Dr. Imrei Zoltán, a Társaság szervezőtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztályának tudományos főmunkatársa mutatta be azokat a már rendelkezésre álló módszereket és újabb eredményeket, amelyek a fás részeket károsító kártevők csapdázáson alapuló növényvédelmi előrejelzésével kapcsolatosak.

Bevezetésként megtudhattuk az immár önálló kutatói-szervezeti egységként működő Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztályról, hogy a kezdetekben lepkefajok, majd inkább a bogarak és más taxonok feromonazonosításával foglalkozott, és mostanra hasonló súllyal kutatják a növényi illatanyagok szerepét a rovarok tájékozódásában és azok alkalmazhatóságát a növényvédelmi előrejelzésben. Összességében az osztály fő tevékenysége a kémiai-ökológiai szempontú, növényvédelmi rovartani alapkutatásokat foglalja magába.

Számos esetben komoly növényvédelmi problémát és új kihívásokat jelentenek a fás részeket károsító kártevők, így az utóbbi két évtizedben előtérbe került a károsító lepke- és szúbogárfajok mellett a cincér- és díszbogárfajok tájékozódásának a kutatása, illetve az erre alapuló előrejelzési módszerek fejlesztése.

Legfontosabb károsítók és csapdázási lehetőségeik

A lepkék (Lepidoptera) rendjébe tartozó farontó lepkefélék (Cossidae), sodrómolyfélék (Tortricidae) és szitkárfélék (Sesiidae vagy Aegeriidae) már rendelkezésre álló rajzáskövetési módszereivel nyitotta meg Zoltán a sort.

Elsőként az Aegeriidae (Sesiidae) családba tartozó darázslepke (Aegeria / Sesia apiformis) kártétele és csapdázása került bemutatásra: ennek a májustól júliusig repülő üvegszárnyú lepkének a csontszínű hernyója nyárfában, fűzfában a fa törzsének földközeli részén, vastagabb fás részeken károsít, a fiatal fák pusztulását is okozva. Csapdázására legalkalmasabb a ragacsot nem tartalmazó, lapos tetejű varsás csapda (VARL), mely számos moly fajnál a szitkároktól a bagolylepkékig a legalkalmasabb a mennyiségeket összehasonlító csapdázásra.

Darázslepke (Forrás: https://www.izeltlabuak.hu, fotó: Farkas Magdolna)

Kihelyezett lapos tetejű varsás csapda (Forrás: http://csalomoncsapdak.hu)

A bögölyszitkár vagy más néven üvegszárnyú nyárfalepke (Paranthrene tabaniformis) hernyója a darázslepkéhez hasonlóan fűzfa és nyárfa (főként fekete, rezgő és nemesnyár) ágaiban él. A kifejlett egyedek rajzása a nappali órákban áprilistól egészen júliusig megfigyelhető. Csapdázására legalkalmasabb a VARs+ típusú csapda, ahol szükséges a fogóedény belsejét háztartási rovarölő szerrel kezelni az optimális működés érdekében.

Bögölyszitkár (Forrás: https://www.izeltlabuak.hu; fotó: Balogh Diána)

Az egyik legismertebb szitkárfaj, a nyár folyamán rajzó almafaszitkár vagy más néven üvegszárnyú almafalepke (Synanthedon myopaeformis) csapdázási lehetőségei között szintén szerepel a módosított varsás csapda (VARs+) és a lombkorona belsejében elhelyezendő, a kártevő minél korábbi jelzésére alkalmas ragacsos csapda (RAG). A csapdákat május elején 1,5-2 m magasságban kell elhelyezni. A kártevő jellemzően intenzív termesztéstechnológiájú, frisstelepítésű alma-, birs-, körte- és szilvafa-állományokban károsít, a lombos ágakra helyezi a petéit, hernyója áttelel a kéreg szöveteiben készített járatokban. Zoltán itt megemlítette, hogy a kártevő szaporodásának megakadályozására alkalmas még a légtértelítéses módszer, melynek célja, hogy a nőstény által termelt fő feromonkomponens szintetikus változatát az ültetvény légterébe a rajzási időszakot lefedő időszakban, folyamatosan olyan mennyiségben juttatják ki, hogy a hím nem képes megtalálni a nőstény egyedeket. A légtértelített ültetvényekben eredményesebben alkalmazhatók más, táplálék-illatanyaggal csalétkezett csapdák is, melyek mindkét ivart csalogatják, és nem gyengíti a hatásukat a légtértelítéssel kibocsátott nagy mennyiségű szintetikus feromon. Az ilyen tápnövényt utánzó csalik alapja az almafaszitkár és almamoly esetében is a körteészter nevű illatanyag.

Almafaszitkár (Forrás: http://csalomoncsapdak.hu)

Röviden áttértünk a ribiszkeszitkár vagy üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) fajra is, melynek csapdázására szintén a módosított varsás csapda (VARs+) és a ragacsos csapda (RAG) alkalmas.

VARs(plusz) típusú csapda (Forrás: http://csalomoncsapdak.hu)

Ragacsos csapda almafaszitkárhoz (Forrás: http://csalomoncsapdak.hu)

A darázsszitkár (Synanthedon vespiformis) hernyója nagy tömegben a tölgy-, bükk- és szelídgesztenyefákban fejlődik, az őszibarack és mandula mellett. Súlyos károkat hazánkban azonban a tölgy és bükk erdők szomszédságában fekvő tüskétlen szeder-ültetvényekben okozott. A megtámadott szedernövény gyökérnyaki részén lerakott tojásokból kikelő hernyók járatokat rágnak a kéreg alatt, amelynek hatására a növény fejlődése lelassul, végül elpusztul. Évi néhány hernyó kártétele pár év alatt már tőpusztulással járhat, míg a bekövetkező jelentős tőpusztulások gazdaságtalanná, majd értelmetlenné teszik az ültetvény fenntartását. A csapdázás javasolt kezdeti időpontja április vége a varsás (VARs+) vagy a ragacsos (RAG) csapdákkal.

Darázsszitkár (Forrás: https://www.izeltlabuak.hu; fotó: Bauer Bea)

Ezután áttértünk a farontó lepkefélékre (Cossidae), közülük is a nagy farontólepke (Cossus cossus) és a kis farontólepke (Zeuzera pyrina) fajokra. A nagy farontólepke (melynek hernyójával én személyesen a kb. 13 m magas fűzfánk metszésekor a fa felső harmadában találkoztam) lárvája fűz-, nyár- és gyümölcsfa-fajokon, azok közül is főként almán károsít, ott a törzsben és a vastagabb ágakban rág. Elsősorban sérült, idősebb, leromlott fákat támad meg. Csapdázására alkalmas a ragacsos csapda, de ezt a típust néhány fogott imágó már telíti. A módosított, VARb3 jelölésű csapdatípus, amely a populáció rajzás-megfigyeléséhez alkalmasabb, és tömeges fogásra is használható, beválik a kis farontólepke esetében is. A csapdázás megkezdésének javasolt időpontja május vége-június eleje. Szexferomon-csapda kihelyezését a nagy farontólepke esetén 1,5-2 m magasságra, lombos ágra tervezzük, míg a kis farontólepkét csak a lombkorona felett 30-40 cm-re (pl. póznán a sudárhoz rögzítve) csapdázhatjuk eredményesen.

Nagy farontólepke hernyója (Fotó: Balogh Diána)

Kis farontólepke (Forrás: https://www.izeltlabuak.hu; fotó: Kárpáti Marcell)

A sodrómolyfélék (Tortricidae) közül a kéregmoly (Enarmonia formosana) csapdázásáról esett szó, melyet a javasolt április eleji időpontban kihelyezett ragacsos csapdával lehet biztosítani. A csapda elhelyezését tekintve leghatékonyabb a fa törzséhez közel, kb. 1,5-2 m magasságba kitenni.

Kéregmoly (Forrás: http://csalomoncsapdak.hu)

Nem maradhatott ki a károsítók sorából a púposszú (Xyleborus dispar), ami nevét „púpos”, boltozatos előtoráról kapta. Almán, kajszin, szőlőn, bodzán is megél, károsítja az erdei fákat, de még a tuja- és fenyőféléket is. A megtámadott fák kérgén a berágás helyét lyukak jelzik. Ragacsos palást csapdával (PALX) és etanol alapú, táplálék-illatanyag típusú csalogatóanyaggal a nőstények irányában torzítva mindkét ivart fogja, a kártevő megjelenésének a detektálására, illetve rajzáskövetésre. A csapda április eleji kihelyezése 1-1,5 m magasságba, a törzshöz közel optimális.

Kereskedelmi forgalomban még nem elérhető fejlesztések

A fás részeket károsító kártevők közül a jelenlegi kutatások a cincérek (pl.: bársonyos darázscincér, sárgafarú darázscincér) és a díszbogarak (pl.: kőrisrontó-karcsúdíszbogár, boróka-tarkadíszbogár) előrejelzésére alkalmas csapdatípusok kifejlesztését célozzák.

Több cincérfaj (Cerambycidae) esetében a kutatócsoport laborban végzett illatanyag-kivonást és -azonosítást célzó kísérletek után szabadföldi viselkedési vizsgálatokkal a hímeket és nőstényeket egyaránt csalogató aggregációs feromon funkciójú illatanyagokat írt le. A feromonkomponensek mind a bársonyos darázscincér (Plagionotus arcuatus), mind pedig a sárgafarú darázscincér (Plagionotus detritus) esetében hidroxiketon típusú vegyületek voltak, amelyeket minden bizonnyal a torukon elhelyezkedő pórusokon át bocsátanak ki a hím egyedek. Megtudhattuk, hogy a közeli rokon (azaz azonos rendszertani nembe tartozó), de fás részeket nem károsító lucernacincér (Plagionotus / Echinocerus floralis) előrejelzésére a sárgászöld szín vizuális ingerét és szintetikus virágillatanyagot kibocsátó csalétket tartalmazó, már kereskedelmi forgalomban levő varsáscsapdát fejlesztettek, amely fogásai segítségével a lucernatábla fertőzöttsége és a várható tőpusztulás értékelhető.

Lucerna-darázscincér (Forrás: https://www.izeltlabuak.hu; fotó: Bauer Bea)

Világszerte az újonnan megjelenő díszbogár fajok (Buprestidae) érzékelésére alkalmas csapdázási módszerekre égető szükség van. Zoltán felhívta a figyelmünket az Agrilus anxius faj potenciális veszélyére, ami elpusztította az Egyesült Államokban szaporított európai és ázsiai nyírfa-fajok telepítéseit. Mára egyre ismertebb károsító a Japán és Belső-Mongólia területén őshonos kőrisrontó-karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis), amit a 90-es években hurcolhattak be az USA-ba, de csak 2002-ben írták le a megjelenését Michigan államban. Mára hírhedté vált Észak-Amerikában, ugyanis az általa fertőzött valamennyi amerikai kőrisfaj egyedei vagy állományai 10-15 éven belül elpusztultak, csak fiatal magoncokat hagyva maguk után.

Az már minket is érint, hogy Moszkvában is megjelent a kőrisrontó-karcsúdíszbogár. Valószínűleg nyers bútorfával jutott el az amerikai megtelepedéssel párhuzamosan, majd valamivel később, 2008-ban publikálták a jelenlétét. Mára kipusztította a nyugat-oroszországi kőrisállományok jelentős részét a szélrózsa minden irányába terjedve, ahol kőris erdőket talál. Jelenleg a kártevő térhódításának követésére alkalmas hatékony eszközök fejlesztése az egyik kézenfekvő feladat. Annál is inkább vagyunk érintettek, mert a mára Ukrajnában jelenlevő díszbogárfaj záros határidőn belül elérheti hazánk keleti határát. Bár saját szárnyán hozzávetőleg csak 2 km-t képes repülni, várható, hogy emberi közreműködéssel, pl. az EU-t célzó vasúti tűzifa szállítmányokkal, rövid idő alatt megjelenhet nálunk a kőriseinket veszélyeztetve. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban tipikusan a piknikezők által sütögetéshez magukkal szállított tűzifával terjedt el a tanulmányok szerint. A kártevő mindegyik kőrisfajt, de eltérő mortalitással károsítja a kutatások szerint – nagyon érzékenyek az amerikai és európai fajok, köztük a virágos kőris (Fraxinus ornus), a keskenylevelű kőris (F. angustifolia), valamint a magas kőris (F. excelsior).

Az USA-ban lefolytatott vizsgálatok tapasztalatai szerint a zöld és valamelyest a lila szín jelent vizuális csalogató ingert a kőrisrontó-karcsúdíszbogárra. Ma az Egyesült Államokban tipikusan a háromoldalú, nagyméretű lila-ragacsos prizma csapdát használják a kőris-karcsúdíszbogár rajzáskövetésére. Szintén Észak-Amerikában fejlesztették és ritkán használják a zöld színű, sok varsából épített másik csapdatípust. Annak ellenére, hogy a lila ragacsos prizma csapda széles körben használatos az Egyesült Államokban, a zöld varsás csapda jelentősen több egyet fog, és nincs szükség a ragacs oldószeres eltávolítására azaz a fogások tisztítására faj szerinti meghatározásakor. Az amerikai varsás csapda hátránya, hogy a 4-5 m magasra felhelyezendő csapdának min. 12 emeletesnek kell lennie, ami önmagában 1,2 kg-ot tesz ki, csalétekkel (etilén-glikol) együtt már 1,5 kg-mal kell számolni. A csapda felfüggesztésére ezért erősebb kötelet, zsinórt használnak, amit a fa egy magasan elhelyezkedő ágán átdobva kell rögzíteni.

2018-ban az ATK Növényvédelmi Intézetében az amerikai csapdáknál egyszerűbben működtethető és olcsóbb sokvarsás csapdát (MULTz) fejlesztettek magyar kutatók, amely könnyebb, 410 grammos súlya lehetővé teszi a könnyű, horgászbot segítségével történő felakasztást az akár 5-8 m magasságba az ágakra, illetve a mozgatást a csapda ellenőrzésekor. Ráadásul az amerikai varsás csapda árának nyolcad-, tizedannyi költségével. A hazánkban végzett első vizsgálatok során egy tölgyesben 23×36 cm felületű, zöldessárga színű (PALz) és átlátszó (PAL) ragacsos csapdákhoz hasonlították az említett, könnyű sokvarsás csapdákat. 2018-ban, egy tölgyerdő szélén összesen 10 díszbogárfajt fogtak a zöldessárga sokvarsás MULTz csapdák, amelyek közül 7 faj életmódja a tölgyhöz, míg egy fajé a kőrishez köthető. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a zöldessárga szín hatékonyan csalogatott számos, európai tölgyerdőkben előforduló elterjedt díszbogár fajt.

Idén júniusban Zoltán vezetésével a kőrisrontó-karcsúdíszbogáron magyar és orosz kutatók tesztelték a hazai fejlesztésű MULTz csapdát. A kísérleteket az oroszországi Voronyezs régióban végezték, ahol mostanra elpusztultak az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) alkotta mezővédő erdősávok és csak a tatárjuhar (Acer tataricum) fák maradtak meg. Noha a kőrisrontó-karcsúdíszbogár lárvája a fás részekben való táplálkozással pusztítja el a fát, az imágó és a lombrágása, érési táplálkozása mutatja a jelenlétét. Csapda-csalétek kombinációnként és kísérletenként változó 3-8 ismétlés került tesztelésre a kísérleti területen.

Az eredmények alapján a tölgyerdőben vizsgált zöldessárga MULTz csapdatípus megnyújtott, nagyobb színes felületet mutató felsőrészű változata bizonyult a gyakorlati alkalmazásra leginkább javasolhatónak. Önmagában, csalétek nélkül is elegendő bogáregyedet fog az új csapdatípus, ami növényi illatanyag és feromon alapú csalik kombinációjával valamelyest növelhető. Legalább 2-3 csapda üzemeltetése minimális követelmény a megbízható következtetésekhez. A fejlesztések sikere miatt az új zöldessárga megnyújtott MULTz csapdatípusok gyártása várhatóan megkezdődik.

Egy másik, elmúlt években nagy jelentőségűvé vált kártevő, a boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva) hazánkban is őshonos, Európa számos országában még védett rovarfaj. A csapdázási vizsgálatokat faiskolai boróka- és tujaállományban végezték átlátszó és lila ragacsos csapdával, illetve átlátszó, lila és zöldessárga színű sokvarsás csapdával. A lombozatra erősített átlátszó ragacsos csapdák bizonyultak a leginkább eredményesnek a boróka-tarkadíszbogár csapdázására. Valószínűleg az átlátszó csapda alatti lombozat színe segíthette a csalogatást. Az átlátszó és zöldessárga varsáscsapda hasonlóan ígéretes a további fejlesztésekhez, míg a lila átlagosan nulla fogást mutatott. A széthúzott, nagyobb felületű sokvarsás csapda ígéretes fejlesztési irányt jelenthet.

Boróka-tarkadíszbogár (Forrás https://www.izeltlabuak.hu; fotó: Kiss Tamás)

Összességében az előadás rendkívül informatív és tanulságos volt, a jó hangulat az érdeklődőktől záporozó kérdésfeltevések közepette csak fokozódott.

Ezúton is köszönjük a Növényvédelmi Klub elnökének, Dr. Tarjányi Józsefnek, valamint a Klub titkárának, Zsigó Györgynek áldozatos szervezőmunkáját. Dr. Imrei Zoltánnak tisztelettel köszönöm a színvonalas előadást, és ennek az írásnak a lektorálását!

A Magyar Növényvédelmi Társaság által szervezett további előadások az idei évben:

– Október 7. Új agrár-meteorológiai információs rendszer fejlesztése környezet-, növényvédelmi- és élelmiszer-biztonsági céllal – Ádám János
– November 4. A kiskerti növényorvosi szaktanácsadás gyakorlata – Reider Imréné
– December 2. Életút – Dr. Gáborjádi Richárd (400. előadás!)

Kiemelt kép: Boróka-tarkadíszbogár (Forrás https://www.izeltlabuak.hu; fotó: Kiss Tamás)