A tábla széléről
A tábla széléről

Az élet értelme

Az élet értelme

Agrofórum Online

Vannak az ember életében olyan időszakok, amikor elmeditál az élet különféle dolgain. Magam is így voltam éppen tíz évvel ezelőtt amikor ezt a bevezetőt megírtam az Agrofórum júliusi lapszámába.

“Az életnek akkor van értelme,
ha másnap van miért felkelni”

Egy szűk körű megbeszélésen hangzott el a fenti idézet a munkanélküliség kapcsán, amely, ne tagadjuk, sajnos növekvő tendenciát mutat, különösen faluhelyen.

Milyen perspektívája van annak a gyermeknek – ezt Németh Tamás akadémikustól hallottuk egyszer -, aki soha nem látta a szüleit dolgozni menni. Mert nem volt hová.

Milyen élet az, amely a cél nélküli vegetálásban merül ki, mert egyre több kistelepülésen esélye sincs senkinek, még hogyha akarna is, hogy munkát találjon.

Az évek meg múlnak, és ebben a demoralizált világban egy idő után már a szándék is megfakul, hogy egyáltalán dolgozni akarjon. Így azután az a szegényes porta is, amelyen az életét tengeti – a segélyből, amelynek nagyobb hányada sokszor a kocsmába vándorol -, egyre elhanyagoltabbá válik. Omlik a fal, beázik a tető, gazban áll a kert, és lassan a házhoz hasonlóan összeomlik minden, mint ahogy a jövőbe vetett remények is.

Az értelmét vesztett lét láttán, valahogy a kedvem is elment attól, hogy bevezetőmben – ahogy megszokhatták – lírai hangvételű ábrándozásaimmal köszöntsem a tisztelt olvasót. Sokkal súlyosabb kérdés ez annál, minthogy az erdő-mező virágainak bódulatával elmenjünk mellette.

A falu magára hagyatott – ami sokakat egyáltalán nem érdekel -, és a kisember kétségbeesett kiáltása legfeljebb a falu határáig hallatszik.

Lassan elsorvad minden, a hitük, az önbecsülésük, mint ahogy elnéptelenednek a templomaik is, ahova már csak hébe-hóba jut el a pap, meg az iskolák is, amelyekbe lassan se gyerek, se tanár.

Milyen igaza van Reményik Sándornak, hogy csak azt ne hagyjátok: a templomot és az iskolát. Mert mi más képezheti egy társadalom alapját, mint a hit és a tudás. És itt nem akarom a hit szót annak vallási értelmére leszűkíteni. Hit nélkül egyszerűen nincs semmi. Pontosabban csak a semmi van. Ha nem hiszünk a jövőben, az álmainkban, egymásban, a barátságban, a felemelkedésben, a gyógyulásban, abban, hogy jó aratásunk lesz és jó áron tudjuk a terményeinket eladni, akkor nincs értelme semminek. Ha nem hittünk volna a munkánk eredményében, akkor el sem vetjük a magot, az új élet hordozóját. Minek? Miért költünk talajművelésre, vetőmagra, műtrágyára, növényvédelemre, ha nem abban a hitben, hogy az áldozatért az élet bőséges terméssel kárpótol majd.

A hit mellé tegyük oda a tudást is: a templom mellé az iskolát. A hit csak álmodozássá válik, ha nem párosul mellé a tudás, amely az ismeretek tárházával szolgálja hitbéli céljainkat.

Megállunk a rogyadozó kerítés mellett. Tudja-e a magamfajta városivá silányult ember, hogy mi van odaát. Odaát nem a légkondicionált irodák, üvegpaloták kikent-kifent értéktorzultsága csillog, hanem a nyomor reménytelensége pislákol.

Valakik úgy gondolták – és erről majd még lesz módunk a bővebben beszámolni – hogy életre keltik ezeket a pislákoló lángokat, egy most induló program keretében, melynek címe: “Falu, város, zöldség, gyümölcs”.

Nem odafönt. Az messze van. Itt lent, a maguk erejéből. Attól a szándéktól vezérelve, hogy értelmet adjanak az életnek, kitörési lehetőséget kínálva azoknak, akikben még szunnyad a vágy egy élhetőbb élet iránt.

A maguk erejéből szervezni, szövetkezni, együtt gondolkodni, munkalehetőséget és piacot teremteni. Ilyesféle gondolatokat fogalmazott meg – az üzleti érdekek és újabb fejlesztési lehetőségek szem előtt tartása mellett – egy szociálisan érzékeny gazdasági szervezet a reményt vesztettek számára, akiknek az élet szűk marokkal mérte az esé-lyeket.

Célokat mutatni, és eszközöket adni a felemelkedéshez, hogy legyen miért másnap is felkelni.

A tábla széléről 2008-ban – Dr. Bódis László

Támad a drótféreg, sok helyütt újra vetik a kukoricát

2019. június 7. 13:15

Soha nem látott drótféreg fertőzés tizedeli a kukorica és a napraforgó vetéseket egyes dunántúli megyékben (Lehet, hogy másutt is!)

Búzatermesztésünk jövőjéről

2019. április 24. 14:34

Lehet, hogy rosszul gondolom, de néhány tíz, vagy akár ötven hektáron is, önállóan, nem lehet gazdaságosan búzát termelni, mert vagy nincs hozzá elegendő eszköz, vagy túl sok van – ami nincs kihasználva.

Húsvéti kirándulás

2019. április 12. 08:15

Áprilisi lapszámunk bevezetőjéből ragadtam ki egy-egy részletet, mert az idő – mint már annyiszor – a természet és a közelgő ünnep felé sodorta a gondolataimat.

Egy gépkocsivezető emlékére

2019. február 13. 13:52

Béketűrő, jó természetű ember volt, akinek – ahogy mondani szokták – fát lehetett vágni a hátán, amíg el nem szakadt a cérna… Akkor is inkább magába fojtotta az indulatait, csak nagyokat sóhajtott és rágyújtott.

Mérföldkő az ökológiai pályázat kibővítése

2019. május 29. 08:58

Az ökológiai gazdálkodás ma világszerte a legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági ágazat, köszönhetően az újabb pályázati kiírásnak és a kedvező Agrárminisztériumi döntésnek is. Azonban még így is gyorsabb a fogyasztók bioélelmiszerek iránti igénye, mint az ökoterületek növekedési üteme. Tavaly írtak ki egy új ökológiai pályázatot, amelynek keretéből több hazai gazdálkodó plusz forrást nyert.

Van-e szabadnapja a juhásznak?

2018. augusztus 3. 06:15

Halász Mihálynak már az édesapja is juhász volt, így egyértelmű volt számára, hogy ezt az utat követi.

Gazdahely Videó

A megfelelő növényt a megfelelő helyre! II. rész – a talaj fizikai félesége

2019. január 10. 05:37

Ne a növényhez válasszuk a helyet, hanem a helyhez válasszuk a növényt! A körülmények diktálnak, nem elsősorban az ízlésünk! – ezzel az intelemmel búcsúzott a cikk első része. Most a terítékre kerülő talajtextúrák megismerésénél is szem előtt kell tartanunk, hogy azok a megvásárolt növények fejlődhetnek a kertünkben egészségesen, amelyeknek megfelel kertünk talajának fizikai félesége.

Tennivalók a ház körül az év első két hónapjában

2019. január 16. 05:36

Nincs is szebb és megnyugtatóbb annál, mint amikor az évszakok a rájuk jellemző pompájukban tündökölnek. Télen – bár sokan több kivetnivalót találnak ebben az évszakban, mint szépséget – nincs gyönyörűbb látvány a fehér dunna alatt alvó tájnál és kertnél. Mégsem dőlhetünk hátra teljesen, hiszen akad munka télen is bőven.