A tökfélék között is nagy térigényűnek számít a lopótök, a laskatök és a luffatök. De nem ez az egyetlen különlegességük: mi mindent lehet készíteni a lopótökből, mi a különbség a laskatök és a fügelevelű tök között, és hogyan készíthető a luffatökből szivacs?
Az előző, ide kapcsolódó cikkekből megtudhattuk, hogy mi a különbség a nyári és a téli tökök között, megismertük a termesztett tök fajtáit és változatait, és részletesebb képet kaptunk a köztük lévő különbségekről. Jelen cikkben ezt követően szó lesz a lopótökről, a laskatökről és a luffatökről.
Lopótök
A lopótök (Lagenaria siceraria) a tökfélék családján belül a Lagenaria növénynemzetségbe tartozik. További ismert nevei a butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök és flaskatök.
A lopótököt a spárgatökhöz és az olajtökhöz hasonlóan sokrétűen felhasználhatjuk, de utóbbi kettőtől lényegesen különbözik abban, hogy nem étkezési célra termesztjük, ugyanis a termése nem ehető. Ám sokrétű felhasználásának köszönhetően hazánkban is nagy népszerűségre tett szert mint különleges barkácsolási alapanyag.
Legismertebb felhasználási módja borlopóként vagy egyszerűen lopóként terjedt el: a paraszti készítésű és használatú lopóval adnak ugyanis kóstolót a hordóból, és szívják a bort kisebb borivó edényekbe. Mind a mai napig az egyik legismertebb pincefelszerelési tárgy, amit később már üvegből is készítettek. Amikor a tök teljesen beért (vagyis a szára megsárgult és kissé üreges, a termés héja pedig megvastagodott, megfásodott és sárgás színű lett), akkor leszedik, magját kivájják, és ha lopónak készítik, akkor hosszú szárát tüzes dróttal átfúrják. Gyönyörűen lehet a héját díszíteni festéssel, égetéssel vagy vésési technikákkal.
Eredeti „lopó”-rendeltetése mellett készíthető még a termésből függő dísz, kisebb növényeknek természetes kaspó, de még madáretető vagy madárodú is. Régen kulacsot és hangszert is készítettek belőle.
A lopótök világoszöld levelei fogazottak és molyhosan szőrösek. Rovarbeporzású virágai fehérek és meglehetősen nagyok, 4-5 cm átmérőjűek. Hosszú levélnyelei, nagy levelei és kapaszkodó habitusa terebélyes megjelenést kölcsönöz a növénynek. Érett magjai kemények, többnyire sötét színűek, és szárazon, hűvösben tartva több éven keresztül is megtartják csírázóképességüket.
Termesztése a kertünkben is megvalósítható: a magokból április közepétől kezdhetünk el palántákat nevelni, amelyeket egy hónappal később kiültethetünk az ágyásokba. A magokat vetés előtt egy napra áztassunk be, így könnyebben megindul majd a csírázás! A palántákat napos ablakban vagy üvegházban is nevelhetjük. A fagyosszentek elmúltával szélvédett, meleg, napos kertrészbe ültessük a palántákat, mert nagyon igénylik a napfényt! Déli fekvésű kerítésfal, de egy tágas erkély is kiválóan megfelel erre a célra. A lopótöknek nagy a helyigénye, ezért 1 méter távolságra ültessük őket! A nagy napfényigényre azért van egész tenyészidőszak alatt szüksége, mert a termés csak a fagyok beállta előtt tud beérni. Ha üvegházzal vagy fóliasátorral rendelkezünk, akkor a legbiztosabb ott termeszteni, így a termések garantáltan nagyra nőnek, és biztosan beérnek az őszi fagyok előtt.
Mint minden más töknek, a lopótöknek is vannak tájfajtái és különleges alfajai. Köztük van egy nagyon különleges kinézetű is, amellyel én idén először találkoztam: ez a zöldpettyes lopótök, amit kobratöknek és pettyes hattyú lopótöknek is neveznek.
Laskatök
Töredelmesen bevallom, hogy itt vesztettem el majdnem a fonalat a tökfélék rendszertanának megfejtésében: a laskatököt néhány helyen a spagettitök másik neveként emlegették, mert a főzés során a termés húsa hasonlóan szálakra esik szét. Hála legyen a kinézetüknek, minden másban különböznek, és a főbb szakirodalmak is külön kezelik őket. Ez eddig rendben.
Utána jött a fügelevelű tök és a laskatök problematika. Itt egészen egy angol szakirodalmi fogalomtárig eljutottam (National Library of Medicine – NIH – National Center of Biotechnology Information), ahol a laskatököt (Cucurbita ficifolia) alapfajként, a fügelevelű tököt pedig egy nemesített változataként írják le (Cucurbita ficifolia Bouché). A fügelevelű tök másik neve az angolban fekete magvú tök – ami pedig a magyarban a laskatök másik elnevezése. A tökéletes róka fogta csuka.
Ami biztos, hogy a laskatököt istengyalulta töknek is nevezték régen (ami latinul Cucurbita melanosperma, a C. ficifolia elfogadott szinonimája). Ez a faj Közép-Amerikából származik, Mexikótól Peruig őshonos az amerikai kontinensen, ahol már régóta ismert, termesztett és fogyasztott növény. Európában eddig kevésbé terjedt el a többi téli tökféléhez képest.
Termése kissé megnyúlt szabályos kabak. Egy-egy növény átlagosan 8 termést nevel, melyek elérhetik az öt kilogrammot is. A termés alapszíne sötétzöld, melyet hosszanti fehér csíkok tesznek márványozott mintájúvá. Húsa a spárgatök húsánál keményebb, 4-5 cm vastag, színe fehéressárga. A terméseket késő ősszel kis kocsánnyal szedhetjük. A téli tökök előnyös tulajdonságával bírva hűvös tárolóhelyen egészen tavaszig jól eltartható.
Egyetlen dologra kell figyelnünk a termesztése során: gyommentesen kell tartani a környezetét. Még öntözést sem igényel. Napos helyen neveljük, mert az árnyékot nem szereti, olyankor a virágok alig termékenyülnek. Lugasra vagy fára is fel szokták futtatni, mert 10 méteres hajtásokat is képes nevelni.
A fügelevelű tök (ami tehát a laskatöknek nemesített változata a nemzetközi szakirodalom szerint) növényvédelmi szempontból azért különleges, mert kiemelkedően jó az ellenálló képessége a fuzárium kórokozó gombával szemben, és a tapasztalatok szerint a növénykárosító fonálférgek is kevésbé kedvelik. Emiatt a nemesítők alanyként használják az uborkák részére, vagyis ráoltják a fügelevelű tökre, így az uborka termesztését sem keseríti meg a kórokozó gomba.
Luffatök
A Luffa növénynemzetségbe tartozó szivacstök vagy luffatök (Luffa cylindrica) Afrikában és Ázsiában őshonos. A trópusokon és szubtrópusokon sokfelé termesztik, és eredeti előfordulási helyei után egyiptomi uborkának vagy vietnami luffának is nevezik. Egyéves lágyszárú kúszónövény, amely függőleges támrendszeren a 2 méteres magasságot is elérheti. Virágai egyivarúak, a növényeken jellemzően a nagy, sárga színű porzós virágok vannak többségben, amelyek a növényen csoportosan fejlődnek. Egyes luffaváltozatok termése sima, másoké az uborkáéhoz hasonlító szögletes. Hosszú, uborka alakú terméseinek belsejében szivacsszerű edénynyaláb-hálózat van.
Sokak számára ismerős lehet a drogériák polcairól is a tök neve, ugyanis ebből a növényből készítik a luffaszivacsot. Az előállításához nem szükségesek ipari körülmények, így akár magunk is elkészíthetjük a terméket: először a termést beáztatjuk pár napig, utána meghámozzuk, megtisztítjuk a magoktól, majd tiszta bő vízben megmossuk, amíg csak a termés rosthálózata marad a kezünkben. Ha mindez megvan, akkor pár napig napon szárítjuk. A kész szivacsnak számos jó tulajdonsága van, többek között jól vágható és könnyen festhető. A különböző formájú és sűrűségű szivacsból festve, lakkozva dísztárgyak is készíthetők, tartódobozok, kalapok, legyezők. Virágkötészeti célokra is használják.
Kapcsolódó cikkek:
- Hogyan termeszthető a Halloween tök?
- Hazánk kincsei I. rész – Őrségi magolajok
- A bohókás dísztökök titkai
- Sütőtök termesztése a kiskertben
- Tökfélék a kertben és a konyhában – a nyári és a téli tökök
- Tökfélék a kertben és a konyhában – a termesztett tökök I. rész
- Tökfélék a kertben és a konyhában – a termesztett tökök II. rész
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
