A baktériumos és gombás betegségek ellen különböző időpontban végrehajtott permetezések hatásosságát vizsgáltuk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a tavaszi baktériumos fertőzést egy későbbi, gombák által okozott fertőzés követi. A 2015. év megfigyelései azonban arra engednek következtetni, hogy a dióhullást okozó kórfolyamatok összetettebbek, a baktériumos és a gombás fertőzések között szorosabb összefüggés lehet.

Xanthomonas arboricola pv. juglandis okozta baktériumos betegség

Megfigyeléseink elsődleges célja a baktérium (Xanthomonas arboricola pv. juglandis) elleni eredményes védekezések számának és idejének meghatározása volt. Az egyes parcellák 1 ha-os nagyságúak voltak (204 fa) és négy sorból álltak. A fertőzés mértékét június 14-én, a kezelések középső soraiban véletlenszerűen kiválasztott 10 fa egy-egy ágán, 20 db egymás után elhelyezkedő diószemen vizsgáltuk. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

2015. április 16-án az első permetezés idején a dió Df2 fenológiai állapotban volt (1. kép), a nővirágok május 6-tól virágoztak (2. táblázat).

A baktériumos fertőzés tüneteinek általános megjelenését május 27-től tapasztaltuk, bár ezt megelőzően 3 nappal elvétve már észlelhető volt néhány apró folt a frissen kötődött gyümölcsökön. Adaskaveg kaliforniai kutató 1994-ben vizsgálta a baktérium fertőzési képességét és körülményeit a dión. A baktérium fertőzési optimuma 16-32 ºC között van, az infekció kialakulásában fontos szerepet játszik a csapadék, illetve a felületi nedvesség. Már korábbi években is megfigyelték, hogy a jelen levő (áttelelő) baktériumpopuláció nagysága nem arányos a fertőzés mértékével. Kedvező környezeti körülmények között az addig csupán jelenlévő, de nem fertőző baktérium populáció képes parazitává válni. A növényi szövetek jó vízellátottsága mellett, kedvező környezeti körülmények között az addig nem fertőző baktérium a növény természetes nyílásain (sztóma, nyitott bibe), valamint a levél mikrosérülésein bejutva látványos megbetegedést okoz. A növényi szövetekbe történő bejutáshoz a virágzás időszakában akár 5 percnyi felületi nedvesség is elegendő. A 10-15 napos inkubációs idő elteltével a tünetek jól felismerhetőek a fekete foltokat körülvevő vizenyős, „zsíros” gyűrűkről (2-3. kép).

A 10-15 napos inkubációs időt figyelembe véve feltételezhető, hogy a fertőzés a virágzás végén, vagy azt követően történt. Az első táblázat alapján talán nem túl merész következtetés azt állítani, hogy 2015-ben a mindent eldönt(het)ő permetezés ideje 8 nappal virágzás előtt volt, a feltételezett fertőzés ideje előtt két héttel. Szakirodalmi források szerint a baktérium a fertőzésig, illetve utána „inaktív” állapotban van. A réz ezekben az időszakokban nem fejthette ki a hatását, nem csökkenthette a populáció méretét, ezért az április 16-i permetezés nem befolyásolta a későbbi fertőzés mértékét. Felmerül a kérdés, hogy vajon a baktériumos megbetegedésre kevésbé hajlamos tájszelektált fajták ellenállósága összefügghet-e azok korábbi virágzási időpontjával? Valószínűsíthető, hogy ezeknél a fajtáknál a hűvösebb és szárazabb körülmények miatt nem alakul ki jelentősebb fertőzés az évek többségében. Május közepétől egyre kevesebb új fertőzést tapasztaltunk, május végén már szinte nem is észleltünk újabbakat, pedig az időjárás május közepétől nagyon csapadékos volt, majdnem 100 mm eső esett. Június 10-én az ültetvény gombás és baktériumos fertőzésnek legjobban kitett soraiban megjelöltünk 5 fa egy-egy ágát, melyekről gondosan eltávolítottunk minden fertőzött diót, így az ágakon csak egészséges, „életvidám”, jól fejlett terméskezdemények maradtak. Fejlődésüket a szüretig rendszeresen figyeltük és nyugtáztuk, hogy mindegyik egészséges maradt, friss fertőzés június 10. és a szeptember 24-én kezdődött szüret közötti intervallumban nem mutatkozott.

Védekezés gombás betegségek ellen

Vizsgálatunk arra is vonatkozott, hogy megállapítsuk a tebukanozol hatóanyag Phomopsis sp., Fusarium sp., Alternaria sp. és Botrysphaeria dothidea gombák elleni védekezésének optimális időpontját. Július 27-én, augusztus 15-én és szeptember 3-án permeteztünk. Az első parcella mind a három időpontban, a második parcella két időpontban (07. 27. és 08. 15.) harmadik pedig csak egyszer (09. 03.) részesült fungicid kezelésben. A permetezések ugyanazokban a sorokban történtek, ahol a korábbi baktérium elleni védekezéseket végeztük. A fertőzés mértékét a szüret előtt lehullott diók darabszámával határoztuk meg. Az eredmény egyszerre egyértelmű, logikus és mégis használhatatlan, de mindenképpen érdekes. A gombák elleni permetezések kiértékelése során ugyanazt az eredményt kaptuk, mint a júniusi felmérésünk alkalmával. Ahol a rezes kezelések a legeredményesebbek voltak, ott háromszor permeteztünk tebukonazollal, itt hullott ősszel a legkevesebb dió. Ahol a legnagyobb volt a tavaszi fertőzés mértéke, ott csak egy fungicides kezelést végeztünk, itt volt a legnagyobb mértékű az őszi dióhullás is. Így nehezen dönthető el, hogy mi volt az őszi dióhullás valódi oka.

A baktérium jelenléte segíti a gomba megtelepedését

2015. évben a tavaszi és őszi dióhullás mértéke közötti hasonlóság arra enged következtetni, hogy a két fertőzés valójában egy fertőzés. A baktérium okozta szövetpusztulásokon a gombák szaprofita módon telepedhetnek meg és a nyár folyamán, amikor számukra kedvezővé válnak a környezeti körülmények, a baktérium által elpusztított szövetekből kiindulva a zöld burkon egyre nagyobb felületen elterjedve már a csonthéjon is áthatolva fertőzik a fejlődő gyümölcsöt. A fertőzött diószemek a nyár folyamán a csapadékviszonyoktól függően vagy lehullanak a fáról, vagy a fán maradnak. 2015-ben a Pedro fajtánál a nyár folyamán zöld dióhullást nem tapasztaltunk, viszont szüret elején nagy mennyiségben jelentek meg a dión a Phomopsis sp. tipikus tünetei (4. kép).

A 2013. és 2014. csapadékosabb nyarain már júliusban elkezdődött a zöld dió hullása a különböző Fusarium sp., Alternaria sp. és Botryosphaeria dothidea gombák fertőzése miatt, míg ezekben az években fomopsziszos diót szüret környékén már nem láttunk. Budapesten az Európai Gyümölcskutató Intézet találkozóján 2015-ben a török kutatók (Özaktan) előadásukban elmondták, hogy a gombás fertőzések eleinte szaprofita majd parazita módon baktériummal fertőzött, elhalt szöveteken telepednek meg. Minden gyakorlati tapasztalat és szakirodalmi megfigyelés szerint is a gyümölcs bizonyos fejlettsége után a baktériumos fertőzés már nem okoz termésveszteséget, csupán a zöld burkon lokalizálódik kisebb-nagyobb foltokat képezve. Jelentős terméshullást akkor okozhat, ha ezeken a foltokon képes megtelepedni a gomba. 2015-ben június 10-e után nem tapasztaltunk új fertőzést, viszont fontos hozzátenni, hogy június 10-étől szüretig 20 mm-nél több csapadék nem esett a kertben, tehát nem volt a baktérium fertőzésének optimális az időjárás.

A 2015-ös év több kérdést, mint választ adott nekünk, viszont egyet egyre biztosabban tudunk: nagyon precízen, a csapadékviszonyokhoz igazodva és a 7-10 napos permetezési fordulókat betartva eredményesen lehet védekezni a Xanthomonas fertőzése ellen.

Az elmúlt évek eredményes munkájához nagymértékben hozzájárult Fábri Ferenc, aki minden új növényvédelmi ötletünket precízen és lelkiismeretesen kivitelezett. Köszönet érte!

Fotó: A szerző felvételei

A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a Nébih Növényvédő szerek adatbázisában érhetők el.