A tél alá történő vetés meglehetősen vitatott időpontja a zöldségfélék szaporításának, sok érv szól mellette, de ellene is. Mindenképpen előnynek számít a tavaszi vetéssel szemben, hogy munka szempontjából nem csúcsidőszakban történik, és a talajviszonyok is általában alkalmasabbak ősszel a magágy előkészítésre és a vetésre, mint február végén, március elején. A primőrök esetében az is jelentős előnynek számít, hogy az így megvalósítható korábbi magvetésből, ha nem is sokkal, de valamivel korábban lesz szedhető termés. 

Ellene szól a bizonytalanság. Hazai teleinkre jellemző, hogy december végén, januárban, ha rövid időre is, de felmelegszik az időjárás, és ilyenkor a talaj hőmérséklete is eléri az említett növények alacsony (2-4 ^oC) csírázási hőmérsékletét. A kelésnek indult növények már nem képesek az újabb lehűlést, a rendszerint kemény, hideg februári időjárást elviselni, elpusztulnak.

Nagy a veszélye a kártevők pusztításának is. Madarak, talajlakók a vetéssorokon végighaladva hihetetlen mértékű kárt képesek okozni.

A zöldségfélék esetében is egyre nagyobb költséget jelent a vetőmag beszerzése. Nemcsak a hibridek ára magas, hanem a szabadelvirágzású fajták magjai is komoly kiadást jelentenek. Nehéz felelőséggel állást foglalni a tél alá vetés ügyében! Minden esetre fontos szabály, hogy nem szabad vele ősszel sietni, meg kell várni, amíg a levegő 2-3 ^oC alá hűl, de a talaj még nem fagyos.

(Terbe István – Agrofórum Online)