A meggy piaca, fejlődési lehetőségei és korlátai

A számunkra releváns versenykörnyezetet a meggy piacán döntően négy ország: Lengyelország, Magyarország, Szerbia és Németország alkotja mintegy 300-400 ezer tonnás termésmennyiséggel. Lengyelország a legnagyobb meggytermelő évi 150-200 ezer tonna terméssel (átlagosan 170-180 ezer tonna). Ezt követi Szerbia a 75-100 ezer tonna közötti mennyiségével. Magyarország meggytermése 50-90 ezer tonna között szóródik. Németország termelése egyre csökken, jelenleg már csak 15-20 ezer tonna.

A magyar meggy szempontjából meghatározó piaci szereplők Németország mint legfőbb vevő az európai piacon, valamint Lengyelország és Szerbia mint legfőbb versenytársak. Más nagyobb termelők, mint az USA, Irán, Törökország és Ukrajna, egyelőre nem jelentenek érdemi konkurenciát a feldolgozott meggytermékek piacán, hiszen Európában, illetve azokon a piacokon, ahova mi is szállítunk, csak minimális mennyiségben értékesítenek. A főbb piaci szereplők pozíciói az alábbiak szerint jellemezhetők:

Németország fontos piaci szereplő, mert a legnagyobb vevő az EU meggypiacán: fagyasztott meggyből 45-60 ezer tonnát vásárol meg, ami az Unió fagyasztott meggy keresletének a fele, meggybefőttből pedig 50-60 ezer tonna – vagyis 70-85 millió üveg – mennyiségben vásárol, amivel az európai előállítású meggybefőtt döntő részét egymaga felveszi.

Lengyelország évente 170-180 ezer tonna meggyet termel, melyből mindösszesen 5-10 ezer tonnát exportál nyers, feldolgozatlan formában. Csekély mennyiségben gyárt meggybefőttet (kb. 5 ezer tonna / 7 millió üveg, nagyobbrészt német exportra megy), viszont vezető exportőr a világon a fagyasztott meggy vonatkozásában: éves szinten 50-80 ezer tonnát értékesít, legfőképpen Németországba és Oroszországba. Ez a mennyiség mintegy 70-110 ezer tonna nyers meggy fagyasztóipari feldolgozását feltételezi, azaz a megtermelt meggyének 50-60%-ából fagyasztott meggyet gyárt, és azt döntően export piacokon értékesíti. A maradék termés (50-90 ezer tonna) nagyobb részéből évi 10-20 ezer tonna meggysűrítmény készül.

Szerbiában éves szinten 75-100 ezer tonna meggy terem, melyet nyersen 5-8 ezer tonna mennyiségben exportál. A szerb meggy ugyancsak elsősorban fagyasztott meggy gyártásra alkalmas, befőttet minimális (5-6 ezer tonna, 7-8 millió üveg) mennyiségben exportálnak Németországba és Franciaországba. Jelentős mennyiséget, 25-35 ezer tonna fagyasztott meggyet szállítanak a német, orosz és francia piacokra éves szinten. A Szerbiában megtermelt meggy összesen mintegy 2/3-a fagyasztott meggyként kerül az export piacokra, a maradék mennyiség nagyobb részéből sűrítmény készül.

Magyarország átlagosan 70 ezer tonnás terméséből mintegy 20 ezer tonnát nyers/friss formában exportál (döntően Németországba), a maradék 50 ezer tonna meggy mintegy 70%-ából pedig meggybefőttet állít elő, míg a fagyasztott meggy, valamit a lé- és sűrítménygyártás kis jelentőséggel bír (lásd még később).

A Szerbiában és Lengyelországban termelt meggy minőségében elmarad a hazánkban termelt meggytől, főleg méretében, cukortartalmában és selejtezési hányadában. A méret és a cukortartalom különös tekintettel a meggybefőtt gyártásánál lényeges, hiszen az üvegben egy elvárt méretet (min. 18 mm) el kell érnie a meggynek, illetve minél magasabb cukortartalommal rendelkezik a gyümölcs, annál kevesebb cukrot kell hozzáadni a felöntőléhez. A selejt nemcsak külső minőségi kifogást jelent, hanem a meggyfeldolgozásra nem használható részek arányát, azaz a magot és a gyártás során elvesztetett levet és gyümölcshúst. A magyar meggy kedvezőbb minőségű befőtt előállítására, mint a lengyel és a szerb, utóbbiak inkább fagyasztóüzemi és léipari feldolgozásra alkalmasak.

Az eddigiekben a főbb meggytermelő és feldolgozott terméket gyártó, illetve vevő és eladó országok pozíciót jellemeztük, a következőkben – hasonlóképpen, de más bontásban és megközelítésben – a két legjelentősebb feldolgozott meggytermék (fagyasztott meggy és meggybefőtt) helyzetét tekintjük át.

A fagyasztott meggy európai piaca

Az Európai Unió fagyasztott meggy kereslete – a nemzetközi kereskedelemben mozgó tételek alapján becsülve – évente változóan 85-110 ezer tonna, melynek felét a legnagyobb vevő, Németország vásárolja fel: éves szinten 45-60 ezer tonna fagyasztott meggyet importál. Jelentősebb vevőként Franciaország (6-10 ezer tonna), Ausztria (2-13 ezer tonna), Belgium (6-9 ezer tonna) és Hollandia (3-10 ezer tonna) jelenik még meg, melyek évről évre egyre növekvő mennyiségben vásárolnak.

Az Unió fagyasztott meggy keresletét 40%-ban Lengyelország, 30%-ban Szerbia szolgálja ki. A legnagyobb eladó, Lengyelország évente átlagosan 60-65 ezer tonna fagyasztott meggyet visz nemzetközi piacra (35-40 ezer tonnát EU-n belül), melynek 30-50%-át Németországba, 15-30%-át Oroszországba, 5-15%-át Hollandiába szállítja. Szerbia nem uniós ország, de az EU importot jelentős részben fedezi. Szerbia éves fagyasztott meggy exportja 20-35 ezer tonna, melynek 35-45%-át Németországba, 20-25%-át Oroszországba és kb. 10%-át Franciaországba szállítja. Ausztria és Belgium 3-6 ezer tonna fagyasztott meggyet visz piacra, míg Németország, Törökország és Magyarország 1-5 ezer tonnát. Hazánk tehát kis mennyiséggel tud eladóként érvényesülni az EU piacán, mely csupán 3-5%-os piaci részesedést jelent.

A meggybefőtt európai piaca

A meggybefőtt piacán jelentősen eltérő a helyzet, illetve a Magyarországon termelő feldolgozóipari üzemek piaci részesedése és pozíciója is.

A legnagyobb meggybefőtt importőr (vevő) a világon Németország (50-60 ezer tonna, 70-85 millió üveg/év), ezt követi Franciaország (10-15 ezer tonna, 15-22 millió üveg). E két ország együttesen mintegy 85-105 millió üveges piacot testesít meg, és fedi le az európai meggybefőtt piac döntő részét.

A német fogyasztói szokásoknak köszönhetően a német piacon éves szinten állandóan kb. 70-80 millió üveg (49-56 ezer tonna) meggybefőtt fogyasztására lehet számítani, de a fogyasztás évek óta enyhén csökkenő tendenciát mutat, ami a friss gyümölcsök bővülő kínálatával és a fogyasztási, vásárlási szokások átalakulásával magyarázható. Németország mint legnagyobb vevő meggybefőtt igényének mintegy 60%-át Magyarországtól vásárolja, de egyben a második legnagyobb meggybefőtt-gyártó is Európában kb. 15-20 millió üveges gyártásával, amit nagyobbrészt szintén magyar nyersanyagból állít elő. Igényét így döntően magyar importból és – jórészt magyar nyersanyagra alapozott – saját gyártásból fedezi, de Belgiumból, Bulgáriából és Hollandiából is vásárol kis mennyiségben. A második legnagyobb vevő Európa meggybefőtt piacán Franciaország, ahova hazánk minimális mennyiséget szállít, ezt a piacot a németek és szerbek uralják.

A világ legnagyobb meggybefőtt exportőre Magyarország: évente 35-40 ezer tonna (50-60 millió üveg) meggybefőttet exportál, többségét Németországba, kisebb mennyiségben Lengyelországba, Ausztriába, Belgiumba és sok más európai országba. Ez a piaci pozíció annak is köszönhető, hogy a hazánkban használt fajták és hazánk éghajlata miatt a Magyarországon termelt meggy alkalmas leginkább konzervipari célra. Az a meggy is, melyet 10-14 ezer tonnás mennyiségben frissen Németországba exportálunk, döntően az ottani konzerviparba kerül. Ezért tud Magyarország a világ vezető meggybefőtt exportőre lenni: világszinten 30-35%, európai viszonylatban pedig 50-60%-os részesedése van az exportból.

Az USA, mint második legnagyobb eladó a meggybefőtt világpiacán, nem jelent érdemi konkurenciát, hiszen Európában csak minimális mennyiségben értékesítenek. Törökország, a hatalmas meggytermelő ország egyelőre ugyancsak nem jelent számunka konkurenciát, mert minimális mennyiségben juttatja el késztermékét Európába. Lengyelország és Szerbia relatíve szerény mennyiségekkel jelenik meg a meggybefőtt piacán.

Magyarország meggytermelése és -piaca

Hazánkban átlagosan június 5-től július 15-ig számolhatunk meggyterméssel, a betakarított termés néhány napig tárolható hűtve jelentős minőségromlás nélkül, ezért elsősorban ipari gyümölcsként hasznosítjuk. A hazai meggytermő terület hosszú ideje 14 ezer hektár körül stagnál, a termés pedig 50 és 90 ezer tonna között ingadozik, átlagosan 70 ezer tonna (1. ábra).

Megjegyzés: 2019. év előzetes adat
1. ábra A hazai meggytermő terület és termésmennyiség alakulása 2008-2019. között
(Forrás: FruitVeB adatok alapján saját szerkesztés)

Magyarország évi átlagosan 70 ezer tonnás meggyterméséből kb. 20 ezer tonna kerül nyers/friss exportra, 50 ezer tonna pedig a belső piacainkon értékesül:

• A nyers/friss export 85-90%-a feldolgozóipari alapanyag, 10-15%-a frisspiaci meggy. Az export tekintetében 10-12 ezer tonna körüli mennyiséggel stabil piacunk Németország, mely döntően konzervipari alapanyagot vásárol. Lengyelország vásárlása – termése és gazdasági érdekei alapján – rendkívül hektikusan változik: 2017-ben mintegy 25.000 tonna, míg 2018-ban mindössze 1400 tonna nyers meggyet vásárolt Magyarországról hűtő-, illetve léipari feldolgozásra, 2019-ben szintén alig volt jelen a magyar piacon. Kisebb mennyiségeket vesz fel még Hollandia, Belgium, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Románia stb. A frisspiaci meggyre korábban stabil vevőnk volt 5-8 ezer tonnás mennyiségben Oroszország, de ez a csatorna az utóbbi 2-3 évben szinte teljesen elhalt, így a frisspiaci termék esetében megrekedünk a 3-4 ezer tonnára becsülhető belföldi piac szűk keretei között.
• A belpiacon értékesített 50 ezer tonna meggy 6-8%-ára tehető a frisspiac (3-4 ezer tonna), döntő hányad tehát a feldolgozóipari alapanyag (~46-48 ezer tonna). A belföldi feldolgozóiparon belül meghatározó a konzervipar évi átlagosan 32-34 ezer tonna – intervallumban 20 és 40 ezer tonna közötti – felvásárlással (átlagosan ~60-65 millió üveg befőtt, szélsőértékek: 40-80 millió üveg). Mintegy 6-7 ezer tonnát vesz fel a fagyasztóipar (~ 5 ezer tonna késztermék), évente változóan 3-5 ezer tonna jut a sűrítmény- és léiparba, továbbá 2-4 ezer tonna közötti mennyiség kerül más feldolgozóipari szakágazatokba (szárítmány, pálinka stb).

A magyar nyers meggy import elhanyagolható (1-3 ezer tonna), általában a léipar vásárol olcsó alapanyagot Szerbiából, de kisebb mennyiségben, kiegészítő jelleggel a hűtőipar és a konzervipar is szerez be külföldről alapanyagot.

A fentiekből kitűnik, hogy – a rendkívül hektikus lengyel vásárlás nélkül – kb. 65-70 ezer tonna magyar meggynek van meg a stabil piaca, vagyis ez az az „egyensúlyi mennyiség”, amit a szokásos bel- és külpiacokon piaci zavarok nélkül képesek vagyunk levezetni. Az e fölötti termések lefelé, míg az alacsonyabb termések felfelé tolhatják a meggy termelői árait – erősen függően a meglévő (főleg meggybefőtt) készletszinttől. Továbbá jelentős részben képes a hazánkban kialakuló árat befolyásolni a Lengyelországból megnyilvánuló kereslet intenzitása: 2018-ban és 2019-ben érdemi kereslet hiányában abszolút nem voltak hatással az árakra, míg 2017-ben rendkívül intenzív piaci jelenlét mellett mintegy 60-80 Ft/kg-mal „húzták feljebb” a nyers meggy termelői árát a hazai feldolgozóipari induló árakhoz viszonyítva. A piaci viszonyaink mellett hozzávetőleges „egyensúlyi állapotnak” az tekinthető, ha:

• a várható hazai termés az egyensúlyi mennyiség körül alakul;
• van több hónapra való, raktározott és kiszállításra váró meggybefőtt-készlet, de nincs érdemi eladatlan készlet;
• Lengyelországban, Németországban és Szerbiában normál, de nem rekord termés várható;
• a lengyelek magyarországi vásárlása nem haladja meg a néhány ezer tonnás nagyságrendet (a magyar meggy iránt tanúsított keresletük intenzitása legfőképpen a várható meggytermésüktől és a meglévő fagyasztott meggy készleteiktől függ).

A hazai meggyágazat vezérterméke, vagyis a meggybefőtt tekintetében Németország és Magyarország egymásra utaltsága nagyon nagy: a német igény döntő részét hazánk elégíti ki, illetve a hazai gyártás döntő részét egyedül Németország veszi fel, így a meggybefőtt kvázi „egypiacos” termék. Tovább fokozza a konzervmeggy, illetve meggybefőtt piac „kétoldalúan monopol” jellegét, hogy meggybefőtt gyártására egész Európában szinte csak a magyar meggy alkalmas (így gyenge termés esetén az alapanyagnak nincs alternatív beszerzési forrása, ezért a termelő kerül jó alkupozícióba), míg fordítva is igaz: a magyar meggytermés döntő részét csak a – magyar vagy német – konzervipar felé tudjuk levezetni (ennél fogva nagy termés esetén nincs más érdemi levezetési lehetősége, a vevői oldal van jó alkupozícióban). E mechanizmusnál fogva a két oldal folyamatosan „pofozza egymást”, függően attól, hogy adott évben éppen melyik oldal van erősebb pozícióban. Erre vezethető vissza a meggy árának hektikus és széles intervallumban történő mozgása (2. ábra), ami igazából egyik félnek sem jó, sőt egyes években kifejezetten nagy kárt okoz.

Megjegyzés: a 2019. év előzetes adat
2. ábra Az ipari meggy (konzerv- és hűtőipari alapanyag) termelői átlagárának alakulása 2008 és 2019. között
(Forrás: FruitVeB és KSH adatok alapján saját szerkesztés)

A 2. ábrán láthatjuk, hogy az ipari meggy átlagára hosszú távon a 60 és 230 Ft/kg között ingadozik, ami 300-400%-os árintervallumnak, illetve az árcentrumtól (~150-160 Ft/kg) számítva ±60%-os kilengésnek felel meg. Ekkora áringadozás csak a leghektikusabb mezőgazdasági piacokra jellemző, még a gyümölcsök között is ez az egyik legkevésbé kiszámítható ágazat. Így a termelés gazdaságossága tekintetében a legnagyobb bizonytalansági tényező az értékesítési ár, alapvetően meghatározva a termelés jövedelmi viszonyait.

Az ipari meggy (konzerv- és hűtőipari alapanyagot értve alatta) sokéves átlagára – a kiragadott időszaktól függően – a 150-160 Ft/kg magasságában alakul, tehát a piac hosszú távon ezt az árat hajlandó megfizetni az ipari meggyért. Megjegyzendő, hogy az utóbbi öt évben a nagyon magas árak (pl. 2015, 2019) egy relatíve gyenge hazai/európai terméshez kötődtek, míg az alacsony árak (pl. 2014, 2018) mögött magas hazai/európai termés állt. Ez – az egyszerű átlaghoz viszonyítva – súlyozott átlagban lefelé korrigálja a sokéves árcentrumot, de csak kis mértékben (5-10 Ft/kg-mal), mert volt olyan év is (pl. 2017), amikor egészen jó termés mellett viszonylag magas árakon vásárolt a feldolgozóipar (a gyengébb európai termés vagy más nemzetközi piaci hatások miatt). Így az egyszerű és a súlyozott átlagár között országos szinten nagy különbség nincs, de vállalkozásonként nagyon erősen eltérő a kép abban, hogy mely gazdaság milyen termések mellett realizálta a magas vagy alacsony árakat. Megjegyzendő az is, hogy az évek többségében a hazai hűtőipar által vásárolt meggy, illetve a Németországba exportált konzervipari alapanyag ára általában kb. 5-15 Ft/kg-mal meghaladja a vezérterméknek számító, hazai felvásárlású konzervmeggy árát, míg legalacsonyabb áron (40-120 Ft/kg) a sűrítményipar által felvett lémeggy értékesül.

Összegzés – kilátások, lehetőségek, korlátok

A meggy a hazai gyümölcstermesztés talán leginkább problematikus ágazata: gyakori jelenségnek tekinthetők a piaci anomáliák, a kereslet és kínálat egyensúlyának zavarai, az értékesítési árak hektikus és kiszámíthatatlan változása, valamint a piac időnkénti összeomlása. Az ágazat szervezettsége nagyon alacsony szinten áll, és az utóbbi három év piaci történései miatt a szervezettség tovább csökkent, a piaci szereplők (termelők, TÉSZ-ek, feldolgozók) közötti „szakadék” a bizalom és együttműködés tekintetében tovább mélyült.

Piaci elemzéseink eredményeinek összefoglalásaként a különböző meggytermékek piaci, növekedési potenciálja vonatkozásában a következők becsülhetők:

• A frisspiaci meggyet bő fél évtizeddel ezelőtt még a hazai meggyágazat egyik kitörési pontjának tekintettük. Az eddigi legnagyobb felvevő orosz piac azonban lényegében megszűnt. Számottevő piaci bővülés keretei más országok felé sem látszanak. Ezért e szegmensben fejlődési lehetőséget, piaci tartalékot nem látunk, a hazai igények ellátása (kb. 4 ezer tonna) marad meg lehetőségként. A frisspiaci meggy pozícióját – kézi szedése miatti jelentős élőmunkaigénye okán – tovább rontja a munkaerő hiánya, illetve jelentős drágulása.
• Az európai meggybefőtt piacon meghatározó a szerepünk 60-70% körüli piaci részesedéssel, ami eleve korlátos növekedési lehetőséget sejtet, de további „féket” jelent, hogy egyetlen meghatározó vevőnk Németország, ahol ráadásul enyhén csökkenő a meggybefőtt fogyasztása. Úgy tűnik, hogy rövid- és középtávon (5-8 év) a meglévő piacok bővülésére vagy jelentős új piacok megjelenésére nem számíthatunk, így a meggybefőtt-előállításunk a jelenlegi korlátok közé szorulni látszik, érdemi kitörési lehetőségek nélkül. A meggybefőtt terén érdemi fejlődési lehetőség csak akkor lenne, ha sikerülne emelni a német fogyasztást vagy új piacokat nyitnánk meg.
• A fagyasztott meggyben elviekben sokkal tágabbak a piaci bővülés lehetőségeink, mivel a szerb és lengyel versenytársak mögött az európai fagyasztott meggy termelés mindössze 3-5%-át adjuk, így itt „van hova” bővülni. Meghatározó piaci részesedéseik okán az árakat viszont a lengyelek és a szerbek diktálják, nekünk erre érdemi ráhatásunk nincs. A lengyel és szerb fagyasztott meggy árak tükrében 140-150 Ft/kg árat nem meghaladó alapanyagárra lenne szükség ahhoz, hogy a hűtőiparunk nagy tömegben versenyezni tudjon a versenytársakkal, vagyis tudnunk/akarnunk kellene ilyen árakon értékesíteni a megtermelt meggyünket mint nyersanyagot.

Fentiek alapján megállapítható, hogy nagyobb gazdasági realitása és magasabb fejlődési potenciálja az ipari meggy termesztésének van. Üzemgazdasági elemzéseink azonban azt mutatják, hogy sokéves átlagban 11-14 t/ha-os hozamok elérése szükséges a gazdaságos termeléshez – az élőmunkaigény lehető legnagyobb mértékű csökkentése mellett. Ez magas ráfordítási színvonalat, szigorú technológiai fegyelmet, totális gépesítést (metszés, betakarítás) és komoly szaktudást feltételez. Jóllehet ilyen átlaghozamok elérése – különösen az időjárási káresemények miatt – még profi üzemekben sem könnyű feladat, de bizonyos, hogy a megcélzandó irány a fejlődésben csak ez a magas termelési színvonal lehet. E mellett nem lesz megkerülhető a versenyképesség másik fontos lába, a magas fokú szervezettség (horizontális szervezettség, illetve termelő-feldolgozó közötti integráció) sem, mert amennyiben ez a szervezetlen állapot továbbra is fennáll, a következő években a magyar meggy folyamatos európai piaci térvesztésével kell számolnunk.

Dr. Apáti Ferenc
DE Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodástudományi Intézet
Dr. Tóth-Kurmai Viktória agrár-közgazdász