Egész évben kiskert

Június időjárása olykor kiszámíthatatlan. Egyes években Medárd-nap táján, pontosabban a május utolsó hetétől június első feléig tartó időszakon belül valamikor megérkezik az eső, mely egy-két hétig is eltart. A felkészültebb kiskert-tulajdonosokat mindez nem éri váratlanul: a kertben egymást érik az épp most felesleges, máskor pedig annyira hiányolt víz tárolására alkalmas eszközök, kezdve az egyszerű, vödörbe csorgatható ballontól a beépített szivattyúval működtethető, föld alá leásott, védett tartályig. Más években viszont már a hónap első hetében megkezdődik az utóbbi évek nyarai zömében sajnos menetrendszerűnek nevezhető tartós szárazság és hőség. Átlagos évet tekintve azonban a kertben ilyenkor még viszonylag elégséges a talaj, és ezáltal a növényi szövetek nedvességtartalma, minden látványosan fejlődik, virul és hozza termését. Rendszeresen ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát a veteményesben, és különösen a dézsákban, kaspókban. Minél kisebb az edény, minél inkább napos, kitett helyen található, annál gyakrabban, akár naponta is szükség lehet az öntözésre.

A gyümölcsöskertben szívet derítő látvány az apró termések szinte mérhető növekedése, a fajtának megfelelő formák kiteljesedése, a színek változása. A gyümölcsöst a madarak terített asztalnak tekintik. A hanghatásra alapuló védekezés sikere kétséges, mert a madarak könnyen hozzászoknak a durrogtatáshoz, sípoláshoz. A kisebb fák vagy az alacsony kordonon termesztett szőlő esetében a háló kifeszítése lehet megoldás, illetve kihelyezhetünk a gazdaboltokban kapható, ragadozókat formázó tárgyakat is.

Az érő faepret szívesen látogatják a kártevők. Itt például nemrég kikelt poloskákat láthatunk

Nem kell megijedni, az ilyenkor zajló gyümölcshullás természetes jelenség. Valójában annak kell örülni, ha a fának van annyi önszabályozó képessége, hogy nem nevel ki olyan sok gyümölcsöt, mely megterhelő lenne állapotához, „erejéhez” képest. A lehullott gyümölcsöket szedjük össze, dobjuk komposztra.

Június második felében vágjuk le a szőlő termőhajtásait a legfelső (az adott hajtáson a tőkétől legtávolabb levő) fürttől számított negyedik levél után. A túlságosan buja levélzet ugyanis jelentősen megnöveli a betegségek kockázatát, sőt, megnehezíti a munkák elvégzését. A tetejezés után könnyebben járhatunk el a szőlőben, áttekinthetőbb lesz az állomány, és az sem mellékes, hogy a tőke nem fordít energiát felesleges növekedésre. Távolítsuk el a rossz irányba növő hajtásokat. A gyenge hajtásokkal is szőrös szívvel kell bánnunk: amelyik hajtás a fajtához képest túl vékony, az a tél beálltáig nem lesz képes beérni, vagyis megerősödni annyira, hogy átvészelje a fagyokat. A fentiek mellett, az észszerűség határain belül eltávolíthatjuk azokat a leveleket is, melyek beárnyékolják a fejlődésnek induló fürtöket, illetve megakadályozzák a levegő szabad áramlását.

A korán, májusban elvetett zöldbab júniusra érve virágzásnak is indulhat. Innentől érdemes gyakori öntözéssel kielégíteni vízigényét. Június második felében pedig lehet szedni. A zöldbabról az első szüret a legdúsabb, de jó termőképességű talajon számíthatunk másod-, sőt akár harmadtermésre is. Éppen ezért óvatosan bánjunk a tövekkel: figyelmes kézzel fordítsuk át az egymásba kapaszkodó bokrokat, és pattintsuk le a hüvelyeket. A felfordított bokrok szabaddá teszik a talajfelszínt, és ez kiváló lehetőséget ad a gyomlálásra, bár a levelek gyakran vetnek annyi árnyékot, hogy az alatt ne alakulhasson ki komoly gyomtenger. Mindazonáltal a gyomlálást ilyenkor érdemes végezni. A félrefordított bokrok alól kiszedegetett nemkívánatos növényeket gyűjtsük össze és dobjuk komposztra, a talajt pedig takarjuk szárazabb mulcsanyaggal. A nedvesebb hatású fűnyesedék, ami általában véve kiváló takaróanyag, itt nem javasolható, és ennek két oka van. Hőtermelése és nedvessége folytán párás körülményeket teremt közvetlenük a bokrok sűrűjében, ezért hajlamosíthatja a zöldbabot a bakteriális és gombás fertőzésekre. Másrészt pedig a nyesedék feltapadhat a hüvelyekre, ahonnan nehéz eltávolítani. A mulcsozásra mégis szükség van, és éppen amiatt, mert a mulcsozással a sárfelverődést akadályozzuk meg. A talajtakarással termesztett zöldbab ugyanis gyakorlatilag olyan tiszta marad, hogy a konyhában közvetlenül felhasználható. Ha elvégeztük a talaj takarását, a bokrokat finoman fordítsuk vissza eredeti helyükre. A zöldbab egész június során, sőt, júliusban is folyamatosan, szakaszosan vethető, így akár őszig is friss terméshez juthatunk.

A méhek és más beporzók kedvéért kiskertbe is érdemes telepíteni a mézontófüvet (facéliát)

A magasba szökő szarkalábak (Delphinium) fő hajtásai lassan elvirágoznak. A másodvirágzást segítjük elő, a tő élettartamát hosszabbítjuk meg, ha a már hervadó virágokkal megrakott főtengelyt visszavágjuk, így adva több esélyt az oldalhajtásoknak. Hasonlóképpen nyújthatjuk el a dísznövényként gondozott csillagfürt (Lupinus), a levendula, a kasvirág, a kúpvirág (Rudbeckia) és a kokárdavirág (Gaillardia) virághozó időszakát. A visszavágást kövesse rendszeres öntözés. Bátran nyírhatjuk a metélőhagyma (Allium schoenoprasum) tövét is, de csak közvetlenül felhasználás előtt szüreteljünk.

Karózást, felkötözést igényel a gyűszűvirág (Digitalis), a dísz-cickafark (Achilleum), a búzavirág (Centaurea), a magasabb szegfűk (Dianthus).

Vágjuk vissza a csak később virágzó dísznövények, mint például a dísznapraforgó (Helianthus fajok), méhbalzsam (Monarda fajok) és őszirózsák (Aster fajok) főtengelyen feltörő hajtásait. Ezzel bokrosodásra, oldalhajtások képzésére ösztönözzük a tövet, és megakadályozzuk a túlságosan korai virágzást, vagyis azt, hogy a kertünk már ősz elejére elkopaszodjék.

A hónap első felében növényeinket alaposan öntözzük meg komposztteával, illetve, ha nem rendelkezünk ezzel a házi talajjavító-anyaggal, akkor még nem késő nekilátni, mert a megfelelő összetevők beszerzése és némi munka után gyakorlatilag két nap alatt elkészül. A komposzttea lényege a komposztban egyébként is megtalálható hasznos lebontó szervezetek (elsősorban gombák és baktériumok) felszaporítása, majd talajba juttatása. Ezzel a természetes erősítő keverékkel júniusban akár háromszor is belocsolhatjuk a növényeket. Ennek hiányában természetesen az érett komposzt is remek tápanyagforrás. Szórjunk komposztot a kiürült sorokba, vagy akár támogassuk meg a melegkedvelő növényeinket, melyek most indulnak igazán fejlődésnek. A nitrogénben gazdag trágyát visszafogottan használjuk, törekedjünk növényeink kiegyensúlyozott tápanyag-ellátására.

Június hónap második felében, július során érik a sajmeggy (Prunus mahaleb), melyet idén az év fájának választottak. Ezzel a fával a házikert-tulajdonosok zöme akkor találkozik, amikor elolvassa a megvásárolt cseresznye- vagy meggycsemetén található ismertető cédulán, hogy mit használtak alanyként. Pontosabban inkább régebben volt ez jellemző, amikor az alanyt a talajhoz igazították. A meggy gyakorlatilag mindig sajmeggyre lett oltva, míg a cseresznyét gyengébb talajra szánva oltották sajmeggyre (jó minőségű talajokon a vadcseresznyét használták). A nemes kipusztulása után szintén lehet a sajmeggyre számítani, és érdemes megfontolni a megtartását. Ez a faj ugyanis, bár termése apró és kesernyés, igen sok előnnyel bír. A sajmeggy őshazája Közép- és Dél-Európa, tehát a Kárpát-medence déli részein, védettebb, naposabb kertjeiben magától is előfordulhat. Gyakran megtaláljuk középhegységeinkben, például a Mecsekben. Magjait feketerigók és más madarak terjesztik. Természetes környezetben szárazabb, meszes talajon, napos, lazább talajokon fordulhat elő. Jellemző a tölgyes társulásokban, bokros erdőkben is. A tompán csúcsos, kerekded, fűrészes szélű leveleknek csak a színe fényes, a fonák bolyhos szőrökkel borított. A törzs szemölcsös, hosszanti repedések szántják. A törökmeggy néven ismert sajmeggy-fa alakja szinte bokorszerű, mert már gyakran a tövénél elágazik. A meggyfával ellentétben nem hajlamos tarackok, illetve tősarjak képzésére. Latin nevének második tagja („édes illat”) arra utal, hogy a felsértett kéreg és a megtört mag édeskés, mandulára emlékeztető illatot áraszt. Ezt a tulajdonságát a nyugtató és gyulladáscsökkentő kumarintartalmának köszönheti. A kumarin értágító hatással is rendelkezik, ezért bár a sajmeggy egészséges, fogyasztása nem ajánlható mindenki számára. Aki viszont eheti, a gyümölcsöt fogyaszthatja nyersen, a magját pedig szárítás és őrlés után kis mennyiségben, ízesítés gyanánt sütemények, édes kalácsok lisztjéhez keverheti.