Délen már szépen kikalászolt az őszi búza

Nagyon kellett már ez a felmelegedés, április második felében kimondottan hűvös időszakot éltünk át, néha éjszakai fagyok veszélyeztették növényeinket, és ez az időszak áthúzódott május elejére is, lassan indult a felmelegedés. Az időben elvetett tavaszi kultúrák kikelt kicsi növényei fáztak. Általában lassan, elhúzódóan csíráztak a magvak, és a kikelt kis növények megálltak fejlődésükben. A kukorica jellemzően klorotikus színt vett fel, de a napraforgó is halványabb zöld külsejét mutatta. Hasonlót lehet tapasztalni a korán elvetett szójánál vagy éppen paradicsomnál is.

Ezen időszak több káros hatására is rámutattak a szakemberek. Talán legfontosabb a gyomosodás. Amíg a vetett növényeink fáztak, nem nőttek, addig a gyomok tömegesen kikeltek, gyorsan terebélyesedtek, és mostanra több táblán is a gyomok elnyomó hatása érvényesül.

Amellett, hogy egyre jobban elszívják a kultúrnövény elől a talaj kincseit, lassan odajutunk, hogy kinőnek az érzékeny fenológiai stádiumból, egyre nehezebben lehet azokat visszafogni. Ez különösen érvényes a kukorica táblákra, mert ott sokan eleve posztemergens gyomirtási technológiát terveztek, és most sűrűsödik a feladatuk.

Ha valakinek kérdéses – ez egy kukorica tábla

Napraforgóban is előfordulhat hasonló helyzet, de ott nagyobb arányban végeznek hagyományos preemergens (esetleg ppi) gyomirtást, és most azok a kezelések jól dolgoztak. Ennek ellenére még szükség lehet állománykezelésre a kései gyomkelés miatt, de azok a gyomok még most jelennek meg, még nem haladták meg a kezelés szempontjából optimális fejlettséget.

Egyetlen előnye azért van ennek a helyzetnek: lehetőség nyílik a valós gyomhelyzetet felmérésére (faj összetétel, egyéves-évelő, fenológiai állapot, mire érzékeny, stb.), így célzott, a táblára adaptált technológiát lehet összeállítani – éljünk vele.

Itt van értelme a gyomirtásnak.

Áttérve a kultúrákra, az őszi búza táblák szép képet mutatnak, s általánosan nézve egészségesek. A kalászhányás időszakára (bár eléggé változatos a fenológiai állapot, mégis a zászlóslevél megjelent – kalászhányás fejlettség a jellemző) a lombozat megvédése a cél. Most ez teljesült, alapvetően nem jelentek meg a betegségek, illetve éppen csak az észlelés szintjén. Elsőként a lisztharmat tüneteit lehetett észlelni, de a kezdeti „pamacsok” csak a növények tövén jelentek meg, és a következő időszakban nem igazán terjedtek. A helmintospóriumos (pirenoforás) és szeptóriás tüneteket szintén kevés helyen lehetett felfedezni. A Dél-Dunántúlon alakult ki kicsit komolyabb fertőzés, a lisztharmat a leveleken is szaporodik, illetve a vörösrozsda kezdeti tüneteit is észlelték. Mindenképpen szükséges az állományok megfigyelése, a betegségek terjedésének követése.

A lisztharmat jön felfelé!

A betegségek sorában megjelent a kalászfuzáriózis is , mint új,  veszélyeztető károsító. Ismert, hogy a kalászhányást követően a virágzás végéig terjedő időszakban hullott csapadék, tartós nedvesség elindítja a fertőzést, és a betegség elhatalmasodása komoly károkat okoz, nem csak a termés mennyiségében, hanem a minőségében, felhasználhatóságában is. A kórokozó ellen igazából preventíven lehet védekezni.

A vetésfehérítő bogarak már korábban megjelentek a táblákban, majd a hideg időben eltűntek. Az elmúlt napokban visszatelepedtek a kalászosokba, sőt, a tojásrakás is megtörtént – főleg a déli tájakon, s kezdődik a lárvák kelése. A védekezést ideje elkezdeni a károsítás megelőzése érdekében.

A gabonapoloskák is felkeresik a kalászosok tábláit. Számuk egyelőre nem ad okot aggodalomra, de a betelepedés koraisága és a helyenként megjelenő nagyobb kártevő szám mégis óvatosságra int.

Poloska – fejjel benn a kalászban

A levéltetvek még nem jelentek meg a növényállományban, de egy-két kereső példány már felfedezte a kalászosokat. A várható időjárás (párás meleg) kedvez e kártevőnek, erre is figyelni kell.

A többi kalászos hasonló állapotban található, az őszi árpa virágzik, míg a tavaszi árpa szárba szökken.

Szerencsére nem szaporodnak a foltok

A kukorica a csírázástól a 3-5 leveles állapotig minden fejlődési fokozatban megtalálható. Amint fentebb fejtegettem a legnagyobb gond a gyomosodás, a gyomirtás késedelmes volta. A barkók károsítása már kevésbé jelent gondot, a növények általában kinőttek a „barkó foga alól”. Egyedül a Kisalföldön, ott is csak szórványosan tapasztaltak olyan méretű kártételt, hogy védekezéssel kellett a kártevőt megfogni.

A talajfertőtlenítő szerek választékának szűkülése nyomán egyre több helyen észlelnek talajlakó kártételt (drótféreg), remélhetőleg az új fejlesztések majd adnak erre is megoldást.

A napraforgó hasonló körülmények között hasonló fejlődést mutat. A 2-4 leveles állapot a jellemző, de a jobb termőhelyeken már eléri a 4-6 leveles állapotot is.  A levéltetvek még nem jelentek meg a táblákban, de betelepedésükre számítani kell. Betegség, más kártevő egyelőre nem veszélyeztet.

A repce táblák lassan elveszítik látványos, egyöntetű sárga színüket. A növények a virágzás végén vannak. A rovarkártevők a hűvös időben visszahúzódtak, majd a melegedéssel ugyan visszajöttek, de nem a megelőző időszakra jellemző tömegben. A repce fénybogár már csak kevés van a virágokban, a repce becő-ormányos sem tömeges. Rajzik a repce becőszúnyog, de ennek a száma térségenként erősen eltérő. Hagyományosan a nyugat Dunántúlon okoz kárt, ott rendszeresen védekezni kell ellene, de megtalálható az észak-keleti régióban is, illetve Dél-Dunántúlon is. Az előbbiek miatt a helyi felvételezés nem nélkülözhető, az alapján lehet döntést hozni a védekezés szükségességéről. A bundásbogár kitartóan látogatta a repce táblákat, de a virágzás után elhagyja a területet.

Betegségek nem jelentek meg a táblákban, bár a környezeti feltételek továbbra is kedvezőek a kórokozók számára. Éppen ezért a tábla előélete, aktuális környezeti viszonyok és a növényállomány kondíciója alapján lehet dönteni a megelőző védekezés mellett, vagy bízni abban, hogy a hátralevő 6 hétben súlyos fertőzés nem alakul ki.

A permetezés technikailag sem egyszerű, ebben az időszakban már a hidas traktor a megfelelő eszköz a növényvédelmi munkához.

A védekezés elvei:

Most a kalászosok lomb- és kalász védelme a legfontosabb. A kikalászolás után, esős időjárás közeledtével mindig gondolni kell a fuzárium fertőzésére. A védekezést megelőző jelleggel kell elvégezni, tehát az esők előtt. A szerválaszték széles, ki-ki a saját tapasztalata alapján dönthet. Az a tapasztalat, hogy kombinációkban kell gondolkodni, s ebben az egyik komponens egy azol típusú, felszívódó hatóanyag, míg a másik összetevő egy strobilurin, vagy az új fejlesztésű hatóanyagok valamelyike, pl. metrafenon (benzofenonok csoportja) vagy proquinazid (quinozalin csoport). Az eltérő hatóanyag csoport emeli a hatékonyságot, s egyben véd a rezisztencia kialakulása ellen is.

A kalászosok kártevői ellen a piretroidok alkalmazhatók, esetleg kombinációban tartamhatást lehet elérni (pl. klorpirifosz+beta-ciflutrin, tiakloprid+deltametrin).

A kukorica gyomirtására olyan bőséges a választék, olyan sokféle helyzetre kidolgozott technológia létezik, hogy a választást csak helyi ismeret alapján lehet megtenni.

Napraforgó esetében egy kicsit egyszerűbb a helyzet, amennyiben herbicid-toleráns hibridet vetettünk, akkor az meghatározza az alkalmazható gyomirtó szert, a hagyományos napraforgónál kisebb a választék, a bifenox (Modown 4 F), vagy a flumioxazin (Pledge 50 WP) hatóanyagot tartalmazó szerek valamelyike vehető elő. Ne feledjük, a napraforgó hálás egy kultivátorozásért is!

Növényorvos

(Agrofórum Online)