Ezt a temető illatú hónapot valahogy nem szeretem, pedig lenne rá okom, mert pont András napján születtek iker fiaim és Néhány évre rá a harmadik, aki ráadásul az András nevet kapta. /elnézést a személyes kitárulkozásért!/ Mégsem tudtam igazán megbarátkozni Szent András havával. Miért nem szeretem? Azért, mert Novemberben már nem érezzük az őszi Nap melegét, a tél pedig még messze jár, valahol az északi vidékeken. Az utak sárosak, az ég szürke és valahogy mindenre ráül az elmúlás hangulata.

Ebben a búvalbélelt világban csak akkor érzünk egy kis felüdülést, amikor az elő-előbukkanó Nap fáradt sugarai végigsimítják a frissen zöldellő vetéseket.

Mit hoz a jövő? Kérdezzük, de leginkább csak magunktól, mert a hümmögésnél bővebb válaszra másoktól se igen számíthatunk.

Még a kukorica tárolás értékesítés gondjai nyomasztanak bennünket, de a vetéseket járva el-el gondolkodunk:

Jól választottunk-e fajtát, mikor az őszi vetéseket terveztük? Volt június végén egy Búzafórumunk. Aki ott volt emlékezhet rá, hogy milyen gondolatok fogalmazódtak meg annak érdekében, hogy a gabonaágazat a jövőben eredményesebb legyen. Egyik alapvetés az volt, hogy nagy tömeg, egységes minőség!

Gondoltunk-e erre az őszi vetések előtt? Tudom nehéz ezt betartani, mert még egyazon fajta is hihetetlenül szélsőséges eredményeket tud produkálni – mennyiség, de főként a minőség vonatkozásában – a termőhelytől, az évjárattól és a technológiától függően (példa erre az idei év is).

Mégis azt kell mondjuk, azok gondolkodtak helyesen, akik a náluk bevált agrotechnika első lépéseként a hangsúlyt a fajtaválasztásra tették. Fontos kérdés ez, mert a genetikán sok minden múlik. A jóból sajnos így is lehet rossz, de a rosszból jó, szinte soha – kivétel az ember.

Felvetődött az említett Búzafórumon az is, hogy szükség van valamiféle önszerveződésre, hogy ne csak a maga útját járja mindenki és keresse a saját boldogulását. Könnyebb az integrációk, termelői csoportok adta lehetőségeket kihasználva együtt fellépni a piacon. Ehhez azonban meg kellene egyezni. Először is abban, hogy ki, hol milyen fajtát vessen, hogy abból majd egységes árualap képződhessék.

Volt bennünk ilyen törekvés? Ez nem politikai, kormányzati szándék kérdése. Kizárólag rajtunk múlott. Gondolom nem tévedek nagyot: ez a hajó elment…

Eddig a Búzafórumról beszéltünk, ahol okos felszólalások voltak, előremutató szándékkal. Ugyanez a szándék vezetett bennünket, amikor Energiafórumot szerveztünk szeptember 21-én és amelynek írásos anyaga ezzel a lapszámmal együtt érkezett az Ön címére. Úgy gondoljuk, hogy ez az Élő Agrofórum egy újabb lehetőség a gazdálkodók ismereteinek gyarapítására és a gondolatok cseréjére.

A megújuló energiaforrások iránti igény világszerte egyre nagyobb és manapság a figyelem a mezőgazdaság felé fordul.

Innen várható a megoldások egyik lehetősége, különösen azokról a területekről, ahol egyes növényfajok „túltermelése” növekvő piaci problémaként jelentkezik.

Bízunk benne, hogy a részvevők hasznos információkkal gazdagodtak.

Ehelyütt teszünk említést arról az újabb rendezvényről, amelynek Felhívását olvashatja lapunkban.

November 23-án Kukoricafórumot tartunk, ugyancsak az FVM Színháztermében.

A kukorica szinte mindenkit érint és érdekel Magyarországon, aki a mezőgazdaságból él. Most is – mint az előző fórumainkon – az Útkeresés szándéka késztet bennünket, amikor a Kukoricafórum szervezésébe fogtunk.

Keressük az utat; nem azt a sáros, kátyús sehová nem vezetőt, hanem azt a másikat, amelyik reményeink szerint visz is valahová…

A tábla széléről 2005 novemberében – Dr. Bódis László