A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az "Év madara" programot, amelynek célja, hogy minél szélesebb körben bemutassa a természetvédelmi problémákkal érintett madárfajokat. Idén három, bokorban fészkelő faj kap esélyt, hogy 2026-ban „nagykövetként” jobban megismerhessük.
Röviden a programról
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) „Év madara” programjának célja, hogy a jelölt madárfajok, és végül a győztes faj életmódjával, szokásaival és élőhelyével közelebbről megismerkedjen a nagyérdemű. Ezenkívül fontos, hogy a program felhívja a figyelmünket a védelmükkel kapcsolatos cselekvési lehetőségekre, valamint az össztársadalmi cselekvés fontosságára. Az Egyesület választja ki az aktuális „fókuszcsoportot”, majd – ahogy ez 2011 óta történik – közönségszavazással dől el, melyik madár lesz a következő év főszereplője.
A dzsindzsa nindzsái
Az Egyesület Facebook-oldalán közzétett figyelemfelhívó posztban is hangsúlyozták, idén három bokorlakó faj egyikére lehet leadni a voksunkat. A három faj pedig:
- kis poszáta (Slyvia curruca),
- énekes rigó (Turdus philomelos),
- kerti geze (Hippolais icterina).
Mit kell tudni a bokorlakó madárfajokról?
A bokorlakó madarak előtérbe helyezése azért nagyon fontos, mert hiába vagyunk hozzájuk a legközelebb a kirándulások alkalmával vagy a parkokban telepített cserjések mellett elsétálva, mégis rejtőzködő életmódjuk miatt mi, akik nem vagyunk szakmabeliek, viszonylag keveset tudunk róluk.
A cserjések sok élőhelyen megszokott látványt jelentenek, gondoljunk a bozótosnak is nevezett bokorerdőkre, az erdőszegélyekre, mezőgazdasági területek szegélynövényzetére és az árokpartokra. Fontos, hogy ezekre értékes élőhelyként tekintsünk, ne mint értelmetlen, ronda, áthatolhatatlan növényzetre, hiszen ezek a bokrosok menedéket nyújtanak rengeteg madár-, emlős-, hüllő-, rovar- és kétéltűfaj számára. Sok madár találja meg itt a fészkelő- és táplálkozóhelyét, sőt a vonulások alkalmával még több faj használja biztonságos megállóhelyként és átmeneti menedékként ezeket a területeket.
A szavazatunk leadása
Az MME honlapján (egy eszközről egyszer) lehet leadni a szavazatunkat, a határidő 2025. július 25., 12:00.
Kis poszáta
A kis poszáta Európában általánosan elterjedt, verébnagyságú madár. Tudományos nevében és rendszertani besorolásában a tudósok véleménye eltér: akik az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családján belül a Sylvia nembe sorolják, azok Sylvia curruca, akik pedig a Curruca nembe sorolják, azok Curruca curruca néven fogadják el (a nemzetközi szakirodalomban még több helyen így szerepel).
Tollazatának színezete segíti a rejtőzködő életmódjában. Rovarevő, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik, de pókokat is nagy számban fogyaszt, ha talál. Hazánkban gyakori fészkelő, évente kétszer költ. Fészkét májusban, fűszálakból, gyökerekből és tollpihékből készíti. Hosszútávú vonuló, ezért tavasztól őszig találkozhatunk vele itthon ártéri erdőkben, bokrosokban, de akár városi parkokban is. A teleket Afrikában tölti.
Énekes rigó
Az énekes rigó rendszertanában nincs vita, a rigófélék (Turdidae) családján belül a Turdus nembe sorolják. Nevét gyönyörű énekéről kapta, messze ez a faj a legdalosabb a rigók közül. Egész Európában elterjedt, de a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is vannak állandó állományai. Életmódja és táplálkozása a fekete rigóéhoz hasonló, de jobban kötődik az északi és mérsékelt övi erdei élőhelyekhez. Erre egyik régi magyar népi elnevezése is utal („erdőrigó”). Magyarországon március és október között rendszeresen költ. A telet főként a mediterrán régióban tölti, de hazánkban áttelelő példányai is vannak.
Az énekes rigó főként hernyókkal, gilisztákkal, csigákkal táplálkozik, de télen bogyókkal is kiegészíti fehérjedús étrendjét, ahogy csökken a rovar- és puhatestű-kínálat. Csésze alakú fészke hatalmas gonddal készül: a fészek belsejét a rigó nyálával kevert korhadó faanyaggal simára tapasztja. A fészekben 12-13 nap kotlás után 4-5 kék színű tojásból bújnak ki a fiókák.
Kerti geze
A kerti geze a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó, veréb nagyságú madár. Hasának oldala jellegzetes halványsárga színű, testének többi része rejtőszín. Lábai kékesszürkék. Európa és Ázsia országaiban rendszeres költő, de kevés időt tölt hazánkban, mivel a költés befejezése után, nyár derekán indul Afrikába, és a kontinens déli, szubtrópusi részén tölti a telet, és csak késő tavasszal érkezik vissza. Hernyókat, pókokat és levéltetveket gyűjtöget a levelekről és ágakról, ezekkel eteti általában öt fiókáját is. Évente egyszer költ.
Életmódja rendkívül kötődik a sűrű növényzethez, így nagyon ritkán találkozhatunk vele. Fészkeléséhez is sűrű növényzetet választ, ezért leginkább nedves területeken, ártéri erdőkben fordul elő. A fiatal erdőket elkerüli, így élőhelyének megőrzése kiemelten fontos az állomány védelmében.
Kapcsolódó cikkek:
