Táj-Tér-Kép
Táj-Tér-Kép

Felhagyott vasútvonal, mint a városmegújítás eszköze: a „High Line” New Yorkban

Felhagyott vasútvonal, mint a városmegújítás eszköze: a „High Line” New Yorkban

Agrofórum Online

A városi térségekben elhelyezkedő, alulhasznosított területek, amelyek korábban gyárként, raktárként stb. használtak, általában kiválóan újrahasznosíthatóak közparkként, vagy egyéb kulturális, rekreációs céllal, jelentősen javítva a térségben élők rekreációs lehetőségeit és egyben pozitív hatást gyakorolva a környező ingatlanok értékére.

High Line Park- Égi park- Városi zöldút

Több kiváló példa van erre hazánkban is. De mi a helyzet egy felhagyott vasútvonallal? A vasúti szállítás térvesztésével számtalan vasútvonalat hagytak fel a világban és már számos kiváló példát láthatunk a felhagyott szerkezet újrahasznosítására városi és vidéki környezetben egyaránt. Már lassan egy évtizede, hogy megvalósult a High Line Park New Yorkban, de mivel egy hihetetlenül sikeressé vált tájépítészeti projektnek tekinthető, mindenképpen érdemes megemlékezni róla. Azóta a világ több nagyvárosában is igyekeztek hasonló „égi városi park”-ot létrehozni. A téma aktualitását az is adja, hogy tervezésében az az építész iroda (Diller Scofidio + Renfro) is részt vett, akik az új Közlekedési Múzeumot tervezik Kőbányán.

De mi is a High Line?  A High Line tulajdonképpen egy lineáris jellegű, magasban futó városi park – zöldút, amelyet egy felhagyott, emelt vasútvonal átalakításával hoztak létre. A High Line egy sajátos városi zöldútnak is tekinthető. A zöldút/zöldutak olyan „zöld” útvonalak, hálózatok, amelyek kulturális és természeti értékeket kötnek össze, tárnak fel, tesznek megközelíthetővé elsősorban nem motorizált közlekedéssel. Ezért is sajátos High Line, hiszen itt nem a nevezetesség összekötése volt az elsődleges cél egy kellemes sétálóútvonal kialakításával, hanem magának az útvonalnak az újjáélesztése. (A zöldutak kialakulásáról, típusairól egy következő cikkünkben részletesen beszámolunk.)

Tekintsük röviden át a High Line történetét: az átalakított vasútvonal már több száz éves múltra tekint vissza. Már a 19. században létezett egy, a New Yorki Központi pályaudvart Dél-Manhattannel összekötő, a felszínen vezetett vasút, amelyen főleg élelmiszert szállítottak. Nagyon komoly problémák kísérték azonban a vasút működését, ugyanis 1910-ig mintegy 540 gyalogost ütött el a vonat. Emiatt a 10. sugárutat a „Halál Sugárútjának” is nevezték. Kezdetben a vasúttársaság lovasokat bérelt fel, hogy figyelmeztessék a gyalogosokat a vonat közeledtére, végül felszámolták a felszínen vezetett síneket és emelt pályát hoztak létre. 1934-től a „West Side Elavated Line”/West Side-i Emelt Vasút teljes gőzzel üzemelhetett (www.thehighline.org).

1960-tól kezdődött a vasútvonal hanyatlása, a közúti teherfuvarozás terjedésével egyre kevésbé volt szükség rá. Előszőr a déli vonalszakaszt számolták fel, majd 1980-ra teljesen megszűnt a forgalom. Felmerült a vonal teljes felszámolása, lebontása.

1-3. kép „Epizódok” a High Line Parkban (Filepné Kovács Krisztina)

A High Line-t ezután gyakorlatilag egy évtizedre felhagyták, miközben a szerkezetet elkezdte a természet visszahódítani.  Amikor a város polgármestere 1999-ben aláírta a rendeletet a vasútvonal teljes lebontására, Joshua David és Robert Hammond létrehozták a Friends of the High Line/ High Line barátai civil szervezetet, hogy megőrizzék és újrahasznosítsák az egyedi szerkezetet. A civil kezdeményezés támogatásra lelt és több éves egyeztetések, ötletverseny, tervpályázat, tervkészítés után 2009-ben megnyitották a High Line első szakaszát, majd 2011-ben és 2014-ben újabb szakaszok átadásával a városi park 2,3 km hosszúvá vált. A tervezés lehetőségét a James Corner Field Operations tájépítész iroda; Diller Scofidio + Renfro dizájn stúdió; valamint a fajlista kialakítását Piet Oudolf kapta (https://www.thehighline.org).

A tervező iroda szerint a projekt sikerét főleg annak köszönheti, hogy a felhagyott vasút újra-tervezésében az építészet helyett a tájépítészet, a természet kapta a főszerepet (https://www.dezeen.com/2014/11/03/elizabeth-diller-ricardo-scofidio-interview-high-line-new-york/). A tervezés és a fenntartás során kiemelt figyelmet szenteltek a fenntarthatóság elveinek, szárazságtűrő, alacsony fenntartási igényű, honos fajok alkalmazását preferálták. Az „égi park” helyet ad kortárs művészeti alkotásoknak, sétánk során számos elgondolkodtató, meghökkentő alkotással találkozhatunk.

A High Line-t ma évente körülbelül 4 millió turista látogatja, és gazdasági hatásként több ezer új beruházást generált a környéken. A lineáris „égi város park” olyannyira sikeressé vált hozzájárulva a negyed fejlődéséhez, megújulásához, hogy ma már „High Line hatás”-ról beszélnek, és az okokat elemzik. A park Chelsea/Manhattan, a világ egy rendkívül sűrűn lakott térségén vezet keresztül. A zsúfolt New yorki utcákhoz képest a High Line a sétálóknak kiváló szemlélődési lehetőséget kínál a magasban, ahonnan mind a város emblematikus pontjai, de bármely változás, építkezés nagyon jól megfigyelhető.

Számos kulturális eseményt, programot köt össze, amelyek betekintést adnak a térség múltjába, nosztalgiát idézve fel. Több közösségi interakcióra alkalmas teret hoztak létre, mint a „Diller-Von Furstenberg” napozóterasz. A tervezők szerint (Jill Fehrenbachner, James Corner of James Cornerfield Operations), a High Line egyediségét az adja, ahogy a különböző kertrészleteken keresztülsétálva mintha különböző történetekbe csöppennénk és haladnánk keresztül (http://publicjournal.online/the-high-line-effect).

A vasúti szállítás térvesztésével mára nagyon sok felhagyott vasútvonal van, amelyek kiválóan alakíthatók gyalogösvénnyé vagy kerékpárúttá, zöldúttá. A High Line egy kiváló, rendkívül sikeres, de egyben nagyon költséges példa, amely több követőre talált az USA-ban mint a Philadelphia Reading Viaduct, és a Chicago Bloomingdale Trail.  Chicagóban nem volt lehetséges a New yorkihoz hasonló mértékű magán adományokat összegyűjteni az építéshez, itt törekedtek a közösség aktív bevonására (https://www.bloomingdaletrail.org/).

Vannak kezdeményezések vidéki környezetben is mint a 32 km hosszú amerikai Tobacco Trail (ATT), amelyet az amerikai dohányipari vállalat (American Tobacco Company) az 1970-es években használt, mára felhagyott vasútvonala helyén hoztak létre és kapcsolódik a kiterjedtebb Keleti Parti Zöldúthoz, amely több államon húzódik keresztül (Firehock, 2013). Európában is több jó példát találunk a High Line ötletét is egy párizsi példa inspirálta a Promenade plantee, egy 4,8 km hosszú 10 méterrel a felszín felett vezető „zöldsétány” Bastille és a Bois de Vincennes, amelyet 1993-ban adtak át (https://www.theguardian.com).

Felhasznált irodalom:

Karen Firehock (2013): EVALUATING AND CONSERVING GREEN INFRASTRUCTURE ACROSS THE LANDSCAPE: A Practitioner’s Guide https://ncforestservice.gov/Urban/pdf/EvaluatingGreenIfrastructureNC.pdf

Friends of the Bloomingdale Trail, Park Advisory Council of The Bloomingdale Trail

https://www.bloomingdaletrail.org/

Kathlyn Kao (2014): The High Line Effect http://publicjournal.online/the-high-line-effect

John Brunton (2017): A magical, green walk along Paris’s Promenade Plantée https://www.theguardian.com/travel/2017/jun/07/paris-promenade-plantee-free-elevated-park-walkway-bastille-bois-de-vincennes

Összeállította: Filepné Kovács Krisztina

Mi az a zöldöv? Korlátozható-e a nagyvárosok növekedése?

2019. április 4. 08:31

A nagyvárosok terjeszkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik az egész világon. Azonban a városi terjeszkedés az egyik legjelentősebb a természeti erőforrásokat, élőhelyeket veszélyeztető, felemésztő folyamat.

Miért érdekes a tájtörténet? – Hogyan használható a tájtörténet elemzés a fenntartható gazdálkodás megalapozásához? 2. rész

2019. március 14. 12:47

Az előző cikkben áttekintettük milyen tájváltozások voltak jellemzőek a múltban, most a történeti térképekről szóló rövid áttekintő után, nézzünk néhány példát a múlt és jelen tájhasználatára különösen néhány olyan térségben, ahol ma belvíz vagy eróziós problémák vannak.

Miért érdekes a tájtörténet? - A tájalakítás jellegzetes korszakai 1. rész

2019. március 7. 07:25

Tájépítészként, ha bármilyen térséggel, tájegységgel, településsel kezdünk el foglalkozni, minden alkalommal elsőként áttekintjük, tanulmányozzuk történeti térképek segítségével az adott térség múltját, a táj változásait.

Agrár – Táj

2019. március 1. 13:40

Sokan szeretik vonatút közben az elsuhanó tájat fürkészni. A gondolataink ilyenkor szabadon cikázhatnak, beleképzelhetjük magunkat a tovaszáguldó utcák lakosainak helyébe, elgondolkodunk, vajon mivel telhet a nyájat a fa árnyékából őrző juhász napja, vagy irigykedhetünk a földutakon bicikliző kirándulókra. Szinte minden esetben kellemes és pihentető tevékenység a minket körülvevő tájban elmerülni, de egy esetben biztosan nem: ha az ember tájépítész.

Agrár – Táj

2019. március 1. 13:40

Sokan szeretik vonatút közben az elsuhanó tájat fürkészni. A gondolataink ilyenkor szabadon cikázhatnak, beleképzelhetjük magunkat a tovaszáguldó utcák lakosainak helyébe, elgondolkodunk, vajon mivel telhet a nyájat a fa árnyékából őrző juhász napja, vagy irigykedhetünk a földutakon bicikliző kirándulókra. Szinte minden esetben kellemes és pihentető tevékenység a minket körülvevő tájban elmerülni, de egy esetben biztosan nem: ha az ember tájépítész.