Télen is zöld bokrokból szeretnék sövényt ültetni. Milyen növényeket javasolnak? Tujáknál sok betegségről olvastam, érdemes még tujákat telepíteni?
Aki válaszol:
Dr. Némethy Zsuzsanna, ny. egyetemi adjunktus
Kedves Kérdező!
Az örökzöld növények két nagy csoportra oszthatók. A pikkelyes levelű örökzöldekhez tartozó fajok közül korábban, kétségtelen a tuják voltak dominánsak kertjeinkben, parkokban. A tujaféléket a fenyőkkel együtt sújtja leginkább a csapadékszegény, felmelegedő klímánk. A tuják párás, mérsékelt hőmérsékletet, nedves talajt kívánnak. Száraz, meleg klímánkon legyengülnek, emiatt támadják meg a gyengűltségi kártevők, amik végül pusztulásukat okozzák. Tuják telepítését nem ajánlom. Ebből a csoportból a Leyland-ciprus (Cupressocyparis leylandii) viszont ellenálló, életrevaló örökzöld, emiatt egyre népszerűbb. Gyorsan nő, sokkal magasabbra és szélesebbre, mint a vásárló gondolná, a telekszegélynél átnövő ágai, a szomszédos növényeket befedő, elnyomó lombja folyamatos metszési munkát fog igényelni. Reneszánszát élik a tiszafa (Taxus baccata) fajták. Nagy előnyük, hogy növényvédelmet nem igényelnek, begyökeresedésük után kevés gondozással is beérik, bár kissé lassú növekedésűek. A tiszafa minden része mérgező, ennek ismeretében történjen kiválasztásuk.
A lombleveles örökzöldek közül semmiképpen ne ültessenek puszpángot (Buxus sempervirens). Bármilyen szép is a növény, a pár éve behurcolt selyemfényű puszpángmoly kártevője miatt folyamatos figyelést és évente többszöri permetezést igényel. Ennek ellenére a védekezés sikere gyakran kétséges.
A babérmeggyek (Prunus laurocerasus) számos faja és fajtája kapható, levélalakjuk és a kifejlett bokrok növekedési magassága is különböző, ezen tulajdonságai ismeretében válasszunk növényeket.
A vörös levelű korallberkenye fajok (Photinia) színükkel díszítenek.
A kecskerágók közül egyik elterjedt faj a japán kecskerágó (Euonymus japonicus), melynek zöld levelű mellett tarka levelű változata is ismert. Sajnos valamennyi kecskerágó fajt fertőzi a kecskerágó pajzstetű, legyengíti, majd gyakran kipusztítja állományukat.
Sövények kialakítására tövises örökzöldek is rendelkezésre állnak. A tűztövis (Pyracantha) virágaival és őszre beszínesedő bogyóival is kedves színfoltot biztosít kertünkben. A júliaborbolya (Berberis julianae) fényes zöld leveleivel, sárga virágaival, ősszel érő apró bogyóival díszít. E két fajt gyakran védelmi céllal kerítések elé ültetik. Mindkettőre jellemző, hogy igénytelenek, ápolást ritkán igényelnek a metszésen kívül.
Aki szép, egyöntetű sövényt szeretne, egyszerre vegye meg, azonos növényállományból válogassa ki a növényeket, és pótlásra is számítson néhány tövet. A pótlólag vásárolt azonos fajták sem mindig egyformák, a különbség növekedésben, habitusban, levelek méretében is észlelhető, a bokrok kifejlődése után is fennmarad.
Az örökzöld növények ültetés után rendszeres öntözést kívánnak, különösen az első 3 évben, amikor a begyökeresedésük történik. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az örökzöldek ősztől tavaszig nem pihennek, aktívak, anyagcseréjük folyik, ehhez a talajból vizet szívnak fel. Az utóbbi évtizedben több olyan téli, átlagostól eltérő időjárás volt jellemző, amikor hónapokig sem eső, sem hó nem hullott. Azok az örökzöldek, amiket a több hetes száraz időjárás alatt nem tudtak megöntözni, kiszáradtak. Ki kell alakítani a téli öntözésük lehetőségét már telepítésükkor, nem lehet fél évre elzárni az öntözést biztosító kerti csapot.