A Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesületének munkája

A tanya-, falugondnoki szolgálat mindezek ellen küzd. A falugondnokok a vidéken élők életkörülményeinek javításáért dolgoznak. Feladatuk a tanyai életforma élhetőbbé tétele, e jellegzetes életmód hátrányainak csökkentése. A falugondnokság célja az aprófalvak, alföldi tanyák, valamint tanyás települések sajátos értékeinek megmentése, megőrzése, azok fenntartható fejlődésének elősegítése.

„A falugondnokság a vidékfejlesztés szelíd módszere”

„Akik egy kútból isznak, akik egy kemencében sült kenyérből esznek, akik egymást este őrzik, akik házaikat kölcsönösen közös erőből egymásnak felépítik, akik ugyanazon halotti padon pihennek, akik egymásnak sírokat ásnak és halottaikat közösen kiviszik, akik a halotti tornál az elhunyt érdemeit dicsérik, s akik a hátramaradottakról gondoskodnak – azokat nevezik szomszédságoknak.” – írta Kemény Bertalan, a kertészmérnökből lett következetes falufejlesztő, lokális közösség- és emberi kapcsolatépítő, amikor az egyre inkább széteső helyi társadalmú magyar vidéki települések gondnoki rendszerének megteremtésén, az általa létrehozott Falufejlesztési Társaság tagjaival közösen gondolkodni kezdett. Kemény Bertalan szerint a falugondnoki szolgálat az egyetlen esély a magyar vidék értékvesztő társadalmi világának legalább részleges megmentésére, újrateremtésére. Nem az a kérdés, hogy melyek az életképtelen települések, hanem az, hogy mitől életképtelenek.

„A falugondnokság a vidékfejlesztés szelíd módszere” – vallotta Faludi Erika településtervező, hiszen a falugondnokság nem egy felülről jövő, kötelezően bevezetendő intézmény. A falugondnoki szolgálat civil kezdeményezésre állami együttműködéssel jött létre. Kemény Bertalan dolgozta ki, hogyan lehetne a legkisebb falusi közösségek megmaradását támogatni: az önkormányzatiság és az önellátás lehetőségének megteremtése mellett egy elhivatott egyszemélyes mindenesre gondolt, aki a közösségét folyamatosan támogatni képes, és nemcsak az igények orvoslásával, hanem a lehetőségek kinyitásával is. Ehhez legfőbb munkaeszköze egy gépjármű, amely oldja az elszigeteltséget, egyrészt a szolgáltatások helybe hozásával, másrészt a közösség tagjainak szállításával. Kiderült, hogy a szolgáltatásoktól, munkahelyektől távol eső, Magyarország jellegzetes települési formáját adó tanyákon is legalább akkora szükség van a segítségre, mint a falvakban.

Minden település a lakóinak igényeire és a falu- vagy tanyagondnok személyiségére szabhatja az elvégzendő feladatokat. Az igények nemcsak településenként, hanem az időben is változnak az elérhető szolgáltatásokhoz, a megélhetési lehetőségekhez, az ellátandók állapotához képest. Fontos szempont, hogy a segítés ne károsítsa az önsegítő, egymást támogató szokásokat, közösségeket, a napi cikkek beszerzése ne tegye tönkre a helyi kereskedelmet. A falu- és tanyagondnokság hozzájárul a közösség, a helyi társadalom alakításához, fejlesztéséhez, a civil szféra erősítéséhez, az életminőség javításához.

Hogyan kapcsolódik a falu- és tanyagondnoki munka a vidékfejlesztéshez?

Tóth Márta nyomán:

• Szolgáltatást nyújt, mert szociális alapfeladatokat lát el.

A falu- és tanyagondnoki szolgálat fenntartása nem kötelező önkormányzati feladat. Ahol működik, ott a falu, illetve a tanyavilág minden lakóját segíti a jövedelmi viszonyoktól függetlenül. Nem személyválogató. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, amikor segítsége van szüksége. Néhány példa a sok-sok feladat közül: gyermekek szállítása nevelési, oktatási intézménybe, egészségügyi alap- és szakellátáshoz való hozzáférés segítése, együttműködés a védőnői, család- és gyermekvédelmi szolgálattal, a háztartási léptékű bevásárlások (élelmiszer, tisztítószer, fogyóeszközök, tűzifa stb.) segítése.

• Kapcsolatot teremt, mert sok esetben a falu- és tanyagondnok az egyetlen összekötő kapocs a tanyán élő és a külvilág között.

Rendszeresen látogatja a szolgálat körzetében élőket, csökkenti az elszigeteltséget. Sok helyen családtagként tekintenek rá.

• Életet ment, mert a jelzőrendszer része.

Egészségügyi szűrővizsgálatokat szervez, naprakész elsősegély-nyújtási ismeretekkel rendelkezik. Vérnyomás-szűrőprogramot (esetenként vércukormérést) végez, szükség esetén azonnal jelez a háziorvos felé.

• Közösséget fejleszt, mert munkája során a települése belső erőforrásaira épít.

A falu- és tanyagondnok mindenkit ismer a körzetében, és tisztában van a település (az önkormányzat) lehetőségeivel is. Ezt a tudást ötvözve, a helyi sajátosságokból tőkét kovácsolva erősíti a helyi együttműködést, összetartozást.

• Helyi kultúrát ápol, mert részt vesz a hagyományt őrző és egyéb közösségi rendezvények szervezésében.

Bármilyen települési, közösségi program megvalósításához szükség van egy olyan emberre, aki az objektív feladatok végrehajtásához gépjárművel rendelkezik, ezen felül ismeri a rendelkezésre álló erőforrásokat (anyagi és humán), és képes ezeket összehangolni.

• Infrastruktúrát teremt, mert a feladatellátást szolgáló jármű hidat képez a helyi lakosok és az elérni vágyott szolgáltatások között.

A falu- és tanyagondnok vagy a szolgáltatásokat viszi helybe, vagy a közösség tagjait szállítja a szolgáltatásnyújtás (intézmények, kereskedelmi egységek stb.) helyszínére.

• Vagyont véd, mert a gyanús eseményekről értesíti a rendőrséget, polgárőrséget.

Sok esetben a falu- és tanyagondnok a helyi polgárőr egyesület tagja, közvetlen kapcsolatban áll és együttműködik a körzeti megbízottal.

• Biztonságot teremt, mert a külterületi állandó jelenlétével elriasztja a rossz szándékú betolakodókat.

A falu- és tanyagondok mindig úton van. Azonnal észleli, ha idegenek jelennek meg a területen. Megszólítja őket, jelzéssel él a polgárőrség, az önkormányzat, a rendőrség felé. Figyelmezteti a lakosokat, bűnmegelőzési fórumokat szervez.

• Helyi gazdaságot fejleszt, mert a helyi termelők és fogyasztók, azaz a kereslet és a kínálat között közvetít.

Jelentős szerepet vállal a helyi termékek piacra jutásában, a rövid ellátási láncok kialakításában.

• Képzettségi színvonalat javít, mert folyamatosan fejleszti, továbbképzi magát, példát mutatva ezzel a falun, tanyán élők számára.

Megismeri más települések jó gyakorlatait, az alternatív jövedelemszerzési technikákat és saját környezetére adaptálja azokat.

• Környezetet véd, mert felhívja a figyelmet a külterületi illegális szemétlerakókra.

Nemcsak jelzi a problémát, hanem részt is vesz annak megszüntetésében. Például szervezetté teszi az elszállítást, szorgalmazza a szelektív gyűjtést.

• Táji környezetet óv, mert a tanyás vidék kultúránk, történetünk elidegeníthetetlen része.

A falu- és tanyagondok állandóan jelen van a településen, a tanyai körzetben, azonnal észleli a változást és jelzi a megfelelő hatóságnak.

• Értéket ment, mert hozzájárul az alföldi tanyás térségek sajátosságainak megőrzéséhez.

A vidék sajátossága csak akkor őrizhető meg, ha ott emberek is maradnak. A szolgálatnak nagyon nagy a szerepe a lakosság helyben tartásában.

Összefoglalva: a falugondnokság a kistelepülések és a tanyavilág lakóinak esélyegyenlőségét szolgálja.

Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesületének tevékenységi köre

Egyesületünk, a Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesülete, 1997 novemberében alakult közhasznú civil szervezet. Összefogja Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye falu- és tanyagondnokait, a falugondnoki szolgálat fejlesztéséért tevékenykedő szakembereket, polgármestereket, jegyzőket, önkéntes segítőket. Egyesületünk célul tűzte ki a falvak és a tanyás térségek hátrányos helyzetének enyhítését. Céljai megvalósítása érdekében:

• összefogja a falugondnokokat, a szolgálat fejlesztéséért tevékenykedő önkormányzati tisztségviselőket, szakembereket, önkéntes segítőket,
• fejleszti a falu- és tanyagondnoki szolgálatot,
• hozzájárul a szakmai információk gyors terjedéséhez, a képzés, továbbképzés minőségéhez és korszerűségéhez,
• vidékfejlesztéssel foglalkozva hozzájárul a vidéken élő lakosság életfeltételeinek javításához,
• a határon túli magyar településekkel, civil szervezetekkel történő kapcsolatépítéssel segíti a falugondnokságok határon túli elterjesztését.

Az elmúlt 2018-as évi húsz esztendős évforduló jó alkalmat kínált a Falugondnokok Duna–Tisza Közi Egyesülete eseményekben gazdag múltjának felidézésére. Szakmai találkozók, képzések sokasága, családi napok, látóutak – mindezek csak töredékei a számvetésnek.

Az egyesület tevékenysége szerteágazó, szinte lehetetlen mindent megemlíteni. Érdemes kiemelni a kapcsolattartás, kapcsolatépítés fontosságát, a civil szervezetekkel való közös szakmai programokat. Tevékenységünk főbb oszlopait a képzések, a továbbképzések, a szakmai találkozók, a látóutak, a tapasztalatcserék jelentik. Segítjük a falugondnoki hálózaton keresztül a kistelepülési, tanyai lakosság – munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek – szociális-kulturális közösségi érdekeinek érvényesítését.

Újságunk, a Duna–Tisza Közi Falugondnoki Hírlevél kéthavonta jelenik meg 700 példányban, eddig 105 szám látott napvilágot. Honlapunk naprakész információival hozzájárul a szakmai információk gyors és pontos terjesztéséhez. Tanácsadó szolgálattal segítjük az önkormányzatokat, civil szervezeteket, egyházakat a falugondnoki, tanyagondnoki szolgálat megszervezéséhez. Népszerűek az időszaki kiadványaink, köztük a kétévente kiadott Alföldi Falugondnoki Kalendárium, de készítettünk már olvasókönyvet, továbbképzési jegyzeteket is.

Kezdetektől fogva tartunk falugondnoki találkozókat, ahol a település falu- és tanyagondnokain túl részt vesznek a települések polgármesterei, jegyzői, intézményvezető is. Ezek mindig mindenhol sikeresek, évente több helyszínen zajlanak. Szakmai napokat is szervezünk, elsősorban azokon a helyeken, ahol nincs lehetőség nagyobb találkozót rendezni, viszont sok értéket tudnak felmutatni. Több mint száz településre eljutottunk, ahol változatos témák kerültek fókuszba. Tíz éves múlta tekint vissza a Falugondnokok négy keréken elnevezésű vetélkedősorozat. Bűnmegelőzési fórumot húsz településen tartottunk, voltak színházlátogatások, vérnyomásmérő szűrések, a Kiskert-program lényege a rezisztens csemegeszőlő fajták előnyeinek népszerűsítése volt – idén már a termést is megkóstolhattuk! Úgy is mondhatnám: beérett a munkánk gyümölcse.

Nemcsak a saját területünkön, hanem az ország több helyén – Vas megyétől Nógrádon át Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéig – tartottunk képzéseket, továbbképzéseket a legkülönfélébb témakörökben. Visszatérő esemény decemberben a lakiteleki, a balázspusztai, illetve a szentkirályi Tóth tanyai háromnapos továbbképzés.

Még az egyesület alakulása évében felvetődött, hogy jó lenne olyan programot tartani, ahol a kollégák családtagjai is részt vehetnének. Ebből az ötletből lett a Családi nap, ami tényleg a kikapcsolódás jegyében zajlik. Az elsőt 1998-ban rendeztük meg, azóta minden évben találkozunk. Eleinte a Szelidi-tó, majd Kunfehértó volt a helyszín, 5 éve pedig már Bócsán jöttünk össze, s 2018-ban Lakiteleken. Szokásunkká váltak a babaköszöntők: ha a falu- vagy tanyagondnoknak gyermeke születik, meglátogatjuk a családot, és szerény ajándékkal kedveskedünk nekik.

Kemény Bertalan szótárából való a „látóút”, ami lényegében egy szakmai kirándulás. 1998 óta évente egy, esetleg két alkalommal felkerekedünk, és megnézzük, hogy máshol hogyan működik a falu- és tanyagondnoki szolgálat, illetve végigjárjuk a megyei látnivalókat. Pályázati támogatásból külföldön is megfordultunk már: Dániában kétszer, Erdélyben háromszor, Vajdaságban kétszer, Svájcban egyszer és Kishegyesen tízszer jártunk. Természetesen mi is örömmel fogadunk partner egyesületeket, vendégül láttuk már a Baranya, a Borsod-Abaúj-Zemplén, a Nógrád, a Tolna és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeieket, valamint erdélyi és vajdasági kollégáinkat. Mindezeken túl szerteágazóak a kapcsolataink és folyamatosak az együttműködéseink civil szervezetekkel, helyi önkormányzatokkal, alapítványokkal, egyházi fenntartókkal.

Egyesületünk megragad milyen olyan pályázati lehetőséget, aminek programjába beilleszthető a falu- és tanyagondnoki szolgálatok fejlesztése, a falu- és tanyagondnoki szolgálatok működési területén élő, hátrányos helyzetű lakosság esélyegyenlőségének növelése, életminőségének javítása. A pályázatok során mindig együttműködünk az adott településen szolgálatot fenntartó önkormányzattal, a megvalósításba bevonjuk a falu- és tanyagondnokokat.

Csemegeszőlő-termesztési program a Homokhátságon

2015-ben a Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társasággal közös projektben egyesületi tagjaink számára nyújtottunk lehetőséget az egészséges életmódhoz szükséges tudás, és készségek megszerzésére, az egészségtudatos magatartás kialakítására. Az egészségfejlesztési programok egyike a Bács-Kiskun megyében megvalósult Kiskert-program volt, melynek célja a falu- és tanyagondnokok segítségével a kiskertekbe újra visszatelepíteni a hagyományos csemegeszőlő fajtákat, lehetővé tenni, hogy a programban résztvevők saját termesztésű csemegeszőlőt fogyaszthassanak. Táplálkozási szokásaik formálása, hogy a napi gyümölcsfogyasztás szokásukká váljon. Fontos továbbá, hogy jó példákat láthassanak a helyi értékek felismeréséhez, valamint ötleteik megvalósításához, az egészségtudatossághoz.

A program indokoltsága: Az alföldi szőlőtermesztés jelentősége a „megindult homok” megfogására telepített szőlőültetvényekig vezethető vissza, valamint a filoxéra megjelenéséhez kapcsolódik. Így erősítette meg gyökereit a Duna–Tisza közén, a máig nevezetes, alföldi szőlészet. Cél a Duna–Tisza köze, azon belül a homokháti táj hasznosítása, a homok megfékezése, művelésre alkalmassá tétele, a lakosság egészséges élelmiszerrel való ellátása, változatos ételek, termékek előállítása.

Az Alföld, a Duna–Tisza köze, a Homokhátság sajátos, fontos település- és létformája a tanya. A tanya a természet és a társadalom között teremt szerves kapcsolatot, fontos életformája az Alföldnek, de legfőképp a Homokhátságnak. Régen a tanyák biztosítani tudták saját ellátásukat, jellemző volt a vegyes gazdálkodás (több lábon állás). A magyar tanyák évszázados felívelő múltja után mindössze pár évtized alatt, az 1980-as évek végére a tanyák száma drasztikus mértékben lecsökkent, volt, ahol a tanya szerepe (lakó-, vagy üdülő funkció, néhol második otthon) is változott.

Az alföldi gazdálkodásban végbement változásokkal párhuzamosan a tanyavilágban különböző gazdasági-, társadalmi- és szociális átalakulási folyamatok zajlottak le. Sok esetben nagyobb kiterjedésű földterület már nem tartozik a tanyához, az ott élők nagy része nem tudja fenntartani magát háztáji gazdálkodásból. A piacorientált árutermelő gazdaság csak az előző, kisebb részüknek, a tájfenntartó háztáji gazdálkodás viszont többségük számára megoldást jelenthet.

Az Alföldön a mezőgazdasági termelés, a kertészet munkalehetőséget, jövedelemszerzési forrást biztosít(hat) az ott élők számára. A termőföld, az éghajlati adottságok, mint természeti erőforrások, rendelkezésre állnak. Az ott élő népesség munkaerejét felhasználva, az előző generációk tudását átvéve, a mai ismeretanyaggal kibővítve, a fajtanemesítés eredményeinek ismeretében a csemegeszőlő termesztésnek van létjogosultsága a Homokhátságon.

A tanyás térségek egyik legnagyobb problémája az egyre inkább leszakadó, halmozottan hátrányos helyzetű népesség: szociális, információs, tudás- és képességbeli hiányosságok, kedvezőtlen korösszetétel. Erre a problémára az ott élők számára a csemegeszőlő-termesztés egyfajta kitörési lehetőséget jelenthet, több család élelmezési, egészséges táplálkozási, foglalkoztatási, megélhetési gondjaira nyújthat megoldást.

A Homokhátságon a csemegeszőlő-termesztés lehetősége adott, van múlja, a természeti erőforrások rendelkezésre állnak, van szabad munkaerő-kapacitás és szakismeret, csak ki és fel kell használni ezeket az adottságokat, a tudást ki kell bővíteni. Célunk iránymutatást adni azon „paraszti gazdaságok” számára, akik a csemegeszőlő-termesztést (ismét) jövedelemszerzési célból művelnék, továbbá mindazoknak, akik csak saját részre, az önellátás érdekében ültetnének néhány tőke étkezési szőlőt kiskertjükbe.

Hazánkban, legnagyobb mennyiségben az Alföldön, a sajátos tanyás településszerkezettel rendelkező Duna–Tisza közén termelnek csemegeszőlőt. Az alföldi csemegeszőlő-termesztés mértékének növekedése nemcsak a mezőgazdaság, a zöldség-gyümölcs ágazat jobb teljesítményéhez vezetne, hanem jelentős szerepet játszana a vidékfejlesztésben, a vidék népességmegtartó szerepének növekedésében.

A növekvő globalizációs nyomás eredménye a kistelepüléseken és a periférikus (tanyás) térségekben a fokozódó leszakadás, az elvándorlás, a közösségek szétesése, az alacsony jövedelemszint és a magas munkanélküliség. Ezekre a problémákra a Kiskert-program lehet egyféle válasz. Külön hangsúlyt kapnak a felkészítés során az egészséges élelmiszer, az ökológiai gazdálkodás, a csemegeszőlő, mint a Homokhátság egészséges élelemforrása, élelmiszer alapanyaga, egészségtudatos táplálkozás és szemléletformálás eszköze. A csemegeszőlő-termesztés jelentősége felértékelődik, mert ökológiai termesztése megoldott, jó, rezisztens fajták állnak rendelkezése, feldolgozási lehetősége széles körű: zselék, dzsemek, ivólevek állíthatók elő. Tanyai gazdálkodás keretei között alternatív jövedelemszerzésre alkalmas.

A program keretében 20 településről 6-6 család (120 család, családonként átlagosan 2-2 fő, azaz 240 célcsoporttag) bevonásával felkészítő előadások, mind a 20 településen folyamatos egészséges életmód, táplálkozási, táplálék-előállítási és – feldolgozási tanácsadás valósult meg. A lakosság felé irányuló Kiskert-program felkészítő és tanácsadási eseményeivel összefüggésben szemléltető segédanyagként jegyzet és szaporítóanyag-mintacsomagok (7 fajta, rezisztens csemegeszőlő oltványok) kerülnek átadásra a célcsoport számára. Fontos hangsúlyozni a Szőlészeti Kutató Intézettel való együttműködést.

A családok a felkészítés és a tanácsadások alkalmával nemcsak a csemegeszőlő termesztéséről kapnak útmutatást, hanem megismerkedhetnek az ökológiai- és önfenntartó gazdálkodással, valamint a megújuló erőforrások gazdaságban történő alkalmazásával is. A programban megszerzett ismereteiket felhasználva más növények termesztését is el tudják majd kezdeni, ezzel megteremtve családjuk számára önellátás alapját. A program ezzel hozzájárul a családok egészségtudatos szemléletének kialakulásához, a felnövekvő generáció pedig természetesnek veszi majd az önellátásban rejlő lehetőségeket, az egészséges élelmiszerek termesztésének és fogyasztásának fontosságát.

*

Befejezésül essék szó az elismerésekről. Egyesületünket civil közösségként 2010-ben Régiós Nívódíjjal jutalmazták a régió értékeinek ápolásáért, 2011-ben TÖOSZ tűzzománc emléklapot vehettünk át, 2016-ban pedig a Belügyminisztérium Helyi önkormányzatokért díjban részesítette közösségünket. Büszkék vagyunk arra is, hogy falu- és tanyagondnokaink közül szép számmal kaptak már különböző kitüntetéseket, többen kiérdemelték a Falufejlesztési Társaság által alapított Kemény Bertalan Falufejlesztési Díjat. Az utóbbi időben helyi szinten is értékelik tagjaink munkáját, vannak, akiket díszpolgárokká választottak lakóhelyükön.

Nem jutottunk volna idáig az úton, ha az alföldi falu- és tanyagondnokok, a polgármesterek, a jegyzők, az intézmények vezetői és az egyesület munkatársai nem működnek velünk együtt. Hadd mondjak köszönetet ezért.