4 t/ha feletti repce-technológia Tabajdról, és ami mögötte húzódik a múlt szövevényes gyökérszálaiban

2017. szeptember 25. 16:36

"A jó munka azt jelenti, hogy az ember megtalálja az értéket a teremtésben." - Maria Unterweger.

Az Agrofórum havilapban korábbi években közzétett szakcikkeim megjelenését követően örömömre szolgált elvállalni az Agrofórum Blog írását 2017. januárban. A szerkesztő kollegák kérésére ezen írások szabadabb nyelvezetűek, mint az újságban megjelenő (tudományos) publikációk. Mivel időm nagy részét leköti a gazdálkodás, nem írok gyakran, ám a hétről hétre fejemben felmerülő gondolatokat így összefüggően tudom papírra vetni.

A térségünkben kimagasló repcetermés technológiai ismertetése előtt fontos kiemelnem: Fejér megye talajainak zöme nem tartozik a „csoda” talajok közé, amelyekbe a hiedelem szerint elég vetni, és csúcsot lehet aratni. No, csak tisztázásképpen: ezzel üdvözölnek a legtöbben, akik megtudják, hogy itt gazdálkodom. Nincs két méter termő humuszréteg, kevés a mélyfekvésű, nyári aszályban nedvességet jól megtartó talaj. Való igaz, könnyen művelhető területen gazdálkodunk, s „ha rászolgál az időjárás”, érhetőek el rekordok. Ám ennek érdekében keményen kell dolgozni egész évben, sőt, évről évre. Errefelé lankák, dombok, nagyobb kiterjedésű fennsíkok vannak, s emellett élni és fejlődni akarás: „Ha menni akarsz, ne nézd a felhőket” - tartja a régi mondás. (Kivétel persze a permetezés, mert azt csak szélcsendes, tiszta időben szabad végezni. Ez is hozzájárul a jó terméshez). Amikor éjjel felébred az ember, és azon jár az esze, mit lehetne jobban, okosabban csinálni.

Másképpen nálunk nem lehet termelni, persze nem is muszáj: megélnek a támogatásból olyan „gazdák” is, akik bérbe dolgoztatják a földet minimális ráfordítással, tárcsáztatnak, vettetnek, majd arattatnak, s felveszik a pénzt. Ezt hitványságnak tartom, mert hosszútávon nem fenntartható, és nem illik bele a magyar vidék képébe, múltjába. „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövendőn” - mondta Széchenyi. Felmenőink sírva fakadnának, ha látnák a mai falu határát. Két méteres gyom, bozót a ruderáliákon, augusztusban még a gabonatarlók is sok helyen erősen gyomos, kezeletlen állapotban. Ezzé lett magyar hazátok.

Családi gazdaságként működünk, jelenleg 60 hektár saját és további 220 hektár haszon-bérelt szántóterülettel. Rendszerváláskor nem privatizáltunk felszámolás alatt lévő üzemet, sőt, még csak földet sem mertünk venni kárpótlási jegyen - fillérekért. Hogy miért? Mert nagyapámtól 1959-ben elvettek jószágot, eszközt, vetőmagot, s még a hitét is megtörték abban, hogy egyszer újra szabad világ lehet. Ami nálunk a gazdasági udvarban van, mind 24 év munkájának eredménye, kivéve a 110 éves lóistállót, amely még mindig lovaknak ad otthont.

Ami viszont elménkben, szívünkben és lelkünkben él: generációk öröksége. S ez arra késztet bennünket, hogy beteljesítsük küldetésünket: jól gazdálkodni, fejleszteni, megtartani a vidék, az ország jellegét, szépségét. Mert a dolgozni, tenni, és élni akarás ösztönét nem tudták elfojtani a mindenüket a szövetkezetbe kényszerűen bevivő parasztemberekben. S ha ezt az ösztönt kellő odafigyeléssel át tudták örökíteni ivadékaiba, akkor azokból olyan gazda lehet a 21. században, aki megél ősei földjéből és még unokáinak is hátra hagyja azt.

Persze az említett jó irányba nevelés nem mindenkinek sikerült már a szocializmusban sem, ezért is mentek tönkre szövetkezetek. Jóllehet tudatos tönkretételek is voltak szépszámban, de Tabajdon nem ez ütötte az első sebet a termelőszövetkezeti csoporton. Itt a makacsul dolgozni akaró, kolhozba erőltetett paraszt gazdáknak és a komoly kapcsolatokkal rendelkező szövetkezeti elnöknek, Sáska Lajosnak hála egy országos szinten is kiemelkedő tszcs működött hosszú évekig. Ennek csak egy, de annál nagyobb, évtizedekre kiható hátránya lett: a generáció-váltásban érintett fialatok nem tanulták meg a munkára, életre, fejlődésre való késztetést.

Így lett aztán a hajdan, 1945 előtt több száz önálló gazdálkodó családot összefogó községből, a rendszerváltás után 8-10 vállalkozót számláló faluvá. A rendszer szándékosan ölte ki az emberekből a vállalkozó szellemet. S akik újrakezdték 1990-ben, azok sem tartották elsődlegesnek, hogy fiaiknak átadják az ősök tanítását: „hont veszejt, ki másra bízza a munkát.” S a hon eltékozlása nem csupán területi értelemben jöhet létre, ahogyan Wass Albert Erdélye is elveszett, hanem erkölcsi, értékrendbeli, kulturális károsodás révén. Ezért hát a cím alatti idézet: értékelni kellene a mindennapi kenyér teremtésének csodáját, amelyet ránk ruházott Isten. Éppen ezért tartom fontosnak a gazdálkodás mellett az iránymutatást a fiatalok számára. Ha csak egy valaki merít erőt soraimból, érdemes volt az írással vesződni a folytonos munka közepette. „Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. (…) Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki.” –  olvashatjuk a prédikátorok könyvében.

Őszi káposztarepcét 11. éve termesztünk. Ez idő alatt sok tapasztalatot gyűjtöttünk, amelyekhez hozzátevődtek az egyetemi tanulmányok, s az ország különböző részeiben gazdálkodó barátok által folyamatosan és kölcsönösen bővülő tájékozottság. Számos fajtát és hibridet vetettünk az évek során. A 2006-os 4 tonnás kezdést követően, 3 és 4 tonna közötti eredményeket produkáltunk, kivéve a 2009-es évet, amikor a jég elverte az állományt. 2016-ban 4,5 tonna, míg 2017-ben 4,76 tonna termett üzemi átlagban.

A repce termesztése az elővetemény tarlóján kezdődik. Alapvető fontosságú a nyirkos talajállapot mellett elvégzett vetőszántás azonnali elmunkálással - akár már július végén, augusztus elején. Ezt követően két vagy háromszori síktárcsás művelés lehet szükséges vetésig. A síktárcsa alkalmazása előnyt jelent, mert morzsás, apró rögös felszínt hagy maga után, így hirtelen lezúduló csapadék esetén csökkenthető az eliszapolódás, cserepesedés mértéke. Ez a technológiai sorrend ellentmond a csökkentett menetszámú művelés elvének, ám alkalmazásával kellően ülepszik a talaj vetésig, s gyérül a gyommagkészlet a magágyrétegben. Ez a gyomirtás hatékonyságának növekedéséhez, ezáltal magasabb terméshez vezet. A 2016-2017-es gazdasági évben igen nagy terméskülönbség mutatkozott a korai, JÓ szántásba vetett repce és a későn szántott, elmunkált, majd azonnal elvetett repce között.

Az őszi káposztarepce magágyába magas N tartalmú komplex-műtrágya bedolgozása szükséges a szármaradványok bomlásának elősegítésének érdekében. Cellulózbontó biológiai készítmény alkalmazása további előnyt jelenthet. A foszfor továbbá a gyökérzet erősödését, míg a kálium a télállóságot segíti elő. Amennyiben nincs magágykészítő tárcsasorokkal felszerelt vetőgépünk, a magágynyitás közvetlenül a vetés előtt történjen. Nyirkos magágyba, starter mikrogranulátummal elvetett repce rendkívül gyorsan növekszik a kezdeti időszakban, így a kártevőknek csupán rövid idejük lehet a károsításra, ráadásul a gyomok sem tudnak megerősödni, míg az állomány le nem árnyékolja a teljes talajfelszínt. Vetni akár korán is lehet, amennyiben a talajállapot és az időjárási kilátások úgy kívánják. Ebben az esetben előfordulhat, hogy kétszeri regulátoros kezelést kell elvégezni (levéltrágyákkal kiegészítve). A nyirkos magágyba történő vetést tartjuk tehát szem előtt, mert elsődleges szempont a gyors csírázás, kelés és kezdeti fejlődés. Preemergens gyomirtást minden évben megkockáztatunk, mert amennyiben beázik a morzsás talajfelszín, magas hatásfokú lesz a gyomok elleni védekezés.

Magyarország talajai cinkben szűkölködnek, ezért annak pótlása minden kultúrában szükséges levéltrágya formájában. A cink is gyökérzet fejlődését segíti elő. Február 15-től kezdve szilárd szemcsés nitrogén-tartalmú műtrágyával tápanyag-utánpótlást kell végezni a reggelenként még dermedt talajon. Az ammónium nitrát a délutáni napsütés által nulla fok felé emelkedő hőmérséklet gyorsan feloldódik, míg a (lehetőleg kén-tartalmú) pétisó lassabban táródik fel, tovább nyújt tápanyagot a növekvő állománynak (arra az időszakra, amikor a talajra nem lehet rámenni a reggeli fagyok múltával). A már megszikkadt talajon, márciusban két nagydózisú nitrosol kezelés szükséges, amelyek egyike kéntartalmú szuszpenzió legyen. A kén mikroelem elősegíti a növény fehérje anyagcseréjét, növeli a becő és szemszámot, valamint az olajtartalmat, illetve fokozza a növények betegségekkel szembeni ellenállóságát. A bór a hajtásnövekedést, és a kötödést segíti elő. Keserűsó alkalmazása a termékenyülés és a kötődés javítására fontos a növényvédő szeres kezeléseknél, mert a magnéziumot a talajból nehezen veszi fel a növény. Inszekticid kezeléseket a károsítók betelepedésének függvényében több alkalommal lehet szükséges elvégezni. Fontos a táblák folyamatos szemmel tartása. A bór és kéntartalmú levéltrágyákat osztva, inszekticiddel kijuttatva adjuk a repcének. A deszikálás és a becőragasztás hibrid függő, nem feltétlenül tartjuk szükségesnek. Az őszi kalászosok és a borsó után takarítjuk be a repcét. Az alkalmazott készítményekről és adagjaikról személyesen adhatok további felvilágosítást.

Zsár Ernő Tamás
fiatal gazdálkodó, okleveles növényorvos

Gazdatippek blog

Témakör: