Az utóbbi évek magas raktárkészletei miatt nyomott gabonapiacon így – az árpa mellett – leginkább a kukoricánál látszik remény arra, hogy a világpiacon felfelé mozduljanak az árak.

Míg az előző szezonban 6,1 millió tonna volt, a mostani gazdasági évben vár­hatóan 5,8 millió tonna lesz az EU kukorica-zárókészlete – írja a Világgazdaság. Egyaránt nő a kukorica élelmiszeripari, bioüzemanyag- és takarmánycélú felhasználása; utóbbi például a 2016–17-es gabonapiaci szezonban realizált 53,1 millió tonna után a jelenlegiben 54,4 millió tonnára bővül.

Az Európai Unió nettó importja 13,6 millió tonnáról 14,4 millió tonnára nőhet – vázolta a terménypiacok idei kilátásait egy előadásában Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) Agrárgazdasági Kutatási Igazgatóságának igazgatója.

Ugyanakkor aligha számolhatunk trendfordulóval a búzánál: e termény zárókészlete a 2016/17-es 12 millió tonnánál 1,7 millió tonnával lehet több az EU-ban a gazdasági év zárásakor.

Hasonló a helyzet globális szinten is, hisz a búzakészlet 252,6 millió tonnáról 266,1 millió tonnára emelkedhet, miközben a kukoricánál csökkenő termelés és a 229,8 millió tonnás készlet 203,1 millió tonnára apadása várható. A szakember úgy véli, ezek alapján a kukoricánál van rá esély, hogy az árak felfelé induljanak, különös tekintettel arra, hogy a dél-amerikai termésvárakozások hétről hétre borúsabbak, és a tengerit részben kiváltó szójadara termelésére vonatkozó argentin prognózisok sem biztatók.

A gabonaféléken belül a kukorica iránt emelkedik legnagyobb ütemben a kereslet, ebből a terményből ötévente mintegy 100 millió tonnával többet fogyaszt a világ – mondta el a Világgazdaság kérdésére Potori Norbert. A búzánál is mutatkozik keresletnövekedés, de ez a kukoricáénál alacsonyabb szintű, ötévente körülbelül 60 millió tonna.

A kukorica fogyasztásának felfutása az elmúlt fél évtizedben elsősorban az állati takarmányfelhasználásból adódik, míg korábban az etanolcélú felhasználás emelkedése is nagyban hozzájárult a globális kereslet növekedéséhez. Fontos tényező, hogy a fejlett és a feltörekvő országokban egyaránt intenzívebbé válik az állattartás, ami növeli a szemestakarmány-igényt.

Az uniós csatlakozás előtt az előbbi vetésterülete 1,2-1,3 millió, míg az utóbbié 1-1,2 millió hektár volt, most mindkét terményé alulról súrolja az egymillió hektárt. Ám ha a fő szántóföldi növények – a búzán és a kukoricán kívül az árpa, a napraforgó, a repce, a lucerna és az utóbbi időben a szója – területét nézzük, az viszonylag állandó. Vagyis ami „eljött” a búzától és a kukoricától, az ezekhez a növényekhez került.

A szója és a lucerna területe elsősorban a támogatásoknak köszönhetően nőtt, míg a napraforgó és a repce az utóbbi tizenöt év intenzív keresletnövekedésének hatására vált népszerűvé. Mindezt időjárási hatások is felerősítették. 2015-ben például az El Nino, a globális klímát is befolyásoló meteorológiai jelenség miatt visszaesett a legnagyobb mennyiségben előállított növényolaj, a pálmaolaj termelése – amelynek 85 százalékát Indonéziában és Malajziában állítják elő –, s ezt a kiesést 2016-ban és 2017 első három negyedévében sem sikerült ellensúlyozni.

Magyarországon nőtt a repce- és a napraforgó-terület is. Ám közben a világ pálmaolaj-termelése újra emelkedik, így elképzelhető, hogy ez a repce- és a napraforgóolaj árára is hatni fog. Szintén fontos áralakító tényező, hogy az EU-ban napraforgóból rekordtermést takarítottak be tavaly ősszel, és a repcetermés is nőtt.

Az elmúlt egy évben a hazai gabonapiacon a kukorica drágult legnagyobb mértékben. A KSH legfrissebb, a mezőgazdasági termelői árakról szóló gyorsjelentése szerint 2017 decemberében az egy évvel korábbi árhoz képest a búzáért 6,9, a kukoricáért 9,9 százalékkal kaptak többet a termelők.

A nemzetközi piaci és az AKI által gyűjtött hazai adatok szerint az idei ötödik héten kevés kivételtől eltekintve a malmi és takarmánybúzánál, valamint a kukoricánál is magasabbak voltak a magyar termelői (áfa és szállítási költség nélküli) árak, mint a FOB paritáson megadott világpiaci árai.

A malmi búzánál a hazai ár tonnánként 197, az ukrajnai 185-189 euró, a kukoricánál pedig a 188 eurós tonnánkénti ár áll szemben az ukrán 174-177, illetve a román 179-183 eurós árral. A hazai piacon a tavalyi aszály miatt kiesett kétmillió tonna mozgatta az árakat, de a termény piaci pozíciója a hazai feldolgozókapacitás növekedésével nyilván stabilabb lesz.

Az idei lesz az első teljes éve a Tiszapüspökiben épült izocukorgyárnak, amely a tervek szerint évi 530 ezer tonna hazai kukoricát dolgoz fel.

E mennyiség a szakértők szerint már érezhető lesz a piacon. „Örülünk annak, hogy a feldolgozóipar ilyen fejlődésen ment keresztül, ez stabilitást adhat a hazai kukoricatermelésnek” – mondta el a Világgazdaság kérdésére Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke.

Számításai szerint a hazai ipar így már felvesz évi kétmillió tonna kukoricát, ami egy jónak mondható, nyolcmillió tonnás termés esetén azt jelenti, hogy elegendő lehet kétmillió tonnát exportálni. Mindez a GOSZ-elnök szerint nem okozhat gondot: 2017 első tíz hónapjában sikerült is 3,2 millió tonna kukoricát kivinni. (Igaz, ez kiugró mennyiség volt, az előző évit több mint 50 százalékkal haladta meg.)