A különleges név egy ritkább, de annál érdekesebb fa nevét rejti. A kacurafa, vagyis a Cercidiphyllum japonicum egész évben díszít változatos lombszínével és habitusát tekintve is igen pompás.
A kacurafafélékhez tartozik, melynek mindössze két tagja van. Ebből egyik a kislevelű vagy piroslevelű kacurafa, a másik a a Cercidiphyllum magnificum, mely Honsú szigetén endemikus.
A kislevelű gyors növekedésű, kúpos formájú vagy gömbölyded koronaformájú, ha az alapfajt nézzük. Ágrendszerében a csüngő ágú ’Pendula’ fajtája még az ismertebb.
A finoman fűrészes szélű levéllemez, a szív alakú váll miatt a júdásfa (Cercis) nemzetségre hasonlít.
A kacurafa mézeskalács illatú levelei
Ahogy közeledik a lombhullás ideje, levelei sárgára és vörösre színeződnek és egyre intenzívebb illatúak lesznek. A lehulláskor már jellegzetes mézeskalács illatot árasztanak, így érdemes gyűjteni leveleiből és házi potpourit készíteni belőle.
Virágai kora tavasszal jelennek meg, a porzós és a termős virágok egy növényen, de külön fejlődnek.
A termős virágokból apró toktermések fejlődnek ki.
Igen magasra is megnő a kacurafa
Akár 20 méteres magasságra is megnőhet és szélessége is eléri akár a 20 métert, így igen nagy a térigénye. Hazánkban viszonylag ritka faj, főleg magán-botanikuskertekbe ültetik és arborétumok gyűjteményében találkozunk vele. Természetes élőhelyén, a Himalájáan, Japánban és Kínában viszont őshonos faj.
Változatos levélszínek
A különlegessége, hogy minden évszakban másképp fest. Kora tavasszal a friss levelek kékeszöldek, ősszel fokozatosan sárgulnak, bíborszínűre váltanak vagy élénk piros képet festenek. Így a fa is igen festői és bár méretéből adódóan nem a legideálisabb a házikertekbe, azért mégis egy érdemes faj ültetésre szépsége miatt.
Dísznövényként ültetve a napos-félárnyékos helyet kedveli, fiatalon a leveleket a tűző nap megperzselheti.
Fiatalon még igényli a rendszeres öntözést. Kártevőkre és kórokozókra nem érzékeny a jelen állás szerint, vélhetőleg a ritka előfordulásának köszönhetően.
