Két különleges invazív faj Brazíliából – De mint tudjuk, a természet nem ismeri a határokat

Ennek apropóján mutatunk be ebben az ismeretterjesztő cikkben két, a világ több pontján jelentős invazív fajt, melyek kutatásába Veisz Róbert (1. kép), a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának növényorvos hallgatója is bekapcsolódott.

1. kép: Veisz Róbert egy tő Calotropis társaságában

Brazíliában az Északkeleti régióhoz, (az 1. ábrán 2-essel jelölt Nordeste-hez) tartozó államokban (Ceara, Pernabucano, Piaui, Rio Grande Norte) zajlanak azok az inváziós növényeket érintő kutatások, amelyekben 4 faj elterjedését és az ellenük való biológiai védekezési lehetőségeket vizsgálják az UECE egyetem (University Estadual Ceara) kutatói Dr. Major István, Eliseu Marlonio Pereira de Lucena és Dr. Oriel Herrera Bonilla vezetésével.

1. ábra: Brazília régiói
(Map of Brazil’s regions, Raphael Lorenzeto de Abreu, wikipedia.org)

Két fajt mutatunk be ismeretbővítő céllal, egyúttal abban a reményben, hogy Európában nem fogunk velük találkozni. Ezek a Cryptostegia madagascariensis és a Calotropis gigantea.

 A gumiszőlő (Cryptostegia madagascariensis)

Északkelet-Brazília második legfontosabb termesztett növénye – a cukornád után – az itt őshonos carnauba pálma (2. kép), magyarosan karnaubapálma (Copernicia prunifera), mely gyakran egyetlen megélhetési forrásként biztosítja a túlélést a helyiek számára. Jelentőségét mutatja, hogy egyes brazil államok címereiben is szerepel.

2. kép: Karnaubapálma „fénykorában”
(Fotó: Rapper Ouriço , forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/14/Carna%C3%BAbas_na_caatinga.jpg)

Ez a pálma ma már védett faj, kivágni nem szabad. Termése ehető. Leveleiből seprűt, kalapot, kosarat készítenek a helyiek, ezzel munkahelyet és elfoglaltságot teremtve maguknak.

A legfontosabb termék azonban a levélből kinyert viasz. A karnaubaviasz a legjobb természetes viasz a világon, amelyet sok iparág hasznosít: autógyártás, kozmetikai ipar, gyógyszeripar, élelmiszeripar, hadiipar, bútorgyártás stb. (Aki figyelmesen nézi a Charlie angyalai című filmet, láthatja, amint a tetthelyen rögzített viaszmaradék tereli a szörfösök irányába a nyomozást…)

Ennek az értékes pálmának a természetes ellensége a Cryptostegia madagascariensis Bojer ex Decne. A helyiek cryptostegia néven ismerik. Ez a faj az egyik legfontosabb inváziós növény a térségben. Angolul Rubber Vine-nak, vagyis tükörfordításban gumiszőlőnek hívjuk (3. kép).

3. kép: Virágba borult Cryptostegia
(Fotó: Veisz Róbert)

A növény géncentruma Madagaszkáron található, de már más trópusi helyeken is megjelent. A rendelkezésre álló adatok szerint invazív fajként tartják számon Hawaiin, Floridában, Közép-Amerikában és a Karib-térségben több helyen, Brazília három államában, valamint Óceániában mindenütt. A fentiek közül több helyen termesztésből kivadulva vált invazív fajjá, ennek ellenére Óceániában több helyen ma is termesztik. Vélhetően sokkal több helyen megtelepedett már. A világ 100 legveszélyesebb gyomfaja között nem szerepel.

Északkelet-Brazíliában körülbelül Ibériai-félsziget nagyságú területen fordulhat elő. Gyorsan tudott alkalmazkodni a helyi, változatos és gyakran szélsőséges időjárási és talajviszonyokhoz. Nagyon jól tűri az enyhén lúgos és gyakori savas talajú területeket is.

A helyi kutatók szerint valószínűleg annak köszönheti betelepítését az országba, hogy a növény tetszetős lilás trombita alakú virágzata miatt szépen díszítette a kerteket (4. kép). A másik megközelítés szerint – mint az angol neve is mutatja – a növény termelte tejnedvet hasznosíthatónak vélték, gumi előállításra akarták használni.

4. kép: Cryptostegia virága
(Fotó: Veisz Róbert)

Elsősorban a mezőgazdaságban okoz fejtőrést, különösen azoknak a gazdáknak, akik a nem megfelelő agrotechnikát alkalmazzák, és a védekezés hiányában teret engednek a növény agresszív területfoglalásának (5. kép).

5. kép: Cryptostegia által elözönlött pálmasor
(A kép előterében tömegével látható a virágzó gumiszőlő) (Fotó: Veisz Róbert)

A növény a meténgfélék – Apocynaceae családjába tartozik. Örökzöld, fás szárú. Magassága – támasztónövény igénybevételével – elérheti a 15 métert. Leveli fényes sötétzöld színűek, ép szélű, tojásdad alakúak, 6-10 cm hosszúak, 3-5 cm szélesek. Virágai nagy, mutatós, tölcsér alakúak, színük rózsaszínes-lilás, 5 sziromlevele van. A növény az esős évszak után virágzik.

A virágzást követően csőr alakú tüszőtermések alakulnak ki (6. kép), melyek későbbi felnyílása után a szél segítségével gyorsan és nagy távolságokra tudnak eljutni a nagy mennyiségben termett szőrüstökös magvak (7. kép).

6. kép: A gumiszőlő termése
(Fotó: Veisz Róbert)

7. kép: A Cryptostegia termései rajtra készen
(Fotó: Veisz Róbert)

A szegényebb népesség számára oly jelentős pálma és az invazív gumiszőlő élőhely igénye hasonló. Ha a szél által szállított gumiszőlő mag egy pálma mellett telepszik meg, akkor akár egy több száz hektáros karnauba ültetvényt is képes kiirtani azzal, hogy a pálmát támasztó növénynek használva megfojtja azt (8. kép).

8. kép: Viaszpálmák a gumiszőlő gyilkos ölelésében
(Fotó: Veisz Róbert)

A gumiszőlő ugyanis felkúszik a lombkorona szintjére, ahol a teljes zöld felületet beborítja, ezáltal megakadályozva a pálma fényhez jutását, ami végül a fa pusztulásához vezet (9. kép).

9. kép: Nincs menekvés
(Fotó: Veisz Róbert)

A gumiszőlő elleni védekezésben elsősorban a megelőzés lenne célravezető, de erre nincs kapacitása és anyagi kerete a gazdáknak. Szelektív herbicid nincs, a rendelkezésre álló hatóanyagokra a pálma is érzékeny.

Mechanikai védekezésként a törzsek leperzselését szokták végezni, ami csak kis időre védi meg a pálmaültetvényeket, mert a gumiszőlő törzse jól bírja forróságot.

Több éves kutatás után 2016 nyarán egy monitorozás alkalmával rágási nyomokat vettek észre az egyik gumiszőlő levélzetén, de még nem sikerült kideríteni, hogy azt milyen kártevő okozta.

Ausztráliában és Madagaszkáron él természetes ellensége a fajnak, ezek a gumiszőlőmoly (Euclasta gigantalis) és a gumiszőlő rozsda (Maravalia cryptostegiae). Brazíliai betelepítésükre azonban a természetes növénytakaróra való lehetséges veszélyek kockázata miatt nem került sor.

Koronavirág (Calotropis gigantea)

A térségben a másik, a gazdák számára igen nagy gondot okozó invazív gyom a Calotropis gigantea (L.) Dryand (10. kép).

10. kép: Épp olyan, mintha… De ez nem az. Ez Calotropis
(Fotó: Veisz Róbert)

A helyiek calotropis-nak nevezik, magyarul koronavirág (Vigyázat! Más fajt is nevezhetnek így a magyar kertbarátok!).

A koronavirág őshazája Irántól Délkelet-Ázsiáig terjed (Kambodzsa, Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Srí Lanka, India, Kína, Pakisztán, Nepál). Betelepítéssel került a Csendes-óceáni szigetvilágba, Ausztráliába, Közép-Amerikába (Karib-térség) és Dél-Amerika északi részére, valamint Afrikába (Gabon, Kongói Köztársaság, Szudán, Kenya, Tanzánia, Angola és Mozambik, Seychelle–szigetek és Mauritius). Vélhetően más országokban is jelen van. A világ 100 legveszélyesebb gyomfajai között nem, de a legfontosabb 100 trópusi özönnövény listáján szerepel. Ausztráliában felismerték veszélyességét, és az Australian Weed Risk Assessment System (WRA) alapján Hawaiin 15-ös értéket kap, importja nem ajánlott.

Rendszertanilag a meténgfélék – Apocynaceae – családjának Calotropis nemzetségébe tartozik; korábban az Asclepias nemzetségbe sorolták. 1-1,5 méter magasságú cserje, de előfordulnak 5-6 méter magas kis fává növő egyedek is. Szára üreges. Kezdetben zöldes, idősebb korára bebarnul, és puha parafa tapintású lesz. A szár elérheti a 6-8 cm átmérőjű vastagságot. Levelei átellenes állásúak, zöldesszürke színűek, rövid nyelű, bőrszerűek. A levelek alakja ovális, ép szélű, hosszuk elérheti a 40 cm-t, szélességük 5-10 cm. Virágzata fehér-halványlila álernyős virágzat (11. kép).

11. kép: A koronavirág pompás virágzata és „bújócskázó” termése
(Fotó: Veisz Róbert)

Termése tüszőtermés, kezdetben világoszöld, majd később bebarnul. Az apró magvakat szél szállítja tovább (12. kép).

12. kép: A Calotropis felnyílt termése és magvai
(Fotó: Veisz Róbert)

A növény sokoldalúan felhasználható. A minden részében megtalálható vegyületeknek köszönhetően (uscharin, calotoxin, calactin, és calotropin) rendkívül mérgező, mely lehetővé teszi fungicidként és inszekticidként való alkalmazását is.

Gyorsan növő, melegkedvelő, rossz talajokon is megélő növény. Gyakori a megjelenése szántóföldeken, legelőkön és ruderális területeken (13. kép).

13. kép: Utak mentén is tömeges a Calotropis
(Fotó: Veisz Róbert)

A gondot gyors növekedésével okozza, nehéz kiirtani a mezőgazdaságilag hasznos területekről, miután szára megvastagodott.

A Calotropis gigantea elleni védekezési lehetőségek közül elsőrendű fontosságú a megelőzés, a tarlóápolás és az út menti gyomirtás. A biológiai védekezésre hatékony lehetőséget kínálnak a pompás királylepke (Danaus plexippus) hernyói, melyek kizárólagos tápnövényei a selyemkóró (Asclepias) nemzetség fajai, köztük a korábban idesorolt Calotropis gigantea is (14. kép).

14. kép: Koronavirág levelén lakmározó hernyó
(Fotó: Veisz Róbert)

Nem kell különösebb botanikai tudás, de még csak túl éles szem sem ahhoz, hogy felismerjük, mindkét faj rokona a hazánkban veszélyes, invazív gyomként számon tartott selyemkórónak, más néven vaddohánynak (Asclepias syriaca), mely szintén a meténgfélék (Apocynaceae) családjába sorolt faj (1. táblázat). A selyemkóró észak-amerikai eredetű növény, hazánkban nemzetségének (Asclepias) egyetlen képviselője. A selyemkóró az egyik tipikus példa arra, hogyan válhat egy egyébként gazdasági céllal (textilipari felhasználás) tudatosan betelepített fajból invazív gyom, amint az emberi ellenőrzés alól kikerülve, a korábbi termesztési körzetekből kiindulva korlátlanul szaporodni, terjeszkedni kezd, és foglalja el a legkülönbözőbb élőhelyeket (15. kép).

15. kép: Selyemkóró egy dűlőút mentén a szadai határban
(Fotó: Farkas Anikó, 2016. dec.)

Az inváziós neofitonok közé sorolt selyemkóró tagja az ún. „Veszélyes 24”-nek. De nem csak a mezőgazdaságban okoz növényvédelmi problémákat (az ellene való védekezést törvény írja elő: 2008. évi XLVI. törvény, 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet), hanem az erdővédelem szempontjából is kiemelt figyelmet szentelnek neki.

A számunkra egzotikumnak számító, és Európát (jelenlegi tudásunk szerint egyelőre) nem fenyegető két faj, a koronavirág és a gumiszőlő terjedésére, károkozására, valamint a sikeres védekezési stratégiák kidolgozására koncentráló kutatások összevetve mindazzal, amit a selyemkóróról tudunk, további összefüggésekre, új lehetőségekre deríthetnek fényt, amely ismereteket felhasználhatunk a szántóföldi gyomszabályozásban, az erdészeti növényvédelemben és az élőhelyvédelmi, illetve -helyreállító természtevédelmi akciók során.

 Felhasznált irodalom:

Veisz R., Farkas A.: Az invazív gumiszőlő elleni védekezési lehetőségek Brazíliában. Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban XXXIII. országos tanácskozás, Budapest, 2016. nov. 24. Kiadvány p. 116-117. Szerk.: Nagy G., Novák R., Ripka G. ISBN 978-963-89690-4-0

Veisz R., Farkas A.: Az invazív Calotropis gigantea elleni védekezési lehetőségek Brazíliában. Növényvédelmi Tudományos Napok, MTA Budapest, 2017. febr. 21-22. Online kiadvány p. 104. Szerk.: Horváth J., Haltrich A., Molnár J.  ISSN 0231 2956

Köszönetünket fejezzük ki Dr. Major Istvánnak és kutatótársainak.

Veisz Róbert növényorvos hallgató
Dr. Farkas Anikó egyetemi docens
Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Mosonmagyaróvár