Hazánk kimagasló adottságokkal rendelkezik a magas színvonalú, sikeres állattenyésztéshez. Birtokunkban van őseink megannyi hagyománya és tapasztalata, melyet az új kor agrárszakemberei kiválóan ötvöznek a legfrissebb, tudományos alapokon nyugvó technológiai fejlesztésekkel. Mindenekelőtt, amint a lenti Ars poetica részlet is írja, az a feladatunk, hogy folyton, töretlenül, a teljességre törekedve tanuljunk. Csak így válhat hasznukra a tudás, így adható tovább a tudomány.

A világunkban csak a változás állandó, mi is alakítjuk a környezetünket, de a környezetünk is formál minket, és nekünk egyre inkább szükségünk van minden tudásunkra, ahhoz hogy alkalmazkodni tudjunk ezekhez a körülményekhez. A hosszú távú előrejelzések azt mutatják, hogy az élelmiszer előállítással foglalkozókra hamarosan egyre több feladat vár. A FAO előzetes jelentése szerint 2025-re a globális hústermelés 131 millió tonna lehet, ami a 2013-2015-ös átlaghoz képest 12 százalékos emelkedést jelentene, hasonló mértékű növekedést várnak a fogyasztási adatoktól is.

Ahhoz, hogy ezt a folyamatosan növekvő igényt ki tudjuk szolgálni, céltudatos, lelkiismeretes, előre mutató tenyésztői munka szükséges.

Tudatosítani kell az emberekben, hogy vidékiek és városiak számára egyaránt mekkora lehetőségeket nyújt a hazai termékek használata, és ezzel a magyar mezőgazdaság fejlődése. Mindenkinek egyenként szívügyének kell éreznie a hazai mezőgazdaság sorsát, hiszen minden hetedik munkahely közvetve vagy közvetlenül az agráriumhoz kapcsolódik.

Nem utolsó sorban pedig nekünk kell biztosítani a hátteret és a szemléletet ahhoz, hogy a jövőben is egészséges, értékes élelmiszer kerülhessen minden család asztalára. Ehhez szükség van arra, hogy egyre több fiatal ismerje fel a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket és szép kötelességeket.

Ez a Mi közös célunk, a fiatal agrárszakemberek legfontosabb feladata.

„A kis-tudás veszélyes, hosszan idd,
Vagy ne is idd Múzsák forrásait:
Kortyolgatástól kótyagos leszel,
De húzd meg jól, s kijózanít e szer.”

(Alexander Pope)