A gyilkos növények tehát nem gonoszak vagy ördögiek, és semmi közük a fekete mágiához vagy a boszorkánysághoz. Más kérdés, hogy rekord magas (jobbára azonnali halált okozó) méregtartalmuk miatt a történelem kuruzslói előszeretettel nyúltak ezekhez – persze, kesztyűs kézzel. 

Most azonban lássuk a gyilkos növények előkelő, 12 szereplős listáját, amelyekkel jobb, ha nem találkozunk, vagy ha mégis (mert némelyik hazánkban is terem), akkor jobb, ha nagy ívben kikerüljük. 

12. Csattanó maszlag
Közép-Amerikából származó gyomnövény, amely ma már a világ melegebb vidékein (hazánkban is) megtalálható. A nitrogéndús talajt kedveli, sokan dísznövényként tartják. Amellett, hogy erősen hallucinogén, a növény számos mérgező anyagot tartalmaz, amelyek főként a leveleiben és a magjaiban koncentrálódnak.

Mivel a csattanó maszlag mérgező hatása a növény korától és az éghajlatától függően változik, a felelőtlen felhasználás – különösen a növény levének dohányként való elszívása vagy a gyökerek elfogyasztása – gyakran túladagoláshoz és elhalálozáshoz vezet.

11. Nadragulya
A Nadragulya keleti féltekén található legmérgezőbb növények egyike. Mind a levelei, mind a bogyói rendkívül mérgezőek, fogyasztásuk kellemetlen tünetek sokaságát idézheti elő. Ide tartozik a pupillatágulat, a fényérzékenység, a homályos látás, az egyensúlyvesztés, a fejfájás, a kiütések, az erősen kiszáradt száj, elmosódott beszéd, a vizelettartási zavarok, a székrekedés, a zavartság, hallucinációk, delírium és görcsök, amelyek akár a keringés és a légzés összeomlásával végződnek.

A bogyók különösen veszélyesek a gyermekek számára, mivel szépséges látványuknál fogva vonzónak tűnhetnek, ráadásul mérsékelten édes ízűek. Már öt-tíz bogyó elfogyasztása elég egy felnőtt halálához; azonban egyetlen szem is elég ahhoz, hogy egy kisgyermek számára végzetesnek bizonyuljon.

10. Sisakvirág
Az akonit, más néven farkasfű, avagy a „mérgek királynője” a boglárkafélék családjába tartozó évelő növény, amely az északi félteke hegyvidéki régióiban nő. Nagyon nagy mennyiségben tartalmaz egy pszeudakonitin nevű alkaloidát, amelyet néhány évszázaddal korábban Japánban vadásznyilak hegyének mérgezésére használtak.

A legendák szerint a második világháborúban a nácik is használták ezt a mérget, hogy a puskagolyóikat gyilkosabb hatásúvá tegyék, de erről azért máig megoszlanak a vélemények… A növény mérgének lenyelése esetén végtagbénulás és gyomorégés következik be. Nagyobb mennyiség esetén a roham gyorsabban jön, a halál beálltáig pedig mindössze 2 óra telik el. 

9. Fehér kígyógyökér
Bár ezt az Észak-Amerikában sok helyütt termő növényt alapvetően kígyómarás kezelésére használják, elfogyasztása gyorsan halált okozhat. A növény ugyanis egy tremetol nevű anyagot tartalmaz, amely hányást, szomjúságot és delíriumot okoz, mielőtt megölné a megmérgezett alanyt.

A méreg annyira erős, hogy nem kell, hogy az ember elfogyassza, az is végzetes lehet, ha egy olyan tehén húsát vagy tejét fogyasztja el az ember, amelyik korábban a növényből evett.

A helyi krónikák szerint ez a növény (épp az állatállomány által okozott mérgezések következtében) a 19. század elején több ezer tudatlan telepest ölt meg Észak-Amerikában. A leghíresebb halálos áldozat Abraham Lincoln édesanyja, Nancy Hanks volt.

8. Közönséges tiszafa
A természetben csalóka látványt nyújt ez a szépséges örökzöld cserje, mivel piros bogyói kifejezetten szépségesnek tűnnek – ráadásul a madarak előszeretettel fogyasztják ezeket. Ez a növény Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában és Európában őshonos.

Lédús bogyói rendkívül mérgező magokat tartalmaznak, a madarak azonban ezektől emésztetlenül megszabadulnak, a bogyók húsa pedig nem bántja őket, az ember számára azonban már 50 gramm elfogyasztása is valószínűleg halálos dózist jelentene.

A közönséges tiszafa mérgezésre utaló tünetei közé tartozik a légzési nehézség, az izomrángás, a görcsök, az eszméletvesztés és végül a szívmegállás. Súlyos mérgezés esetén a halál olyan gyorsan bekövetkezhet, hogy a többi tünet észrevétlen marad.

7. Cerbera Odollam
Az „öngyilkos fának” nevezett Cerbera Odollam-ot Délkelet-Ázsia lakói „pong-pong”-néven ismerik. Ez egy közepes méretű fa, amely zöld és narancssárga mangónak látszó gyümölcsöt hoz. A gyümölcsben található magok azonban gyilkos erejűek: mérgező alkaloidákat, sztrichnint és brucint tartalmaznak.

Ezekből mindössze 30 milligramm elegendő ahhoz, hogy egy átlagos testalkatú felnőttet megöljön – méghozzá rendkívül fájdalmas módon, mivel a gerincben lévő idegpályák ingerlése által kiváltott heves görcsökkel jár. A növényt azután nevezték el „öngyilkos fának”, miután kiderült, hogy az indiai Kerala államban 530 mérgezésért volt felelős egy év alatt, ráadásul a halálesetek zömét öngyilkosságnak minősítették. 

6. Angyaltrombita
Az angyaltrombita a világ számos trópusi helyén megtalálható, de Dél-Amerika trópusi régióiban őshonos. Az angyaltrombita a nevét a fáról lelógó, lógó, trombita alakú virágairól kapta. Bár a virágok kivételesen szépek és többféle színűek (többek között sárga, narancssárga, rózsaszín és fehér színűek), a növény minden része olyan toxinokat tartalmaz, mint például a tropán alkaloidák, a szkopolamin és az atropin.

Az angyaltrombitát hallucinogén drogként is használják, amely erős transz-állapotot idéz elő, amelyet gyakran erőszakos, émelyítő, az őrület határát súroló utóhatások kísérnek. A Psychiatry and Clinical Neuroscience című szaklapban egy olyan férfiról közöltek egy beszámolót, aki egyetlen csésze angyaltrombita-tea elfogyasztása után levágta a saját nyelvét és péniszét.

Ezt a mérget egyes országokban csalók a turisták megtévesztésére használják, akiket ily módon akaratlanul is „zombikká” változtatnak, akik kiürítik a bankszámlájukat, és később semmire sem emlékeznek az eseményekből. Leggyakrabban spray formájában alkalmazák a mérget, amit az áldozat arcába fújnak. 

5. Leander
A gyönyörű fehér és sötét rózsaszín virágokkal tarkított leander Ázsia egyes részein őshonos, de ma már a világ számos részén, köztük hazánkban is gyakran termesztik dísznövényként. Ez valójában egy igen furcsa tendencia, tekintve, hogy a leander növény minden része halálos szívglikozidokat tartalmaz, így a velük való puszta érintkezés is heves rosszullétet okozhat.

A növény mérgező magjainak elfogyasztása azonnali halált okoz.

A mérgezés első körben általában szív-, gyomor-bélrendszeri problémákat okoz, beleértve a véres hasmenést, a hányást, a bőséges nyáladzást és a szabálytalan szívverést. Ha a beteg nem részesül azonnali orvosi ellátásban, a központi idegrendszerre gyakorolt hatások súlyosabbá válnak, majd eszméletvesztés, izomgörcsök, összeomlás, végül kóma tesz pontot a folyamat végére, és beáll a halál.

A leander toxinjai olyan erősek, hogy a virágokat látogató méhek által készített méz elfogyasztása után megbetegíti azokat az embereket, akik ebből a mézből fogyasztanak akár csak egy kis mennyiséget is.  Szerencsére a leandermérgezésből eredő halálesetek ritkák, mivel a növénynek nagyon keserű íze van, amit a legtöbb ember nagyon kellemetlennek talál.

4. Manszanilyafa
A „halál kis almájaként” emlegetett, apró gyümölcsöket hordozó manchineel egy olyan fa, amelyet jobb elkerülni. Florida partjainál, valamint Dél- és Közép-Amerikában is megtalálható, és úgy tartják, ez a világ egyik legmérgezőbb fája.

Az ágain növő gyilkos gyümölcsökön kívül a fa szinte minden része erősen mérgező, különösen a nedve, amely forbolt tartalmaz (ami rendkívül erős bőrirritáló hatással büszkélkedhet). A nedvvel való érintkezés erős allergiás bőrgyulladást idéz elő, ami a bőr fájdalmas hólyagosodásához vezet.

Ez veszélyes kockázatot jelenthet esős időben, amikor az emberek azt gondolhatják, hogy jó ötlet a fa lombja alatt menedéket keresni, hiszen a méreganyagokkal teli esőcseppek végigfolynak rajtuk. Ez a méreganyag azonban olyan erős (még hígítva is), hogy azonnali hólyagos irritációt okoz, akár testszerte.

Ez az anyag még az autókról is lemarja a festéket, így el tudjuk képzelni, mit tehet az ember bőrével. Ezek után nem meglepő, hogy az égő manchineel fából származó füst maradandó vakságot okoz. A fa mérgező hatásáról az őslakosok is tudtak. Ők ezzel a méreggel vonták be a nyílhegyeik végét, a fa leveleit pedig az ellenségeik által használt kutakba dobták, ezzel mérgezték meg a vizüket, máskor a fa törzséhez kötötték az elfogott rabjaikat – ami lassú kínhalált jelentett az áldozatoknak.

3. Csomorika
A Szókratész meggyilkolására használt foltos bürök közeli rokona, amely Észak-Amerika legmérgezőbb növényének számít. A növény a sárgarépafélék családjába tartozik, és néha összetévesztik az ehető paszternákkal vagy zellerrel, innen a „mérgezett paszternák” kifejezés, amivel előszeretettel illetik.

A csomorika egy cicutoxin nevű mérget tartalmaz, amely arról ismert, hogy lenyelés esetén hányás-rohamot okoz. A toxin a növény minden részében megtalálható, de a legnagyobb koncentrációban a gyökerekben van jelen, különösen a tavaszi időszakban. A mérgezési tünetek közé tartozik a hányinger, a hányás, a hasi fájdalmak, a remegés és a zavartság. A halál végső oka általában légzési elégtelenség vagy kamrafibrilláció, ami akár már néhány órával a lenyelés után bekövetkezhet.

2. Ricinus
A ricinus Indiában, Kelet-Afrikában és a Földközi-tenger medencéjében őshonos, de hazánkban is széles körben előfordul, nem csak útszéleken vagy erdők szomszédságában, de városi kertekben is. Sokan ismerik a ricinusolajat, mint organikus szert, amelyet számos bőrbetegség kezelésére használnak, de azt csak kevesen tudják, hogy a virágos növény, amelyből a ricinusolaj származik, rendkívül mérgező.

A ricinusolajat a növény magjából készítik, de nem árt tudni, hogy ezek a magok ricint tartalmaznak – egy rendkívül veszélyes mérget, amely erősebb, mint a cián, a sztrichnin és számos kígyóméreg.

Valójában a ricin 6000-szer mérgezőbb, mint a cián, és egyetlen mag is elég ahhoz, hogy lassú és gyötrelmes halált okozzon 2 napos szenvedés után, miközben szörnyű hasi panaszok jelentkeznek véres hasmenéssel és hányással kombinálva.

Amint a tünetek megjelennek, a folyamat már általában visszafordíthatatlan, a halál végső oka pedig minden esetben a kiszáradás. Meglepő módon az emberek a legérzékenyebbek a ricinusolaj magvakra, mivel egy felnőtt ember megöléséhez egy, egy kutya megöléséhez 11, egy kacsa megöléséhez pedig 80 adag szükséges.

1. Abrus Precatorius
A rákszemként és rózsafüzér-borsóként is ismert arbus precatorius egy fürtös termésű évelő kúszónövény, amely bokrok, sövények és fák körül tekereg. A növény Indonéziában őshonos, de a világ számos más részén is megterem.

A növény leghalálosabb részét a magjai képezik, amelyeket bizarr módon ma is ékszergyöngyként használnak, mivel szép narancssárga színűek, egyetlen apró fekete folttal a közepükben. Bár a magvakat kemény védőhéj borítja, amely sértetlenül átjut az ember emésztőrendszerén, ezek az abrin nevű mérget tartalmazzák, amely körülbelül 75-ször erősebb, mint a ricin.

Ezért, ha a magot csak egy kicsit is megkarcolják vagy megrágják, mindennek vége – hiszen ez a leggyilkosabb növény a bolygókon, amelytől, ha elfogyasztották már, nincs menekvés. Már három mikrogramm is képes megölni egy felnőttet. A növény magjai még akkor is rendkívül nagy veszélyt jelentenek, ha ezeket karkötő- vagy nyakláncgyöngyként használják, hiszen amint megsérülnek a magok, elindul a mérgezés.