Augusztus első hetében az időjárás jellege alig változott. Csapadék csak szórványosan hullott, az ország jelentős tájegységeiben már hetek óta semmi sem esett. A júliusi szárazság után ismét semmi csapadék. A nappali hőmérséklet 30 °C körül mozog, éjszakánként inkább a 15 fok a jellemző, így a szárazság ellenére időnként harmatképződés is előfordul.
A learatott területek jelentős részén még most sem végezték el a tarlóhántást, ezért sok a virágzó gyomnövény. A csapadékot kapott részeken kel az árvakelés, főként a repcén megnőtt a repce- és földibolhák egyedszáma, de a kikelt kalászos gabonán is rágnak, így jutnak némi nedvességhez. Ugyanakkor a korábbi évekhez viszonyítva sokkal kevesebb az észlelt kártevő.
A gabonafutrinka imágók diapauzában (kényszernyugalomban) várják a kedvezőbb életfeltételeket, így lerakott tojásokat, illetve csócsárló lárvákat még hírből sem találni a gabonatarlókon.
A sok virágzó parlagfű miatt igen magas a levegő pollentartalma, különösen ott, ahol már hetek óta nem mosta át a levegőt csapadék. A kalászos árvakeléseken ebben az időszakban már erős a lisztharmat, vörösrozsda és levélfoltosság megbetegedés, ez most egyelőre várat magára.
A kukoricaterületek nagy területen már „felsültek”, a jobb vízgazdálkodású helyeken még „tartják” magukat. A kukoricamoly 2. nemzedéke változatlan ütemben folyamatosan rajzik, de életfeltételeiket csak a még zöld állományokban találják meg. Ezeken a területeken jelentős, 20% feletti a szárfertőzés, ami a kártevő koncentrálódása miatt tovább fog növekedni.
A még zöld, asszimiláló leveleken erős a kétfoltos takácsatka-fertőzés, a károsítás a csapadékosabb napok eljöttéig nem fog számottevően mérséklődni. A lanyha gyapottok bagolylepke rajzás ellenére erős a hernyókártétel, szinte minden csővég károsodott a hernyórágástól. A sebzéseken előbb-utóbb megjelenik a fuzáriumos csőpenész. Az amerikai kukoricabogár imágó fertőzés általánosnak tekinthető, de nagysága elmarad a korábbi években tapasztaltaktól.
Az előrehaladott érésű napraforgó lombozatának felszáradása folyamatosan tart. A még zöld felső levélemeleteken még fertőz az alternária, a diaporte és a fómás szárfoltosság. Itt is erős a takácsatka fertőzés, ami szintén felgyorsítja az állományok öregedését és a levélszáradást.
A jégverte növények tányérjain jellemző a rizopuszos rothadás jellegzetes habzó tünete. Kényszerűségből helyenként a gyapottok-bagolylepke okoz foltokban levél- és tányérkártételt.
A szója lombozatán változatlanul erős a takácsatka szívogatás, így általános az állományok foltszerű vagy teljes kifakulása. A makrofominás növényszáradás nemcsak a napraforgóterületeken, de a szójában is gyakori jelenség. A peronoszpóra fertőzés nagysága csupán a csapadékot látott tájegységekben emelkedett kissé.
