Táj-Tér-Kép
Táj-Tér-Kép

Boston Emerald Necklace – az első zöldút kezdeményezés

Boston Emerald Necklace – az első zöldút kezdeményezés

Agrofórum Online

Mi a kapcsolat az 1990-2006 közötti Bostoni „Big Dig” (Nagy Ásás) és a 100 évvel ezelőtt kezdeményezett park-hálózat között?

Bostonban a 19. század második felében Frederick Law Olmsted által tervezett park-rendszer tekinthető az első zöldút kezdeményezésnek. A félkör alakú park-hálózatot a 20. század végén egy forgalmas belvárosi út alagútba helyezésével, a felszín parkosításával egészítettek ki. Ez a hatalmas volumenű építkezés kapta a „Big Dig” (Nagy Ásás) nevet. Mielőtt a bostoni parkrendszerrel foglalkoznánk, ejtsünk néhány szót a zöldutakról, egy napjainkban egyre népszerűbb kezdeményezésről. A zöldút vagy Greenway tulajdonképpen olyan „zöld” hálózat, útvonal, mely felfűzi, összekapcsolja egy régió környezeti és kulturális értékeit, ötvözi a rekreációs hasznosítást és a természetvédelmi törekvéseket, ezáltal elősegítve egy adott régió fenntartható fejlődését (Sallay és Bárcziné, 2010). A legtöbb amerikai szerző szerint a zöldút mozgalom Frederick Law Olmsted nevéhez fűződik, aki az Amerikai Egyesült Államokban a zöldút-tervezés úttörőjének tekinthető, a bostoni park-hálózat megtervezésével a 19. század második felében.

Frederick Law Olmsted nevéhez fűződik az amerikai tájépítészet megalapítása, az ő irodája tekinthető a világ első tájépítész műhelyének. Munkássága sokrétű: farmer, újságíró, tájépítész, projektmenedzser, természetvédő, az amerikai vöröskereszt elődjének megalapítója. Olmsted szerint a parkok „az civilizáció önfenntartó ösztönének megnyilvánulásai”. Olmsted tervezte a New Yorki Central Park-ot, a Capitolium környezetét Washingtonban továbbá a Mount Royal Park-ot Montrealban, a Prospect Park-ot Brooklynban (https://www.emeraldnecklace.org).

Tekintsük át először röviden a Bostonban tervezett park-hálózat történetét. Egy komolyabb közpark létesítésének gondolata Bostonban az 1850-es évekből származik, amikor a város még nem rendelkezett jelentősebb park-rendszerrel, csak a Boston Common (korábban közlegelő területe) állt rendelkezésre. A Boston Common parkot 1634-től védik, tartják fenn zöldfelületként, így ez a park tekinthető az USA első közparkjának.

1. ábra: Boston Common, az USA legrégebbi közparkja (Fotó: Filepné Kovács Krisztina)

1867-ben Massachusetts állam jogszabályt hozott egy park létesítésére Bostonban. A város Frederick Law Olmsted tanácsát kérte a lehetséges közpark helyszínének kiválasztásához 1875-ben. Olmsted ekkor egy komplex park-rendszer létesítésének tervét dolgozta ki.

2. ábra: Boston Common, az Emerald Necklace része (Fotó: Valánszki István)

3. ábra: Vízfolyás (Muddy River) menti ökológiai folyosó, az Emerald Necklace része (Fotó: Valánszki István)

4. ábra: Franklin Park, az Emerald Necklace része (Fotó: Valánszki István)

Az 1877-ben a kialakított, több mint 11 km hosszú, félkör alakú park-hálózatot „parkway”-nek nevezték el. A 19. században a parkway, parkokat összekötő gyalogosok, kerékpárosok, lovas kocsik által használt útvonalat jelentett, amelyet gyakran később sajnos forgalmas autóúttá fejlesztettek (Bárcziné 2014). Az Olmsted által tervezett parkhálózat, az Emerald Necklace legfontosabb részei: Boston Common, a város szívében, amelyet a Commonwealth Avenue fasorokkal keretezett sétánya köt össze a Back Bay Fens, korábban mocsaras területével, majd a Muddy folyó vezet a Jamaica tóhoz. Később kapcsolták az Arborway parksávját a parkláncolathoz, amely kapcsolatot biztosít az Arnold arborétummal és a Franklin parkkal. Az Olmsted által tervezett „Emerald Necklace”/ „Smaragd nyaklánc” példa-értékűen integrálja a védett természeti területeket ökológiai folyosókkal, továbbá épített vonalas elemekkel, többféle funkciót szolgálva, mint rekreáció, közlekedés, vízminőség-védelem, árvízvédelem, élőhely, tájesztétikai értékek.

5. ábra: Az Emerald Necklace park-hálózata (https://www.emeraldnecklace.org/park-overview/emerald-necklace-map/)

De mi is az a „Big Dig” és hogyan kapcsolódik a park-hálózathoz? A „nyaklánc” két vége közötti hiányt tölti ki többé-kevésbé a Zöldút, amelyet egy, a város egyik legforgalmasabb főútjának alagútba helyezésével hoztak létre. Ez a projekt kapta a „Big Dig” nevet, hiszen a hatalmas volumenű építkezés 8 éves csúszásával, 15 milliárdos (a kölcsön kamataival 24 milliárd lett a teljes összeg, a tervezett 2,6 milliárdhoz képest) költségével jelentősen befolyásolta a bostoniak életét. Az 1959-ben épített, emelt szintű, hatsávos „Central Artery” az USA egyik legforgalmasabb belvárosi autópályájává vált, rendszeresen hatalmas dugókkal terhelve. Több mint egy évtizedes tervezés után 1990-ben kezdődött a túlterhelt út alagúttá alakítása majd a felszíni területek parkosítása. Az építkezés során rengeteg probléma merült fel, mint például a talaj instabilitása, ami drasztikusan megemelte a költségeket. A munka volumenét jól szemlélteti, hogy a projekt csúcsán több mint 5000 munkás dolgozott rajta. A projektet 2006-ban fejezték be (https://www.bostonglobe.com/magazine/2015/12/29/years-later-did-big-dig-deliver/tSb8PIMS4QJUETsMpA7SpI/story.html).

7. ábra: a Belvárosi Greenway (Zöldút) része (Fotó: Valánszki István)

A problémák ellenére az átadott zöldút hatalmas siker lett, teljesen átalakította a belvárosi környezetet, zöldfelületekké varázsolta a szürke betont, bűzös zajos autóforgalom helyett átadta a helyet a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, megemelte az ingatlanárakat, virágzó városrészt hozva létre. Mára mind a 140 évvel ezelőtt kialakított parkrendszer, mind a 21. században létesített zöldút kikapcsolódási lehetőséget nyújt a nyüzsgő belvárosban a nagyvárosi ember számára.

8. ábra: a Belvárosi Greenway része, a Armenian Heritage Park (Fotó: Valánszki István)

Összeállította: Filepné Kovács Krisztina

Felhasznált források:
Bárcziné Kapovits Judit (2014): “A magyarországi zöldút-tervezés tájépítészeti metodikájának megalapozása”, Doktori értekezés, Budapesti Corvinus Egyeterm
Emerald Necklace https://www.emeraldnecklace.org
http://people.umass.edu/jfa/pdf/Greenways.pdf
SALLAY Á. ÉS BÁRCZINÉ KAPOVITS J. (2010): Zöldúttervezés, Ormos Imre Tudományos ülésszak, LOV 2009, 4D Könyvek, BCE Tájépítészeti Kar, Budapest
Anthony Flint (2015): 10 years later, did the Big Dig deliver? The $15 billion project is a road paved with failures, successes, and what-ifs. https://www.bostonglobe.com/magazine/2015/12/29/years-later-did-big-dig-deliver/tSb8PIMS4QJUETsMpA7SpI/story.html
City walk, Boston https://www.youtube.com/watch?v=0E-ygn0-2r4

A tájelemekről - nem csak zöldítőknek I. rész

2019. május 21. 08:27

Számos kutatás foglalkozik a mezőgazdasági térségek tájszerkezetének vizsgálatával, az eredmények egybehangzóak: egyértelmű párhuzam vonható a szántóföldek terjeszkedése, illetve a természetközeli felszínborítás és ezzel együtt a biodiverzitás csökkenése között.

Hogyan jött létre a Londoni zöldöv?

2019. május 2. 11:39

Korábbi cikkben írtam a nagyvárosi terjeszkedéshez kapcsolódó problémák kezelésének egy lehetséges eszközéről, a zöldövről. Nemzetközi szinten is kiemelkedően fontos példaként említettük a Londoni zöldövet, ebben a cikkben a Londoni zöldöv kialakulásáról szeretnék írni, röviden a legfontosabb mérföldkövekre fókuszálva.

Génbankból kiszabadított ritka paradicsomok

2019. április 30. 12:24

Tavaly tavasszal örökbefogadók kertjeiben tesztelték őket, az augusztusi szüret után pedig a Bocuse d’Or nyertes séfpárosa, Szulló Szabina és Széll Tamás konyhájában is bizonyítottak az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kiemelkedő minőségű öko paradicsompalántái, amelyekből az idén 30 darabot ajánlott fel a szervezet a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) Közösségi Kertek programja javára a Föld Napja alkalmából.

Táj-Tér-Kép Képgaléria

Ehető közkertek, avagy agrár-erdészet a városban? - Egy közösségi kezdeményezés Budapesten

Elindult egy gyümölcsözőnek tűnő közös projekt Zuglóban egy erdei kert lértehozására civil szervezetek és önkormányzati dolgozók együttműködésében. A cél egy köztér létrehozása, ahol fák alatt ehető növények termesztése történik, miközben a projekt hozzájárul a tájrehabilitációhoz, a kiszáradt patakmenti élőhelyek megújításához.

Felhagyott vasútvonal, mint a városmegújítás eszköze: a „High Line” New Yorkban

2019. március 21. 13:51

A városi térségekben elhelyezkedő, alulhasznosított területek, amelyek korábban gyárként, raktárként stb. használtak, általában kiválóan újrahasznosíthatóak közparkként, vagy egyéb kulturális, rekreációs céllal, jelentősen javítva a térségben élők rekreációs lehetőségeit és egyben pozitív hatást gyakorolva a környező ingatlanok értékére.