A könyveket kézbe véve azonnal szembetűnik, hogy komoly terjedelmet szenteltek a szerzők egy-egy témának, sőt, mint azt Dr. Pepó Péter, a könyv szerkesztője elmondja, ha nem végzi a munkáját tántoríthatatlan szigorúsággal, akkor akár ennek a kétszeresére is nőhetett volna az oldalszám. Azt azonban ő is sajnálja, hogy a negyedik kötet, amely ábrákat, képeket tartalmazott volna, a szükséges anyagi források híján nem jöhetett létre. A tankönyv megjelenéséhez szükséges anyagi fedezet egyébként, meséli az intézetigazgató, vállalati támogatásokból származik.

Ez itt nem a reklám helye…

„Több kisebb és nagyobb agrárvállalkozást kerestem meg levélben, kérve őket, hogy a számukra elfogadható mértékben támogassák ennek a könyvnek a megszületését. Bíztam abban, hogy pozitív fogadtatása lesz levelemnek, de arra én sem voltam felkészülve, hogy ilyen mértékben: Közel tízmillió forintot sikerült összegyűjtenünk, amely lehetővé tette, hogy mindenfajta állami támogatás nélkül megszülethessen ez a tankönyvcsalád.”

Mint azt Pepó Péter elmondja, a vállalkozások egy kivételével mind elfogadták azt a kikötést is, hogy a felajánlott összegért cserébe ne várják el, hogy a könyv reklámanyagokat tartalmazzon, amely termékeket népszerűsítene. „A megkeresettek között egyetlen vállalkozás volt, amely ezt az elvet kifogásolta, így tőlük természetesen nem fogadtuk el a felajánlott összeget, de a többiek megértették, hogy itt egy komoly, hiánypótló szakirodalom születik, amelyben nincs helye olyan termékek reklámjának, amelyek, ismerve a szektor gyors változását, hamar túlhaladottak lehetnek.”

Hiánypótló szakkönyv, tankönyv

A könyvek valóban hiánypótlók, hiszen a legendás Láng-féle tankönyv születése 1976-ra datálható, ezt követte a Bocz professzor által szerkesztett tankönyv 1992-ben, majd az utolsó ebben a témakörben, az Antal professzor nevéhez fűződő 2005-ben. Ugyan ezek a tankönyvek több újranyomtatást is megéltek, de az azokban rögzítetteket az azóta eltelt idő felülírta. Ezért szükségszerű volt egy új szemléletű, korszerű tankönyvet életre hívni. Mint azt a kötetek szerkesztője elmondja, külön büszkeség számára, hogy a könyv szerzői mindannyian valamilyen módon a Debreceni Egyetemhez kötődnek, amely jól mutatja a képző intézmény súlyát a hazai agrárképzésben.

A könyv új szemléletét, mondja a szerkesztő, hitelesen tükrözi vissza a címe, az Integrált növénytermesztés is: „Olyan alap, alapozó és szakmai területek ismeretanyagait igyekeztük összefogni, integrálni, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki napjainkban hatékony növénytermesztést valósíthasson meg. Mindhárom kötetben visszatükröződnek a biológiailag, agronómiailag és ökonómiailag hatékony növénytermesztési technológiák, amelyek párosulnak a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel, és minőségbiztosítással.”

A könyv első kötete, mint azt megtudom, a megfelelő alapokat is rögzítve, a szántóföldön termesztett növények termesztéstechnológiai ismereteinek elsajátításához nyújt segítséget. A termesztett növények ismertetésénél, mondja Dr. Pepó Péter, rendhagyó módon eltértek az eddigi gyakorlattól, így a könyvtrilógia második részében az alap, míg a harmadikban az ún. alternatív növények kaptak helyt.

„Ez a felosztás is tükrözi azt az elképzelésünket, hogy valamennyi termesztett növényt (a második kötet 18, illetve a harmadik 37 növényt ismertet) egyformán fontosnak tekintünk. Mindemellett, ki akartuk fejezni azt is, hogy az alapnövények jelentik a növénytermesztésnek azt a törzsanyagát, amelynek ismerete meghatározó lehet egy-egy adott üzem, gazdaság, vállalat növénytermesztési szerkezetében. Az alapnövények technológiai ismereteinek tudása pedig segítséget jelenthet más, alternatív növények bevezetésére a gazdaságba, illetve a diverzifikált vetésszerkezet teljesebb körű megvalósítására, amely szintén a korszerű gazdálkodás egyik alappilére.”

Alternatív növények kiemelt helyen

A könyvben természetesen az öt, nagy területen termesztett növény (búza, kukorica, napraforgó, árpa, repce) kap kiemelt helyet, de olyan növények is nagy súllyal szerepelnek, amelyek vetésterülete – jelenleg még legalábbis – jóval kevésbé számottevő.  Arra a kérdésre, hogy miért kerültek mégis a kiadványba, a szerkesztő elmondja, hogy ezek azok, amelyek rendkívül fontos szerepet töltenek be a vetésváltásban, illetve az új technológiák fejlesztésében:

„Ezek a növények olyan potenciális lehetőségeket hordoznak magukban, amelyek kihasználása fontos gazdasági, agronómiai, tájhasznosítási, környezetvédelmi értékeket jelentenek. Ezek az alternatív növények növekvő szerepet töltenek be országos szinten (pl. cirokfélék), ill. egy-egy tájegység növénytermesztésében (pl. rizs, csillagfürt). Ezentúl az alternatív növények széles köre lehetőséget nyújt a többcélú, multifunkciós hasznosításukra is.”

Mint azt Dr. Pepó Péter elmondja, fontosnak tartották azt, hogy érzékeltessék, lényeges ezeket az alapnövényeket egyre korszerűbb agrotechnikával termeszteni, növelve azok termékmennyiségét, minőségét és termésbiztonságát is:

„A terméstechnológiák ismertetésénél mind az alap, mind az alternatív növények esetében meghatározott szerkezetben mutattuk be az egyes növények jelentőségét, származását, fejlődési ciklusait, ökológiai igényeit, a termesztés jelenlegi biológiai alapjait. Az agrotechnikai elemek ismertetése valamennyi tényezőt magába foglalja a vetésváltástól a tápanyagellátáson át a betakarításig.”

A szerzők az agrotechnikai tényezők ismertetését alapvetően a legújabb hazai gyakorlatra alapozva készítették el, azonban sok esetben szerepeltettek olyan kutatási eredményeket is, amelyek több évtizedes kísérleti munkáikon, tartamkísérleteiken alapulnak. Mint azt az intézetvezető elmondja, hiába törekedtek teljeskörűségre, a terjedelmi korlátok sok esetben megálljt parancsoltak a szerzőknek:

„A növényvédelmet tárgyaló fejezetek sajnos csak a legfontosabb ismereteket tartalmazzák. Hasonló a helyzet a műszaki- technikai ismeretanyagokkal, vagy a környezetvédelmi és precíziós technológiai ismeretekkel is. Ezt érzékeltük, azonban nem tévesztettük szem elől az elsődleges célunkat, miszerint azt, hogy egy olyan könyvet készítsünk, amely eligazodást, segítséget jelent a termesztéstechnológiák tudományos alapokon nyugvó megismeréséhez, azok továbbfejlesztéséhez és hatékony gyakorlati alkalmazásukhoz is. Úgy érzem, hogy ezt sikerült teljesítenünk.”

Túléléshez szigorúan ajánlott

Új szemlélet, komoly szakmaiság, de a mai világban, ahol a tudás, az ismeretek zöme egy kattintással elérhető, érdemes-e nyomtatott kiadványokkal foglalkozni? -kérdezem beszélgetőtársamat: „Leszögezem, hogy ’javíthatatlanul’ könyv rajongó vagyok, de nem emiatt döntöttem a nyomtatott változat mellett. Azt gondoltam, hogy a Gutenberg-galaxis ódivatú maradványának, a könyvnek helye kell, hogy legyen az agrár szakképzésben, az agrárszakemberek könyvespolcain, sőt a mindennapi gyakorlatában is.

Természetesen, az elektronikus rendszerek fontosságát, azt, hogy tudást képesek közvetíteni, nem tagadom, ezek nélkül ma már nem lehet tanulni, kutatni, dolgozni. Azonban sok esetben – és ezt oktatóként is tapasztalom -, közel sem elégséges, illetve pontos információt nyernek innen az érdeklődők, adott esetben a diákjaink. Vizsgáztatás során találkoztam azzal, hogy olyan oldalak felhasználásával készülnek a hallgatók a számonkérésre, amelyek szerzője ködbe vész, valóságtartalmuk pedig erősen megkérdőjelezhető.

„A most megjelent könyv mind az alap, mind a mesterszakos hallgatóknak biztosítja azokat az ismereteket, amelyekre biztonsággal támaszkodhatnak képzésük ideje alatt. Ezen túl, ha már a potenciális olvasóközönségnél tartunk, a gyakorló szakemberek számára is tartalmaz olyan információkat, amelyekre szükségük lehet a mindennapi munkájuk során. Nagyon jó lenne, most ezt próbálom szervezni, ha a falugazdászoknál elérhetőek lennének ezek a kiadványok, és a kisebb területen gazdálkodók számára is elérhetővé válna ez a tudásanyag. A növénytermesztés ma már messze-messze túlhaladt azon, hogy az ismereteteket egyik nemzedékről a másikra átadhassák a termelők.
A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb gondja az, hogy a gazdatársadalomnak van egy része, 25-30%-ra becsülném, amely totálisan zárt az új ismeretekre, innovációkra. Teljességgel eltávolodott egymástól a korszerű technologiával realizálódott és az ősidők óta megkövesedett agrotechnikát alkalmazó gazdaságok termésátlaga. A most megjelent könyv szerkesztőjeként azt remélem, hogy az ebben lévő tudásanyag ehhez a korántsem elhanyagolható számú kisebbséghez is el fog jutni”

A könyvhöz tartozó utómunkálatokon túl már folyik a következő kiadás előkészítése is. Dr. Pepó Péter szerkesztő úgy tervezi, hogy körülbelül két év elteltével szeretnének megjelenni a jelenlegi kiadás átdolgozott változatával. Mint azt elmondja, az agrárium ezen részének rohamléptekben zajló fejlődése mindenképpen indokolttá teszi ezt.