Hosszú éveken át a tuja szinte egyet jelentett a kerti takarással Magyarországon. Gyorsan nőtt, sűrű zöld falat adott, viszonylag olcsón beszerezhető volt, és sokan úgy gondolták, hogy kevés gondozással tökéletes sövény nevelhető belőle.
Ma azonban egyre több kertben barnuló, ritkuló vagy teljesen kiszáradt tujasorok láthatók. A jelenség annyira általánossá vált, hogy lassan már nem az a kérdés, miért pusztulnak a tuják, hanem inkább az, mi jöhet helyettük.
Megváltozott klíma a háttérben
A probléma hátterében elsősorban a megváltozott klíma áll. A tuják többsége egyszerűen nem ilyen forró, száraz nyarakra lett „tervezve”. A tartós hőség, a csapadékhiány és a felmelegedő talaj rendkívüli stresszt jelent számukra. Sok növény évekig még látszólag bírja, aztán egyszer csak gyors hanyatlás kezdődik: belül barnulni kezd, foltosodik, ritkul, végül teljes ágak száradnak el.
A helyzetet sokszor tovább rontja, hogy a tujákat annak idején túl közel ültették egymáshoz. Fiatalon szép sűrűnek tűntek, de idővel a gyökerek hatalmas konkurenciába kerültek a vízért. Egy több tíz méteres összefüggő tujasor valójában rengeteg nedvességet igényelne ahhoz, hogy egészséges maradjon.
Legyengült növények és a betegségek, kártevők jelenléte
A betegségek és kártevők szintén könnyebben jelennek meg a legyengült növényeken. Sok kerttulajdonos ilyenkor próbál permetezéssel vagy tápanyag-utánpótlással menteni, de ezek gyakran már csak tüneti kezelések. A háttérben sokszor maga a környezet változott meg annyira, hogy a növény hosszú távon nem érzi jól magát.
Homogén sövények helyett vegyes sövények
Közben a kertészeti szemlélet is változik. Egyre többen érzik úgy, hogy a teljesen homogén tujasorok nemcsak sérülékenyek, hanem kissé egyhangúak is. Ha egyetlen faj alkot egy több tíz méteres sövényt, egy probléma az egész rendszert veszélyeztetheti. Ezért ma már sok kerttervező inkább változatosabb, vegyesebb takarásban gondolkodik.
Az új irány nem feltétlenül egyetlen „új tuja” megtalálása. Inkább annak felismerése, hogy a kertek ellenállóbbak lehetnek, ha többféle növényből állnak. Lombhullató és örökzöld cserjék kombinációja, virágzó sövények, lazább növényfalak vagy természetesebb hatású takarások egyre gyakoribbak.
Sokan választanak például babérmeggyet, fagyalt, korallberkenyét vagy különböző szárazságtűrőbb cserjéket. Ezek sem csodaszerek, és nem mindenhová valók, de általában jobban alkalmazkodnak a mai viszonyokhoz. Ráadásul egy vegyes sövény nemcsak ellenállóbb lehet, hanem sokkal élőbb látványt is ad: változik évszakonként, virágzik, termést hoz, és a madaraknak, rovaroknak is kedvezőbb élőhelyet biztosít.
Érdekes módon a tujasorok eltűnése sok kertben egy új szemlélet kezdetét is jelenti. Egyre többen engedik el azt az elképzelést, hogy a kertnek minden oldalról tökéletesen zárt, örökké ugyanolyan zöld falnak kell lennie. Helyette természetesebb, levegősebb és változatosabb kertek jelennek meg.
A tuja valószínűleg nem tűnik el teljesen a magyar kertekből. De az a korszak, amikor szinte automatikusan minden telekhatárra tujasor került, úgy tűnik, lassan véget ér.
Kiemelt kép: Pixabay
