A tábla széléről
A tábla széléről

Sziklafal

Sziklafal

Agrofórum Online

Ami a képen látszik, egy távoli felvétel a Sziklafalról.

A Sziklafal számomra mindig is több volt, mint a hegy ormán kitüremkedő szélkoptatta sziklatömb: az idővel dacoló jelkép és léleknyugtató pihenőhely, ahonnan messze ellátni, olyan messzire, hogy az ember már nem tudja a távolban még a földet nézi, vagy már az eget látja.

Az út mentén még áll egy-egy korhadt villanyoszlop. A félig leszakadt vezetékek már csak itt-ott kapaszkodnak egyik oszlopról a másikra, emlékeztetve a múltra, amikor energiát vittek valahonnan valahová, amelyből azután sötétségoszlató világosság lett. Mára úgy tűnik egyetlen feladatunk maradt csupán, hogy tartsák az őszi délutánban úszkáló ökörnyálak ezüstös fonalát.

A mélyfekvésű réteken már elő-elő bújnak az őszi kikerics lila gyertyái és kíváncsiskodva néznek az erdő felé: Mi ez a nyüzsgés odaát? Ahogy a lenyugvó Nap átesik a fák koronáján, megmozdul az erdő. Fürgén mocorgó vaddisznósüldők verik fel a koraeste álmos csendjét. A tölgyekről lepottyan néha egy-egy makk, csemegéül a turkálóknak. Azután a távolból megszólal egy semmi másra nem hasonlító orgonaszó és beleremeg az erdő…

Ugye kitalálták? A szarvasbőgésről van szó.

Hogy jön mindez az Agrofórumhoz? Talán sehogy, de az ősz, a szeptember közeledtével ezek a régi élmények jutottak eszembe. Nem vagyok vadász ember, de szeretem az erdőt. turista sem vagyok, csak olyan bóklászó, útról letérő, kóborló erdőjáró, aki figyeli a csendet, mert abban is hangok vannak, aki érzi és élvezi a mezők illatáét, mert hál Istennek nem allergiás rá.

Különösen ilyenkor szeptemberben szeretem az erdőt járni, amikor a hónap második felében – legalábbis itt a Budai hegyek külső peremén – legjobb a szarvasbőgés. A bikák sokszor, meglehetősen elővigyázatlanul csak mennek a fejük, illetve az ösztönük után és ilyenkor többet láttatnak magukból, mint máskor az év folyamán.

Esténként kiültem a Sziklafalra és sokszor egész éjszaka, ott maradtam, fülelni a csendet meg a titokzatos neszeket, bámulni a csillagokat, a szinte nappali világosságot árasító égi vándort, a kerekarcú Holdat; meg az elém táruló tájban itt-ott remegő fényeket.

A Sziklafal számomra mindig is több volt, mint a hegy ormán kitüremkedő szélkoptatta sziklatömb: az idővel dacoló jelkép és léleknyugtató pihenőhely, ahonnan messze ellátni, olyan messzire, hogy az ember már nem tudja a távolban még a földet nézi, vagy már az eget látja.

A földet, ahol a rozsdás napraforgók az aratást várják, ahol a kukoricák levelei itt-ott már zörgőssé válnak, ahol a korán elvetett repcék már mutatják a soraikat, ahol alá-alá buktatják a kizöldült tarlót az arra alkalmas talajművelő eszközök. A földet amelyik – majdnem azt mondtam „aki” – vár valamire. Évezredek óta, ilyenkor ősszel, no meg persze tavasszal is várja, hogy ilyen-olyan eszközzel: bottal, faekével – melyik korban mi volt a szokás – ma meg már modern gépekkel barázdát borítsanak rajta, hogy azután befogadja az új élet hordozóit.

Itt kellene stílust váltanom és szabatosan megfogalmazni, hogy ez esetben az élet hordozói a korszerű fajták minősített szaporítóanyagai, esetünkben a fémzárolt vetőmagvak.

Érdekes, hogy milyen feledékenyek vagyunk. Vajon az 1880-as években nem azért szervezték meg elődeink a vetőmagvizsgálatot és minősítést, hogy a gazdák jó minőségű szaporítóanyagot vessenek? Vajon a biológia meghazudtolja önmagáét, hogy rossz szaporítóanyagból is lehet jó termés? Aligha hihető.

Nincs rá pénz, meg túl drága a vetőmag mondják sokan. Nem vitatom – bizonyára igazuk van. Éppen azért lenne szükség – többek között ez esetben is – mindkét fél /vevő és eladó/ számára a kölcsönös érdekek alapján nyugvó áralkura és ennek eredményeként valamilyen konszenzusra. Az viszont egyértelmű, akár elfogadjuk akár tagadjuk, hogy a biológiai alapok a termelés olyan meghatározó elemei, amelyek determinálják az eredményeket. Ha erre nem áldozunk abból a kevés pénzből, akkor már eleve csökken az esélyünk a minőségi termék-előállításra.

Legszívesebben a most következő részeket nagybetűkkel írnám, hogy felhívjam a döntéshozók, jogalkotók figyelmét: A földalapú támogatások hazai részét feltételekhez kellett volna, nagy kellene kötni, pl.: a minősített vetőmaghasználathoz.

Elkalandoznak az ember gondolatai a táj látványából a szakma problémáihoz.

Hűl az idő ott kinn a Sziklafalon és valami alig érzékelhető, leheletnyi pára úszik a rétek fölé. A szarvasok egyidőre elhallgatnak. Felnézek az égre. A Hold delejes fénye szinte megbabonáz. Megszűnik a közel és a távol, a horizonton egybeolvad a föld az éggel, mint ahogy ezen az éjszakán bennem is eggyé vált a múlt és a jelen.

A tábla széléről 2006-ban – Dr. Bódis László

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Addig adj, amíg adni tudsz!

2020. december 6. 06:36

Karácsonyra készülve az erdők-mezők is ünnepi ruhába öltöznek; legalábbis ebben reménykedünk, mert még ilyen vén fejjel is arról álmodozik az ember, hogy fehér Karácsonyunk lesz.

„Korhadt fakeresztek”…

2019. november 5. 18:02

Novemberre készülve az ember akaratlanul is belekerül abba a ködös, sáros, pocsolyás hangulatba, amelynek vége az elmúlás.

Támad a drótféreg, sok helyütt újra vetik a kukoricát

2019. június 7. 13:15

Soha nem látott drótféreg fertőzés tizedeli a kukorica és a napraforgó vetéseket egyes dunántúli megyékben (Lehet, hogy másutt is!)

Búzatermesztésünk jövőjéről

2019. április 24. 14:34

Lehet, hogy rosszul gondolom, de néhány tíz, vagy akár ötven hektáron is, önállóan, nem lehet gazdaságosan búzát termelni, mert vagy nincs hozzá elegendő eszköz, vagy túl sok van – ami nincs kihasználva.

Hátunkra vett szép kötelességek

2018. február 14. 12:30

Szükség van arra, hogy egyre több fiatal ismerje fel a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket és szép kötelességeket.

Mindent a veszettségről

2022. március 13. 07:36

A veszettség hazánkban ritka betegség, hála a sikeres megelőzésének. A fertőzés terjedésére létrehozott programok és figyelemfelhívások évről évre megteszik a hatásukat, így ritka esetben hallunk róla. Mégis, érdemes tisztában lennünk azzal, hogy mikor találkozunk beteg állattal, milyen tüneteket mutathat a fertőzött háziállatunk, és mikor kell nekünk, embereknek orvoshoz fordulnunk.

Nyertem, de hogyan tovább? (I.rész)

2018. március 20. 20:14

Amennyire vártam 2016-ban a jóváhagyó határozatot, most 2018-ban azon gondolkozom, hogy megtudom-e valósítani.

Kerti kalendárium - tennivalók az év utolsó hónapjában

2019. december 2. 04:37

Egy gazdag, sokrétű kert gondozója decemberben sem pihenhet. Számos teendő sorakozik még a feladatlistánkon, amit még idén tető alá kell hozni. Vegyük sorra, milyen „négyfalközti” és milyen kerti munkák várnak még ránk az ünnepek előtt.