Értékünk: a magyar növénynemesítés…

A XXV. Növénynemesítési Tudományos Napokról nem a teljesség igényével, de néhány adattal illusztrált beszámolómat azzal kezdem, ami minden egyes résztvevőt, előadót, hallgatót megérint amikor a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri kapuján belép.

A patinás épület, a hazai tudomány otthona; légköre van.

Ezt érezhetik azok, akik ez év március 6-án jubileumi tanácskozásra érkeztek a magyar tudomány templomába; meghívottak, a növénynemesítési tudomány képviselői és az érdeklődők is. Nagy számban, hiszen egy negyedszázados múlttal rendelkező tudományos tanácskozás jubileumára jöttek.

*

Ünnepelni egy olyan tudományterületet, amely mozgalmas történéseknek, állandó változásnak, fejlődésnek van kitéve. Nagyszerű múlttal, kiváló eredményekkel és nagy reményekkel a birtokában állhat a jövő kihívásai elé.

Kihívások már pedig vannak…

A 25 évvel ezelőtt kezdődött tanácskozások hagyományt teremtettek. Az ötletgazda Heszky László professzor jelenlétét a konferenciának sajnos nélkülöznie kellett, de a hirtelen jött technikai gondok (áramszünet) ellenére, úgy tudom, felvétel készült a rendezvényről, így az előadásokról közvetlenül tájékozódhatott az Alapító; merre tart a magyar növénynemesítés, s arról is, hogy milyen gondokkal küzd. Bár ezek jó ismerője Heszky professzor.

E bevezető sorokkal csak jelezni szeretném azt a közeget, azokat a körülményeket, amelyek ezt a rendkívül értékes tudományterületet, a magyar növénynemesítést, a magyar növénynemesítőket körülveszik. A tanácskozás jól tükrözte a jelenlegi helyzetet, a jövő azonban csak főbb vonalakban fogalmazódott.

*

Köszöntőkkel, forgatókönyv pontossággal, majd plenáris előadásokkal indult a tanácskozás.

A levezető elnök, Karsai Ildikó, az MTA Agrártudományok Osztálya Növénynemesítési Tudományos Bizottság vezetője bizakodást kifejező megnyitó beszéde, a növénynemesítés stratégiai szerepét hangsúlyozta.

Az MTA Agrártudományok Osztályának elnöke, Németh Tamás köszöntője nyugalmat sugárzott és kívánt a kutatóknak. Most, amikor a Magyar Tudományos Akadémia és a kormányzat, a tudományirányítás között vita zajlik, annak sarkalatos pontja a magyar tudományosság finanszírozása. E kérdéskomplexum megnyugtató, mielőbbi rendezése mindannyiunk, a magyar tudomány érdeke. Egyben közös felelősség is jegyezte meg.

*

A rendkívül elfoglalt új agrárminiszterünk és az agrárgazdaság fejlesztéséért felelős államtitkára távollétében, a fiatal, jól felkészült Tarpataki Tamás, az agrárpiacért felelős helyettes államtitkár képviselte az agrártárcát. Előadásában nagyívű jövőképet rajzolt fel. Kérdések azonban maradtak és felvetődtek a hallgatóságban, a tárgyaltakat és a jelenlegi helyzetet illetően.

Tarpataki Tamás

A magyar növénynemesítés (beleértve az újabb időkben jelentkező magánnemesítést is), a Biológiai Alapok védelme minden támogatást megérdemel. Jóval többet, mint amit ma kap, s az elmúlt 25 évben kapott. A jövőben tovább élesedő versenyhelyzetben, a lépéstartás egyik kulcsa a támogatás mértéke. A másik; az az intézményrendszer (fajtakísérletezés, állami fajtaminősítés, fajtaelismerés, fajtaoltalom stb.), amely jelenleg is átszervezést kénytelen elviselni.

*

Ahogy ez a folyosói beszélgetésekből ki is derült, vitatott, erősen vitatott, jó irányúak-e ezek a változtatások, amikor egy EU-konform intézmény, hálózat működőképességét korlátozzák (létszámleépítés, finanszírozás csökkentés, hatáskörök elvonása stb.), jogosítványokat (NÉBIH) vesznek el.

*

A plenáris ülésen elhangzott előadásokat követően, egy ünnepélyes aktusra került sor.

Az utolsó előadó az MTA Agrártudományi Kutatóközpont munkatársa Mikó Péter volt, aki Előnemesítés és biokutatás a kalászos nemesítés szolgálatában címmel mutatta be kutatási eredményeit, amelyek révén jelentős összegű elismerésben részesült, amelyet, mint fiatal kutató kiérdemelt.

Ezt követően, Karsai Ildikó, mint a rendezvény levezető elnöke, az Agrofórum által felajánlott könyveket adott át a jelenlévő Bódis László lapigazgatóval közösen.

Mikó Péter és Karsai Ildikó

*

Kiváló szakemberek (Vida Gyula, Kozma Pál, Pauk János, Marton L. Csaba, Mesterházy Ákos, Matuz János), szekció elnökök vezetése mellett, a plenáris üléseket követően hat szekcióban, összesen 36 színvonalas előadásban fogalmazták meg az előadók a hazai növénynemesítésben elért eredményeket.

A kutatók, a munkaközösségek rendkívül széles skálán mutatták be a tudományterület sokszínűségét, a digitalizáció, a társtudományok és új irányzatok, diszciplínák megjelenését, a növénynemesítésben zajló paradigmaváltás egyes elemeit.

Az előadások mellett figyelemreméltó volt a poszterek nagy száma (79), a kiállított posztereken megjelenített nemesítői műhelymunka gazdagsága.

Feltűnő volt a növénynemesítő hivatást választó fiatal nemzedék tagjai között a kutatónők magas részvételi aránya. Örvendetes jelenség volt a közel száz női kutató szerepvállalása, a közzétett kutatási témákban.

*

A jól szervezett rendezvény újdonságokkal is szolgált. A résztvevők megkapták az előadások anyagát pendrive-on.

A jubileumra rövid idő alatt, gyors munkával, összefogás eredményeként megjelent A magyar növénynemesítés (eredményei az ezredfordulón, 1990-2018) könyve, melyet minden résztvevő kézhez kapott. A szakmai szervezetek, magánszemélyek áldozatkész támogatásával létrejött kötet hű tükre a magyar növénynemesítés elmúlt negyedszázados működésének és működtetésének. A kiadvány külön értékelést igényelne. Létrejötte elismerést érdemel.

Kutatni, fejleszteni, hozzáadott értéket teremteni, innovatív módon megalkotni, előállítani, majd különböző szigorú műveleti és eljárási rendben történő megmérettetés után a köztermesztésnek átadni a nemesítvényt, az új fajtát; ez röviden a mindenkori nemesítés célja, a nemesítő feladata, hivatása. A magyar növénynemesítés tradicionalitása, eredményei, korszerű új módszerei, a szükséges és fontos innováció kitüntetett terepe. Értékteremtő, értékképző hivatásterület. Gazdasági hasznot adó, gyakorlatot, a termelőt, a gazdálkodót segítő funkciója vitathatatlan.

*

A társtudományok, a paradigmaváltáson átesett növénynemesítés fejlődése megállíthatatlan. Ebben a kölcsönhatások erősítik vagy erősíthetik egymást. A különböző diszciplínák (digitalizáció, informatikai háttér stb.) nemcsak eseti, hanem tudatos innovatív összekapcsolása egymásra hatásuk haszna gyorsan, egyre gyorsulóan realizálható. Nemzetgazdasági, össztársadalmi érdek, hogy ez rendszeresen és folyamatosan megtörténjen.

*

A magyar agráriumban a jövő tervezése kutatás, fejlesztés, innováció, vetőmag- és szaporítóanyag-előállítás nélkül, azaz a biológiai alapok megőrzése, hasznosítása hiányában nem képzelhető el. A vetőmagelőállítás, a nagy értékű, jó vetőmag, a növénynemesítésnél kezdődik.

Parancsolóan előírja számunkra, az irányításban, a tudományterületen, a gyakorlatban dolgozóknak a költő: „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, nem is kevés”. (J.A.)