A kukoricatermesztés és a hozzá való hibridek

A kukorica hibridek terméspotenciálja óriási. Közismertté vált, hogy USA-ban hektáronként több mint 30 tonna termés is elérhető. A Magyar Kukorica Klub által szervezett termésversenyek azt bizonyítják, hogy Magyarországon üzemi szinten is elérhető a 16-18 tonnás termés. A hihetetlen magas termések csak jelentős befektetéssel érhetők el. Ahhoz, hogy terméseredményünkkel elégedettek lehessünk, törekednünk kell a kukorica élettani igényének minél teljesebb kielégítésére. A napi gyakorlatunkban azonban el kell fogadnunk a természet adta feltételeket (talaj termőképessége, időjárás) és a pénztárcánknak megfelelő befektetést. Magyarországon az országos termésátlagok kedvező években 8 tonna felett is lehetnek (2016-ban 8,6 tonnával rekordtermés született). Az aszályos években a termés drámaian esik vissza. Sajnos a kukorica a termesztett növényeink közül a legérzékenyebb az aszályos időjárásra.

Az aszály korábban is meghatározó jelenség volt a mezőgazdaságban. Nagyon ide illik egy Fleischmann Rudolftól vett idézet, aki korának egyik legismertebb kukorica nemesítője volt: „Az utóbbi két nedves év ellenére sem felejtkezzünk meg arról, hogy hazánk, de különösen az Alföld száraz jellegű. Újból és újból visszakerül a mezőgazdaságunkat mindig fenyegető ostor: az aszály. A talajművelésnek minden mozzanatát, amely a vízgazdálkodással összefügg, figyelembe kell tehát venni. A jól trágyázott kukorica jobban bírja a szárazságot.” (Fleischmann Rudolf válogatott munkái. Kompolt 1993.)

Akkor és most is a kukoricatermesztés helyzetét az évenként változó feltételek határozzák meg. A hibrideknek egyszerre kell megfelelni az intenzív termesztésnek és jól kell tűrniük a stresszhelyzeteket.

Kukoricanemesítési irányok

A nemesítés számára az ellentétes feltételekre szelektálni nehezebb feladat, mint az évenként ismétlődő, de azonos irányú hatásra (pl. aszályra) fejleszteni a genetikai anyagot.

A kukorica hibridekkel szemben támasztott követelmények korszakonként változtak. A hibridek bevezetésétől és elterjedésétől (1950 évek második felétől) kezdve a nemesítés elsősorban a gyorsan fejlődő technológiának megfelelő hibridek előállítására törekedett.

A 60-80-as évek időjárása a kukoricatermeléshez általában még kedvező volt. A 70-es évek kezdetétől a rendszerváltásig a szántóföldi növények iparszerű termesztésének megszervezése történt meg, amiben a termelési rendszerek voltak a meghatározók. Az iparszerű kukoricatermesztést a modern technika, a korszerű tápanyag-gazdálkodás, a szakszerű gyomirtás jellemezte. A gazdaságokban táblasoros adatfeldolgozás történt. Nyomon követték a technológia minden elemének hatását. Ebbe tartozott a termesztett hibridek értékelése is. Csak azok a hibridek maradhattak továbbra is a termesztésben, amelyek felülmúlták a termelési rendszer termésátlagát.

Amíg évről évre folyamatosan a kukorica élettani igényének közel megfelelő volt az időjárás, a termés növelésében a tőszámsűrítés volt a leghatékonyabb eszköz. Sokáig tartotta magát a nyolcvan-kilencven, helyenként a százezres hektáronkénti növényállomány. A marketing munkában a hibrideket „szűk és széles tőszámintervallummal” jellemezték. A széles tőszám intervallum a kedvezőbb, mert a 60 és 90 ezer tőállománynál is gyakorlatilag ugyanakkora terméssel kalkulálhattunk. Egy dolog azonban nagyon fontos volt, mi az a felső határ, aminél már jobban nem sűríthető az adott hibrid. A tőszámsűrítésre történő szelekció meghatározta a növények habitusát is. A jól sűríthető hibridek egyedi termése (a cső nagysága) csökkent. A sok kis cső eredménye volt a nagy termés.

A tenyészidőben lehullott csapadék mennyiségének csökkenésével ez a korszak azonban lezárult. A gazdák nehezen vették tudomásul, de csökkenteni kellett a tőszámokat. A tőszám csökkenésével ismét nagyobb szerepet kapott a növények egyedi termőképessége. Ma a hibridek szemléjekor kimondottan a nagy csőméret bűvöl el bennünket.

A kukorica morzsolva történő betakarítása a technológiafejlesztés egyik meghatározó eleme volt. A kezdeti időszakban a szemtermés szárítása nem okozott gondot, mert a gázolaj nem volt drága. A gázolaj drágulása követelte meg, hogy a betakarítás időben és alacsony szemnedvességgel történhessen meg. A hibridek éréskori szemnedvességének változatossága adta meg a lehetőséget a jó vízleadó hibridek előállításához. Ma már a hibridek vízleadása sem központi téma. Egyrészt a nemesítés már jellemzően csak a jó vízleadó hibrideket bocsájtja útra, másrészt a tenyészidőben tapasztalt egyre emelkedő hőmérséklet pedig sokszor teremt olyan helyzetet, hogy már szárítanunk sem kell a termést.

A három legfontosabb tulajdonság javításában tehát a nemesítés sikerről számolhat be. Ennek ellenére ezekről már nem sok szó esik, mert természetes, hogy egy elismert hibrid szára szilárd, jó vízleadó és kellő tőszám tolarenciával rendelkezik.

A globális felmelegedés teljesen új helyzetet teremtett. A hibridek értékelésében prioritást kapott a szárazság-, a hőtűrés és a betegségek, különösen a csőbetegségekkel szembeni ellenállóság. Mindkét tulajdonság erősen környezetfüggő, értékelésük sem könnyű feladat. Az értékelést az is nehezíti, hogy évenként változó feltételek miatt a környezet és a genotípus kölcsönhatás más és más.

A kérdés azonban mindannyiunk számára azonos. Hogyan tudunk a globális éghajlati változásokra felkészülni, hogyan tudunk gazdaságos kukorica termesztést megvalósítani a rapszodikusan változó időjárás ellenére.

Az első feladat az ember által szabályozható stresszmentes termesztési feltételek biztosítása.

A másik feladat a hibridek értékének növelése. A hibridérték növelésben felértékelődött a hő- és szárazságtűrés. A csapadékhiány mellett fellépő magas hőmérséklet (hőség és forró napok) okozzák a legnagyobb kárt (1. kép).

1. kép: A magas hőmérséklet hatása az egyes kukorica vonalakon
(A felvétel 2012-ben Kiszomboron készült.)

Látványos példája volt ennek a 2012. év. A hőség már júniusban leégette a kukoricát, sok helyen cső sem képződött, ezért sietve takarították be az állományokat kármentés céljából. Nagyon lesújtó az is, hogy országosan nagyon egyenetlen a csapadékeloszlás. 2017-ben a Dél-Alföldön alakult ki kedvezőtlen helyzet. A kiváló termőképességű talajokon a csapadékhiány miatt a várthoz viszonyítva jóval alacsonyabb lett a termés. A hőség és a csapadékhiány károsítása a beltenyésztett vonalakon hamarabb és látványosan jelentkezik. A hibridek hő- és szárazságtűrésének javítását ezért valószínűleg a hő- és szárazságtűrő vonalak szelekciójával tudjuk leghatékonyabban elérni. A mellékelt kép jól mutatja, hogy a tenyészkertben az egymás mellé vetett vonalak között milyen különbségek alakulhatnak ki. Tapasztalatunk szerint hibrid kombinációk előállításában azokat a vonalakat kell előtérbe helyeznünk, amelyek a levélszáradások ellenére bizonyos zöld felületet tudnak megőrizni, mert a kedvezőtlen hatás csökkenését vagy megszűnését követően a növények tovább tudnak asszimilálni.

A beltenyésztett vonalakon a hím és nővirágzás közötti különbség (proterandria) is jól mutatja a hő- és szárazságtűrést. Azokkal a vonalakkal, amelyeknél 3-4 napnál több a hím- és nővirágzás közötti különbség, már nem érdemes foglalkozni, hiszen önmagukat sem tudják 100%-ban megtermékenyíteni. A beltenyésztett vonalaknál a virágpor és a bibe életképessége is csökkenhet az extrém magas hőmérséklet hatására. Ezek a tulajdonságok természetesen elsősorban a vetőmagtermesztés biztonságát, eredményességét növelik, illetve kedvezőtlen esetben csökkentik.

A hibrideknél a szárazság tüneteit legkorábban az alsó levelek száradásakor vehetjük észre. Ennek mértéke hibridenként más és más. Van olyan eset is, amikor a felső levelek kezdenek száradni, az alsó levelek viszonylag épek, zöldek maradnak. A legsúlyosabb azonban az, amikor az állományok a beérés előtt sokkszerűen száradnak le.

A hő-és szárazságtűrésre való nemesítés hosszú folyamat. Különösen úgy, hogy kedvező és kedvezőtlen időszakok alapján kell kiválasztani azokat a kombinációkat, amelyek a hazai, rapszodikusan változó időjárásban megállják a helyüket. Közismert, hogy a Magyarországon elismert hibridek terméspotenciálja nagy, termesztésükkel intenzív feltételek között 15 tonna feletti termést is el lehet érni. A feladatunk tehát az, hogy kiválasszuk azokat a kombinációkat, amelyek a kedvezőtlen tényezők hatására sem veszítenek nagyot a termésükből.

Az aszálykárok kivédését, mérséklését csak a hibridek tolarenciájával aligha tudjuk megoldani. Élnünk kell azokkal a lehetőségekkel is, amelyet a megfelelő technológia alkalmazásával el tudunk érni.

A Gabonakutató kukorica nemesítésében a változó időjárási feltételekhez a biológiai alapok változatosságával alkalmazkodunk.

Programunk célja, hogy

• legyenek olyan rövid tenyészidejű termőképes hibridek, amelyek virágzása megelőzi a júliusi hőségnapokat,
• az ajánlott hibridek jól alkalmazkodjanak a termesztési feltételekhez, a magas terméspotenciál mellett a hibridek hő- és szárazságtűrése lehetőleg minél nagyobb legyen,
• legyenek a felhasználási céloknak megfelelő hibridek,
• ajánlott hibridjeink csőfuzáriumra legyenek toleránsak,
• a termesztési kísérletek alapján pedig szerezzünk minél több ismeretet az új hibridek agronómiai tulajdonságairól.

A felsoroltak közül két témát részleteznénk, a szuperkorai hibridekben rejlő lehetőségeket és a siló kukorica hibridek kérdését.

Júliusi forró napok megelőzése, korai betakarítás lehetősége 

A júliusi forró napok elkerülésére tulajdonképpen két lehetőségünk van. Az egyik a korai vetés (március vége, április eleje), a másik a szuperkorai hibridek vetése a szokásos vetésidőben.

A március végi, április elejei vetések is hordoznak komoly kockázatot. A hidegebb talajba vetéshez csak kiváló minőségű vetőmagot használjunk. A korai vetés sikerét a keléskori hőmérséklet fogja meghatározni. A lassú, egyenlőtlen kelés az állomány heterogenitásához vezet, amely végig kíséri a termelőjét a tenyészidő alatt.

Magyarországon első alkalommal szuperkorai hibrideket 2012-ben ismertek el. A szuperkorai tenyészidő bevezetését sok-sok konzultáció előzte meg. Nem a fővetésekre, hanem elsősorban alternatív használatra lettek nemesítve. Magyarországon a belvizes területeken a késői, tavasszal zöld takarmányok betakarítása utáni területhasznosításra, és nem utolsó sorban az északi államokba, vetőmag exportra születtek ezek a hibridek.

Ma már a tapasztalatok összegzésére is van kellő információ, kísérleti és termesztési adat. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a szuperkorai éréscsoport bevezetésével kiszélesedett a kukorica vetési idejének lehetősége.

Áprilisban vetett szuperkorai hibridekkel tudjuk elérni, hogy a kukorica virágzása június utolsó dekádjában legyen. Június végén, július első napjaiban virágzó kukorica kerüli el legnagyobb valószínűséggel a júliusi hőséget. A kukoricát pedig már augusztus második felében 20% alatti szemnedvességgel betakaríthatjuk. A termésszint termőhelytől változóan 7-10 t/ha.A szuperkorai hibridek hasznosításában a megkésett és másodvetések jelentik az igazi alternatívát Magyarországon. A június elején vetett szuperkorai hibridek még szemesként is betakaríthatók. A június második felében, július elején vetettek pedig teljes értékű szilázst adnak. A Tedej Zrt. Hajdúnánáson az elmúlt években üzemi gyakorlattá tette a GKT 211-el a júniusi és júliusi vetésű silótermesztést.

A szuperkorai csoportba tartozó TK 175 ma is a legkorábbi elismert (FAO180) hibrid, a balti államokban szemes kukoricaként is hasznosítható. A GKT 211 alig valamivel hosszabb tenyészidejű, nagyobb termőképessége miatt keresettebb. A sort pedig az új, GKT 3213 hibriddel tudjuk folytatni.

Siló hibridek, kettős hasznosítás

Korábbi felfogás szerint a legjobb szemes kukorica a legjobb siló hibrid is. A tömegtakarmány termelésben elfogadott volt az az álláspont, hogy a rosszul beállt, elgyomosodott kukoricatáblákat silóként, a szebb táblákat pedig szemesként takarították be. A szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés fokozásának igénye vetett véget ennek a gyakorlatnak.

A silókukorica termesztése kiváló értékű hibrideket igényel. Az 1. táblázat áttekintést ad a szemes és siló hibridekkel szembeni elvárásokról napjainkban.

Az elmúlt években már komoly gazdasági károk voltak a toxinnal fertőzött takarmányok miatt. Az aflatoxin a tejben is megjelent. A hibrid-ellenállóság feltétel, de számos, a hibridektől független olyan tényező van, ami a gombák szaporodását elősegíti. A betakarítás és a silókezelés sok veszélyt rejt magában, ezért minden gazda a termés helyes kezelésében lehet érdekelt.

A Gabonakutató nemesítéséből a Szegedi 521 siló hibrid széles körben ismert, mert igen jó üzemi eredménnyel lehetett termeszteni. Ma már újabb elismert siló hibridet tudunk ajánlani, a GK Silostar-t, amely energiában gazdag termést ad és az eddigi vizsgálatok alapján fuzáriummal szemben ellenálló. Már újabb, silótermesztésre nemesített fajtajelöltjeink vannak a hivatalos kísérletekben. A siló hibridek ajánlatában folyamatosságot szeretnénk fenntartani. Siló hibridként jellemzően FAO 400-500-as tenyészidejű hibrideket választunk, de lehetőség van korábbiak vetésére is. Fajtakísérletek vannak a FAO 300 éréscsoportban is. A Gabonakutató ajánlásából a Szegedi 386 hibridet érdemes választani.

Korábban a kettőshasznosítás kérdése is többször napirendre került. A felsorolt tulajdonságok alapján úgy véljük, nem a vetéskor kell kettős hasznosításra gondolni, hanem a silótermesztésre siló hibridet kell választani. Ha többet vetettünk, és a termésünk több lett, mint amennyi a tárolóban elhelyezhető, akkor a siló hibrideket talpon hagyva később szemesként is betakaríthatjuk.

Ma alapvetően a jelenlegi ismereteinkről, tapasztalatainkról beszélünk. A jövőt illetően a kukoricát termesztő gazdaságokban komoly előrelépést fog jelenteni a precíziós technológia széleskörű alkalmazása, amely a hibridek tulajdonságainak megítélésére is kihat.