Az angolkertek képei szinte ellenállhatatlanok. Lágyan kanyargó gyep, hatalmas évelőágyások, romantikusan túlnőtt bokrok, rózsák, árnyas fák, természetesnek tűnő ösvények és az egész kertet átható könnyed rendezetlenség. A képeket nézve könnyű azt gondolni, hogy pontosan ezt szeretnénk a saját kertünkben is.
Aztán néhány év múlva jön a csalódás: a növények nem úgy fejlődnek, ahogy elképzeltük, a gyep kiszárad, az évelők megsínylik a nyarakat, az árnyékos részekkel pedig külön küzdelem kezdődik.
Sok éven át voltam rovatvezetője egy olyan lakberendezési és kertmagazinnak, amit a kedves Olvasó is lehet lapozgatott az évek során és mindig nagy dilemmám volt a Kertbemutatás rovat, mert külföldről kaptuk a képanyagot az ASLA.org csodálatos kertjeiből válogatva. De mindegyikkel egy hatalmas probléma volt: nem lehetett egy az egyben átadaptálni a hazai, Kárpát-medencei klímára. Most meg aztán már pláne nem, hogy ilyen aszályos éveket kaptunk.
Ha mégis belevágunk a brit lapokban látott angolkert életérzésbe és növényajánlásokban, akkor ilyenkor gyakran a növényeket hibáztatjuk, pedig sok esetben nem velük van a probléma. Egyszerűen egy olyan kerttípust próbálunk lemásolni, amelynek kialakulásához teljesen más éghajlati és termőhelyi adottságok járultak hozzá.
Nem arról van szó, hogy Magyarországon ne lehetne romantikus, természetes hatású vagy angolkertekre emlékeztető kertet létrehozni. Lehet. A kérdés inkább az, hogy érdemes-e egy az egyben lemásolni azt, amit egy angliai kertben látunk.
Az angolkert nem csak egy stílus
Az angolkert fogalmát sokan elsősorban látványként értelmezik. Ha kanyargós ösvény, nagy gyepfelület és gazdag évelőágyás kerül a kertbe, máris angolkertben gondolkodunk. Pedig az angol tájkert és a klasszikus angol kertkultúra mögött olyan termőhelyi adottságok és kerttörténeti hagyományok állnak, amelyeket nem lehet egyszerűen növénylistává alakítani.
Az angliai kertek jelentős részének karakterét a mérsékeltebb, óceáni éghajlat, a magasabb páratartalom és az egyenletesebb csapadékeloszlás is meghatározza. Ez nem azt jelenti, hogy Angliában nincs szárazság vagy szélsőséges időjárás, hanem azt, hogy a növények egészen más víz- és hőháztartási körülmények között fejlődnek.
A magyarországi kertben közben egyre gyakrabban találkozunk hosszú, forró és száraz nyári időszakokkal, hirtelen lezúduló csapadékkal, valamint jelentős hőmérsékleti szélsőségekkel. Egy növény számára pedig nem mindegy, hogy rendszeresen kap kisebb mennyiségű csapadékot, vagy hetekig szárazság van, majd egyszerre érkezik nagy mennyiségű eső.
A látvány hasonló lehet, a működés azonban egészen más.
A buja évelőágyásnak ára van
Az angol kertek egyik legszebb eleme a gazdag, sűrű évelőkiültetés. Sok növény egymás mellett, szinte egymásba folyva adja azt a bőséges, romantikus hatást, amelyet annyira szeretünk.
Magyarországon azonban egy ilyen ágyás fenntartása komoly kihívást jelenthet, különösen egy forró, száraz fekvésben. A sok, nagy vízigényű növényből kialakított ágyás nyáron rendszeres öntözést kívánhat, ráadásul nem mindegy, milyen talajba kerülnek ezek a növények.
Ha kötött, tömörödött vagy éppen túl gyorsan kiszáradó talajjal dolgozunk, az angolkertes látványt nem egyszerűen beültetjük, hanem folyamatosan fenntartjuk mesterséges beavatkozásokkal.
És itt válik igazán fontossá a kérdés: szeretnénk egy olyan kertet, amely természetesnek tűnik, vagy egy olyat, amely természetes módon is képes működni?
A kettő között nagy különbség van.
A gyep sem ugyanazt tudja nálunk
Az angol tájképi kertek egyik meghatározó eleme a gyep. Nagy, összefüggő zöld felületek kapcsolják össze a növénycsoportokat, és adják a kert nyugodt alapját.
Magyarországon azonban a nagy gyepfelület egyre több helyen komoly vízigényt jelent. Különösen akkor, ha azt szeretnénk, hogy a nyári hónapokban is folyamatosan sűrű és élénkzöld maradjon.
Egy nagy gyepfelület fenntartása önmagában nem ördögtől való, ha valóban használjuk. Ha gyerekek játszanak rajta, piknikezünk, sportolunk vagy egyszerűen szükségünk van a nyitott térre, akkor van létjogosultsága.
De ha csak azért tartunk fenn több száz négyzetméter füvet, mert az angolkertes látványhoz hozzátartozik, érdemes újragondolni a dolgot. Egy magyar kertben sokszor sokkal jobban működhet egy kisebb, valóban használható gyepfelület, amelyet növényágyások, cserjefoltok, fák és természetesebb felületek vesznek körül.
Így a kert hangulata megmarad, miközben a fenntartási igény jelentősen csökkenthető.
Nem minden angol növény szereti a magyar nyarat
A növények kiválasztásánál különösen könnyű beleesni abba a hibába, hogy egy külföldi kertből egyszerűen átvesszük a növénylistát.
Hiszen ha ott gyönyörűen fejlődik a hortenzia, a rózsa, a páfrány, a gyűszűvirág vagy bizonyos évelők sora, miért ne működnének nálunk is?
Azért, mert a növény nem a kertstílushoz, hanem a saját termőhelyéhez alkalmazkodik.
Egy árnyékot és nedvesebb talajt kedvelő növénynek egészen más körülményekre van szüksége, mint egy napos, száraz fekvést jól tűrő fajnak. Ha pedig egy növényt olyan helyre ültetünk, ahol rendszeresen hő- és vízstressz éri, akkor hiába gondozzuk lelkiismeretesen, nem biztos, hogy azt a látványt fogja produkálni, amit a katalógusban vagy egy angliai kertben láttunk.
Ilyenkor jön a rendszeres öntözés, tápanyagpótlás, permetezés, visszavágás és mindenféle plusz beavatkozás.
Végül pedig már nem is egy természetes kertet tartunk fenn, hanem egy mesterségesen életben tartott növénygyűjteményt.
A romantikus rendezetlenséghez is kell rendszer
Az angol kertek egyik különlegessége, hogy természetesnek és kissé szabálytalannak tűnnek. Ez azonban nem feltétlenül jelent valódi spontaneitást.
A jó tájképi kert mögött nagyon tudatos térszervezés van. Tudják, hol legyen nyitott gyepfelület, hol sűrűbb növénycsoport, hogyan vezesse a látogatót az út, melyik ponton táruljon fel egy látvány, és hogyan kapcsolódjanak egymáshoz a növénycsoportok.
A természetes hatás tehát nem egyenlő azzal, hogy mindent összeültetünk, majd várjuk, hogy kialakuljon valami szép.
Éppen ellenkezőleg. A természetes hatású kerthez nagyon jó növényismeret és térérzék szükséges.
Magyarországon pedig ehhez még hozzá kell adni a helyi adottságokat is.
Nekünk nem angolkertre van szükségünk, hanem a saját kertünkre
Talán ez az egész kérdés legfontosabb tanulsága. Nem kell lemondani az angolkert hangulatáról csak azért, mert Magyarországon élünk. A romantikus növénykiültetések, a kanyargós ösvények, a nagyobb gyepfelületek, a fák és cserjék természetes csoportjai mind beilleszthetők egy hazai kertbe.
Csak nem feltétlenül ugyanazokkal a növényekkel és nem ugyanazzal az arányrendszerrel.
A stílust érdemes megtartani, a növénylistát viszont a helyhez igazítani.
Ha szeretjük az angolkertek gazdagságát, választhatunk olyan évelőket és cserjéket, amelyek hasonló tömeg- és színhatást adnak, de jobban alkalmazkodnak a magyarországi körülményekhez. Ha szeretjük a gyep és a virágágyások találkozását, alakítsunk ki kisebb, jól használható gyepfelületet! Ha a buja növényzet tetszik, dolgozzunk olyan fajokkal, amelyek a kertünk talajában és mikroklímájában is képesek hosszú távon fejlődni!
Így nem másolunk. Fordítunk.
Az angolkert nyelvét lefordítjuk a saját kertünk adottságaira.
A kert stílusa nem írhatja felül a termőhelyet
A kerttervezésben az egyik legnagyobb hiba, amikor előbb eldöntjük, milyen stílusú kertet akarunk, és csak utána próbáljuk ráerőltetni ezt a helyszínre.
A helyes sorrend inkább fordított.
Először meg kell nézni, milyen a kert. Milyen a talaj, mennyi fényt kapnak az egyes területek, hogyan mozog a víz, hol vannak száraz és nedves részek, milyen a szél, mennyire melegszik fel a burkolat, milyen növények élnek már ott, és milyen mikroklímák alakulnak ki.
Ezek után lehet eldönteni, milyen kert tud ott valóban jól működni.
Lehet, hogy a végeredmény angolkertes lesz. Lehet, hogy mediterrán hatású. Lehet, hogy természetes, vadvirágos vagy modern.
De a jó kert mindig először a helyhez alkalmazkodik, és csak utána a stílushoz.
A Pinterest-kert helyett legyen működő kert
A külföldi kertfotók nagyszerű inspirációt adhatnak. Segítenek megfogalmazni, milyen hangulatot szeretnénk, milyen színeket szeretünk, milyen térélmény vonz bennünket.
De nem szabad elfelejteni, hogy egy fényképet nézünk, nem pedig egy termőhelyi tervet.
A fotón nem látszik, mennyit esik az eső. Nem látszik a talaj pH-ja, a gyökérzóna állapota, a nyári hőstressz, az öntözés mennyisége vagy az, hogy a kertész hány órát tölt a növények között.
Mi pedig nem egy fotót fogunk fenntartani, hanem egy élő kertet.
Ezért sokkal többet ér, ha nem azt kérdezzük, hogyan tudnánk lemásolni egy képet, hanem azt, hogy mi tetszik nekünk benne annyira.
A hangulat? A növények gazdagsága? A természetesség? A gyep és az ágyások kapcsolata? A romantikus térszerkezet?
Ha ezt megértjük, már nem kell Angliát Magyarországra költöztetnünk. Megalkothatjuk a saját változatunkat.
A jó kert nem attól lesz szép, hogy külföldi
Lehet egy magyar kert angolkertes hangulatú úgy is, hogy közben nem akar angolnak látszani. Sőt, talán éppen akkor lesz igazán hiteles.
A kert szépségét ugyanis nem az határozza meg, hogy hány olyan növény található benne, amelyet egy angliai kertből ismerünk. Sokkal fontosabb, hogy a növények jól érzik-e magukat, a tér használható-e, a kert együtt változik-e az évszakokkal, és fenntartható módon tudjuk-e gondozni.
Nem az a cél, hogy mindenáron megteremtsük ugyanazt a látványt, amit egy külföldi kertben láttunk, hanem az, hogy megtaláljuk azt a hazai növény- és térhasználati megoldást, amely ugyanazt az érzést képes előidézni.
Kiemelt kép: Pixabay
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
