Hazánkban a kalászos gabonákat döntően két, gyakori vírus fertőzheti meg, az árpa sárga törpülés vírusa és a búza törpülés vírusa. E két kórokozó tünetei nagyon hasonlóak, így pontos meghatározásuk egyedül vírus diagnosztikai módszerekkel lehetséges. Az árpa sárga törpülés vírusát kalászosokon élő levéltetvek, míg a búza törpülés vírusát különböző kabócafajok viszik át egyik növényről a másikra. Mindkét vírus perzisztens, azaz a fertőzött növényen való táplálkozás után még pár nap elteltével lesz csak képes a rovar szívogatása során a vírusok továbbadására. Ez a gyakorlatban annyi előnyt jelent, hogy nem szükséges a legelső, szárnyas levéltetvek észlelése esetén azonnal védekezni. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a gabonák vírusos megbetegedésének trendje az elmúlt 10-20 évet figyelembe véve jól láthatóan erősödő tendenciát mutat.

Vénasszonyok nyara

A gabonákat károsító vírusok átviteléért felelős vektor szervezetek (levéltetvek és kabócák) káros tevékenysége nem mindegy, hogy milyen hosszú ideig tart. A fokozatosan melegedő időjárásunknak köszönhetően, illetve sok gabonatermesztő gazda mostanra már kissé hibásnak ítélhető gyakorlatával kiegészítve a vírusokat átvivő rovarok számára a fertőző ágensek terjesztésére alkalmas őszi időszak évről évre egyre hosszabb lesz. A gazdák annyiban felelősek, hogy sok esetben az indokoltnál sokkalta korábban vetik el a gabonákat. Ez a káros gyakorlat főképp az őszi árpát sújtja. A sokszor szeptember elején elvégzett vetés nyomán szeptember végére már olyan nagyméretű növényekből álló árpaállományok alakulhatnak ki, amelyek kiváló feltételeket teremtenek a vektor szervezetek számára.

A levéltetvek és kabócák betelepülése az ősz folyamán kedvező (nem szeles, esős) időjárás mellett szinte folyamatos és ezt a tevékenységet csak a tél eleji erős fagyok képesek lezárni. Nem mindegy tehát, hogy az őszi időjárás milyen. Ha hosszú, meleg, igazi „vénasszonyok nyara” köszönt be, úgy a vektor tevékenység ebben az időszakban várhatóan igen erős lesz. A tél elején beköszöntő komolyabb fagyok egyre későbbre tolódása a kedvező, száraz, meleg ősz során megnövekedett vektoraktivitást csak tovább nyújtja. Ráadásul a hosszú ősz folyamán megerősödött, dús lombozatú gabonaállományok esetében a lombozat fagyvédő szerepe sem elhanyagolható. Egy-egy enyhébb fagyos éjszakát a subaszőnyegre emlékeztetően dús lombú gabonaállományok könnyedén kivédenek, azaz a lombozat belsejében a levéltetvek és a kabócák lassabb ütemben ugyan, de tovább folytathatják meglehetősen kártékony életvitelüket.

Őszi védekezés

A védekezés egyik hatásos, bár nem a legolcsóbb módja az inszekticid hatóanyagot is tartalmazó csávázószerek alkalmazása. Korai vetésnél, illetve valószínűsíthetően nagy vektorterhelés mellett (pl. műveletlen gabona árvakelések szomszédsága) ez mindenképpen javasolható. A csávázás hatékonysága ugyanakkor erősen függ a csapadéktól is. Szélsőségesen száraz és szélsőségesen nedves körülmények esetében a hatékonyság várhatóan nem lesz kielégítő. Ráadásul a csávázás még ideális esetben is 4-5 leveles állapotig biztosít kellő védelmet a vírusvektor rovarok ellen. Ha igazán szép, hosszú meleg ősz köszönt be, úgy a gabonák növekedése, fejlődése sokkal tovább tarthat, mint amelyet egy inszekticides csávázás az általa képviselt védelemmel le tudna fedni. Ilyen esetekben (ez sajnos egyre gyakoribb) mindenképpen szükség van inszekticides állományvédelemre.

A rovarölő szeres beavatkozás szükségességét egyedül a gabonaállományok gondos, alapos szemlézése alapján lehet eldönteni. Időigényes, pepecselő folyamat ez, de csak a táblák több pontján gyakorlatilag egy kisebb területen minden növény minden levelének átvizsgálása tud valós eredményt mutatni. A kabócák jelenléte viszonylag könnyen felismerhető. Apró, ugrásra alkalmas hátsó lábakkal ellátott rovarok, melyek viszonylag kicsinyek (1-4 mm) és felülnézetből deltoidra emlékeztető alakjuk van. Felzavarva őket ugranak, majd repülnek, így viszonylag könnyedén észrevehetőek.

A levéltetvek viszont nehezebben vehetőek észre. A levél színén és fonákán egyaránt előfordulhatnak. Döntően zöld színük miatt a gabonák levelein nem olyan könnyű észrevenni őket. Idén, akárcsak az elmúlt évben a könnyebben észlelhető, fekete színű zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi) sokkalta ritkább, mint a zöldes színű egyéb gabonalevéltetű fajok.

Ennek döntően az az oka, hogy a hosszú és meleg nyárvégi – őszi időjárás során e levéltetűfaj fő nyári gazdanövénye, a kukorica szerte az országban beérett és leszáradt. Nincs már zöld, éretlen kukorica, amelyről átvándorolhatnának a szárnyas nőstény egyedek. Amikor elhagyták a kukorica vetéseket, akkor még nem voltak zöld, táplálkozásra alkalmas gabonaállományok. Ezen okok miatt idén a gabona árvakeléseken található fajok, a Scizaphis graminum és a Macrosiphum avenae fajok adják a vírusvektor levéltetűpopuláció zömét. Sajnálatos módon kezeletlen árvakelések hatalmas mennyiségben találhatók szerte az országban szinte mindenhol. Súlyos veszélyforrások ezek, hiszen a levéltetvek az ott lévő, sokszor vírusokkal súlyosan fertőzött növényekről települnek át az őszi vetésekbe.

Az őszi inszekticides állományvédelem végrehajtása után is célszerű lehet a kalászos vetések felügyelete, időszakos szemlézése. Hosszú ősz, kitartó „vénasszonyok nyara” esetén könnyedén előfordulhat, hogy a kezelés után újabb betelepedés észlelhető. Egyáltalán nem biztos, hogy egy rovarölő szeres védekezéssel sikerül kivédeni a vírusvektor szervezetek őszi támadását. A levéltetvek és a kabócák betelepedésére gyakorlatilag az első fagyokig még számítani lehet.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.