Bevezetés A Monilinia nemzetségbe tartozó gombák gazdaságilag meghatározó jelentőségűek a gyümölcstermesztő ágazatban, mind az almatermésűek, mind a csonthéjasok tekintetében. Hazánkban a Monilinia laxa okozta virág- és hajtáselhalás, illetve gyümölcsrothadás, valamint a Monilinia fructigena okozta gyümölcsrothadás régóta ismert. Az utóbbi évtizedben két új fajjal is megismerkedhettünk ebből a kórokozó csoportból: a Monilinia fructicolaval és a Monilia polystroma-val. Már az 1900-as évek elején a gyümölcsfák legveszedelmesebb kórokozóiként tartották számon a két „őshonos” Monilinia fajt. Napjainkban is évről évre fellépnek, bizonyos években kisebb-nagyobb járványokat is okozva. Bővült továbbá a Monilinia laxa fertőzésre fogékony fajok, fajták köre is. Míg régebben főleg a kajszi és meggyültetvényekben okozott súlyos megbetegedéseket, addig napjainkban szinte az összes csonthéjas ültetvényben megfigyelhetünk bizonyos mértékű virág- és hajtáspusztulást. Így a monilíniás betegség elleni integrált növényvédelem a legtöbb csonthéjas ültetvény technológiájának fontos elemévé vált. Monilinia fajok Magyarországon A Monilinia nemzetség számos fajt foglal magában, melyek változatos gazdanövényeken okoznak megbetegedéseket (1. táblázat). A nemzetN Ö V É N Y V É D E L E M NÖ VÉNYVÉDELEM ROVA TVEZETŐ: Dr. Békési Pál ny. egyetemi tanár A sorozat megtervezésében és szerkesztésében közreműködik Dr. Békési Pál és Dr. Fischl Géza ? A burgonya Y vírusa ¦ A burgonya levélsodró vírusa ¦ Uborka mozaik vírus ? A burgonya bakteriózisai ¦ A szőlő tőkepusztulása ? A búza rozsdabetegségei ¦ A napraforgó hamuszürke szárkorhadása ¦ A repce fómás betegségei ? Moniliás gyümölcsbetegségek ? A meggy antraknózisa ¦ A paradicsom és a paprika alternariája ? Paprika lisztharmat Veszélyes növénybetegségek (II./6.) Gyümölcstermő növények monilíniás betegségei Dr. Petróczy Marietta, Lantos Anna, Dr. Palkovics László BCE Kertészettudományi Kar, Növénykórtani Tanszék 1. táblázat Monilinia fajok gazdanövényei, tünetei, illetve az exogén sztrómák színe és elhelyezkedése Monilinia fructigena Monilinia laxaMonilinia fructicolaMonilia polystroma Monilinia linhartiana Gazdanövénykör almatermésűek, csonthéjasok, mogyoró csonthéjasok almatermésűek, csonthéjasok almatermésűek, csonthéjasok birs Tünetek gyümölcsrothadás, rákos sebek virág- és hajtáshervadás, rákos sebek, gyümölcsrothadás virág- és hajtáshervadás, rákos sebek, gyümölcsrothadás hajtáshervadás, gyümölcsrothadás hajtáshervadás, fiatal gyümölcsök elhalása Exogén sztrómák színe és elhelyezkedése sárga színű sztrómák, koncentrikus körökben szürkés színű sztrómák, elszórtan szürkésbarna/mogyoró színű sztrómák, nagy tömegben, elszórtan sárga színű sztrómák, nagy tömegben, elszórtan szürke színű bevoség fajai két alcsoportba sorolhatók (Disjunctoriae és Junctoriae) a képződő konídiumláncok jellemzői alapján. A Disjunctoriae csoportban a láncokban képződő makrokonídiumok között apró befűződések, módosult konídiumok (ún. diszjunktorok) találhatók, míg ezek a Junctoriae csoport tagjainál nincsenek jelen (1. kép). A Junctoriae alcsoportba tartozik a három legjelentősebb Monilinia faj: a Monilinia laxa, a Monilinia fructigena és a Monilinia fructicola. Utóbbi faj karantén kórokozó hazánkban és Európában egyaránt. Magyarországon 2005-ben találtuk meg és írtuk le spanyol és olasz import őszibaracktermésekről. Miután eredményeinket publikáltuk, Spanyolország növényvédelmi hatósága elismerte a Monilinia fructicola jelenlétét többek között Katalóniában (Lleida-ban). Az ültetvényeket és azok 5 km-es körzetét karantén alá vonták és további 10 km sugarú körben megfigyelést rendeltek el az ültetvényekben, az exportra szánt terméseket csomagoló üzemekben és a faiskolákban egyaránt, hogy megelőzzék a kórokozó további terjedését. Hazánkban 2007-ben a szakhatóság (akkoriban: FVM Növény- és Talajvédelmi Szolgálata) szabadföldön is azonosította a kórokozót és elrendelték a szükséges intézkedéseket. Az elmúlt évek vizsgálatai alapján a karantén Monilinia faj szinte már minden megyében jelen van, azonban jelentősége szerencsére még nem közelíti meg a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena fajokét. A legújabb olaszországi populáció-összetételi elemzésekből azonban az derül ki, hogy ott a karantén faj egyre inkább kiszorítja a csonthéjas ültetvényekből a kisebb kártételt okozó Monilinia laxa-t. A Monilia polystroma kórokozót, mely közeli rokonságban áll a Monilinia fructigena fajjal, 2006ban izoláltuk először Újfehértóról ’Ashton bitter’ boralma fajta hajtásairól és fiatal terméseiről. Korábban csak Japánból közölték a kórokozó előfordulását, ahol almagyümölcsökön rothadást idézett elő. Az elmúlt években több európai országból (pl. Svájc, Lengyelország) is beszámoltak a kórokozó jelenlétéről, sőt már csonthéjas gyümölcsökről is izolálták a gombát. A kórokozó hazai megjelenése óta nem okozott súlyos károkat, de lokális fertőzésekre a továbbiakban is számíthatunk. A Junctoriae alcsoportba kisebb jelentőségű fajok tartoznak, amelyek általában csak egy-egy specifikus gazdanövényt betegítenek meg. Közülük a legismertebb a hazánkban is régóta jelenlévő Monilinia linhartiana, amely a birs monilíniás betegségéért felelős. Az elmúlt években nem is találkoztunk a betegség tüneteivel, idén májusban azonban több ültetvényből is izoláltuk a kórokozót. Az alcsoport tagja még a galagonyát megbetegítő Monilinia johnsonii és a naspolyán tüneteket okozó Monilinia mespili is. Monilinia fajok által okozott tünetek Virág- és hajtáselhalás A csonthéjasok virág- és hajtáselhalását hazánkban a Monilinia laxa okozza. A tüneteket előidézheti a Monilinia fructicola is, de a kórokozó magasabb hőigénye miatt nálunk gyakorlatilag nem lép fel tavasszal, inkább a gyümölcsöket betegíti meg. Tavasszal az első tünetek a sziromleveleken, a porzókon vagy a termőn jelennek meg apró barna foltok formájában, majd a barnulás kiterjed az egész virágra, amely a fertőzés következtében elszárad (2. kép). A fertőzött részek megpuhulnak, esetleg rothadnak, később meleg, száraz időben pedig rászáradnak a fás részekre. A fertőzött virágok egy része a földre hullik, de nagyobb részük megszáradva még hosszú ideig a fán marad. A fertőzött növényi részeken megjelennek a kórokozó szaporítóképletei, az exogén sztrómákon képződő konídiumok. A gomba a virágkocsányon keresztül jut be a hajtásokba és a fás részekbe, amelynek következtében a levelek és a hajtások hervadnak, elhalnak. A fertőzött részeken gyakori a mézgaképződés és a sporuláció. A mézgásodással a növény a fertőzés további terjedését igyekszik megakadályozni a természetes védekező mechanizmus részeként. Birsen a Monilinia linhartiana okoz hasonló tüneteket, bár a virágok ritkán betegszenek meg. A tavaszi időszakban a kórokozó nemcsak a virágokon keresztül tud behatolni a növény szövetébe, hanem az aszkospórák a fiatal leveleket is képesek megfertőzni. A leveleken a levélalaptól induló, erek mentén haladó, jellegzetes ék alakban ter1. kép A Disjunctoriae (A) és Junctoriae (B) csoportra jellemző konídiumláncokjedő barna, elhaló foltok jelennek meg. Később a fertőzött levelek színén szürkés, lepedékszerű bevonat jelenik meg, amelyet a kórokozó konídiumláncai alkotnak (3. kép). A Monilia polystroma esetében Újfehértón az almahajtások vége és az apró kötődött termések kocsánya elbarnult, majd elhalt. A tüneteket mutató növényi részeken tömegesen jelentek meg a gomba sárgás exogén sztrómái. Külföldön ilyen típusú tünetet nem figyeltek meg a kórokozóval kapcsolatban, csak termésrothadást. Rákos sebek Rákos sebeket leginkább a Monilinia laxa és Monilinia fructicola fajok okoznak főleg a csonthéjasoknál a virág- és hajtásfertőzést, vagy a gyümölcsfertőzést követően. A Monilinia fructigena esetében is megfigyeltek már rákos elváltozásokat pl. alma esetében. A fertőzött kéreg és az alatta lévő szövetek is barnán elhalnak, majd nyílt sebek keletkeznek a fás részeken, amelyek lassan, de folyamatosan növekszenek. A fertőzött fás részeken gyakori a mézgaképződés is. A kórokozók képesek itt áttelelni és már kora tavasszal, párás, nedves időben, a sebeken nagy mennyiségben képződnek konídiumok, amelyek további fertőzési forrást jelentenek. Gyümölcsrothadás A termesztett csonthéjas gyümölcsöket három jelentős Monilinia faj fertőzi: a Monilinia fructicola, a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena. Az almatermésűeken inkább csak a Monilinia fructigena és a Monilinia fructicola okoz rothadást. Külföldi szerzők ezt a három kórokozót hasonló életciklusuk és gazdanövénykörük alapján a „gyümölcstermő növények barna rothadását okozó gombák” (brown rot fungi) gyűjtőnéven foglalják össze. A kisebb jelentőségű fajok közül a Monilia polystroma szintén felelős lehet az almatermésűek és csonthéjasok gyümölcsrothadásáért, azonban a tünetek alapján nem lehet elkülöníteni a Monilinia fructigena fajtól. A zöld termések rendelkeznek bizonyos mértékű ellenállósággal a fertőzéssel szemben, az érés előrehaladtával azonban folyamatosan növekszik fogékonyságuk. Egyes megfigyelések szerint előfordulhat, hogy a még éretlen termések megfertőződnek, de a tünetek rejtve maradnak egészen az érésig. Külföldi kutatások bizonyítják, hogy a Monilinia fructicola micéliuma nyugalmi állapotba kerül a még zöld termésben és csak az érés kezdetén jelennek meg a tünetek a gyümölcsökön. A kórokozók általában sebzésen keresztül jutnak be a gyümölcsökbe. A sérülések gyakran rovarok károsításának nyomán keletkeznek, de ezt előidézheti más tényező is, így mechanikai, illetve fiziológiai okok, sérülések, repedés vagy jégeső. A gyümölcsfákon egymás mellett növekvő és egymással érintkező termések esetén nincs szükség sebzésre a kórokozók terjedéséhez. A Monilinia fructicola az egyetlen olyan faj, amely előzetes sérülés nélkül is bejuthat a gyümölcsökbe, például a légzőnyílásokon vagy a szőrök alapján keresztül. A rothadás indulhat egy vagy több pontból. A megfertőzött gyümölcsön kezdetben apró, kerek barna foltok láthatók, amelyek egyre kiterjedtebbé válnak. A gyümölcs húsa rothad. A fertőzött részeken jellegzetes párnaszerű képletek, exogén sztrómák jelennek meg, amelyeken konídiumok képződnek. Ezek a képletek párás, esős időben a termések teljes felszínét beborítják (4. és 5. kép). A fertőzött termések teljesen elrothadnak, majd fokozatosan elveszítik nedvességtartalmukat és mumifikálódnak. Az így keletkezett gyümölcsmúmiák jelentik az elsődleges fertőzési forrást a következő esztendőben. A Monilinia fructigena okozza a mogyoró termésének megbetegedését és terméshullását. A kopáncs alatt a zsenge termésen fokozatosan növekvő barnulás figyelhető meg, amely később az egész makkra kiterjed és felületén okkersárga exogén 2. kép Monilinia laxa okozta virágelhalás kajszin 3. kép Monilinia linhartiana okozta sztrómák jelennek meg. Később a fertőzött termések lehullanak. Érdekes formája a gyümölcsökön jelentkező tüneteknek az ún. fekete alma, amely kizárólag a tárolás során alakul ki. A tünet a nevét arról kapta, hogy az alma héja fekete és fényes lesz. Nem alakul ki barna rothadás, hanem a gyümölcs húsa rugalmassá, gumiszerűvé válik. Teljes sötétben általában nem képződik semmiféle gombaképlet a felszínükön. A Monilinia fajok azonosítása A monilíniás betegségeket a fertőzött növényi részeken megjelenő jellegzetes párnaszerű képletek (exogén sztrómák) alapján könynyen felismerhetjük. A kórokozó faj meghatározása pusztán a tünetek alapján azonban nem minden esetben lehetséges. Megfigyelhető ugyan különbség a sztrómák méretében és színében (1. táblázat), de a fajok pontos meghatározása csak laboratóriumi vizsgálatok alapján lehetséges. A kórokozók egyszerűen tenyészthetők általános, gombák számára megfelelő táptalajokon (pl. burgonyakeményítő agar táptalajon) és a fejlődött tenyészetek alapján a legtöbb esetben azonosítható a kórokozó. A karantén Monilinia fructicola esetében azonban szükséges a kórokozó DNS alapján történő, molekuláris azonosítása is, amely akár egyetlen nap alatt is elvégezhető. A gyakorlati növényvédelem szempontjából nem feltétlenül szükséges miden esetben a Monilinia fajok meghatározása, annál is inkább, mert gyakran több faj együtt van jelen az ültetvényekben és a kórokozók ellen általában ugyanazon készítmények hatékonyak. Egyedül a Monilinia fructicola azonosítása elengedhetetlen, egyrészt mert zárlati károsító, így már a gyanúja is bejelentés köteles, másrészt, mert megjelenése esetén a gyümölcsérés időszakában is szükségessé válik a kémiai növényvédelem. A növényvédelem lehetőségei Fajtaválasztás szerepe Új telepítésnél az általános tulajdonságok mellett érdemes figyelembe venni a fajták fogékonyságát a monilíniás betegségre, főleg ha mélyebb fekvésű a terület, vagy ha ökológiai termesztést kívánunk folytatni. A meggy fajtaválasztékból ismert a ’Csengődi’ rezisztenciája, de bizonyos mértékű rezisztenciával rendelkezik még például a ’Cigánymeggy 59’, az ’Érdi jubileum’, ’Korai pipacsmeggy’ és a ’Pipacs 1’ is, míg a Pándy típusú meggyek igen fogékonyak a betegségre. A cseresznyefajták közül ellenállóbbnak tekinthető a ’Bigarreau Burlat’ és a ’Valerij Cskalov’. A ’Germesdorfi’, vagy a ’Vega’ fajta ezzel szemben nagyon fogékony. A kajszi fajtaszortimentből a ’Magyar kajszi’ rendelkezik bizonyos mértékű ellenállósággal. Kevésbé fogékonynak mondható továbbá a ’Pannónia’, a ’Gönci Magyar kajszi’ és a ’Harmat’. A kajszi fajták közül a 5. kép (A és B) Monilinia fructigena okozta gyümölcsrothadás 4. kép Monilinia laxa okozta gyümölcsrothadás’Mandulakajszi’ a legfogékonyabb a betegségre. Agrotechnikai és mechanikai növényvédelem A növények optimális kondíciójának fenntartása valamennyi növényi betegség elleni védekezés alapját képezi. Növelhetjük a permetezések hatékonyságát a jól átjárható, szellős lombkorona kialakításával. Ez nem csupán jobb borítottságot eredményez, hanem segíti a víz felszáradását, csökkenti a növényi részek vízzel való borítottságának időtartamát is. A megelőzéshez hozzá tartozik a fertőzési források megsemmisítése is. A kórokozók tavasztól az áttelelt gyümölcsmúmiákon és fertőzött fás részeken képződött konídiumokkal fertőzik a növényi részeket. A tüneteket mutató, valamint elpusztult vesszőket és ágakat a metszés során el kell távolítani, majd a metszési sebeket le kell zárni. Azonban a fák alatt, vagy az ültetvény szélén hagyott nyesedék ugyanúgy fertőzési forrást jelent gyümölcsfáinknak. A gyümölcsmúmiákat a lehetőségekhez képest el kell távolítani, össze kell gyűjteni és meg kell semmisíteni. A sebzésen keresztül fertőző, gyümölcsrothadást okozó Monilinia fajok ellen védekezhetünk indirekt módon a sebzések elkerülésével (jégháló, kártevők elleni védelem, gyors szüret). A csoportokban növekvő, vagy összeérő termések növelhetik a kockázatot, hiszen ebben az esetben a gomba micéliuma képes átnőni az érintkezési pontokon a fertőzött termésből az egészségesbe. Szüret közben vagy után fontos a gyümölcsök átválogatása, mert a monilíniás gyümölcsök további fertőzéseket idéznek elő a tárolás során. Kémiai növényvédelem Lemosó permetezés Réztartalmú hatóanyaggal végzett őszi/tavaszi lemosó permetezéssel nagymértékben csökkenthetjük a fás részeken áttelelő szaporítóképletek mennyiségét. A rézre érzékeny csonthéjasok esetében (pl. kajszi, őszibarack) ezt mindenképpen a nyugalmi időszakban, a rügypattanás előtt végezzük el. Virág- és hajtáselhalás ellen irányuló kezelések A Monilinia laxa és Monilinia fructicola okozta virág- és hajtásfertőzés megakadályozására az esetek nagy többségében három kezelés elegendő. Ha nem hullik csapadék és meleg az időjárás, akkor néhány nap alatt lezajlik a virágzás, és akár két kezelés is elegendő lehet. Csapadékos, magas páratartalmú, hűvös időjárás esetén, elhúzódó virágzás mellett, fogékony fajta esetében, szükség lehet egy negyedik kezelésre, elsősorban a késői hajtásfertőzés kivédése miatt. A kezelések időzítése döntő fontosságú. Az első és a növényvédelem sikeressége szempontjából legfontosabb kezelést a virágzás legelején (fehérbimbós állapottól 20 %-os virágnyílásig) végezzük el, akkor is, ha a kórokozó számára kedvezőtlen (meleg, száraz) az időjárás. Másodszor teljes virágzásban permetezzünk, harmadszor pedig virágzás vége felé (kb. 80 %-os sziromhulláskor). Vontatott virágzás esetén, a kezeléseket kissé sűrítve alkalmazzuk, a terméskötődés után végezzük a negyedik kezelést. Gyümölcsrothadás elleni növényvédelem A termések védelme a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena esetében elsősorban a megelőzésre épül. A sérülések elkerülése érdekében a kártevő rovarok ellen kell kémiai úton védekezni. Ha mégis szükség lenne gombaölő szeres kezelésre (pl. jégverés okozta sérülések lezárása miatt), fokozott figyelmet kell fordítani az élelmezésegészségügyi várakozási időre. A gyümölcsök kezelésekor a növényvédő szerek megtapadását, szétterülését és esőállóságát fokozhatjuk tapadásfokozó hozzáadásával. A fenhexamid hatóanyagú Teldor készítmény esetében a legrövidebb ez az időtartam (3 nap), azonban tudnunk kell, hogy ez a készítmény is csak néhány sejtsorig szívódik fel, így a már rothadásnak indult termések nem menthetők meg. A többi, hosszabb várakozási idővel rendelkező fungicid is csak megelőző jelleggel kijuttatva képes megvédeni a gyümölcsöket. Ha már a gomba micéliuma bejutott a termés belsejébe, akkor az már nem gyógyítható. Ha azonban a Monilinia fructicola van jelen az ültetvényben, amely sebzés nélkül is képes gyümölcsrothadást előidézni, akkor a termésnövekedés és az érés során szükséges kémiai úton is védenünk a gyümölcsöket, a fenti szempontok figyelembevételével. Növényvédő szerekkel végzett hatásvizsgálataink A Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén folyamatosan végzünk növényvédő szeres hatásvizsgálatokat a hazánkban jelentős Monilinia fajok számos különböző helyről és gazdanövényről származó izolátumával. A laboratóriumi in vitro hatásvizsgálat során számos, a monilíniás betegség ellen hazánkban engedélyezett növényvédő szer hatékonyságát teszteltük. A micélium növekedésére gyakorolt hatást mérgezett agarlemez módszerrel vizsgáltuk a gyakorlatban alkalmazott dózisban és annak tízszeres hígításában. A konídiumok csírázására gyakorolt gátló hatás vizsgálata során a készítményeket steril vízben szuszpendáltuk, majd 48 óra elteltével értékeltük a konídiumok csírázásának gyakoriságát mikroszkóp segítségével. A növényvédő szereknél a legtöbb esetben szignifikáns különbséget nem mutattunk ki a Monilinia laxa és a Monilinia fructicola fajra gyakorolt hatás között, így a kórokozókra kifejtett hatását együttesen értékeltük az adott készítménynek. A készítmények gyakorlatban alkalmazott dózisához képest, a tízszeres hígításánál a gátló hatás általában csökkent, néhány esetben mindkét vizsgált hígításban gombaölő hatást tapasztaltunk (1. ábra). A vizsgált kontakt hatóanyagú készítmények közül a Dithane M-45 és a Cupertine M bizonyult a leghatékonyabbnak. A rezet tartalmazó szerek közül a Nordox 75 WG fejtette ki hatékonyságú volt a két rézhidroxid hatóanyagot tartalmazó Vitra Rézhidroxid és Funguran-OH 50 WP. Az általunk vizsgált réz hatóanyagú készítmények fungisztatikus hatása tízszeres hígításban jelentősen lecsökkent (nem haladta meg a 15 %-ot), ezért kijuttatáskor fokozottan ügyelni kell a dózis pontos beállítására és a megfelelő borítottság elérésére. A mélyhatású Teldor 500 SC mindkét hígításban teljes mértékben gátolta a tenyészetek növekedését, a Rovral Aquaflow vizsgálatakor is fungicid hatást tapasztaltunk. A szisztemikus hatású készítmények közül a triazol származékok rendelkeztek a legjobb hatékonysággal. Fungicid hatást tapasztaltunk az Orius 20 EW, Flint Max, Mirage 45 EC és a Systhane Duplo növényvédő szerek használatakor a gyakorlatban alkalmazott dózisban, valamint azok tízszeres hígításában is. A Signum WG és a Switch 62,5 WG készítmények alkalmazásakor nagyfokú fungisztatikus hatást figyeltünk meg. Két készítménynél tapasztaltunk különbséget a Monilinia laxa és a Monilinia fructicola kórokozóra kifejtett hatás tekintetében. A Chorus 50 WG a M. fructicola kórokozó izolátumainak fejlődését teljes mértékben gátolta még tízszeres hígításban is, míg M. laxa kórokozó izolátumai különböző mértékben növekedésnek indultak rajta. A Topsin-M 70 WDG pedig a M. laxa esetében bizonyult fungicid hatásúnak, míg a M. fructicola tenyészetének növekedését a gyakorlatban alkalmazott dózisban csak 66 %-kal, tízszeres hígításában mindössze 28 %-kal csökkentette. Európában két évvel ezelőtt már kimutatták a M. fructicola érzékenységének csökkenését a benzimidazol származékokkal szemben. Értékelve a növényvédő szerek konídiumok csírázására kifejtett hatását, a gyakorlatban alkalmazott dózisban minden készítmény erőteljesen gátolta a csírázást. Tízszeres hígításban már jelentősen eltért a készítmények izolátumokra gyakorolt hatása. A legjobb eredményeket az Orius 20 EW, Flint Max, Mirage 45 EC és a Teldor 500 SC készítmények használata során tapasztaltuk. A növényvédő szereknek a két Monilinia faj konídiumainak csírázására kifejtett hatásában nem figyelhetők meg akkora különbségek, mint a micéliumra gyakorolt hatásban. Teszteltük a készítmények hatékonyságát a birs monilíniás betegségét okozó Monilinia linhartiana izolátumok ellen is. Tizenhárom fungicid (Antracol 70 WG, Captan 50 WP, Chorus, Dithane M-45, Flint max, Folicur Solo, Mirage 45EC, Orius 20 EW, Systhane Duplo, Rovral Aquaflov, Teldor 500 SC, Topas 100 EC, Topsin-M 70 WG) teljes mértékben gátolta a kórokozó micéliumának növekedését, mind gyakorlati dózisban, mind a gyakorlati dózis tízszeres hígításában (2. ábra). Tanszékünkön a fungicidek hatásvizsgálata mellett a termesztők aktív részvételével több száz mintát gyűjtöttünk a populáció fajösszetételének vizsgálatához. Az izolátumokat klasszikus és molekuláris növénykórtani módszerekkel hasonlítunk össze. Eredményeinkkel szeretnénk hozzájárulni a kórokozók elleni növényvédelem hatékonyabbá tételéhez, illetve a Monilinia fajok változékonyságának feltérképezéséhez. Kutatómunkánkat a TÁMOP- 4.2.1./B-09/1-KMR-2010-0005, TÁMOP- 4.2.2./B-10/1-2010-0023 pályázatok támogatták. ¦ 1. ábra Fungicidek hatékonysága a Monilinia laxa és a Monilinia fructicola micéliumának növekedésére in vitro körülmények között 2. ábra Fungicidek hatékonysága a Monilinia linhartiana micéliumának