Ezek felett a talajréteg gyakran sekély, köves, és nem tartja meg a vizet. A hozzáadott szerves anyag is gyorsan bomlik, ami megnehezíti a termékenység fenntartását. A növények sokszor gyengén fejlődnek és a leveleik sárgulnak (klorózis), ami annak a következménye, hogy nem képesek a gyökereiken keresztül felvenni a vasat és a mangánt. A legjobb megoldás olyan növények választása, amelyek jól érzik magukat meszes talajban.

Honnan ismerjük fel, hogy meszes a talaj?

A talaj kötöttsége nem mérvadó ebben a kérdésben, a kötöttebbnek, agyagosnak tűnő talajban az agyagszerű rész állhat apró kalcium-karbonát darabkákból, ami a növények növekedése szempontjából nagyon kedvezőtlen. Ahol azonban jelen van a talajban a valódi agyag, ott magasabb lehet a tápanyagszint és jobb a víztartó képessége.

A talaj kémhatása viszont egyértelmű jelzője a mész túlzott jelenlétének. Ez mérhető nagyon egyszerű, olcsón beszerezhető pH-mérővel. 7 alatti pH esetén savanyú, 7 környékén semleges, magasabb értékeknél lúgos talajról beszélünk. Jó megoldás a kémhatás tesztelésére az is, ha egy kevés földet ecetbe teszünk. Ha az habzik, akkor szabad kalcium-karbonátot vagy mészkövet tartalmaz, és mészben gazdag.

Meszes a talaj, mi várható?

A laza meszes talajokon nem egyszerű szép kertet nevelni, ugyanis gyakran tele van kövekkel, nyáron pedig erősen kiszáradhatnak. Gyakran tápanyagokban szegények, mivel a mangán és a vas is, bár akár megfelelő mennyiségben jelen lehet a talajban, kötött állapotban van, így a növények számára elérhetetlenné válik. Hiányuk főleg a fiatal hajtásokon, leveleken jelentkezik.

Ezeknek a talajoknak az előnye, hogy szinte sosem telítődnek vízzel, így a gyökerek mindig elég levegőhöz jutnak. Tavasszal gyorsan felmelegednek. Megfelelő trágyázással és műtrágyázással termékennyé tehetők, és alkalmasak számos növény termesztésére.

Mészkedvelő növények a teljesség igénye nélkül a jezsámen (borítóképünkön), orgona, nyári orgona. Árnyékba pedig ültethetünk meténgfajokat, árnyékliliomot, szívvirágot, hunyort vagy haranglábat. A kerítésre pedig futtathatunk loncot, iszalagot vagy borostyánt.

A mészkerülő növények viszont vagy nem is élnek túl, vagy csak tengődnek a meszes talajban, például a rododendron, azálea, ciklámen vagy a kerti hortenzia.

Talajjavítás

• Használjon sok szerves anyagot, hogy javítsa a talaj vízmegtartó képességét és a benne található humusz arányát!
• Használjon műtrágyát, ezzel növelve a talaj tápanyagtartalmát!
• A nedvesség megőrzése érdekében mulcsozza a növényeket szerves anyagokkal!
• Zöldtrágya, például bíborhere, bükköny és csillagfürt termeszthető a nitrogén megkötésére.

A problémák kezelése

Sokkal nagyobb és szinte megoldhatatlan feladat a talaj pH-értéknek csökkentése (savanyítás), mint növelése (lúgosítás meszezéssel). Következésképpen a pH-érték csökkentésével nem érdemes megpróbálkozni.

A relatív (főleg) vashiány okozta klorózis (jellemzően az erek közötti rész kisárgul, míg az erek mentén zöld marad) bizonyos mértékig orvosolható a mangánt és magnéziumot is tartalmazó, folyékony (vas-kelátok, vaskomplexek) vagy por formájú vaskészítmények (vasgálic) alkalmazásával. Ezeket öntözőkannában a megadott mértékben vízzel kell feloldani/hígítani, majd közvetlenül lombtrágyaként a levelekre locsolni. Így közvetlenül szívódik fel a vas, és nem köti meg a talaj mésztartalma. Ha azonban a növény így sem válik egészségessé, akkor komolyan meg kell fontolni, hogy az érintett növényt számára megfelelő talajban, konténerben neveljük.

Akár saját kerti komposzt, akár vásárolt, mindkettő alkalmas a talaj javítására. A legolcsóbb megoldás természetesen a saját magunk termelte szerves anyag visszaforgatása, ennek módjáról itt és itt is sok érdekesség olvasható. A boltokban kapható komposzt közel tökéletes tápanyagtartalmú és -összetételű, így bátran tehetjük a konténerben/cserépben nevelt növényeink alá, azok talajigényének megfelelően.

Meszes altalaj feletti, nagyon sekély termőréteg esetén (10 cm-nél kisebb) szükség lehet a termesztési mélység növelésére termőtalaj-feltöltéssel. Ugyanis a nagyon sekély réteg nem tart meg elég vizet és nem tartalmaz elegendő tápanyagot sem. A gyep esetében a talajmélységnek legalább 10-15 cm-nek, a szegélyre ültetett növények esetében 20-30 cm-nek kell lennie, cserjék esetében pedig meg kell, hogy haladja a 45 cm-t.

Fotó: Pixabay és Novák Judit