjunk meg, visszavágás nélkül. A további 3-4 évben a vezéreket lehetőség szerint csúcsrügyből neveljük, a visszavágást mellőzve.
Az erősen felfelé törőknél (pl. Bergarouge) a fény minél jobb kihasználása érdekében feltétlenül kötözni kell (2. kép). Így szépen kialakított, 65-70 fokos szögállású oldalvezéreket kapunk, egy méretegység vastagságú törzshöz kétharmad méret oldalvezért rendelve, egyúttal biztosítva a kellő fényellátást is. Ennél a faalaknál az oldalvezéreket általában nem vágjuk vissza, azaz csúcsrügyből neveljük kb. 4 éven át, majd ezt követően egy magassági beállítást végzünk, 3-3,5 méter magasságban letetejezzük a fákat. A koronán belül szándékunk mindenképpen a megfelelő vessző-gally arány biztosítása. Fontos a kellő számú vessző jelenléte, több szempontból is. Egyrészt a vesszőkön néhány nappal később nyílnak a virágok, így nagyobb eséllyel elkerülik a fagyokat, másrészt a gyümölcsök is nagyobbak és kiegyenlítettebb méretűek a vesszőkön, mint a gallyak nyársain.
A félintenzív cseresznyetermesztésben szerzett tapasztalataim alapján lehetségesnek tartom bizonyos tartományon belül és feltételekkel, a szűk térállást, erős növekedésű alanyok (vadcseresznye, sajmeggy) esetében is. Mi a következő szempontok szerint alakítottuk a fákat. A térállás 5 x 2 m, domináns központi tengely, 3-4 konstans alsó vázág kb. 35 fokos szögben. A központi tengelyen felfelé haladva egyre rövidülő gallyrendszert felépítve, melynek vastagsági aránya a tengelyhez képest 35-38%-os. A gallyakat 4-5 évre kívánjuk termelésben hagyni, mellettük fokozatosan újakat képzünk (3. kép). Sok metszést kiegészítő eljárást alkalmaztunk. Legfontosabb talán a lekötözés az oldalelágazások helyes szögének beállítása. Ezen kívül végeztünk hajtáscsavarást-roppantást (4. kép), hajtásválogatást, túl meredek vagy megerősödött vázkar esetén karmegtörést is. Az oldalelágazások lapos szögben tartására rendszeresen alkalmazzuk a szektoriális kettős metszést. A nyári metszés elengedhetetlen! A sebkezelésről sohasem feledkezzünk meg! A központi tengely felkopaszodásának megakadályozását rügy feletti bemetszésekkel értük el (5. kép).
Erős alanyok használatakor rendszeresen gyökérmetszést is kell végezni. A fák magassági növekedését a központi tengely visszametszésével korlátozzuk, kb. 3,5 méteres magasságban.
Ezekkel a műveletekkel látom lehetségesnek a cseresznyefák kiegyensúlyozott növekedését, a kúpos koronaformát, és a térben tartást.
Őszibarack ültetvényekben központi tengelyes és nyitott faalakokat is készíthetünk. Ez utóbbival kapcsolatban vannak bővebben tapasztalataim. A váza korona 6 x 4 méteres, vagy egy kicsit szűkebb térállásban jól használható megoldás a korszerű ültetvényekben is. Az első év tavaszán végzett erős visszametszés után, a koronanevelés éveiben a vázágak visszametszés nélküli, csúcsrügyből való nevelését javaslom. Erősen szeles termőhelyek kivételével ez mindenütt egy jó, egészséges koronaszerkezetet és gyors termőre fordulást biztosít.

Termőre fordítás

A korszerű ültetvényekben a fák gyors termőre fordítására törekszünk. Ez azonban nem mehet a koronaszerkezet rovására. Különösen a kajszi és az őszibarack ültetvényekben kell odafigyelni arra, hogy az alakító metszés éveiben a képződött gyümölcsöket le kell szedni a fákról. Különben a termés leíveli a még gyenge vázágakat, és azok nem tudnak megfelelő szögben megerősödni. Fokozatosan lehet a terhelést növelni, ahogy a vázágak vastagodnak. Kompakt váza koronaformájú kajszi ültetvényben például a negyedik évben már háromnegyed, ötödik évben teljes termés érhető el, ha megfelelőek voltak a körülmények a fák számára.
A termőre fordítás gyorsításának eszközei általában a gyenge növekedésű alany, a sűrű ültetés és a visszametszések elkerülése az első években. Az oldalvesszők fajtól, fajtától függő különböző szögben való lekötözése is a produktív termőfelület gyorsabb kialakulását biztosítja. Szükséges a meredek, energia elvonó, erős hajtások eltávolítása. Ezen kívül a felesleges rügyek kidörzsölése is hasznos lehet. Tapasztalatom alapján a fiatal csemeték szerves anyaggal való tőárnyékolása szintén magában hordozza a korábbi termőre fordulás lehetőségét. A koronaalakítás éveiben, de később is nagyon fontos, kiemelendő szabálynak tartom a fény beengedését, a belső korona felületek megvilágítottságának biztosítását, így csökkentve a felkopaszodás igen káros következményeit!

Agrotechnikai műveletek

Kajsziban, őszibarackban az első két esztendőben még nem javaslom a gyepesítést, mivel elsődleges cél a fák koronájának felépítése, megerősödése. A gyep víz- és tápanyagelvonó hatása káros lehet. Az első egy-két évben a mechanikai talajművelés, gyommentesen tartás, vízbefogadó talajszerkezet kialakítása a jó módszer. Ezután gyepesíthetjük a sorközöket, ha van öntözőrendszer. A természetes gyomflóra meghagyása is jól járható út lehet, ami rendszeres kaszálást végezve általában két év alatt megfelelő borítottságot ad. Gyepes ültetvényben fontos a rendszeres kaszálás, valamint víz- és nitrogén-utánpótlás. Ma az intenzív gyümölcstermő ültetvényekben az öntözés feltételeinek biztosítása elengedhetetlen követelmény. Az országos átlag csapadék mennyisége ugyan kielégítené a csonthéjasok igényét, de a lehulló csapadék időben kiegyenlítetlenül oszlik el. A gyümölcs vízigénye a kötődéskor, az intenzív hajtásnövekedés periódusában és a rügyalapok feltöltésének idején a legnagyobb. A legutóbbi évek is megmutatták, hogy ezekben az időszakokban gyakran van csapadékhiány. A szüret után is feltétlenül gondoskodni kell az öntözésről, ha nincs elég eső! A sűrűbb térállás és a füvesítés megnöveli az ültetvény vízigényét. Telepítéskor, különösen tavasszal, az oltványok rendszeres beöntözésére feltétlenül szükség van. Ekkor a lehulló csapadéktól függően, akár 30-40 liter is lehet a kis fák vízigénye alkalmanként. Később a csepegtető és a korona alatti mikrószórófejes öntözés is jó megoldás. Termő ültetvényben, főként erős berakódottság esetén, évente 600-700 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiségre feltétlenül szükség van.
Nézetem szerint a tápanyag-utánpótlás alapja az évenkénti levélanalízis, és a 3-5 évente végzett talajvizsgálat. A levélmintaszedés legkedvezőbb időpontja július második fele, augusztus eleje. Egy ültetvény táplálását alapvetően meghatározza a laborvizsgálat, a fák kondicionális állapota és egyéb jellegzetes szemrevételezési eredmények, mint pl. a rügyberakódottság, a virágok mennyisége, a hajtások száma, hossza, a gallyazat és a vesszők aránya, a lomb állapota.
A csonthéjas gyümölcsfajok, különösen a kajszi és az őszibarack nagyon káliumigényesek. Ez a tápelem segít az aszálykár és a fagykárok mérséklésében, az íz- és zamatanyagok képzésében is. Amennyiben a telepítés előtt nem volt mód nagyobb adagú kálium gyökérzónába való kijuttatására, az éves káli pótlásra a termésmennyiség függvényében nagyon oda kell figyelni. A mikroelemek adagolását szintén a laboreredményekre alapozva végezzük. Kiemelten fontos a többszöri bór, kalcium, magnézium, illetve szükség esetén cink és vas kijuttatása.

Növényvédelem

A növényvédelem talán a legkényesebb, legkritikusabb technológiai eleme a csonthéjasoknak, melyet mégsem lehet önálló munkaműveletként értelmezni. Hiszen az eredményességét a technológiai elemek összessége jelentősen befolyásolja, a termőhely kiválasztásától kezdve, a tápanyagpótláson, a talajművelésen, a szellős, jól karbantartott koronaformán át az öntözésig bezárólag. Így csak a legfontosabb alapelvekre szeretnék kitérni. Azt tudjuk, hogy a csonthéjasoknál a károsítók közül elsősorban a kórokozók jelentik a fő veszélyt, természetesen nem lebecsülve a kártevők szerepét sem. A különböző gombák és baktériumok önmagukban is, de együttes jelenlétükkel még inkább sok gondot okoznak a termesztőknek. A gutaütés és a vírus mellett kiemelném az egyre jelentősebb károkat okozó fitoplazmát. Sok a tisztázatlan kérdés ezzel kapcsolatban, és tudomásom szerint jelenleg igazán hathatós megoldás sajnos még nincs ellene. Szóbeli közlésre hivatkozva a rezes lemosó permetezésekre kell még inkább koncentrálni, ősztől tavaszig akár ötször is indokolt lehet ennek elvégzése. A rovarok elleni védekezés is fontos, mivel vírusvektorként is jelen lehetnek. Meg kell jegyeznem, hogy kellő szakmai felkészültséggel rendelkező termelőnek, a hirtelen elhalást okozó károsítókat leszámítva, meg kell tudni védenie bármely csonthéjas ültetvényét. A gutaütéses és a fitoplazma gyanús fákat, késedelem nélkül meg kell semmisíteni! Mint gyakorló gyümölcskertész mindig prioritásnak tekintettem a folyamatos fapótlást a csonthéjas kertekben, kiemelten kezelve a kajszit és az őszibarackot! A már termő években a pótlásnak szánt oltványokat, nem az eredeti fa helyére, hanem két fa közé ültettük, a megmaradó gyökereket kerülve, illetve a kellő fénymennyiséget így biztosítva.
A kajszinál, meggynél, őszibaracknál, szilvánál komoly problémát jelentenek a moníliás betegségek. Ma már ismert, hogy nem a bibén, hanem már a sziromleveleken keresztül indul a fertőzés. A védekezési mód eldöntésénél döntő fontosságú a nedvesség jelenlétének megfigyelése. Nemcsak az esőről, hanem reggeli harmatról is szó van. Vegyük figyelembe, hogy a monília nemcsak az adott évben okoz bajt, mert sajnos a vesszőkben képes tovább terjedni az idősebb fás részek felé. Az őszibaracknál a dérgomba, azaz a tafrinás levélfodrosodás is nagy gondot jelent, kiemelten a nektarinok esetében. Már a rügypattanáskor résen kell lenni! A dérgomba mostanság helyenként a kajsziban is felütötte a fejét, de egyelőre jelentős kárt nem okozott. Kajszinál még fertőzhet a csonthéjasok levéllikasztó betegsége, a nyár elején megjelenő gnomónia, ami a termésen is megjelenik, a mi fogalmunk szerint „paca” formájában, illetve a cseresznyénél a blumeriellás levélfoltosság. A főbb rovarkártevők tekintetében telepítés előtt figyeljünk a talajban esetlegesen megbúvó cserebogárpajorokra, tavasszal lombfakadáskor számolni kell a sodrómolyokkal, az araszoló lepkékkel, a lombkárosító cserebogarakkal (az idén a környékünkön sok helyen volt miattuk lombrágás), a kajszinál a kéregmollyal. Őszibaracknál, cseresznyénél a levéltetvekre, és szinte az összes csonthéjasnál a molyokra kell még számítanunk. A barackmoly és a keleti gyümölcsmoly nemcsak a gyümölcsöket károsítja, hanem a hajtásokat is. Ezzel nagy károkat tudnak okozni a koronanevelés időszakában, fokozottan oda kell figyelni rájuk. A fiatal hajtásvégekbe rakják a tojásaikat, a kikelő lárvák károsítása nyomán a hajtásvégek elszáradnak, nem tudjuk a vázágakat csúcsrügyből nevelni. Sajnos a cseresznyénél nemcsak az európai, hanem az amerikai cseresznyelégy is kárt okozhat.
Az ültetvény első éveiben különös gonddal kell elvégezni a termesztéstechnológiai műveleteket, minden apró részletre odafigyelve. Csak így számíthatunk arra, hogy a termő években egy jól működő és profitot termelő ültetvényünk lesz.

Fotó: A szerző felvételei

1. kép A koronába metszett kajszi oltványon az első évben sok oldalhajtást kapunk
2. kép A meredeken feltörő koronahabitusú kajszifajtáknál lekötözéssel tudunk jó vázágszerkezetet kialakítani
3. kép Fiatal cseresznyeültetvény
4. kép Hajtáscsavarás fiatal cseresznyefán
5. kép A rügy feletti bemetszés eredménye

Lapszám: 
Promó: 
Nem