A magyarországi átlag 550-600 ezer tonna körül alakul, 26 ezer hektár körüli termőterületével pedig az alma még mindig a legnagyobb területen termelt gyümölcs. A termés minősége európai viszonylatban igen gyatra: kétharmad körüli az ipari alma aránya (aminek 80 százalékát a sűrítménygyártók vásárolják fel), és csak a maradék az étkezési minőségű – mondta el a Világgazdaságnak Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke, hozzátéve, hogy Nyugat-Európában ez az arány fordított.

Szerinte az alma magyarországi helyzete jól példázza, hogy öntözés nélkül a gyümölcstermesztésben nem lehet versenyképesen, jó minőségben termelni és megteremteni a termésbiztonságot. Ehelyett a magyar almaültetvények nagy része extenzív, eleve csak az ipari alma céljára termel. Ebben a helyzetben nem véletlen, hogy a tavaszi fagyok nem csupán mennyiségi, hanem minőségi romlást is okoztak.

Az Európai Unió almatermése átlagosan 12 millió tonna körül alakul. Ez öt évvel ezelőttig még csak 10 millió tonna volt, az éppen akkora mennyiségnek számított, hogy mellette piaci egyensúly alakulhatott ki. A lengyelek viszont az utóbbi négy-öt évben jelentősen felfejlesztették almatermelésüket, és a korábbi 2,5 millió tonnáról eljutottak a 4,5 millió tonnás termésig. Ez azonban az idén jóval kevesebb lesz, mert Lengyelországot súlyos fagykárok érték. Ugyanez történt Németországban, Ausztriában, a Benelux államokban, Szlovéniában és Horvátországban is, tehát a jelentősebb almatermelő országokban nagy terméskieséssel lehet számolni 2017-ben. A FruitVeB számításai szerint idén 8 és 9 millió tonna között várható az EU almatermése. A kiesés Lengyelországban mintegy 1,5 millió tonna körül valószínűsíthető. A terméscsökkenés mértéke ugyanakkor uniós szinten kisebb, mint azt nemrég még várni lehetett – írja a Világgazdaság.

A legalább 3 millió tonnás terméskiesés azt jelenti, hogy az alma esetében keresleti piac lesz. Ennek ellenére a FruitVeB alelnöke szerint extrém módon nem fognak elszabadulni sem a termelői, sem a fogyasztói árak. Apáti Ferenc úgy látja, a fogyasztói árak egyébként is viszonylag stabilak, függetlenül attól, hogy a termelői ár alacsony vagy magas. Az utóbbi évek tapasztalata legalábbis az, hogy a termésingadozás hatása általában a termelői és nem a fogyasztói árakban csapódik le.

Tavaly a nem túl acélos – 480-500 ezer tonnára becsült – termésmennyiség ellenére nagyon alacsony árakkal indult a szezon: a feldolgozók az ipari almáért kilogrammonként nettó 17 forintot fizettek, az étkezési alma ára pedig 65–85 forint között volt. Most azonban ennél magasabb árakra számítanak a FruitVeB-nél. Apáti Ferenc várakozásai szerint az elmúlt öt évben megszokott árintervallum felső harmadában mozognak majd az árak. Az étkezési almánál mindez azt jelenteni, hogy közvetlenül a szüret után, tárolás, válogatás és csomagolás nélkül 90–130 forint közötti árat kaphatnak a termelők egy kilóért, a léalma kilónkénti ára pedig 30 forint körül várható. Ezek jó áraknak számítanak, ám attól nem kell tartani, hogy nagyon magasra szöknek – tette hozzá. Egyben le is hűtötte azokat a termelői várakozásokat, amelyek szerint bármit átvesznek majd a felvásárlók, és brutálisan magas ára lesz az almának. Apáti Ferenc szerint az 50 milliméter átmérőjű, gyenge minőségű alma továbbra sem kell majd, mert a fogyasztók ugyanúgy a 65-70 milliméteresnél nagyobb, első osztályú almát fogják keresni.

Az unió más országaiban az ipari alma aránya jóval alacsonyabb, mint Magyarországon és Lengyelországban (ahol az ipari alma adja a termés 40-50 százalékát, tehát a magyarnál kisebb hányadot), s máshol nincsenek is iparialma-célültetvények. Ezért az ipari alma egy speciális lengyel–magyar ügy, az árakat nem az európai piac, hanem a lengyel és a magyar termés határozza meg. Ezek viszont most nagyjából követni fogják az európai tendenciákat, azzal a különbséggel, hogy a magyar termés még viszonylag jól jött ki a fagykárokból.

(Világgazdaság)