A szőlőlugas

Ha a lugas szót meghallja az ember, mindjárt az ennivaló és friss csemegeszőlőre gondol. Ez így is van, hiszen a házikertekben a szőlőtőkéket friss gyümölcsükért ültetik. Ennek hagyománya van. Az „Ennivaló szőlő: a lugason termött” írja Melich (1906), mert régen a lugasokon csak étkezési szőlőt neveltek. Sőt már 1680-ban Bornemissza Anna könyvében a szőlőgerezdet mint gyümölcsöt böjtnapok ebédjeire, de a császár harmadik vendégségének is ajánlja.

A csemegeszőlő tőkéi általában vitálisan nőnek, hajtásai a fény felé futnak, ezért alkalmasak nagy tőkeformák – mint a lugasok – kialakítására. Kozma (1961) szerint a lugas esztétikai térkiképzés, kerti építmény, a tér leggazdaságosabb kihasználása. Kriszten (1982) megfogalmazásában a szőlőlugas a nagyobb terjedelmű, különleges formájú, főképpen házikertekben nevelt szőlőtőke, egyben több művelésmód gyűjtő neve. Egyes kerttulajdonosok ide sorolják az egysíkú művelésmódokat is.

A kerti lugasok többcélú létesítmények. Először is használati értékük a tetszetős és finom termésük, ami az egész család friss gyümölcsigényét kielégíti augusztustól október végéig. A szőlőlugas legfőbb dísze a szőlőfürt. Mint díszítő elem, évezredek óta szerepel a képzőművészetben. Törekedni kell, hogy szép és sok fürtöt neveljünk a lugas tőkéken. A termésből must és bor is készíthető. Bár a csemegeszőlő-fajták kevés cukor- és savtartalmuk miatt nem éppen a minőségi borok alapanyagát képezik. Erre Bereczki Máté ilyenképpen utal: „Az olyan szőlőskert azonban, mely egyúttal gyümölcsül is szolgál, csak névleg szőlőskert. Elvétve tán akad benne jó csemegeszőlő: de bort onnét ugyan nem szűrhetni. A vinkó nem érdemli a bor nevet.” De cukorgyűjtő és sok savtermő fajtákból kellemes vegyes bor készíthető házi fogyasztásra. A hobby kerttulajdonosoknál számos ilyen példa van.

A lugasok másik értéke a formáik esztétikai megjelenése, a szép alakú és ősszel színeiben pompázó levelekkel, csodaszép mosolygós fürtökkel, hamvas és színekben gazdag bogyókkal. A levelek formájukkal, az őszi lombszínűkkel különleges hangulatot adnak a ház körüli kertnek, a bejáratnak, főként akkor, ha a pompás színű lugas alatt kell a házba besétálni. Csak az egészséges levél szép, csak az tud asszimilálni, cukrot és aromaanyagokat készíteni és küldeni a szőlőbogyókba. Ezért alapkövetelmény a lugasok lombjának védelme a szőlőt károsító gombáktól és rovaroktól.

De a lugasnak még van egy harmadik értéke is, mégpedig lombsátrának árnyéka, ahol forró nyarakon a szabad levegőn megpihenhet a család minden tagja, idejüket kellemesen töltve, beszélgetés, finom ételeket, italokat fogyasztása vagy éppen a felettük csüngő szőlőfürtök kóstolgatása közben.

A lugas kialakítása ügyességet, szakértelmet és szépérzéket kíván. A lugasok átmenetet képeznek a rideg falak és a kert között, miközben kiegészítik az épület architektúráját.

Kialakításánál mindig figyelni kell elhelyezésére, formázására azért, hogy harmonikusan illeszkedjen a kert és annak növényei közé. A lugast fél évig, csak a vegetációban fedik a levelek (április végétől november elejéig). Az év másik felében a csupasz törzsek, karok és a támrendszer látható. Ha a tőkéknek nem szép a formája, az akkor elég lehangoló. A lugas váza is szépíthet, dekorálhatja környezetét. A tőkéket napos helyre kell ültetni a hajtások és a levelek fényellátása miatt. Azonban rajtuk a fürtöket félárnyékban, vagy árnyékban, a levegőbe lógva érdemes nevelni. Fönt a levelek fényben fürödhetnek, s lefelé és oldalra árnyékolnak.

Lépcső lugas (Pécs)

A lugasok története

A szőlő az ember kultúrájának része. Már az ókorból vannak erre bizonyítékok. A lugas a haszonkertek és a díszítő értékű függő kertek növénye. Rapaics Raymund (1932) könyvéből is kiderül a lugasok ismerete és kedveltsége az ókori Nyugat-Ázsiában és Egyiptomban egyaránt. Sőt később, de még az ókorban Görögországba és Itáliába is elkerült ismerete. A XIII. század legnagyobb botanikusa, Albertus Magnus De vegetabilibus c. művében írja, hogy a kertekbe olyan növényeket ültessenek, amelyek virága kellemes illatú és árnyéka élvezetes, mint a szőlőé, gránátalmáé, ciprusé. A középkorban Magyarországon is ismertté vált a szőlő lugasművelése.

A magyar kertek lugasairól Lippay János jezsuita szerzetes és kertészeti szakíró a Posoni kert (1664-1667) című híres művét írta. Ez a mű a XVII. század legpompásabb kertjéről, a Pozsonyi érseki kertről szól. Benne a lugasokról ír, amelyek ennek a kertnek fontos építményei, a téralakítás eszközei voltak. A lugasok támaszára kúszó esztétikai és használati értékű növények közül első helyen említi a szőlőt. A szőlőlugas megtervezését, kivitelezését, megépítését, tőkéinek kialakítását részletesen leírja. Azt is kiemeli, hogy a lugast támaszával együtt úgy kell létesíteni, hogy tartós és ékes legyen. „Ha nagy a kert, némelly útat lugasnak hagyhat; némellyeket ékességnek okáért, alacson Spalieroknak: mindkét felől legyenek ültetve, és egy korúak legyenek”.

A lugas szőlő széppé és hasznossá alakítása sok munkát igényel, vesződséggel jár. A szőlészkedő híres írónk Jókai Mór a Kertészgazdászati jegyzetek című remekművében utal erre: „A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, a ki tudja már a kötelességét: – a szőlő a szolgabíró, a ki munkára hajt, s halasztást nem enged. A ki szőlőt ültet, nagyurat vesz magának.”

Pihenő lugas Karlócán (fajta: Moldova)

Matuzsálemi lugas tőkék

A szőlőtőke, ha megfelelő tápanyaghoz és vízhez jut, nagy formára nő és sokáig, akár több évszázadig is megél talajából és a napfényből. A világban számon tartják az öreg, matuzsálemi szőlőtőkéket, amelyek általában lugasokból maradnak fenn. Főként a déli államokban találhatunk nagyon öreg lugas tőkéket, amelyekről a szakirodalom is megemlékezik. Teljesítményük elképesztően nagy.

Olaszországban Novara tartományban Spana fajtájú lugas tőke 300 éves korában 200 kg, olykor 500 kg termést adott. Elágazásai 100 m² felületet borítottak be. Ugyancsak a Novara tartományban 445 éves tőkéről írták, hogy ez az egyetlen egy tőke 400 m²-t borított be, 5 hl bort adott, törzsének kerülete a talaj felszínén 1,7 m. Ugyancsak Olaszországban Aleatico fajtájú tőke 1874-ben 5230 fürtöt nevelt, melyek súlya 443 kg volt.

Spanyolországban ismeretlen korú lugas tőke alapi körmérete 200 cm, a tőke lombsátra 494 m²-t borított be és 1864-ben 8,25 hl bort adott.

Grúziában, ahol évezredek óta termesztik a szőlőt, akkora szőlőtőkék is nevelkedtek, amelyek törzséből templomajtókat és szobrokat készítettek.

A világ más részén is akadnak különleges korú és teljesítményű szőlőtőkék. Kaliforniában, Santa Barbarában Mission fajta törzse 200 éves korában elérte a derékvastagságot. Még nagyobbra növekedett a másik, 1845-ben ültetett szőlőtőke a Carpenteria Valley-ben. Törzsvastagsága az alapi részénél 2,44 méteres. A 14 ága közül a legvastagabb 1,22 méteres. Lombsátra 1245 m² felületű, és 1895-ben (a filoxéravész idején) 9,07 tonna szőlőt termett (Kriszten, 1982).

Szlovéniában, Maribor városon átfolyó Dráva partján él már több mint 400 éve egy szőlőtőke fali lugas formában. Fajtája a Modra kavnica kék bogyójú szőlőt nevel. Szüretét minden évben ünnepli a város közönsége. Terméséből készített bort művészien megtervezett palackokba zárják, a város pecsétjével és származási igazolvánnyal látják el. Ezt a palackos bort Maribor polgármestere jeles személyiségeknek ajándékozza, mint Szent II. János Pál pápának és Bill Clinton elnöknek.

Angliában a Hamburgi kék fajta öreg tőkéje csaknem 243 éves, amit az angol tájképi kertek nagy szakértője, Lancelot C. Brown ültetett 1768-ban London mellett, a Hampton Court-i palota kertjébe.

Magyarországon is akadnak öreg szőlőtőkék, azaz a lugas szőlőnek szép példányai. Pécsett a Kulich utca 6. alatt még valószínű a török időkből megmaradt Rosa menna di vacca fajtájú tőke uralja a ház udvarát. Ennek kora csaknem 450 év. Budapesten a várban (Bécsi kapu tér 8. sz alatt) a ház udvarát befutó Izabella (direkt termő) szőlőtőke kora is már közelíti a 100 évet, 1982 óta természetvédelem alatt áll. Kecskeméten, a Szent Imre utcában – bár talán nem ilyen idős – az Attila fajtájú lugas tőke képes egy évben 300 kg szőlőt teremni a közel 40 m²-es területet befedő kordonkarjain.

Ezek a példák mutatják az ember kultúrájához tartozó lugas tőkék szerepét, hasznosságát, nagy teljesítményét, továbbá a törzseikben viselt nagy idők történelmét. Ha beszélnének, mi mindent megtudhatnánk környezetükről, az általuk átélt időkről!

Séta lugas (Loire-völgy)

Lugasnak alkalmas szőlőfajták

A lugasok neveléséhez elsősorban azok a szőlőfajták alkalmasak, amelyek vitálisan nőnek és hosszú hajtásokat hajtanak, rügyeik termékenyek végig a vesszőkőn. A nagy tőkeformákon bőven teremnek. Ezek a fajták alanyok, csemege- és borszőlőfajták lehetnek. Mivel a lakóházak környékén létesülnek, azok a fajták kerülnek előtérbe, amelyek valamelyest ellenállnak a betegségeknek, nem vagy csak alig kell permetezni, bőtermők és finom ízű szőlőt teremnek.

Az alany és a vadszőlő fajokat is alkalmazzák lugasnak, de főként parkokban és nem házi kertekben vagy üdülőkben. Tőkéik termést nem hoznak.

A direkt termő szőlőket több vidéken határozottan kedvelik lugasnak. A direkt termők az észak-amerikai Vitis labrusca vadfaj keresztezéseiből származnak. Termésük íze, aromája az európai népek számára idegen. A filoxéravész idején terjedtek el Európában, és hazánk kertjeiben is a filoxérával szembeni ellenállásuk és nagy termésbiztonságuk (fagy- és betegség-ellenállásuk) miatt.

Ma különösen Erdély és Kárpátalja lugasainak elemei. Itthon telepítésüket a magyar bortörvény tiltja, mivel boraikban az ember egészségére ártalmas metil-alkohol képződik. Termésük friss fogyasztásra, sőt lekvár készítésére alkalmas, pl. a Concord, az Izabella és az Othello. Friss gyümölcsének fogyasztása nem ártalmas, csak az alkoholos erjedésen átesett italáé. Hazánkban legismertebb direkt termők: Concord, Elvira, Fehér és Piros Delaware, Izabella, Noah, Othello, York, Madeira. A felsoroltak közül a Fehér Delaware értékét növeli fürtjeinek téli eltarthatósága.

Az eurázsiai (nemes) fajták közül lugas művelésre alkalmas, pl. az Afuz Ali, az Attila, a Saszlák (Chasselas blanc és Chasselas rouge), az Itália, a Kék kecskecsöcsű, a Mathiász Jánosné muskotály csemegeszőlő-fajták.

A szőlőnemesítésnek köszönhetően egyre több, a fagynak, a betegségeknek jól ellenálló (rezisztens) csemege- és borszőlőfajta született. Mivel ellenállóak, termesztésüknél redukált növényvédelmet, ez által kevés vegyszert igényelnek. Az ember környezetének és egészségének védelme miatt ez óriási érték különösen a házikertekben, üdülők körzetében.

A rezisztens csemegeszőlő-fajták közül lugasnak ajánlató a: Borostyán, Csépi muskotály, Esther, Flóra, Lidi, Moldova, Nero, Pölöskei muskotály, Palatina, Pegazus, Teréz; borszőlőfajták közülük a fehérbort adók: Aletta, Bianca, Göcseji zamatos, Kunleány, Zalagyöngye, Orpheus, Odysseus, és a vörösbort adók: Duna gyöngye, Korai bíbor, Pannon frankos. Ezen kívül még sokféle szőlőfajta számításba jöhet a környezeti adottságok függvényében a lugasok tőkéinek telepítéséhez.

Terasz lugas (Hajós)

A lugas tervezése és támrendszerének kiépítése

A szőlő kúszó (lián) növény, s ezért támaszra van szüksége. Támaszához kacsaival kapaszkodik és rögzíti magát. Műveléséhez olyan tartószerkezetet kell kialakítani és alkalmazni, amely megtartja a tőkék lombsátrának, fás részeinek és termésének súlyát, továbbá, ami statikailag is erős és feszes huzalokat tart. A támrendszert a lugas tőkék művelésmódjához és a környezethez kell illeszteni. Felépítésénél – hasonlóan az üzemi szőlőtermesztésben használtnál – a sor végén lehetőleg ferdén álló végoszloppal kell kifeszíteni.

A szőlőtőkék lugas művelésmódon igen nagy termőfelülettel (magas törzsekkel, hosszú kordonkarokkal) rendelkeznek. Azokon a nagy hajtás- és levéltömeg, illetve a sok szőlőfürt nagy súlyt képez, amit a támasznak meg kell tartania. Ezért igen fontos az erős, statikailag jól megtervezett támrendszer kialakítása. A támaszt, ha fali lugasról van szó, akkor a falba erősített tartókkal (vastámasszal) is ki lehet alakítani.

Egyébként anyaga lehet fa, műanyag, vasbeton vagy éppen fém (vas, alumínium). A vasbeton súlyos, emiatt nehezen kezelhető és könnyen reped, vagy törik. A faoszlop leginkább akácfából készül, ami több évtizedig használható, főként, ha impregnált. Égetése nem elegendő tartósításához. Mindig a föld felszínén megy tönkre és válik törékennyé. A lugasnak legerősebb támasz keményfából vagy fémből készül. A fa anyagköltsége rendkívül nagy.

A kisebb méretű séta lugasoknál még lécből is készíthetjük a tőkék támaszát. A fémből készült tartóváz látható a legtöbb lugasnál. A széles és magas tartóváznak legalkalmasabb a fém. A falon, vagy annak közelében vezetett lugas karokat a falba illesztett vastámaszokkal vagy a falakba rögzített vaskampókkal rögzíthetjük a farácsokhoz, amelyek magukban is rendkívül dekoratívak lehetnek. Mellette nevelhető a füzér lugas vagy a függőleges kordon.

A támoszlopokhoz huzalokat kell rögzíteni, amik tartják a termő részeket, amikhez a vesszőket és a hajtásokat kötözzük. A huzalok nyáron meglazulnak, télen megfeszülnek. A huzaloknak ezt a mozgását és lazulását huzalfeszítővel kell kiegyenlíteni. A lugas támaszának erősnek és szépnek is kell lennie, mert a kert ékessége a mellette növő lugas tőkék társaságában.

Utcai lugas (St. Martin)

Lugas művelésmódok

Az ember fantáziája megvalósul a lugas tőkék formázásában, szép formává alakításában.

Sok féle lugas formát ismerünk. Ezek kialakításának módjai Kriszten György Szőlőlugas című könyvében megismerhető. Érdekességként közülük néhányat sorolok fel:

• Egytörzsű és egykarú kordon;
• Egytörzsű, kétkarú emeletes kordon;
• Egytörzsű, négykarú emeletes kordon;
• Kéttörzsű, kétkarú, vízszintes alacsony kordon;
• Váltott karú redélylugas;
• Kétszintes Thomery lugas;
• Háromszintes Thomery lugas;
• Thomery lugas két törzzsel;
• Alacsony legyezőművelés;
• Kétszintes legyezőművelés;
• Egyszerű Guyot művelés;
• Kettős Guyot művelés;
• Függőleges kordon szálvesszős metszéssel;
• Függőleges kordon rövidcsapos metszéssel;
• ”S” alakú fali füzérlugas és
• Magas törzsű szálvesszős művelés.

Miután kiválasztottuk a számunkra és a fajta igényeinek is kedvező lugas formát, akkor annak megfelelően kell a szőlőtőkék ültetési tőtávolságát meghatározni (1,0 m vagy 1,5 m). A vitálisan növő fajtákat egymástól nagyobb távolságra, a gyengébb növésűeket egymáshoz közelebb ültetjük. Attól függően, hogy a lugasokat hol alkalmazzuk, elnevezésük értelemszerű: sátor, séta, bejárati, kapu, eresz, udvari, terasz melletti, tető, utca, fal vagy kerítés melletti, pihenő lugas stb.

A lugas alkalmazásának helye meghatározza a tőkék kialakításának módját és a tőkék formáját. Például a pihenő lugas vagy udvari lugasnál nagy lombsátrat érdemes kialakítani, aminek árnyékát is hasznosítja a gazda. Egyébként, ahol nagy lombsátorra van szükség, ott az emeletes lugas, pl. Thomery lugas, és a magas törzsű szálvesszős lugas jöhet számításba.

Nagyon gyakori lugasok a bejárati lugasok, amelyeknek szép példáit láthatjuk a legtöbb lakóhelyen, különösen Erdélyben vagy Kárpátalján. Németországban is divatosak a lugasok, mégpedig az utca lugasok, a kapu lugasok, főként a Rajna-Pfalz borvidék középkori városaiban (pl. Sankt Martinban).

Víz- és tápanyagellátás

Ahhoz, hogy erőteljesen nőjenek a lugasnak elültetett tőkék, telepítésüknél igen fontos az alaptrágyázás. Istállótrágya a legértékesebb alaptrágya, mennyisége 600 kg/100 m², amit kiegészíthetünk foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákkal. Ezeket a trágyaféleségeket a talaj előkészítésénél a leendő gyökérzónához legalább 50-60 cm mélyen dolgozzuk be a talajba, kötött talajon ősszel, homokon tavasszal. Ezek a trágyák hosszú távon szolgáltatják a tápanyagokat a tőkéknek. Legalább 3 évente 200 kg/100 m² szerves trágyával pótoljuk a tőkők által felhasznált tápanyagokat, amit műtrágyákkal, lombtrágyákkal egészíthetünk ki. Nitrogént szükség esetén adjunk, de ne sokat.

A lugas tőkéket kellő mennyiségű vízzel vagy tápoldattal is el kell látnunk. Az öntözés akkor lesz hatékony, ha 1 m²-re egyszerre legalább 40-50 liter vizet adunk. A vízpótlás ideje virágkötődés utáni időtől a bogyók zsendüléséig tart. Ha korábban kezdjük a vízpótlást, akkor rendellenes virágkötődéssel állhatunk szembe, ha érés alatt öntözünk még, akkor kirepedhetnek a bogyók és előállhat a rothadás.

Ápolási munkák

A lugas kialakításánál az első 3-5 év alakító metszése meghatározó. Az ápolási munkák nagy szakértelmet igényelnek. Metszéssel és zöldmunkákkal évről évre kialakított tőkéknél gondoskodni kell a lombsátor rendezéséről, a fürtök igazításáról, a növényvédelemről. Mivel friss gyümölcs termesztéséről van szó, az egészségügyi várakozási időt be kell tartani. A lugas tőkék körül a talajt gyomtalanítsuk. Ezt már Lippay János is megírta még az 1600-as évek végén: „..a lugasok mellett, és az bokros sövény mellett (kiváltképpen a hol szőlő vagyon) legalább négy, vagy hat lábnyi közt köll hagyni; hogy az szőlő körül munkálkodhassanak.” Egyébként a megerősödött gyomnövények nagyon kiélhetik a talaj víz- és tápanyagkészletét a tőkék rovására.

A lugasok nagyon szép kialakítási formái a szőlőnek, nem könnyű, de megéri, mert sok vele foglalkozó családnak finom gyümölcsöt, kellemes és kulturált környezetet nyújt a nyári meleg napokon, ugyanakkor szép éke a házak melletti tereknek, udvaroknak, kerteknek. Mivel az emberek környezetében tenyésznek ezek a tőkék, ezért a rezisztens szőlőfajtákat érdemes előnybe részesíteni.

Irodalom

Bereczki Máté: Gyümölcsészeti vázlatok 1882-1887 In: Matolcsy Ildikó, Sebestyén Lajos, Szalay Károly: A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Magvető Könyvkiadó, Budapest. XVI. fejezet
Bornemissza Anna (1680): Szakácskönyve. Kritérium könyvkiadó, Bukarest. 1983. évi kiadás.
Kriszten György (1982): Szőlőlugas KHO= Kertünk, Házunk, Otthonunk sorozat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. (142)
Kozma Pál (1961): Csemegeszőlő Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. (561)
Lippay János (1664): Posoni kert (1664-1667) Első könyv. Virágos kert. Cosmerovius Máthé Császár Urunk ő Fölsége könyv-nyomtatójának betűivel. Nagyszombat-Bécs. (302) 15.
Melich J. (1905): Szikszai Fabrícius Balázs latin-magyar szójegyzéke 1590-ből. Ért. Ny. Szt. 30: 419-561. In: Matolcsy Ildikó, Sebestyén Lajos, Szalay Károly: A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai Magvető Könyvkiadó, Budapest. IV. fej. 117.
Rapaics Raymund (1932): A magyarság virágai. A virágkultúra története. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. (423) 64-77.