Október-november táján érik az oszázsnarancs, vagy más néven narancseper és lehulló gyümölcseit rendre gyűjtik az emberek és teszik fel kérdésként hobbikertész csoportokba, hogy vajon micsoda ez és ehető-e? Erre adjuk most meg a választ!
A narancseper (Maclura pomifera) az eperfafélék családjába tartozó fafaj, mely a Maclura nemzetség egyetlen faja is. Észak-Amerikában őshonos. Tövises ágú, kétlaki növény, jellegzetesenes csoportos áltermésekkel.
Nevét is ezekről az áltermésekről kapta, mint oszázsnarancs vagy narancseper. Lombhullató, így ősszel nemcsak termései kezdenek el beérve potyogni, de levelei is.
Tudományos nevét Maclure skót születésű amerikai geológusról kapta, aki 1700-as évek végétől munkálkodott.
Mivel gyors növekedésű fafaj, így hamar 10-20 méteres magasságot is képes elérni. Utak mentén, erdőszéleken is gyakran lehet vele találkozni. Ökológiai értelemben egy bevándorló fajról beszélünk, viszont nagy léptékben terjed itthon is.
Mi található a narancseperben?
Fája morin flavonolt és maklurint tartalmaz. Terméságazatát vagy levelét megvágva tejfehér nedvet ereszt, mely idővel ragadóssá válik. A fa agglutint tartalmaz, egy lektint, ami erősen specifikus a T-antigénnel szemben. Az osajin és pomiferin flavonoidok a fában és a gyümölcsben is jelenlevő pigmentek, amelyek a gyümölcs száraztömegének 10%-át teszik ki. A friss gyümölcs további fő alkotórészei pektin (46,04%), gyanta (16,64%), zsír (5,16%), és cukor (hidrolízis előtt 4,46%). Továbbá alkaloidok, glükozoidok, titrálható savak, és C-vitamin is van benne.
Mi az értelme a narancseper fájának?
Eredeti élőhelyén szegélyfának és szélfogó fának ültetik, hazánkban inkább díszfaként fordul elő.
Tövises ágai miatt sövénynek is nevelhető, bár a metszés nem bírja annyira. Eredeti élőhelyén sövényalmának is nevezik, ez volt az első növény, amiből szélfogó sávokat ültettek milliószám (220 millió fa telepítésével).
Bár a mély és jó termőtalajú talajokat szereti, hamar aklimatizálódik mindenféle körülmény között, ezért is tudott hamar elterjedni Amerikában is.
Festőnövényként is számontartják, mert már az indiánok is használták a fájából kivonható sárga festékanyagot. Korábban gyapjút és pamutot festettek vele, emiatt különféle elnevezésekkel illették: sárgafa, sárga brazíliai fa, fustikfa, fustelfa, fisetfa. A festék az anilinfestékek helyett is használható. Az ehetetlen gyümölcsöt dekorációnak használják. Kutatások zajlanak, hogy eperterméséből lisztet, illetve egyéb élelmiszert készítsenek. A gyümölcs izoflavonjai gyomorirritációt okozhatnak.
