Igazgató úr! Az elmúlt év nyarán, Keszthelyen a XI. Országos Burgonya Növényvédelmi Tanácskozáson és Bemutatón drámai képet vetített elénk talajaink jövőjéről. Felidézné az elhangzottakat? D.Z.:Ha jól emlékszem, azzal kezdtem az előadásomat, hogy „Életet a termőföldnek!”. Hihetetlen mértékben pusztulnak ugyanis a termőtalajaink. Ezt ma már nem csak nemzetközi kutatások bizonyítják, de hazai tudósaink is állítják. A folyamatot megállítani alig van esélyünk, de ami rajtunk múlik, azt meg kell tegyük. Azt hiszem arról beszéltem, hogy a termőtalajt és az emberiséget nem lehet szétválasztani. Ekkor kezdett bennünk megfogalmazódni az a gondolat, hogy valamit tennünk kell a termőtalajaink védelme érdekében. A készítményeikkel eddig is ezt tették. D.Z.: Igen, de ilyen markánsan nem fogalmaztuk meg a céljainkat, mint az utóbbi hónapokban. Azon a sajtótájékoztatójukon elhangzottakra gondol, hogy tetemes mennyiségű talaj tűnik el évente? D.Z.: Pontosan. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy évente 75 milliárd tonna termőföld tűnik el. Nem túlzás ez egy kicsit? D.Z: Olyannyira nem, hogyha így folytatjuk ezt a teljesítményorientált gazdálkodást (rablógazdálkodást) akkor mindössze 60 évig, azaz kétgenerációnyi ideig számolhatunk azzal, hogy élő talajon állítjuk elő az élelmiszerszükségletünket. Ahhoz nem kell jósnak lenni, hogy érzékeljük a katasztrófa közeledtét, amit az éhínség okozhat, ha így folytatjuk. Nő az emberiség létszáma, miközben fogy a létünk alapját adó talaj. Ennek ellenére vannak kétségeim. Elfogadom, hogy van talajpusztulás, de nem hinném, hogy ilyen ütemű lenne. Lassan, kétgenerációnyi időt tudhatok magam mögött, de nem érzékelem, hogy ilyen mértékű lenne a talajok károsodása. D.Z.: Mi szerencsések vagyunk, mert Magyarországon ez még ilyen mértékben nem látszik, de a probléma globális. Kínában és még néhány országban a talajpusztulás mértéke közel hatvanszoros, Európában, tizenhétszeres, Amerikában tízszeres, ami azt jelenti, hogy ennyiszer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy újraéled, vagyis ha az USA-t nézzük, 1 kg talajgyarapodással szemben 10 kg megy tönkre. A huszonnegyedik órában vagyunk. A célszalag előtt. Ha átszakítjuk, nemhogy nem nyerünk, de a pusztulásba rohanunk. Igen komoly a helyzet. Vannak olyan „fejlett” országok, ahol már termesztő közegről beszélnek a talaj helyett, pedig a talajból és a napfényből származó ízek, zamatok semmivel nem pótolhatók. Van még egy óriási probléma, ami viszont már nálunk is látszik. A Szent István Egyetemen végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a talajok degradálódása következtében a növények ásványi anyagtartalma harminc év alatt rohamosan csökkent. Tudjuk-e egyáltalán, hogy mi a talaj? S.Gy.: Ha filozofikus választ akarunk adni, akkor azt mondhatjuk, hogy bolygónk egy olyan takarója, amely megkülönböztet bennünket a világűr valamennyi égitestétől. Légkörre, vízre utaló jelekre vannak mérések, tapasztalatok, de talaja egyetlen más égitestnek sincs. E nélkül pedig élet nincs. Az Apollo 17 legénysége, amikor 1972-ben 45.000 km távolságból lefényképezte a Földet, akkor azt mondták, hogy ez egy kis kéklő, semelyik más bolygóhoz nem hasonlítható, sérülékeny üveggolyó. Találékony szó, hogy sérülékeny, mert ennek a kis üveggolyónak szinte hártyaszerű felülete az, ami talaj, és ami valójában annak csak – ha a termőréteget nézzük – alig tizenegynéhány százaléka. Akkor még a tudósok úgy gondolták, hogy az alig 3 km lélegezhető légréteg fog leginkább károsodni, ami a Földet körülveszi, a különböző káros kibocsátások következtében. Napjainkra rájöttek, hogy a legsérülékenyebbek a talajok. Akkor úgy fogalmazhatunk, hogy a talaj fizikai létünk egyik alapvető feltétele. S.Gy.: Igen, a víz és a levegő mellett. Úgy mondják: levegő nélkül három percig lehet élni, víz nélkül három napig, étel nélkül három hétig. A világon minden évben két Magyarországnyi termőföld tűnik el, részben beépítik, részben sivatag lesz belőle. A termőföld területének csökkenése nálunk is jelentős, de ez részben része a fejlődésnek. A nagyobb gond az, hogy a termőtalaj vastagsága csökken, és a Az év elején sok-sok új kezdeményezés fogan meg bennünk. Célokat tűzünk ki magunk és munkatársaink elé, üzleti filozófiákat fogalmazunk meg, terveket szövögetünk. Ilyesfajta gondolatokkal ültünk le ismét az AGROcaféba, hogy szót váltsunk az AGRO.bio jövőbeni elképzeléseiről. Beszélgető partnereim Daoda Zoltán (D.Z.) szakmai igazgató és Sárospataki György (S.Gy.) üzletfejlesztési menedzser.szerkezete romlik. Ezt kell valahogy megállítani és erre van az AGRO.bionak egy programja. A „Teremjen Több Talaj” program keretében a következő 6 év során fél millió hektár szántóföldön 10 millió köbméter termőtalaj létrehozását fogjuk megvalósítani. Ez az új, mindössze kétmilliméteres talajréteg egy négyzetméteren két liter földet jelent, ami magába tud szívni fél liter vizet, ami lehet, hogy pont elég ahhoz, hogy egy kritikus időszakban a növényeket átsegítse a holtponton, biztosítva ezzel az életben maradásukat. Ez a szépreményű huszonegyedik század úgy kezdődik, hogy amit a természet megalkotott, azt mi emberek tönkretesszük? D.Z.: Sajnos ez már régebben kezdődött, a múlt század második felében. A növekvő élelmiszer igény óhatatlanul a mezőgazdaság modernizálásához vezetett, intenzív műtrágyázás, növényvédő szerek, gépesítés. Nem dughatjuk homokba a fejünket! A 3T néven meghirdetett program nyilván ezen kíván változtatni. Bár első asszociációként nekem a nyolcvanas évek ideológiáival átszőtt három T-je ugrott be: tiltás, tűrés, támogatás. D.Z.: A talajélet nem ideológiai, hanem létkérdés. Amúgy a 3T – Teremjen Több Talaj – programban is megtalálhatók ezek a szavak. A növénymaradványok elvitele például abszolút tiltott a program során, míg a BactoFil termékek használata a megfelelő talajéletet, ezen keresztül pedig a termőképességet és a talaj újjáéledését támogatja. Milyen eszközeik vannak ehhez? D.Z.: Az elmúlt években olyan termékeket állítottunk elő, amelyek meg voltak, vannak a talajban. Ezek a baktériumkészítmények egy speciális technológiával felszaporított élőszervezetek, amelyeket a talajba visszajuttatva regenerálni tudjuk annak mikrobiális életét. A természetben minden megvan, minden élőfolyamat létezik – mondta Nagy Bálint professzor, csak meg kell ismerni, és megtanulni, eltanulni a természettől. Mi ezen az úton haladunk és keressük a természetszerű megoldásokat. Vissza a természetbe! D.Z.: Egyértelműen, mivel minden, amit csinálunk, abból indul ki. A természet tárháza szinte kimeríthetetlen. Ez egy hosszú folyamat, amelynek úgy gondolom, még az elején járunk. S.Gy.: Kiegészítésként tegyük hozzá, a mi munkánk akkor lesz eredményes, ha ezt a gazdák a helyes talajműveléssel segítik, a szerves anyag a táblákon marad és visszaforgatásra kerül a talajba. Beszélgetésünk végén köszöntve az újesztendőt mire koccintsunk? D.Z.: Talán arra, hogy egyre többen felismerjék ezt a világméretű problémát, és akik ma még a homokba dugják a fejüket, legyen erejük felemelkedni, szembenézni a helyzettel és elindulni velünk a megoldás irányába. Gondolkodjunk együtt, cselekedjünk együtt, mert ez az utolsó esélyünk. Boldog új esztendőt! ?Dr. Bódis László