Bíró Tibor, a SzIE GAEK dékán-helyettese házigazdaként üdvözölte a teltházas konferencia résztvevői. Köszöntőjében elmondta: a Szent István Egyetem célul tűzte ki, hogy a hazai öntözéses gazdálkodás fejlesztéséhez szükséges felsőfokú oktatási, tudományos, valamint szaktanácsadási hátteret magas színvonalon biztosítsa a felnövekvő agrárnemzedék és egyben a gazdatársadalom számára. Ennek érdekében új képzéseket indít, innovatív vízgazdálkodási projekteket dolgoz ki, és szerepet vállal az öntözéses gazdálkodásban érintettek minél jobb informálásában. Ez utóbbi célt szolgálja az Országos Öntözési Nap is, mely egy sok évtizedes múltra visszatekintő rendezvény újraindítását jelenti. Tőzsér János, a SzIE rektora folytatta a köszöntők sorát. Az öntözés kapcsán a komplexitásra hívta fel a figyelmet, vagyis a talaj, a növény és az állat természetes kapcsolatrendszerére, amely egy olyan szemléletet kíván, amely megteremti ezek összhangját. A képzésre áttérve megerősítette, hogy valóban kevés a vizes szakember, miután az utóbbi időkben az ezzel kapcsolatos kutatások megszűntek, a szakemberképzéssel együtt. A képzést újra kell indítani, ha eredményes öntözésfejlesztésben gondolkodunk – mondta, nem rejtve véka alá azon aggályát, hogy ehhez bizony az akaraton kívül pénz is kell, amelynek keretei eddig még nem körvonalazódtak. Babák Mihály, Szarvas város polgármestere a Tessedik hagyományokra hivatkozott, amikor kifejtette, hogy nem véletlenül került annak idején az öntözés kutatása a Kárpát-medence mértani közepére, az egyik legszárazabb vidékére, Szarvasra. A víz a létünk alapja, amely óriási értéket képvisel, és ezért különleges megbecsülést is érdemel. A víz része az életünknek, a mindennapjainknak, mert itt van alattunk, felettünk és velünk. Isten hozta mindnyájukat Szarvason – fejezte be köszöntőjét a polgármester. Jakab István, az Országgyűlés alelnöke az öntözés nemzet- és agrárgazdasági kérdéseiről beszélt. A talaj a legnagyobb víztározó, így elsődleges feladat a benne tárolt vízkészlet megóvása a víztakarékos talajműveléssel. Ezt követi az öntözés, amelynek jelentőségét nem kell hangsúlyozni, mert a felmérések szerint az aszályos években akár 200 milliárd Ft-os károkat okozhat a rendkívüli szárazság. Megemlítette, hogy Dél-Koreában szinte minden négyzetméter mezőgazdasági területet öntöznek, professzionálisan megtervezett és működtetett öntöző rendszerekkel. Miután hazánkban egyszerre van jelen – ha nem is egyidőben – a belvíz és az aszály, mindkét problémát kezelni kell. Az elkészült vízstratégia erre is választ ad, amelyhez több száz hozzászólás érkezett, javítva, korrigálva annak egyes részleteit. Arról sem szabad megfeledkezni – mondta –, hogy milyen piaci előnyöket jelent, ha bőséges és minőségi áruval tudunk megjelenni, melynek garanciája lehet az öntözés, amely nemcsak a termést növeli, hanem a termelés biztonságát is, továbbá a termés minőségére is kedvező hatással van. Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövetének előadását nagy várakozás előzte meg. Ugyan mit tudhat egy nagyköJelentés az Országos Öntözési Napról Augusztusi lapszámunkban már „beharangoztuk” az öntözési témához kapcsolódóan, hogy beszámolunk a Szarvason, július 8-án, a SzIE GAEK Tessedik Campusán tartott Országos Öntözési Nap eseményeiről. A vízgazdálkodás és benne az öntözés egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen ma már – annyi tétovázás után – határozott kormányzati szándék is van a probléma megoldására. Erre késztet bennünket az egyre szélsőségesebbé váló időjárás és az a gazdaságfejlesztési kényszer is, amely a munka-intenzív ágazatok szerepének növelését tűzte ki célul, és amelynek megvalósítása öntözés nélkül elképzelhetetlen. Ez a konferencia valójában az öntözést helyezte a program fókuszába, de ezen túl szó esett a vízkormányzás, a vízgazdálkodás kérdéseiről is, összefüggésben az időnként jelentkező árvíz és/vagy belvíz vet a vízről, meg az öntözésről? Hát volt mondanivalója. Először is kifejtette, hogy érdeklődéssel figyeli a magyar mezőgazdaságot, mert nagy potenciális lehetőségeket lát benne. Azzal folytatta, hogy az izraeli-magyar együttműködés egyik sarokpontja a mezőgazdaság. Magyarországon három olyan természeti elem található – mondta –, amelyek meghatározók a mezőgazdasági termelés szempontjából: jó termőtalaj, sok víz, sok napfény. Izraelben viszont a háromból kettő csak hiányosan van jelen, mivel a termőtalaj fele sivatag és nincs elegendő víz. Napfény ugyan van, de az előző kettő nélkül nem hasznosul. Ez a felismerés vezet oda, hogy Izrael ma vezető ország az öntözés és az öntözéses technológiák területén. A víz olyan kincs, amelyet megbecsülni nemzeti kötelesség. Gyermekkorunktól arra nevelnek bennünket, hogy egyetlen csepp víz sem veszhet el. Ezt már 66 évvel ezelőtt prioritásként fogadta el Izrael állam. A vízhiány kapcsán megtanultuk, hogy a hátrányból miként lehet előnyt kovácsolni. Ennek lett az eredménye a takarékos vízgazdálkodás és az öntözési technológiák magas szintre való fejlesztése. Szükséges a vízgazdálkodás kapcsán a két ország kooperációja elsősorban az alábbi területeken: mezőgazdasági vízhasználat, vízkezelés, szennyvíztisztítás és hasznosítás, vízvédelem és biztonság. Izraelben nagyon magas szintű az együttműködés az egyetemek, a kutatóintézetek és a gyakorlat között. Ezt a modellt lenne célszerű itt is megvalósítani. Javaslatokat is megfogalmazott a két ország együttműködésére vonatkozóan: ?Az izraeli és a hazai egyetemek között szoros együttműködést lenne célszerű kialakítani. ?Izrael partner a hazai öntözési technológiák fejlesztésében. ?Segíti az öntözésben érdekelt cégek, gazdálkodók együttműködését. ?Szükséges a kereskedelem fejlesztése, amely ma még elég alacsony szinten van a két ország között. Sok közös vonás van bennünk – mondta. Mindkét ország kicsi, egyedi a nyelvünk és nagyon sok magyar él Izraelben. Kérem, és remélem az együttműködést – fejezte be felszólalását – a kormányok, a cégek, a kereskedők és a gazdálkodók között. Ifj. Hubai Imre, a NAK Vidékfejlesztéséért felelős országos alel nöke júliusi lapszámunkban publikálta „Az öntözési vízigény-felmérés eredményei” című írását, amelyben több mint 400 ezer ha-ra vonatkozó vízigényt jelentettek be a gazdák, a jelenlegi siralmasan alacsony (épphogy meghaladta a 100 ezer ha), ténylegesen öntözött területtel szemben. Előadásában részletezte, hogy jelenleg 44 milliárd Ft áll rendelkezésre az öntözésfejlesztéshez, de az első lépésben 100 milliárd Ft beruházási igény jelentkezik, amely még mindig csak a „tűzoltásra” elegendő. A felmérések szerint öntözésre 6335 igénylő jelentkezett, akik többségükben újak, és ez összesen 600 millió m 3 vízigényt jelent. Az öntözési program valójában jövőre indul, de az engedélyeztetéseket már most el kell indítani, azok időigényessége miatt. A komplex vízrendezés a vízgazdálkodási társulatok feladata, amelyek a többletvíz elvezetéséről, hiány esetén annak pótlásáról kötelesek gondoskodni. Felsorolta azokat a tennivalókat, amelyek az öntözésfejlesztéshez szükségesek: ?Öntözéses mintaüzemek létesítése. ?Szaktanácsadás megszervezése a falugazdászok közreműködésével. ?Az engedélyezési eljárások lerövidítése. ?Vízkataszter létrehozása. ?Víztakarékos eljárások, technológiák alkalmazása. ?Vízügyi, öntözési szakemberképzés. Megemlítette, hogy szerencsésnek tartaná, ha felépülne Magyarországon egy öntözőberendezéseket előállító gyár, izraeli beruházással. (A nagykövet élénken helyeselt). Az öntözés közös ügyünk – zárta előadását a kamara alelnöke. Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatóhelyettese „Az öntözésfejlesztés vízügyi szempontjai” címmel tartott előadást. (Ebben a vízgazdálkodást és az azzal kapcsolatos feladatokat emelte ki, amelyek az öntözés szempontjából kevésbé érintették a gazdálkodókat, így azokat csak vázlatosan ismertetjük.) Beszélt az öntözés és az árvízvédelem szempontjából fontos víztározók létesítéséről. Ezeknek tényleges lehetősége a dombos területeken van, a mély fekvésű részeken kevésvíz-kérdést nevezte, miután annak elvezetése és gyűjtése nagy területigényű tározók létesítésével oldható csak meg. A vízgazdálkodás alapvető feladataként jelölte meg, hogy: legyen víz, mégpedig jó helyen, jó időben és jó minőségben. Ehhez kormányzati szándék kell, amely ösztönzi a tározókapacitások növelését és az öntözésfejlesztést. Összefoglalta azokat a főbb feladatokat, amelyeket „békeidőben” el kell végezni: ?A csatornarendszerek és műtárgyak karbantartása. ?A szivattyútelepek üzemeltetése. ?A természetes öntözővíz kiszolgálása a felhasználóig. Ezután felsorolta a következő időszak terveit és céljait: ?Vagyonátadás, vagyontisztítás. ?Kritikus útvonalak biztosítása. ?Engedélyek felülvizsgálata (pl. lekötetlen készletek). ?A vízigények felmérése (első lépésben megtörtént). ?Engedélyezési eljárások egyszerűsítése. ?Folyamatos konzultáció (NAK, FM). ?Miniszterelnökség (MNV Zrt., NFA). Előadását némi humorral így fejezte be: Az öntözés nem csak a vízen múlik. Egyedül rajtunk; az kell, hogy legyen hozzá eszközünk és akaratunk (ösztönzés). Búvár Géza, a KITE vezérigazgatója a tőle megszokott nyíltsággal kimondta azt, amit az eddigi előadók nem tudtak, nem mertek, vagy nem akartak megfogalmazni: ?Az öntözés nem esőpótló tevékenység. ?Az öntözés nem olcsó dolog, mert drága a beruházás és drága az üzemeltetés. A hallgatóság látható megdöbbenéssel fogadta ezeket a kijelentéseket, különösen annak tükrében, hogy a KITE messzemenőkig elkötelezett az öntözés fejlesztése mellett. Az öntözésnek többirányú célja van: Első, hogy hozzásegítsük a növényt (a fajtát) a benne lévő genetikai szint (képesség) eléréséhez, realizálásához. Ehhez persze a víz önmagában kevés. Kell hozzá a megfelelő talaj és talajművelés, a növény igényeihez optimalizált tápanyagellátás és kell a nagy teljesítményre képes fajta. Ez a technológiához és a genetikához igazgatott öntözés. Beszélünk a fenofázishoz, vagyis a növény fejlődési igényeihez igazított öntözésről is. Például a kukorica a kezdeti fejlődés időszakában 2-2,5 mm/nap öntözővizet igényel. A szemfejlődés és a szemtelítődés időszakában viszont már 5-7 mm-t. Mit jelent ez? Azt, hogy az öntözést nem lehet mechanikusan végezni, hanem a növény igényeihez kell alkalmazkodnunk. Az öntözés harmadik típusa az ún. kárelhárító öntözés. Ezzel az aszályos időben kell számolni. Az öntözés költségére áttérve, a vezérigazgató kifejtette, hogy az öntözési beruházásoknál célszerű megfontolni, hogy mi a drága és mi az olcsó. Az olcsó beruházások általában drágán üzemeltethetők és megfordítva. Lényeges szempont az öntözőberendezések élettartama is. Az öntözési költségek a méretekkel javulnak, ezért az öntözés esetében is célszerű, sőt szükséges a szövetkezés. A jövő útja a precíziós gazdálkodás, melynek alapja a hozamtérkép. A modern mezőgazdaságban mindent mérnek, ez a precíziós gazdálkodás feltétele. Mindent dokumentálni kell, és mindent ki kell számítani. Az öntözési költségeket csak a magas technológiai színvonal, vagyis az intenzív gazdálkodás tudja a megfelelő hozamokkal ellensúlyozni. A jövő az öntözés területén is a távvezérelt precíziós technológia. Kitért a csepegtető öntözés technológiai változatainak bemutatására is, megjegyezve, hogy annak magas költségei csak az intenzív kertészeti kultúrákban térülnek meg. Az izraeli nagykövet idáig bírta. Alig hogy Búvár Géza befejezte mondandóját, felpattant és szenvedélyesen reagált az elhangzottakra. A csepegtető öntözés tényleg drága, ez nem vitatható – mondta – viszont mindenki számára elérhető, gazdaságmérettől függetlenül és ahhoz kétség sem fér –, hogy a beruházást követően gazdaságosan üzemeltethető. Kolossváry Gábor, az OVF Belvízvédelmi és Öntözés Főosztályának vezetője az öntözési célú vízellátással kapcsolatos fejlesztésekről tartott előadást, kiemelve a szemléletváltás fontosságát az aszályok kezelésében. A világ és Magyarország vízgazdálkodása az útkeresés időszakát éli – mondta a főosztályvezető, mintegy bevezetésül. Sok minden megváltozott, illetve változik, így a vízigények is, nő a veszélyeztetettség, csökkennek a hozzájutási esélyek, nő a szennyezettség, nőnek a szolgáltatásokkal szembeni követelmények és több a vízgazdálkodási konfliktus. Mindezek megoldásában az államnak komoly szerepet kell vállalnia. Említést tett a Budapesti Víz Világtalálkozó zárónyilatkozatáról, amelyben a vízbiztonság, a vizekkel való megfelelő gazdálkodás kiemelten és hangsúlyosan jelent meg. A hazai feladatokat az alábbi javaslatok formájában fogalmazta meg: ?A vízkészlet-gazdálkodást stratégiai szintre kell emelni. ?A vizek Magyarországon tartása alapkövetelmény. ?Az elméletek helyett/mellett a gyakorlati megvalósíthatóság feltételeit kell megteremteni. ?Elő kell segíteni a szemléletváltozást (pl. a támogatási rendszerekbe integrált feltételek). ?A gazdálkodók képzése (oktatás, területi fórumok, konzultációk, szakmai továbbképzések, mintaterületi projektek – ?Naprakész tájékoztatás minden szinten az alkalmazkodáshoz. Ismertette a hazai mezőgazdasági vízfelhasználás szerkezetét, mely szerint annak 27 %-át fordítjuk öntözésre, a halastavakra 60 %-ot használunk fel, az állattenyésztésre 6 %-ot és 7 %-ot egyéb célokra. Áttérve a hazai öntözés főbb mutatóira, a 2007-2013 időszakot értékelve megállapította, hogy lényegi előrelépés nem történt. A vízjogilag engedélyezett terület 204 ezer ha-ról 195 ezer ha-ra csökkent, nőtt viszont a ténylegesen megöntözött területek nagysága 86,8 ezer ha-ról 104,4 ezer ha-ra, ami az összes termőterületnek mindössze 1,4 %-a. Az uniós tagországokkal összehasonlítva hazánk jóval az uniós átlag (8,7 %) alatti szinten van berendezkedve a mezőgazdasági területek öntözésére. Az öntözés – és ezt kihangsúlyozta – alapvetően nem vízgazdálkodási kérdés, hanem az agrotechnika egyre növekvő fontosságú eleme. Végül megállapította: a felmérések azt igazolják vissza, hogy a kis- és nagytermelők egyaránt öntöznének, jobban igénybe kívánják venni a szabad és felszabadítható vízkészleteket öntözésre, de ehhez jelentős fejlesztések szükségesek, amelyekhez néhány alapvető feltételt biztosítani kell, úgy mint: a forráshiány áthidalását, megfelelő hitelkonstrukciók kialakítását, a támogatási intenzitás növelését, a termelő együttműködések létrehozását, erősítését és az egyénekre szabott működési, szolgáltatási biztonságot. Lelkes János, a SzIE címzetes egyetemi docense az öntözési szaktanácsadás feladatairól tartott előadást. * A rendezvény a kiállítóként megjelent öntözéstechnikai cégek bemutatkozásával zárult. ?Dr. Bódis László MEGHÍVÓ A GOSZ szervezésében tartandó Agrár Szakmai Konferenciára Bábolnai Gazdanapok – Színházterem (Ménes-udvarban) 2014. szeptember 11. 10.00-14.00 óra 10.00-10.15 Vancsura József elnök, GOSZ Megnyitó 10.15-11.00 Czerván György államtitkár, FM Agrár helyzetértékelés – támogatások 11.00-11.40 Takács Zoltán értékesítési vezető, Budapest Bank Agrárfinanszírozás- agrárpénzügyek 11.40-12.30 I. panel: Növénytermesztés, növényvédelem aktualitásai Résztvevők: Jordán László elnökhelyettes, NÉBiH Lukács József elnökhelyettes, NÉBiH Pelczéder Tibor szakértő, Alpha-Vet Kft. Sándorfy András marketing vezető, DOW AgroSciencies Krasznai Gábor agrodivízió vezető, BASF 12.30-13.10 II. panel: Gabonapiaci kilátások 2014/15-re Résztvevők: Baloghné Kiss Ágota üzletágvezető, SGS Bidló Gábor igazgató, Sikér Zrt. Otrok György üzletágvezető, IKR Agrár Kft. Elekes Balázs cégvezető, Goldkern Kft. 13.30 – Büfé Média partner: MINDET KIIRTJUK! A három hatóanyaggal minden veszélyes T1-T2 gyomot – köztük a széltippant, veronikát, árvácskát – kiirthat az őszi búzából Az őszi búzában jelentős gyomosodásokat okoznak a T1-T2 gyomnövények. Az Alliance ® + Lentipur ® kombináció alkalmazásával elpusztíthatjuk a később nehezen irtható nagy széltippant, veronikát, árvácskát és tyúkhúrt is, így az őszi búza tavasszal gyomkonkurencia nélkül fejlődhet, és a tavaszi munkacsúcs is mérsékelhető lesz. Alliance ® + Lentipur ® 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 Hat ék on ysá g i % ty ú k h ú r metszulfuron-metil 25 g/ha metszulfuron-metil 30 g/ha + Lentipur ® 1,5 l/ha Alliance ® 80 g/ha Alliance ® 80 g/ha + Lentipur ® 1,5 l/ha ecsetpá zsit apró góly aorr p e r z s a ver o nik a mezei á r vác s k a r a gadó s galaj eb s z ék f ű na gy sz é lti p p an Búza őszi gyomirtás értékelése (ATC 2013. 05. 22.; kezelés 2012. 11. 08.)