A legtöbb növény leírásában ilyeneket olvashatunk: ideális helyre tegyük, jó vízáteresztő talajba kerüljön, optimális legyen a talaj víztartó képessége. De ezek mit jelentenek valójában? Mert a hangzatos szavak mögött a valódi tartalmat még mindig nem ismerjük. Még gazdálkodóként sem.

Mi az a jó talajminőség?

Ha egy rhododendront kérdeznénk meg erről (és a rhododendron tudna beszélni), akkor a jó talaj neki savanyú, netán vulkanikus eredetű anyagokból állna. Ha egy kaktuszt kérdezünk ugyanarról, akkor a homoktalajról mondja azt, hogy ez a legjobb neki! De akkor az igazság hol is van? Létezik olyan, hogy jó talaj?

Viccet félretéve a jó talaj fogalma nem abban keresendő, hogy mi emberek mit tartunk jónak. Minden attól függ, hogy a beleültetendő növény szempontjából jó legyen. Ha savanyú, ha levegős, ha meszes vagy sem, ugyanúgy lehet jó.

Honnan tudom meg, hogy nekem milyen talajom van?

A homoktalaj könnyen felismerhető, ugyanolyan szinte mint a tengerparton, vagy hazai példánál maradva a Tisza-parton. Nyáron felforrósodik, ha benedvesítjük, akkor nem lehet belőle sarat készíteni, épphogy csak összetapad, de inkább nem. A homoktalaj a leggyengébb minőségű talajok közé tartozik, kevés növény érzi igazán jól magát benne, alig van víztartó képessége. Pontosan ezért ideális a pozsgásoknak, kaktuszféléknek. Jó a vízáteresztő képessége és a levegőzöttsége is. Amilyen gyorsan felmelegszik, olyan gyorsan tud szinte visszahűlni is.

Meszes homoktalaj található legnagyobb mértékben a Duna-Tisza közén, míg savanyú homoktalaj a Nyírségben.

Az agyagos talajt vagy az agyagtalajt úgy ismerjük fel, hogy vízzel könnyen gyúrható, nagyon magas a víztartó képessége és rossz a szellőzöttsége. Agyagtalajnál a leggyakoribb, hogy kialakul egy vízzáró réteg, ami a mezőgazdaságban már ismert fogalom. Könnyen rögösödik, csapadékos időben ragad, összetapad. Homoktalajjal és komposzttal lehet javítani a minőségén, hogy a vizet könnyebben engedje át és a levegőzöttsége is jobb legyen.

A vályogtalaj a leggyakoribb hazánkban. Humuszban gazdag talajtípus, amely jó hő- víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagmegkötő képessége is megfelelő. Hazánkban gyakran meszet is tartalmaz.

Többféle típusa létezik, a homokos vályogtól egészen az agyagos vályogig.

A mész jelenlétét úgy nézhetjük meg, hogy ha ecetet cseppentünk a talajra, akkor pezsegni kezd.

Az öntés- és láptalajok az ártereken jellemzők. Mivel gyakran változik a vízszint, így nem alakulnak ki talajrétegek. A nyers öntéstalaj humusztartalma a legkisebb, míg a humuszos öntéstalajé a legmagasabb.

Ezzel szemben a láptalaj egy savanyú kémhatású, tápanyagokban szegény talajtípus.

De mi az a humusz?

Korábban már írtam róla, hogy a humusz az valójában hogyan készül. Röviden azt kell tudni a humuszról, hogy az nem egy fix valami, amit úgy lehet definiálni, mintha recept lenne. Ez egy folyamatosan változó szervesanyag-komplex, amitől a talajok értékesek lesznek.

Az Aranykorona érték is a humusztartalom alapján határozható meg. A humuszt a talajlakó állatok alakítják, formálják olyanná, ami aztán a talajunk értékes szerves része lesz.