A hazai kukorica vetési technológiák jellemzése

A hazai kukoricatermesztési technológiákban 70 és 75 cm vagy 76,2 cm-es (30 collos) vetési sortávolságokat alkalmaznak. A termelési céltól függő, különböző (áru-, csemege- és siló-) kukoricák termesztésekor az általában 150-450 gramm/ezermag-tömegű, 95-99 %-os tisztaságú és 90-95 % csírázóképességű vetőmagokat 40-90 ezer db/ha magsűrűséggel, 5-8 cm mélységben vetik a talajba, ami a gyakorlatban 15-36 cm közötti magtávolságokat (tőtávolságokat) és 6-40 kg/ha vetőmagnormát jelent. A vetési technológiák nagy többségére az „egyes” sorú – azonos sortávolságú – vetések a jellemzők. A hazai gyakorlatban a kukorica vetését az őszi, hagyományos szántásos (forgatásos) vagy a lazításos (forgatás nélküli) alapművelésű, majd tavasszal a magágykészítő gépekkel előkészített talajokon végzik, amelyre a kukoricavető gépek nagy többsége – megfelelő vetőelemekkel és kiegészítő részegységeivel felszerelve – alkalmas, sőt több gépcsalád esetén a vetőgépek művelés nélküli (bolygatatlan) területeken akár direktvetésre is használhatók. A korszerűbb kukoricavető gépek a napjainkban elterjedőben lévő sávos művelésű (strip-till) technológiákban is jól alkalmazhatók: az ősszel – szilárd/folyékony műtrágyázással vagy hígtrágya kijuttatással kiegészített – egy munkamenetben elvégzett sávos művelések után, a GPS-alapú RTK (Real Time Kinematic) korrekciós pontosságú vezérlés révén ezekbe a megművelt sávokba lehet a következő tavasszal a vetőgépekkel visszatérni és a különböző kapásnövények vetését elvégezni.

Elterjedőben az ikersoros vetéstechnikák

Az észak-amerikai kukoricaövezeti kedvező tapasztalatok alapján – Európában és benne Magyarországon is – elterjedőben vannak az ikersoros (twin-row) vetési technológiák, amelyeknél a kukoricanövények ideális térállását, a hagyományos (75, ill. 76,2 cm-es) „alapsortávolságok” alkalmazása mellett 18-20 cm-es (7 vagy 8 collos) sortávolságú ikersorokkal biztosítják (1. kép). Az ikersoros kukoricatermesztési technológiák legfontosabb előnyei: jobb növényi térállás és talajnedvesség-hasznosulás; növekszik a területi fedettség; nagyobb gyökértömeg és „levélindex”; erősebb szárak és levélzet (akár 10-15 %-kal több silótakarmány!); csökken a felszíni talajnedvesség-elpárolgás; jobb bevilágítás (növekvő napfény-hasznosulás) stb., mindezek által nagyobb termésmennyiség realizálható. A kukoricavető gépfejlesztéseikben a gyártók is követték/követik a trendeket és újabb eltolt sorú vetőkocsikkal felszerelt (pl. Monosem Twin-Row, Great Plains Yield-Pro) vagy az egyvonalban elrendezett vetőelemekkel ellátott (pl. MaterMacc MS 8250 Twin, Monosem Sync-Row Twin-Row) gépeikkel lehetőséget teremtenek az ikersoros vetéstechnikák széleskörű megvalósítására. Az ikersoros vetéstechnikák az észak-amerikai gyártású, központi magtartályos pl. Case IH Twin-Row, John Deere CCS (Central Commodity System), Kinze 3600 vagy White CFS (Central Fill System) rendszerű konstrukciók mellett a hagyományos, elemenkénti magtartályos („európai”) gépek esetén is megvalósítást nyertek/nyerhetnek. Ezekhez hasonló „DeltaRow” ikersoros vetést valósítanak meg a legújabb Lemken Azurit (2. kép) vetőgépek is, amikor a 75 cm-es alapsortávolságokhoz 12,5 cm széles ikersorokat alkalmaznak és a kivetett magvak – „delta” – háromszög-kötésben kerülnek a talajba.
Az ikersoros kukoricaállományok fejlődése során növényápolást csak a széles sorközökben végeznek – a munkaműveletre a jelenleg alkalmazott sorközművelő kultivátorok átalakíthatók –, és a beérett növényállomány az általánosan elterjedt (soros) kukoricacső-törő adapterekkel vagy a sorfüggetlen silókukorica betakarító adapterekkel minden változtatás nélkül betakarítható.

A kukoricavető gépek szerkezeti részegységei és konstrukciós jellegzetességei

A kukoricavető gépekből igen sokféle változat áll a felhasználók rendelkezésére, illetve azok ~38-102 cm sortávolságú és 2-48 sorok közötti munkaszélességű – szinte megszámlálhatatlan – típusait gyártják. Csak érzékeltetésül: az olasz mezőgépgyártó Gaspardo Seminatrici SpA gépei 25 alaptípus, 4 különböző vetőelemmel készülő, 61 változatában szerezhetők be, az észak-amerikai White szemenként vető gépei 70 modell, 4-31 soros változatait tartalmazzák, de ide sorolhatók a Kinze 3000-es sorozatú vetőgépei is, amelyek 4-36 soros változatokban, 13-féle (15-40 coll közötti!) vetőelem sortávolságú változatokban is készülhetnek. Az építési mód tekintetében a gépeket függesztett, félig függesztett és vontatott kivitelekben egyaránt készítik, az „európai” konstrukciók inkább függesztett és félig függesztett, míg az észak-amerikai gyártmányú vetőgépek többségükben félig függesztett, ill. vontatott kivitelűek. A különböző vetőgépeken a következő főbb szerkezeti részegységek/elemek találhatók: a gerendely vagy vázszerkezet a járókerekekkel; a vetőelemek (az ún. vetőkocsik) a beépített vetőszerkezettel; a vetőszerkezetet meghajtó elemek; a hidraulikus rendszer az egyes részegységek működtetésére, valamint az egyéb kapcsolt és/vagy rászerelt kiegészítő berendezések. A pneumatikus rendszerű vetőgépek nélkülözhetetlen részegysége még az erőgépek TLT-jéről kardántengellyel vagy hidraulikus motorral meghajtott ventilátor, amely a vetés elvégzéséhez szükséges vákuumot vagy levegő túlnyomást biztosítja.

Gerendely/vázszerkezet és a járókerekek

A gerendely vagy vázszerkezet a gépek szilárd felépítését szolgálja, amelyre a funkcionális részegységeket szerelik. A zártszelvényű gerendely a munkaszélességtől függően merevvázú, egymás felett/mögött elhelyezett kettősvázú és egy/mindkét oldalon hidraulikusan kitolható – teleszkópos – megoldású is lehet. A gerendelyek kialakítása egyben a vetőgép szállítási helyzetét is meghatározza. Így pl. szállításkor vertikálisan (paralel) felhajtható, horizontálisan előre (be)hajtható; szállításkor 90°-ban befordítható; a gerendely merevvázzal függesztve szállítható, valamint gerendely hosszirányában vontatható gépváltozatok különböztethetők meg. Van néhány olyan vetőgép, amelynek vázszerkezete – hidraulikus kiegyenlítéssel – keresztirányban (~20°-ig) is képes követni a talajfelszín egyenetlenségeit (Case IH 1255; Gaspardo MaxiMetro – 3. kép; John Deere DB Planter Series; Kinze 3200 stb.).
A kukoricavető gépek vázát gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A legtöbb gépen kettő vagy négy járókerék található meg, de – a nagyobb munkaszélességek esetén – 6-8 járókerekes változatok is vannak. Az utóbbi években egyre több gyártónál olyan egytengelyes futóműves (ún. vetőkocsis) gépkapcsolások is készülnek, amelyeknél a gép járókerekekkel alátámasztott vetőegységét egy tartálykocsihoz kapcsolják – a tartálykocsi a vetésnél a vetőmag és/vagy a starterműtrágya hordozására és kijuttatására is szolgálhat –, és azt vontatva üzemeltetik. Az erőgéphez kapcsolt vetőkocsi a vetőegység előtti (pl. Amazone EDX 9000-T; Maschio Gaspardo MaxiMetro; Horsch Maestro SW; Kverneland Accord Optima TF-Maxi) vagy mögötti (pl. Case IH 4025 Twin Row, Great Plains YP-2425, John Deere 1720 CCS TwinRow) elhelyezésű is lehet. A nagyobb munkaszélességű (pl. 24/36 soros), központi mag/műtrágyatartályos vetőgépek esetében – a gép vázát középen – a járókerekek helyett gumihevederes futóművel támaszthatják alá (pl. Gaspardo MaxiMetro, White 8936-30 Track System – 4. kép), amely a káros talajtömörödést megakadályozza.

Vetőelemek (vetőkocsik) kialakítása

Az elemenkénti magládás kukoricavető gépek vetőelemei magukban foglalják a különböző vetőszerkezeteket és azokat meghajtó részegységeket; a 35-70 liter közötti űrtartalmú magládákat; a vetőcsoroszlyákat; a különböző magnyomó kerekeket és a magtakaró berendezések egyes elemeit, valamint a vetési mélységhatároló szerkezeteket (5. kép). Ugyancsak a vetőelemekre lehetnek felszerelve a mikrogranulátum-kijuttató berendezések, a soronkénti műtrágya-kijuttató csoroszlyák; a rögterelők, illetve pl. mulcsba vetés esetén a kiegészítő sortisztító csillagkerék-párok; a sorpermetezésre szolgáló fúvókatartót a megfelelő szórófejjel. Ezek a vetőkocsik különböző kialakítással (elem felszereltséggel) készülhetnek attól függően, hogy a vetést milyen technológiájú alapművelés, illetve talaj-előkészítés után kívánják elvégezni.
A gépek vetőelemei (vetőkocsik) a gépvázhoz olyan tartóbilincsekkel csatlakoznak, amelyek lehetőséget biztosítanak azok a kapásnövények sortávolságának megfelelő – általában ~30-80 cm közötti – átállítására. Ez alól kivételt képez több amerikai (Case IH; John Deere; Kinze; Massey Ferguson; White stb.) gyártmányú vetőgép, amelyek fix/rögzített – 15-18-19-20-22-30-36-38-40 collos – sortávolságokra vannak beállítva. Több gyártónál olyan megoldások is léteznek, amelyeknél a vetőelemek sortávolsága a kivetendő magfajta agronómiai igényéhez igazodóan – általában 45-80 cm között több fokozatban – hidraulikusan átállítható (pl. Gaspardo Maga – 6. kép; Kuhn Maxima 2TI; Monosem NG Plus 4 Extend; Sfoggia Discover).
Az egyes vetőkocsik felfüggesztése paralelogramma – némely gépeknél paralel-tandem – megoldású, ezáltal azok jól követik a talajfelszín hossz- és keresztirányú egyenlőtlenségeit. A felfüggesztésre kettős paralelogramma-karokat alkalmaznak és az elemek leterhelését – a többségükben ikertárcsás vetőcsoroszlyák 50-250 kg közötti terheléssel történő talajba nyomását (az ún. „csoroszlyanyomást” – előfeszített tekercsrugók biztosítják. Az egyes vetőelemek egymástól függetlenül elmozoghatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélységegyenletesség pontos követését – néhány újabb konstrukciójú gépnél – a paralelogramma-karok közé beépített lengéscsillapító elemek is elősegíthetik (pl. Monosem Monoshox NG Plus M).

Vetőszerkezeti megoldások

A kukoricavető gépek vetőszerkezetei mechanikus vagy pneumatikus rendszerűek lehetnek, illetve néhány kombinált – pneu-mechanikus – rendszerű vetőszerkezet is ismert. A hazai és a nemzetközi gyakorlatban a pneumatikus vetőszerkezeti rendszerek a legelterjedtebbek. A pneumatikus vetőszerkezeti rendszerű vetőgépek csoportjában a szívó légáramú (vákuummal dolgozó) és a nyomó légáramú (túlnyomással működő) gépek különböztethetők meg. Egyes gyártók saját gépeiken egyedi vetőszerkezeti rendszereket is alkalmaznak, amelyek pl. Great Plains: Air-Pro Meter; John Deere: VacuMeter; Kinze: EdgeVac; Massey Ferguson: Positive Air Metering elnevezéseken ismertek.
A hazai gyakorlatban széles körben elterjedt pneumatikus, szívó légáramú vetőszerkezetekben (Accord Optima – 7. kép; Amazone ED; Gaspardo MT/MTR; John Deere MaxEmerge Plus; Kuhn Maxima/Planter; Mecanica Ceahlau SPC; Monosem NG Plus; Sfoggia Sigma; Solá Prosem stb. vetőgépeken) egy szívott és egy atmoszférikus tér található, amelyeknél a két teret furatokkal ellátott vetőtárcsa választja el. A normál légnyomású magtérbe a vetőmagvak – a felül elhelyezett magládából – egy beömlőnyíláson keresztül gravitációs úton jutnak. A nyomáskülönbség (vákuum) hatására ezután a magvak feltapadnak a forgó vetőtárcsa furatsorára és mindaddig ott maradnak, amíg a tárcsa a kiejtés helyét el nem éri. Itt a vákuum megszűnik és a magvak közvetlenül vagy egy mag(le)vezető-csövön keresztül a csoroszlya által nyitott vetőbarázdába esnek. A kettős vagy több magvú vetést különböző (ujjas, íves vagy fogazott) maglesodró elemek akadályozzák meg. A furatos (furatsoros) vetőtárcsák cserélhetők, a furatok átmérője a magvak méretéhez igazodik, míg a vetőtárcsákon lévő furatok száma – a fordulatszám-szabályozás mellett – a tőtávolság változtatásának egyik módja.
A pneumatikus rendszerű, központi magtartállyal rendelkező gépeknél egyetlen központosított vetőszerkezet egyszerre több vetősort is kiszolgál. A nagy átmérőjű furatsoros vetődobról (vagy cellás-tárcsától) műanyag magvezető csöveket ágaztatnak le az egyes vetőkocsikhoz és a vetőszerkezetben lévő túlnyomás hatására a vetőmagvak a magvető csöveken keresztül kerülnek a nedves barázda fenékre.
A mechanikus vetőszerkezeti megoldások között a palást/peremcellás, a merítőkanalas és a szorítóujjas rendszerek az ismertebbek. Az ilyen mechanikus vetőszerkezetű gépek előnye a pontosabb hosszirányú vetésegyenletesség, az egyszerű és gyors tőtávolság-állítás, a kisebb géptömeg és ezzel összefüggésben a viszonylag kisebb gépár. Ezzel szemben ezek a gépek csak kisebb (~5-7 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, ezért azonos munkaszélesség esetén területteljesítményük kisebb, mint a pneumatikus vetőszerkezetű gépeké. Ezeket a mechanikus vetőszerkezetű gépeket elsősorban a cukorrépa szemenkénti vetésére használják.
A kombinált – pneu-mechanikus – vetőszerkezeti rendszer ismertebb „képviselői” a Becker cég Aeromat gépei, amelynél a (kúpos furatú, palástcellás vetőtárcsás) gravitációs magfelvevő megoldást „ötvözik” a nyomólevegős (túlnyomásos) magleválasztó és mechanikai magkilökő részegységekkel. Ennek a vetőszerkezeti rendszernek nagy előnye, hogy nincsenek szorosan egymáson forgó felületek, ezért nincs a rendszerben kopás; hosszú a vetőház élettartama; nem kell maglesodrókat állítani és az egyes növényfajokhoz (pl.: babfélék; cukorrépa; kukorica; napraforgó stb. vetésére alkalmas) különböző kúpos furatú cellás kerekek állnak rendelkezésre.

Vetőszerkezetek meghajtása

A különböző vetőszerkezetek vetőtengelyeinek meghajtására a gépek többségénél a járókerekeket használják. A központi hajtású gépeknél egy elosztó előtéttengely adja át a hajtást a vetőtengelyeknek. Ezeken olyan központi áttétel-változtatási megoldást alkalmaznak, amely több fokozatú fogaskerekes hajtóművet vagy lánchajtás esetén több fokozatú lánckerék-csoportot tartalmaz. Az újabb, korszerű vetőgépeken már a vetőtengely elektromos motoros meghajtását alkalmazzák, sőt több gép esetében elektromotorral hajtják meg a műtrágya- és a mikrogranulátum kijuttató adaptereket is. Az elektromos motoros vetőtengely meghajtás erőforrása – legtöbbször – az üzemeltető erőgépről a ventilátorral együtt meghajtott generátor. A munkasebesség és a magadagolási intenzitás szinkronizálását lézeres sebességkövető szenzor vagy elektromos út-jeladó végzi el. Az elektromos motoros meghajtó és vezérlőrendszerrel a vetés valamennyi lényeges eleme és funkciója (az elméleti magtávolság, a sortávolság, az egyes vetősorok elzárása, sorszakaszolás stb.) beállítható, illetve üzemelés közben is megváltoztatható. A mechanikus hajtások helyett alkalmazott elektromos motoros megoldásokkal azonnal lehet reagálni a megváltozott körülményekre és nagyobb munkasebességek esetén is precíz magadagolás érhető el. Az ismertebb elektromos vetőszerkezeti meghajtású európai gépek: Becker Aeromat E-Motion (8. kép); Horsch Maestro SW; Kverneland Accord Optima e-drive; Mascar Maxi; Monosem Monoshox NG Plus ME; Sfoggia Elektra; Väderstad Tempo stb.

Vetőcsoroszlyák, magnyomó-magtakaró kerekek

A soronkénti vetőszerkezetek alatt elhelyezett csoroszlyák feladata a vetőmagvak – meghatározott mélységben – talajba juttatása. A vetőcsoroszlyák a talajfelszínén egy keskeny vetőbarázdát nyitnak, amely gondoskodik a kivetett magvak befogadásáról. A gyakorlatban a csoroszlyák (ék alakú) csúszó vagy tárcsás/ikertárcsás kivitelűek. Az ék alakú – különböző magasságú és hosszúságú – csúszó csoroszlyák orrbetétjei elemenként cserélhetőek, igazodva így a kivetendő magfajta megkívánt vetési mélységéhez. A gépek többségénél az ún. Early Riser csoroszlya rendszert alkalmazzák, amikor a tárcsás csoroszlyapárokat (öntisztító gumival borított) talajkövető kerék-párok támasztják alá a megfelelő – egyenletes – vetési mélység biztosítása céljából. A soronkénti csoroszlyák egyenletes mélységtartását az ún. csoroszlyanyomással – tekercsrugók előfeszítésének állításával és/vagy hidraulikusan – biztosítják. Ez a csoroszlyanyomás az alkalmazási módtól függően pl. hagyományos magágyba történő vetés esetén ~50-80 kg/sor, mulcsba vetéskor ~100-150 kg/sor vagy direkt vetés alkalmával ~200-260 kg/sor csoroszlyaterhelést jelenhet.
A vetőelemekre felszerelhető hagyományos vetőbarázda nyitó (csúszó v. tárcsás csoroszlyák) mellett a gyártók mulcsba (esetleg bakhátba) vető, ill. a könnyű- és középkötött talajok esetében a direktvető (no-till) csoroszlyákat is ajánlják, amelyek a hagyományos-, a mulcsba vető- vagy a direktvető technológiai változatokban biztosítják a gépek alkalmazhatóságát. A mulcsba vető gépeknél az ikertárcsás vetőcsoroszlyák előtt szárvágó tárcsás csoroszlyák és szárterelő csillagkerekek dolgoznak, míg a direktvető gépek vetőelemeinél a (sima/hullámos élű) sornyitó tárcsák „elővágják” a vetősor helyét.
A magnyomó, magtakaró kerekek a vetőmag és a (nedves) barázdafenék megfelelő kapcsolatáról gondoskodnak. Több gépkonstrukció esetében a tárcsás vetőcsoroszlyák után egy magnyomó kerék is beépítésre kerül, amelynek feladata a kivetett magvak rögzítése a barázdafenéken, megakadályozva elgördülésüket a talajban. Az egyes vetőkocsik végénél elhelyezett tömörítő kerekek kialakítása, elrendezése és profilja igen változatos lehet (pl. keskeny/széles palástú, öntisztító gumiborítású, „V”-elrendezésű stb.). Feladatuk az, hogy a vetést befejezve a magágyat megfelelően visszatömörítsék, elősegítve így a jó szántóföldi kelést és a növények további fejlődését.

A vetőgépek kiegészítő berendezései és vetésellenőrző készülékei

A szemenként vetőgépekre különböző kiegészítő berendezések szerelhetők fel, amelyeket a gyártóik – legtöbbször opcióban – ajánlanak is gépeikhez. Ezek lehetnek: pl. szilárd starterműtrágya-, mikrogranulátum-, folyékonyműtrágya- és gyomirtószer-kijuttató adapterek, csigás mag-/műtrágyafeltöltő berendezések. A mikrogranulátum-kijuttató berendezések alkalmazási területei az egyes növényi kultúrák talajfertőtlenítése mellett kiterjeszthetők a vetéssel egyidejű tápanyag-utánpótlásra, a vetéssel egy menetben mikroformátumú granulált starterműtrágyák kijuttatására, amellyel kisadagú, harmonikus növénytáplálásra nyílik lehetőség. A kiegészítő adapterek tartályai műanyagból (üvegszállal erősített poliészterből) vagy rozsdamentes Inox acéllemezből készülhetnek és az adagolószerkezetektől műanyag csővezetékeken keresztül – sávosan – kerülhet a műtrágya/talajfertőtlenítő/gyomirtó szer a vetőcsoroszlyák mellé vagy a vetőmag alá. A szilárd anyagokat kijuttató adapterek adagolószerkezetei általában mechanikus rendszerűek, toló- vagy bütykös-hengeres megoldásúak, de központi adagolós, pneumatikus rendszerű kivitelek is vannak. Az adagolószerkezetek meghajtását a vetőgépek járókerekeiről vagy elektromos motorokkal biztosítják és a kijuttatható tápanyag, inszekcitid vagy herbicid mennyisége tág határok között változtatható.
A vetőgépek további kiegészítő berendezései a különböző vetést vezérlő és ellenőrző berendezések. Ilyen berendezéseket szinte valamennyi gyártó kínál vetőgépeihez (pl. Amazone Amatron+; Monosem CS 8000; Väderstad Control-Station). Ezek a berendezések az egyszerű, alapfunkciós készülékek mellett fedélzeti komputeres megoldások is lehetnek, amelyek már a vetési munkasebesség-, területteljesítmény-, üzemóra- stb. kijelzésén kívül a gép munkafunkcióit (magkihagyás vagy kettős vetés gyakorisága, variációs együttható, adagolási pontosság stb.) is „közvetítik” a gépkezelő számára. A korszerű, multifunkcionális vetést vezérlő és ellenőrző rendszerekkel (pl. Precision Planting 20/20 SeedSense – 9. kép, Raven OmniRow – 10. kép) már – az előzetes táblatérkép alapján – beállítható a növénysűrűség (tőszám/ha), üzem közben változtatható a kivetett vetőmag, a pontos sorelzárásokkal megakadályozhatók a területen a vetési átfedések, terület kihagyások stb.

Nagysebességű és nagypontosságú vetés korszerű vetőszerkezeti rendszerekkel

Az elmúlt évtized vetéstechnikai gépfejlesztései elsősorban a nagyobb – 15 km/h körüli és afeletti – vetési munkasebességek elérését célozták és több gyártónál is teljesen új konstrukciójú szemenként vető gépek kerültek a piacra. A közelmúltban a következő gyártmányú típusváltozatok készültek el, ill. fokozatosan terjednek el a hazai gyakorlatban:
A német Amazone újabb fejlesztésű EDX típusjelű (6/12 soros) gépei (11. kép) az „Xpress” magelosztó és kijuttató rendszerrel a központi nyomólevegős (túlnyomásos) konstrukciókat preferálják. A vetőmagvak elosztása a központi (6 furatsoros) adagolódob furatsoraira a túlnyomásos rendszer nyomólevegőjével történik meg. A vetődob furatsorairól maglesodró végzi a magleválasztást, illetve a magvak szétosztását. A vetőmagok – a nyomólevegővel – soronkénti műanyag magvezető csöveken jutnak a maglehelyező-felfogó rendszerbe, amely ikertárcsás vetőcsoroszlyákkal, barázdaformázóval és magrögzítő görgővel, valamint a „V” elrendezésű talajtömörítő kerekekkel rendelkezik. A magvezető csöveken – az ikertárcsás vetőcsoroszlyák tárcsái között – nagy sebességgel (túlnyomással) érkező vetőmagokat a magrögzítő görgő fogja meg, és „rögzíti” is a barázdaformázó által kialakított (alul mindkét oldalon derékszögű) vetőbarázdába, majd tömörítő kerekek zárják le a talaj felszínét. A szétválasztott Xpress magleválasztó és -kijuttató rendszerek biztosítják a nagy – akár 15 km/h – sebességű vetést és ezáltal nagyobb területteljesítmények elérésére van lehetőség.
A szintén német Horsch Maestro SW típusjelű (12. kép), központi magtartályos gépei pneumatikus, nyomó légáramú vetőszerkezeti rendszerrel működnek, amelyek pneumatikus magtovábbítással juttatják el a vetőmagokat az egyedi magelőválasztó rendszeren keresztül a soronkénti átmenőtartályos magadagoló rendszerhez. A túlnyomás hatására, a soronkénti magadagoló rendszer sugárirányban kifelé ívelt és süllyesztett hornyolású, kis (~120 mm) átmérőjű – elektromos motorokkal meghajtott – vetőtárcsáinak horonysorára tapadó magvakat a maglesodró szerkezet egy meghatározott ponton választja le a tárcsáról, majd ejti a vetőcsőbe, ami még a nagyobb munkasebességek esetén is nagy vetési pontosságot eredményez. A központi magtartályos és a soronkénti átmenőtartályos (Seed on Demand System) pneumatikus magtovábbító rendszer az ejtőcsövekbe integrált magérzékelők és a tárcsás vetőcsoroszlyák fajlagos max. 300 kg/sor csoroszlyaelem terhelése révén összességében fejlett műszaki színvonalú technikai kivitelt képvisel. A Maestro SW gépek ma már 45/50-70/75 és 90/95 cm-es sortávolsággal, 12-16-18-24 és 36 soros változatokban szerezhetők be és 12-15 km/h közötti munkasebességük nagy területteljesítményt eredményez;
A svéd Väderstad Tempo (F; R; T, ill. az újabb V és L típusjelű) 6-16 soros szemenként vető gépek – tervezőjéről Gilstring magadagolónak elnevezett (13. kép) – elektromos motoros meghajtású vetőszerkezetei pneumatikus rendszerűek és elemenként nyomó légárammal (túlnyomással) működnek. A vetőmagvak a magládából – egy beömlő nyíláson keresztül – az adagoló berendezés magterébe kerülnek, ahol a nyomó levegővel dolgozó magtér nagyobb levegő nyomása a forgó vetőtárcsa furatsorára „tapasztja” azokat. A vetőtárcsa furatsora felett elhelyezett (állítható) lesodró görgők a felesleges (többes) magvakat eltávolítják, így biztosítva az „egyszemes” vetést. A vetőtárcsáról a magvakat – a légáramot megszakítva – egy gumikerék választja le, majd azokat a túlnyomás („Power Shoot” maglevezető rendszer) „belövi” a magvezető csőbe. Az adagoló szerkezetet elhagyó magvakat, illetve azok távolságát egy szenzor érzékeli és ellenőrzi, amely értékeket a gépkezelő (Control-Station) monitorjára továbbítja. A magvezető csőben lévő túlnyomás hatására a vetőmagvak a vetőcsoroszlya tárcsalevelei között a vetőbarázdába „lövődnek”. A vetőtárcsa furatsorát – a magleválasztás után – egy kis tüskés kerék tisztítja meg az esetleges szennyeződéstől, illetve a törött magdaraboktól. A magvezető csövet elhagyó vetőmagokat egy (puha) magnyomó kerék „rögzíti” a vetőbarázda fenéken, meggátolva azok elmozdulását. A vetés lezárását (állítható terhelésű) „V” elrendezésű magtakaró-talajlezáró kerekek végzik el. A Tempo gépek korszerű elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtása, tárcsás magadagoló és „Power Shoot” maglevezető rendszere már 16-18 km/h munkasebességig kínál rendkívül pontos, egyszemes vetést.
Az Európában nemrég „debütáló” amerikai John Deere ExactEmergeTM szemenként vető gépek (14. kép) nagy (akár 20 km/h) sebességű és nagypontosságú vetési paramétereket biztosítanak. A John Deere a VacuMeter pneumatikus magadagoló rendszerét fejlesztette tovább: duplakefés magleválasztást alkalmazott, vető- és magtovábbító szerkezetét (külön-külön) elektromos motoros meghajtással látta el és a magvak vető barázdába juttatására kefesörtés szállítórendszert alakított ki. A magadagoló rendszer a vetőgép tényleges munkasebessége és a beállított tőtávolság függvényében 99 %-os pontossággal választja szét a vetőcsőhöz érkező szemeket, amelyeket a körbefutó kefés szalag – a haladási sebességgel megegyező, de ellentétes irányú sebességgel – elgördülés nélkül helyez a barázdafenékre. A soronkénti vetőszerkezetek, illetve kefesörtés szállítórendszerek elektromos motoros meghajtása programozottan működtethető. A vetés folyamatának szabályozását és ellenőrzését az új SeedStarTM XP monitoring rendszer biztosítja, ahol folyamatosan nyomon követhetők a vetéssel kapcsolatos legfontosabb adatok (munkasebesség, magtávolság, hektáronkénti magszám, bevetett terület nagysága stb.), amelyek a szintén új fejlesztésű „MyJohnDeere Operations Center”-be továbbíthatók, illetve lekérdezhetők, így a gépkezelője folyamatosan tájékoztatást kap elvégzett munkájáról.
Az amerikai Great Plains a Yield-Pro típusjelű szemenként vető gépein az Air-Pro  pneumatikus (nyomólégáramú) rendszert alkalmazza. A rendszer kettős nyomólevegős megoldású: az egyik ága a központi magtartályból szállítja a magvakat a vetőtérbe, másik ága a magvaknak a vetőtárcsa furatokra való rátapadását biztosítja. A vetőtárcsáról (mechanikusan) leválasztott magvak az új Clear-Shot vetőcsövön keresztül hullanak a soronkénti 250 kg terhelésű ikertárcsás csoroszlyák által nyitott barázdába. A Yield-Pro gépekkel eddig kukorica, cirok, napraforgó, cukorrépa vetőmagvak voltak kivethetők. A közelmúltban a cég Air-Pro vetőrendszerét továbbfejlesztve az apró repcemagok szemenkénti vetéséhez alakított ki új vetőtárcsát. Az új, 27,9 cm (11”) nagyátmérőjű repce-vetőtárcsa 250 sejtet (furatot) foglal magában, így a magfelvételkor kisebb fordulatszámmal foroghat, ami biztonságosabb magfeltöltődést jelent és nagyobb sebességnél is pontos magkihelyezést eredményez.

Összességében: ezek a korszerű, magas műszaki tartalmú és fejlett technikai színvonalú, több növényfaj magvainak kivetésére is alkalmas, nagy munkaszélességű és nagy munkasebességgel üzemeltethető vetőgépek kedvező munkaminőségi és üzemeltetési mutatókkal, nagy területteljesítményekkel jellemezhetők (15. kép).

1. kép Ikersoros vetésű növényállomány kelés után (Monosem Monoshox)
2. kép Lemken Azurit vetőgép DeltaRow ikersoros maglehelyezése
3. kép Keresztirányú talajkövetésre alkalmas vázszerkezetű vetőgép (Maschio-Gaspardo MaxiMetro)
4. kép White 8936-30 vetőgép gumihevederes járószerkezete
5. kép Vetőelem (vetőkocsi) általános felépítése (Rau Multicorn DP II)
6. kép Állítható sortávolságú Maschio-Gaspardo Maga vetőgép MTR vetőkocsikkal
7. kép Kverneland Accord Optima pneumatikus vetőszerkezet
8. kép Becker Aeromat vetőgép E-Motion elektromos motoros vetőtengely meghajtással
9. kép Vetést vezérlő és ellenőrző kiegészítő berendezések, részegységek (Precision Planting)
10. kép Vetés közbeni tőtávolság változtatás és sorelzárás (Raven OmniRow)
11. kép Amazone EDX vetőgép X-press magelosztó és maglehelyező rendszere
12. kép Horsch Maestro 24.75 SW nagyteljesítményű vetőgép
13. kép Väderstad Tempo vetőszerkezeti rendszere
14. kép John Deere ExactEmerge CCS 24-soros szemenként vető gép
15. kép Case IH 1255 Early Riser Planter 24 soros nagyteljesítményű kukoricavető gép