A zab nem tartozik a nagy területen termesztett szántóföldi növényeink közé: vetésterülete az elmúlt hét évben 50 és 60 ezer hektár, hektáronkénti átlagtermése pedig 2,09 és 2,97 t/ha között változott. Gazdasági jelentőségét mégis figyelemre méltónak kell tartanunk: nemcsak a lovak és általában az apaállatok takarmányozásában bír kiemelkedő jelentőséggel, hanem az emberi táplálkozásban is növekvő szerepére kell számítanunk. Termesztésének eredményességét a betegségek közül a gombás eredetűek veszélyeztetik. Két üszögbetegsége – a zab porüszög (Ustilago avenae) és a zab fedettüszögje (U. levis) – bár kisebb-nagyobb mértékben évről évre megjelennek, az eddigi tapasztalatok szerint az általuk előidézett kár a mérhetőség határán mozog. A zab lisztharmata (Blumeria graminis f. sp. avenae) bár gyakran előfordul, megjelenésének mértéke általában nem számottevő. Ritkán a szárrozsda zabra specializált alakja (Puccinia graminis f. sp. avenae) is megtámadja. Még gyakrabban fertőzi a zabot egy másik rozsdabetegség: a koronás rozsda (Puccinia coronifera). Erről a gombáról is elmondhatjuk, hogy évjáratonként változó mértékben jelenik meg, azonban a többi kórokozótól eltérően – fogékony fajták esetén – az általa létrehozott kár nagymértékű lehet, egyes becslések szerint a 20 %-ot is meghaladhatja. A koronás rozsda gazdacserés gomba: főgazdája a zab, de megtámad számos fűfélét is. Köztesgazdái a varjútövis-félék (Rhamnus catharticus, R. saxatilis), melyeken a gomba spermogóniuma és ecidiumos alakja fejlődik, majd az ecidiospórák fertőzik a főgazdát, a zabot. A zab levelén és levélhüvelyén május végétől, június elejétől jelennek meg az első uredotelepek. A telepek vörös színűek, 2-4 mm nagyságúak, felettük a bőrszövet felreped és az egysejtű, sárga színű, tüskés felületű uredospórák kiszóródnak és újra és újra fertőzik a zab leveleit, 8-10 naponként követhetik egymást az uredonemzedékek (1. A zab koronás rozsdája Dr. Békési Pál c. egyetemi tanár Szentendre 1. kép A koronás rozsda egysejtű, nyeletlen uredospórái (P. coronifera)kép). A kórfolyamatra a mérsékelten meleg, párás időjárás a kedvező és ilyenkor az egész levélzetet elborítják az uredotelepek (2. kép). A tenyészidő vége felé az uredo- (nyári) spóra nemzedékek sorát a teleutotelepek megjelenése zárja (3. kép). A teleutotelepekben – melyek felett az epidermisz nem reped fel – kétsejtű nyeles teleutospórák képződnek, melyek csúcsi sejtének tetején ujjszerű nyúlványok képződnek (4. kép). (Erről kapta a rozsda a „koronás” jelzőt.) A védekezés lehetőségei A fajták koronás rozsda iránti fogékonysága nagymértékű különbségeket mutat, érdemes tehát az ellenálló képességben rejlő lehetőségeket kihasználni. Az agrotechnikai védelem jelentőségét sem szabad lebecsülnünk. Ezalatt, nemcsak a köztesgazda gyomok és tarlómaradványok irtását értjük, hanem szükséges a pázsitfűgazdanövények lehető legnagyobb mértékű korlátozása is. Érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni az állomány egészségi állapotát – különösen fogékony fajták esetén – és a betegség megjelenését követően, mielőtt az elhatalmasodna a kémiai védekezés lehetőségével élni. A gabonafélék rozsdabetegségei ellen szokásos gombaölő szerek – elsősorban azolszármazékok, strobilurinok, illetve kombinációik egyszeri alkalmazásával rendszerint elejét vehetjük a mérhető károk kialakulásának. Fotó: A szerző felvételei ¦ 3. kép A vegetációs idő vége felé jelennek meg az epidermisszel fedett teleutotelepek