Merre halad a magyar borászat?

2017. október 10. 16:11

A közelmúltban rendezték meg a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző És Vidékfejlesztési Kar Boregyetemek és Borrégiók Nemzetközi Találkozóját, melynek keretében a magyar kutatás-fejlesztési és innovációs programokhoz nélkülözhetetlen kapcsolathálózat bővítését is hangsúlyozták. A tanácskozás prioritásai a biogazdálkodás, valamint az ágazat teljes termékszerkezetének és kapcsolódó szolgáltatási rendszerének elemzése volt, emellett nemzetközi kutatási és oktatási együttműködések kialakítását is kezdeményezték. Dr. Némethy Sándorral, a Pécsi Tudományegyetem docensével beszélgettünk.

- Kezdjük egy távolabbi perspektívából! A szőlészet-borászat, mint ágazat, milyen perspektívával bír a fiatalok előtt? Több elismert borász véleménye az, hogy kiöregednek a gazdák, a szőlőültetvények is elöregednek, míg a szakpolitikai álláspont szerint a támogatások miatt nőtt a telepítési kedv, és a borágazat versenyképesebbé válását segíti az agrártárca. Hogy látszik ez az oktatás, képzés oldaláról?

- A családi vállalkozások erősítése és a bortermeléssel kapcsolatba hozható piac diverzifikálása a legfontosabb a belföldi felsőoktatási piac szempontjából. Ugyancsak fontos a nemzetközi kitekintés és a nemzetközi oktatási piacra való belépés ebben az ágazatban is. Lényeges, hogy a munkaerő-igényesebb biogazdálkodás elterjedése és a bortermő vidékeknek, mint turisztikai céloknak egyre népszerűbbé válása is növelheti a szőlész-borász és borturisztikai képzések iránti igényt. Az oktatás gyakorlat-orientált, nem teljesen „duális”, de az elméleti alapokat is biztosító, több szintű rendszerként fogható fel, a felsőfokú szakképzéstől a mesterképzésig és a szakirányú továbbképzésekig, továbbá a PhD fokozat megszerzéséig – egyelőre máshol található doktori iskolákban. Nagyon lényeges a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének az MSc és a PhD képzések kialakításában játszott szerepe azáltal, hogy lehetőséget biztosíthat az oktatás, a kutatás és a gyakorlati termelés összekapcsolására.

- A generációs kötődésen túl milyen motivációval érkeznek hallgatók a képzésekre?

- A legfontosabb tényezők a családi gazdaság fejlesztése, a nemzetközi tanulás és esetleges álláslehetőségek ígérete, saját vállalkozás indítása (akkor is, ha a szülők nem foglalkoztak borral), kisebb mértékben a szabadság – az ágazat nehézségeinek dacára. A hallgatók egy kisebb része gondol külföldi tapasztalatszerzésre, esetleg karrierre, de ehhez természetesen legalább az angol nyelv megfelelő szintű ismerete szükséges, ami sajnos nem jellemző a mai hallgatók döntő többségére.   

- Jellemző-e az, hogy milyen korosztályok jelennek meg a képzéseken?

A hallgatók jelentős része fiatal - 20-25 éves -, de vannak idősebb - 30-45 éves vagy még idősebb -, többnyire már valamilyen más felsőfokú szakképzettséggel és sokszor már önálló gazdasággal rendelkező diákok is. Őket elsősorban versenyképességük megtartása vagy növelése motiválja.

- Mennyire jelenik meg a szaktudás, mint piaci igény, illetve a technikai fejlődés által diktált tempó mennyire szül felkészültséget? Hol tartunk ebben a tekintetben?

- A szaktudás nem csak egyszerűen piaci igény, ez a mai modern mezőgazdaságnak és élelmiszertermelésnek, így a szőlészetnek és borászatnak is alapja, az életben maradás alapfeltétele. Egy mai, jól felkészült szőlészeti és borászati szakember már nem csupán széleskörű mezőgazdasági és technológiai tudással rendelkezik, de egyúttal képes figyelemmel kísérni a változó piac igényeit, az ízlések változásait és a kulturális környezet változásait is úgy, hogy saját termelői profilját magas minőségi követelményeknek megfelelően alakítja ki. Itt bizony még sok kívánni való van – sokan rendelkeznek ugyan szakmai alapokkal, de gyakran előfordul, hogy a pillanatnyi tömegigény minden áron való kielégítésére törekednek a gyors haszon reményében. Komoly optimizmusra ad okot az, hogy Magyarország legkitűnőbb borászai elől járnak a minőség és komplex termékszerkezet kialakítása terén.  

- Mennyire támogatja az ágazat képzési portfoliója a fejlődést?

- Az ágazat képzési portfoliója sokrétű, felöleli a szőlészet, a borászat, a borkereskedelem, a marketing, a borturizmus és a borhoz direkt vagy indirekt módon kapcsolható területeket, kielégítve ezzel a legfontosabb célcsoportok képzési igényeit. A legalapvetőbb és meglehetősen népszerű szint a felsőoktatási szakképzés (FOKSZ), amely érettségi után kétéves, határozottan gyakorlati képesítést ad, melynek birtokában a szakembereket főként a termelés legoperatívabb szakaszában alkalmazzák. A szőlész-borász alapképzés (BSc) már középszintű operatív menedzsereket és az alapvető technológiai fejlesztések gyakorlati megvalósításában és a termékszerkezet tökéletesítésében fontos szerepet betöltő szakembereket eredményez. Szőlész-borász mesterképzésünk jelenleg még nincs, de célunk egy nemzetközi, „terroir alapú” angol nyelvű mesterképzés kialakítása különös tekintettel az ázsiai (elsősorban kínai) piacra. A turisztikai és vidékfejlesztési képzésekben egyaránt fontos a borföldrajz, a borkultúra és a bortörténet, továbbá a bortermő kulturtájak menedzselésének oktatása.    

- Mennyire illeszkedik a képzési kínálat és a piaci igény?

- A képzési kínálatot nem csupán a piac határozza meg, hanem a képzési szükségletek felismerésével és megfelelő marketinggel új piacot is lehet teremteni. Természetesen figyelembe kell venni a hazai és nemzetközi képzési kínálatokat, ezek ár-érték arányát, alkalmazhatóságát. Nem szabad csak hazai területen gondolkozni – a hazai szőlész-borász képzés fennmaradásának, továbbfejlesztésének és nemzetközi elfogadtatásának egyik legfontosabb alapfeltétele a nemzetközi igényeket messzemenően kielégítő, sokoldalú képzés biztosítása – lehetőleg angol nyelven is.

- Milyen szinten beszélhetünk itthon a tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról – figyelembe véve a tudásalapú gazdaság koncepciójának erősödését?

- A tudomány és a gyakorlat nem két külön terület, melyeknek „kapcsolata van”, hanem a tudomány gyakorlata a termelés és az alapkutatás az alkalmazott tudomány alapfeltételeit teremti meg. A szőlőtermesztési technológiák fejlődése, az új fajták előállításának tökéletesedése és a borászati eljárások magas szintű technológiai követelményei határozzák meg a termékek minőségét. Természetesen nem csupán szőlőtermesztésről és borászatról beszélünk, mikor a tudásalapú gazdaság koncepcióját jellemezzük. Nélkülözhetetlen a közgazdasági ismeretek és a teljes termékszerkezet kialakításához szükséges ismeretek elsajátítása, beleértve ebbe a borturisztikai termékeket is. Hozzátenném, hogy Magyarországon a szőlészeti és borászati kutatás színvonala jó a viszonylag szűkös anyagi körülmények dacára. Az alkalmazott kutatási eredmények gyakorlatba történő bevezetése itt is időigényes folyamat. Természetesen – itt csak a hamar gyakorlatban alkalmazható kutatások érhetnek el nagyobb támogatást.   

- Nyilván a létrehozandó platform is a már felsorolt célokat fogalmazza meg.

- A létrehozandó platform céljai az előbb elmondottakból nyilvánvalók: nemzetközi tudásbank és kapcsolathálózat kialakítása az oktatás és kutatás fejlesztésére minden releváns szakterületen belül. A nemzetközi hallgatói és oktatói mobilitás növelése a szakmán belül. Az oktatás és kutatás összekapcsolása. A hallgatók gyakorlati tapasztalatszerzésének és szakmai gyakorlati lehetőségeinek mind hazai, mind nemzetközi területen való biztosítása.

- Minden ágazatban tapasztalható az oktatási piac nemzetközivé válása. Ez a szektor ma hol tart ebben?

- Az igaz, hogy az oktatási piac nemzetköziesítése minden szektorban halad, de tapasztalataim szerint a szőlész-borász képzésekben ez még gyerekcipőben jár. Magyar részről ennek oka a magyar anyanyelvű hallgatók hiányos nyelvtudása, a jelenlegi képzések túlzott fragmentáltsága - sokszor 2-3 kredites tárgyak vannak, amely nem jellemző már országokban -, és a szektoron belül a teljes, három ciklusú (BSc, MSC, PhD), idegen nyelven - elsősorban angolul - is hozzáférhető képzések hiánya, ami miatt nemzetközi hallgatók számára nem adottak a lehetőségek.   

- Milyenek a nemzetközi képzési lehetőségek, illetve megtanulható-e itthon a szakma?

- Kitűnő nemzetközi képzési lehetőségek vannak Európában német, olasz, francia, spanyol, katalán és portugál egyetemeken, továbbá az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél Afrikában. Bár a szakma itthon is megtanulható, de a nemzetközi tapasztalatszerzés pótolhatatlan. A magyar hallgatók nemzetközi képzéseken való széleskörű részvételének akadályai a nyelvtudás hiánya és a korlátozott gazdasági lehetőségek.

- Milyen az együttműködés a termelő- és kutatóhelyek között a nemzetközi színtéren?

- A nemzetközi gyakorlatban ez általánosan elterjedt. Jó példa erre az olaszországi Pordenone megyében található Vivai Cooperativi Rauscedo, a világ legnagyobb szőlőoltvány termesztő szövetkezete.

- Vannak-e hazai képzési lehetőségek nemzetközi közönségnek?

- Ebben az ágazatban nincs jelentős képzési kínálat nemzetközi hallgatók részére, kivéve a határon túl élő magyar anyanyelvű vagy magyarul tudó lakosságot. Egyik fontos célunk éppen az, hogy ilyen képzéseket is létrehozzunk, a konferencia „platformteremtése” ezt a célt is szolgálta.

- Említette a közgazdasági ismeretek fontosságát is a képzésekben. Emellett nyilvánvalóan fontos az innovációs potenciál és vállalkozói attitűd. Ezt milyennek látja a szektorban?

Több neves magyar borász jár elől jó példával: Jásdi István (terroir és borminőség), Heimann Zoltán (kadarka kísérletek), Gere Attila (új szőlőfajták bevezetése, a hordós érlelés hatása a bor organoleptikus tulajdonságaira), Tornai Tamás (jégbor előállítása), stb.

- Szőlészet-borászat mint életmód vagy mint biznisz?

- A szőlészet és borászat olyan biznisz, amely sajátos életmódot teremt: a valóban sikeres borász olyan szabad ember, aki látszólag szőlőjének rabszolgája, de ezt nagyon élvezi… A szőlő és bor kultúrája holisztikus életszemléletet kíván: „A bor hieratikus maszk. Régebben minden ember és minden nép tudta. A maszk megfejtése az, hogy ő az, aki a rossz görcséből felold. Dionűszosz lüsziosz, mondták a görögök, a Megváltó Boristen. Ezzel persze a tárgyat legáltalánosabban éppen csak hogy megérintettem. Éppen csak hogy kimondtam, a bornak isteni arca van. De tudjuk, hogy nincs általános bor, mint ahogy nincsen általános ember. Van János, Pál, Bertalan, Károly, Lajos, és van Sári, Borbála, Anna, Magda. És van somlai, pannonhalmi, arácsi, kiskőrösi. Sőt van bora minden évnek, minden gazdának, minden hordónak. Valamennyi bor egyetlen istenség alá tartozik. De minden egyes bornak külön géniusza van. Ezek is mind maszkok. A maszkot a száj ismeri fel. Vannak nagytehetségű emberek, csodálatos borkóstolók, akik a géniuszokat holtbiztosan felismerik.”(Hamvas Béla: A Bor filozófiája)

(Agrofórum Online – Gombár Gabriella).

 

Témakör: