Mára a termőterület jelentősen lecsökkent, az ültetvények egy része elöregedett. A hazai őszibarack termésmennyiség is folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. Ma már elenyésző mennyiséget szállítunk külföldre, és egyre több az import áru az üzletekben. A statisztikai adatok 2-3 kg/fő/év fogyasztást regisztrálnak. Mi kell ahhoz, hogy a hazai termesztés újra növekedhessen és versenyképes legyen a nemzetközi piacon is? Nagyon sok minden. Jó termőhely, korszerű technológia, kiváló fajták és a termesztők összefogása. Ezek közül a tényezők közül most a fajták kérdését szeretném egy kicsit megvizsgálni.

A SZIE Kertészettudományi Kar Gyümölcstermő Növények Tanszékén nagyon régóta foglalkozunk az őszibarackfajták vizsgálatával. Soroksáron lévő génbanki fajtagyűjteményünkben jelenleg 90 fajta található, de a gyűjteményt folyamatosan bővítjük, és a régebbi fajták mellett igyekszünk a legújabb, ígéretes fajtákról is információkat gyűjteni kísérleti ültetvényünkben. A fajtasorunk érési időszaka június közepétől október elejéig tart (1. ábra).

1. ábra Őszibarackfajták átlagos érési ideje Budapest körzetében

Ahogy a bevezetőben jeleztem, ezek közül most az augusztusban érőkkel szeretnék részletesen foglalkozni, és 29 olyan fajtát bemutatni, amelyekről több éves vizsgálati eredményeink vannak, és amelyek érésének kezdete augusztusra esik. Közülük 15 molyhos őszibarackfajta, 14 pedig nektarin (1. táblázat).

1. táblázat Augusztusban érő őszibarackfajták típusa, származása és a termeszthetőségüket befolyásoló jellemzők

Termőhelyi alkalmasság

A fajtaértékelés során fontos feladat a termőhelyi alkalmasságra vonatkozó adatok gyűjtése. Mivel az őszibarack gazdaságos termeszthetőségének északi határvidékén vagyunk, ebből a szempontból meghatározó a fajták fagy- és télállósága, amit szabadföldi felvételezések és mesterséges fagyasztásos kísérletek eredményei alapján határozunk meg. Több éves vizsgálatok eredményeiből számított értékek találhatók az 1. táblázatban. Kiváló fagy- és téltűrésű a Kanadában nemesített ’Harko‘ nektarinfajta és a nagyon régen termesztésben lévő ’Champion‘, valamint a ’Fusador‘ és a ’Zsoltüj‘. A nagyon fagyérzékeny fajták főként kaliforniai és olasz nemesítő műhelyekből kerültek ki (’Flavortop‘, ’Nectared 4‘, ’Rome Star‘, ’Fantasia‘, ’Nectaross‘, ’Summer Lady‘, ’Venus‘). Ezek termesztése hazánkban nagyon kockázatos. A közepes fagy- és télállóságú fajták (3-as érték) termésbiztonsága a hazai dombvidéki termőhelyeken megfelelő.

Betegségeknek teljesen ellenálló őszibarackfajta nincs, de a fajták fogékonysága igen eltérő a különböző kórokozókra. Táblázatunkban a legveszélyesebb betegséggel, a tafrinás levélfodrosodással szembeni ellenállóság adatait tüntettük föl (1. táblázat).

Piaci érték

A fajták piaci értékeit többféle tulajdonság határozza meg. Ezek közül a legfontosabbakra vonatkozó értékeket tüntettük föl a 2. táblázatban. A különböző értékesítési formákhoz különböző gyümölcsminőségi követelmények társulnak. Közeli friss piacra a lédús, kiváló ízű, puha húsú fajták a legjobbak, amelyeket viszont nem tudunk hosszú ideig tárolni, a szedés után minél előbb értékesíteni kell őket. Ha az áruvá készítés gépsoron történik, valamint a hosszabb idejű tárolhatóság és pulton tarthatóság a követelmény, akkor csak a kemény húsú fajták jöhetnek számításba. A gyümölcsméret tekintetében is változnak az igények. Augusztusban már nem elfogadott a kis gyümölcsméret (100 g alatti).

Helyi piacokon a közepes, nagy és igen nagy méretű fajták egyaránt értékesíthetők, különböző árkategóriákat képviselve. Az áruházláncok viszont a közepes és nagy méretű gyümölcsöket részesítik előnyben, az igen nagy méretkategória (200 g felett) ma ebben az értékesítési formában nem keresett. Itt meg kell jegyezni, hogy az ültetvényben a fák gyümölcsterhelésének változtatásával, bizonyos határok között, tudjuk a méretet befolyásolni. Az áruházláncokban egyre inkább követelmény az intenzív fedőszín is, ami igen tetszetőssé teszi a gyümölcsöket.

Számos kiváló fedőszín-borítottságú akad a bemutatott molyhos fajták között, például a ’Meystar‘ (1. kép), vagy a ’Rome Star‘ (2. kép), valamint a nektarinok csoportjában is, mint a ’Venus‘ (3. kép), és a ’Nectaross‘ (4. kép). Sajnos gyakran a jó fedőszín rossz termésbiztonsággal társul! A tetszetős fedőszín kialakulásához a genetikai adottságok mellett az is kell, hogy a gyümölcsöket közvetlenül érje a napfény.

1. kép Meystar

2. kép Rome Star

3. kép Venus

4. kép Nectaross

Nagy jelentősége van tehát a faalaknak és a rendszeres metszésnek a korona szellősen tartása érdekében. A korona elsűrűsödött részén, a levelekkel borított gyümölcsökön nem tud kialakulni a fajtára jellemző fedőszín, amint azt példaként a ’Cresthaven‘ gyümölcsein láthatjuk az 5. képen.

5. kép Cresthaven

Klimatikus és piaci igényekhez igazodó fajtasor

Tanulságként levonhatjuk, hogy az őszibarack fő fogyasztási időszakában vannak a különböző értékesítési formák számára megfelelő fajták, a termesztő össze tud állítani egy számára megfelelő fajtasort. Mivel a fajták többségét külföldön, főként tőlünk enyhébb klímájú területeken nemesítették, a hazai termőhelyekre való alkalmasságuk, termésbiztonságuk nem mindig megfelelő. Télen és tavasszal virágrügyeik, virágaik gyakran szenvednek fagykárosodást. A legtöbb fajta csak a biztonságosabb, dombvidéki termőhelyekre való, de vannak jó fagy- és télállóságú fajták is a fajtasorban, mint például a ’Harko‘ (6. kép), a ’Fusador‘ (7. kép) és ’Zsoltüj‘ (8. kép) nektarinok, valamint a ’Champion‘ molyhos fajta.

6. kép Harko

7. kép Fusador

8. kép Zsoltüj

A piaci érték szempontjából is nagyon sokfélék a fajták. Fontos, hogy az ültetvények tervezésekor a tervezett értékesítési formának megfelelő fajtákat válasszunk, hiszen mások a követelmények a helyi piacokon és mások az áruházláncokban. A táblázatainkban szereplő adatok a fajtaválasztáshoz igyekeznek segítséget nyújtani. A fent említetteken kívül fotón mutatjuk be az ’Apolka‘ (9. kép), az ’August Red‘ (10. kép), a ’Michelini‘ (11. kép), a ’Padana‘ (12. kép), a ’Rubinovüj‘ (13. kép), és a ’Suncrest‘ (14. kép) fajták gyümölcseit.

9. kép Apolka

10. kép August Red

11. kép Michelini

12. kép Padana

13. kép Rubinovüj

14. kép Suncrest

A versenyképesség javítása érdekében nagyon jó lenne, ha lenne hazai nemesítés, ami az itteni környezeti feltételek között jól termeszthető, a mai piaci igényeket kielégítő fajták előállításával foglalkozna. Mivel ilyen nincs, továbbra is csak a külföldön nemesített fajtákkal tudjuk a fajtasorunkat bővíteni, ez viszont nagy körültekintést igényel. A termesztő akkor jár el helyesen, ha 10-15 fa telepítésével megvizsgálja a fajtákat, és azokat ülteti nagyobb arányban, amelyek termőhelyi alkalmasság és piaci érték szempontjából számára megfelelnek. Az 1. táblázatban föltüntettük, hogy a bemutatott fajták közül melyek szerepelnek Magyarországon a Nemzeti Fajtajegyzékben. Ezeket szaporíthatják a hazai faiskolák. A többi fajta oltványait külföldi faiskoláktól szerezhetjük be. A határainkon kívüli faiskolák természetesen az itt bemutatottaktól jóval több fajtát kínálnak, ezek száma évről évre nő, de telepítésük hazai tapasztalatok hiányában nagyon kockázatos. Fajtaértékelő munkánk során, lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk minél több új fajtáról információkat gyűjteni, és azokat eljuttatni az érdeklődőkhöz.

Fotó: A szerző felvételei