Harmonikus tápanyagellátás a jó minőségű sárgarépatermés alapja

Világviszonylatban 1,1-1,2 millió hektáron termelik a sárgarépát (csak Kína közel 400 ezer ha-on), Európában Ukrajna és Lengyelország vezet (40-50 ezer ha), a mi 1,5-2 ezer ha-os termőfelületünkkel sem az exportba, sem a nemzetközi árak alakulásába nincs beleszólásunk.

A gyökérzöldségfélék közül a legnagyobb jelentőséggel a sárgarépa bír, a gyökérzöldségek termésének felét adja (140-150 ezer t/év), ami nagyobb részt ipari feldolgozásra kerül, de egyre jelentősebb a különféle speciális kiszerelések iránti igény is (pl. bébi répák, színes répák, konyhakész zöldségek). Tavasszal a csomózott sárgarépa iránti kereslet is folyamatosan növekszik, és egyre többen vásárolnak friss fogyasztásra biominőségű sárgarépát.

A hajtatott sárgarépa iránt lenne kereslet, de ennek a termesztésnek a kézimunkaerő hiánya jelentős mértékű gátat szab. Várhatóan a 70-80 ha-os felület nem fog növekedni, az így keletkező hiányt importból (pl. Olaszország) fogja fedezni a hazai piac.

Az egyre nagyobb kereslet azt sejteti, hogy az elkövetkező években növekedni fog a sárgarépa-termelés volumene, de várható az is, hogy a feldolgozóipar még szigorúbb feltételeket fog a minőséggel szemben támasztani, ami minden bizonnyal az ipar és a termesztők között újabb vitákat fog generálni.

Jelentős technikai és technológiai fejlődés volt tapasztalható az elmúlt években a sárgarépa-termesztésben (a termőterület közel 90%-át öntözik), az ipari célra történő előállításnál már közel 100%-os gépesítésről beszélhetünk. Tápanyagellátás vonatkozásában tudatosabb, körültekintőbb és okszerűbb lett a műtrágya-felhasználás, a hagyományosnak mondható alaptrágyák mellett jelentős a fejtrágyázásra alkalmasabb, vízben jól oldódó komplexek használata. Ezen a téren a trágyamegosztás és az időzítés vonatkozásában kellene előbbre lépni, ami hatékonyabb trágyafelhasználás mellett, a termésmennyiség növekedését, a minőség és a termésbiztonság javulását is szolgálná.

A fajon belül sok esetben nagyobb különbség van a felhasznált tápanyagok mennyiségének tekintetében, mint az egyes gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, paszternák) tápanyagigénye között, ami a tenyészidő hosszából, és ezzel összefüggésben a jelentős termésmennyiség-különbségből adódik. Ezért nehéz csupán egyetlen számmal jellemezni egy-egy faj fajlagos tápanyagigényt, azaz az egy tonna termés előállításához szükséges tápanyag mennyiséget, emiatt van az, hogy a legtöbb tápanyag-utánpótlási tanácsadásban „tól-ig” értékek szerepelnek. Egy korai répa termésének lényegesen magasabb a víztartalma és alacsonyabb a szárazanyagtartalma, mint egy tárolási fajta esetében, ennek megfelelően kevesebb a beépített tápanyag-mennyiség is.

A sárgarépa esetében a fajlagos tápanyagigény:

• nitrogén (N): ~ 4,1-4,5 kg/t;
• foszfor (P₂O₅): ~ 1,7-1,9 kg/t;
• kálium (K₂O): ~ 5,8-6,2 kg/t és
• magnézium (MgO): ~ 0,5-0,6 kg/t.

A számítást egyes gazdák félreértelmezik, tévesen azt gondolják, hogy az ennek megfelelő mennyiségű műtrágyát kell kiszórni, ami 50 t/ha termés esetén (országos átlag):

• nitrogénből (N) ~ 200-250 kg/ha-nak (azaz 0,6-0,7 t/ha 34%-os ammónium-nitrátnak),
• foszforból (P₂O₅) ~ 85-95 kg/ha-nak (azaz 0,4-0,5 t/ha 20%-os szuperfoszfátnak);
• káliumból (K₂O) ~ 290-300 kg/ha-nak (azaz 0,6-0,7 t/ha 40%-os kálisónak) és
• magnéziumból (MgO) ~ 25-30 kg/ha-nak (azaz 0,15-0,35 t/ha 16%-os keserűsónak) felelne meg.

A fenti értékekből a talaj tápanyagtartalmának megfelelő mennyiségű nitrogént, foszfort, káliumot és magnéziumot le kell vonni, ami kiteheti egy tápanyagban és humuszban gazdag, középkötött talajon a fajlagos érték 50-70%-át is! Ezért van szükség talajvizsgálatra, ami a számítás alapját jelenti, megnyugtató, hogy egyre többen, már évente igénylik a szolgáltatást.

A nagyobb termésátlagok, 50 t/ha felett – abból adódóan, hogy kisebb a termésben a szárazanyag részaránya, és nagyobb a víz mennyisége – célszerű a fajlagos értéknek csupán a felével számolni.

A talajvizsgálatok csak arra adnak választ, hogy milyen és mennyi tápanyag van a talajban, de nem biztos, hogy azok a sárgarépa számára fel is vehetők. Olyan esetben, ha van megfelelő mennyiségű tápelem a talajban, de azt a növények valamilyen okból nem tudják hasznosítani, relatív hiányról beszélünk. Felvetődik a kérdés, hogy mi okozhatja a tápelemek felvételének zavarát, mely tényezők akadályozzák meg a növénybe jutásukat. A szabadföldi sárgarépa termesztésben általában az alábbi okok jönnek számításba:

• Kedvezőtlen talajkémhatás. Amennyiben az optimális 6-7 pH-tól jelentős eltérés van, úgy:
• lúgosabb talaj esetén nehezebben felvehető a magnézium, a bór, a vas, a cink és a mangán;
• savasabb talajon nehezebben felvehetők a makroelemek (nitrogén, foszfor és kálium), továbbá a molibdén;
• savas talajon megoldás a meszezés, lúgos talajon a savas kémhatást kiváltó műtrágyák alkalmazása hozhat eredményt.
• Egyes elemek mások felvételét zavarják, illetve akadályozzák.

Ilyen gyakori eset lehet:

• – kalcium (Ca) ↔ bór (B)
• – kalcium (Ca) ↔ vas (Fe)
• – kalcium (Ca) ↔ magnézium (Mg)
• – kálium (K) ↔ magnézium (Mg)
• – kálium (K) ↔ nitrogén (N)
• – nitrogén (N) ↔ foszfor (P)
• – foszfor (P) ↔ cink (Zn)
• – nátrium (Na) ↔ kalcium (Ca)

• Alacsony talajhőmérséklet. Nemcsak a tápanyagok oldódását és mozgását fékezi, a gyökér növekedése és tápanyagfelvétele is lelassul. Főleg a foszfor érzékeny erre!
• Tartós szárazság. Öntözetlen körülmények között a kiszáradt talaj gyakran idézi elő a nitrogén, a bór, de más elemek felvételének zavarát is.
• Magas só (EC) tartalom. Szikesedésre hajlamos talajokon, vagy nitrogénnel és káliummal történő túlzott műtrágyázás következtében, a legnehezebben transzspirálódó elem, a mész, esetleg a magnézium hiánya jelentkezhet.

A gyökérzöldségek termesztése csak jó szerkezetű, mélyrétegű talajon lehetséges, ahol a vetést gondos magágy-előkészítés (1. kép), illetve a legkorszerűbb technológiáknál bakhátkészítés előzte meg.

1. kép Bakhátkészítés sárgarépa-termesztéshez (Fotó: Takácsné Dr. Hájos Mária)

Az elágazó répát (2. kép) a fonálféreg fertőzés és a szárazság mellett az erősen kötött talaj, a sekélyen kialakuló záróréteg (pl. eketalpbetegség) és a felületesen elvégzett őszi szántás is okozhatja.

2. kép Rossz talaj-előkészítés és a sekély talajréteg következménye

A gyökérzöldségfélék sóérzékenysége a csírázás idején a legnagyobb, esetükben később ritkán figyelhető meg túltrágyázásból, talajszikesedésből adódó sókár. Ennek ellenére nem érdemes egyszerre nagyobb adagú műtrágyát fejtrágyaként kijuttatni, célszerűbb több részletben megosztani. Az egy-egy alkalommal kiadható műtrágya mennyiséget (hatóanyagban) az 1. táblázat ismerteti.

A tápanyagok megosztásánál a gyökérzöldségfélékre is a zöldségtermesztésben általánosan javasolt szabály érvényes (2. táblázat).

A hosszú tenyészidejű fajták esetében – szemben a korai fajtákkal – célszerű a káliumból fejtrágyaként is kisebb mennyiséget kijuttatni, és a nitrogént is jobban elosztva, több részletben előnyösebb adni (pl. tápoldatozás).