Bodzafajta-vizsgálatok új hazai eredményei

Agrofórum Online

A hazánkban vadon is termő bodza (Sambucus nigra L.) gyümölcsét már évszázadok óta gyűjtik, és széles körben alkalmazzák, főként gyógyító hatása miatt, de házi készítésű élelmiszerként való felhasználása is ismert.

Gyümölcse számos értékes beltartalmi összetevővel rendelkezik, melyek közül kiemelkedő jelentősége van nagy mennyiségű antocianin-tartalmának. Az élelmiszeripar is hamar felfigyelt gyümölcsére, hiszen színanyagának köszönhetően a mesterséges élelmiszerszínezékek kiváltására alkalmas, ezáltal főként más növényi eredetű termékek természetes színezőjeként szolgál. A gyűjtésből származó gyümölcsök mennyisége és minősége nem tudta az ipari kereslet igényeit kielégíteni, ezért indokolt volt a hazai termesztés megszervezése.

Az első ültetvények hazánkban 1980-as években létesültek az osztrák nemesítésű ’Haschberg’ fajtából. Magyarországon 1998-ban került az államilag elismert fajták jegyzékébe, mint árufajta. Az osztrák vadbodza populációból szelektált ’Haschberg’ jól bevált a termesztésben, hiszen azóta is hazánk legnagyobb mennyiségben telepített fajtája, az ültetvények 90%-ában ez található. Nagy mértékű elterjedése rendszeres és bőtermő képességének, valamint a gyümölcsök jó minőségének tulajdonítható. Negatív tulajdonságai azonban a több évtizedes termesztési gyakorlat hatására egyre jobban megmutatkoznak (elhúzódó érés, növényvédelmi problémák, valamint a korlátozott érési és feldolgozási szezon). A legjelentősebb gondot a nagy mennyiségű áru egyszerre érése okozza, mely a feldolgozóipar kapacitását meghaladja.

Az elmúlt években a bodza 6570 hektáros nagyságágával Magyarország legjelentősebb bogyósgyümölcs-fajává vált, ezért mind a feldolgozók, mind a termelők részéről felmerült az igény korábbi érésű fajták termesztésbe vonására, a gyakorlatilag egy fajtára alapozott fajtaválaszték bővítésére. A termesztésben ezért sorra jelennek meg a külföldi, elsősorban Dániából származó fajták, melyekkel bővíteni szeretnék a hazai fajtaválasztékot. Nemcsak a hazai és külföldi ültetvényekben, hanem a kutatóintézetekben is egyre nagyobb arányban kezdődött el a rendelkezésre álló fajták tesztelése, és az élelmiszeripari célfajták nemesítése.

Európában elsőként Dániában kezdődött meg a nemesítői munka 1954-ben, majd néhány évvel később, 1957-ben Ausztriában is. Dániában először az amerikai fajtákat próbálták meghonosítani, viszont ezek a fajták az alacsony színanyagtartalmuk és nem megfelelő termésbiztonságuk miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A bodza iránti megnövekedett igény miatt azonban elkezdték felkutatni a kedvező gyümölcstulajdonságú, nagy termőképességű egyedeket. A magyarországi honosító munka 1979-ben kezdődött el, elsősorban konzervipari és mélyhűtés céljára alkalmas gyümölcsminőségű típusok kiválasztásával. Hazánkban NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Fertődi Kutatóállomásán foglalkoznak fajtanemesítéssel. A vadon begyűjtött és magonc állományok szelekcióját, valamint az új fajták értékelését végzik. A jelenleg is vizsgálat alatt álló K-sorozatban szintén több ígéretes fajtajelölt található.

A fajtaválaszték bővítésének lehetőségei

A SZIE Gyümölcstermő Növények Tanszék bogyós gyűjteményében 11 bodzafajta összehasonlító értékelését végeztük több éven keresztül. A következőkben a fajták rövid leírásával szeretnénk a termesztőknek segítségére lenni a fajtaválasztásban.

Európában a legrégebb óta a dán származású ’Korsör’ van jelen, mely a dán bodzatermesztésben a fajták közül gyakran standard fajtának számít. Középerős növekedésű, felfelé törő habitusú fát nevel, nagy és erős hajtásokkal. Ernyői közepesen nagyok vagy nagyok, laza szerkezetűek, egy időben és középkorán érnek. Érési ideje a ’Haschberg’-hez hasonló. Bogyói gömbölyűek, leve világosabb a többi fajtához képest. Ezt a fajtát különleges (enyhén édeskés) gyümölcsíze miatt ajánlják.

Az 1970-es évek végén elismert nagyon jó beltartalmi értékű dán ’Sambu’ gyengébb termőképessége miatt nem tudott a ’Korsör’-höz hasonló mértékben elterjedni. Középerős növekedésű fája évente számos meredeken feltörő hajtást képez. Levelei középnagyok, gyümölcskocsánya zöld, termésmennyisége közepes–alacsony. Közepesen nagy ernyői egyszerre és középkorán érnek. Nagy, piros bogyóinak jellegzetes bodza íze van. A bogyóiból készült lé sötét színű, mely erős színezőképességgel rendelkezik.

A termesztett fajták zöme szelekciós tevékenység eredménye, kivételt képeznek ez alól az 1980-as években keresztezéses nemesítéssel előállított, szintén kiváló áruértékű, de már jobb termőképességű dán ’Samidan’, ’Sampo’, ’Samdal’ és ’Samyl’ és ’Samocco’ fajták. A ’Sampo’ középerős növekedésű fája bokorforma kialakítására ajánlott, ami számos új hajtást képez. Levelei nagyok, ernyői közepesek nagy fekete csillogó bogyókkal, rendszeresen és bőven terem (1. kép).

1. kép A ’Sampo’ gyümölcse

A legkorábbi érésű fajta (július vége – augusztus eleje). Beltartalma kiváló, savakban és más összetevőkben gazdag, nagyon kellemes ízű, leve intenzív színező képességgel rendelkezik.

A ’Samyl’ középerős növekedésű, nagy termőképességű fajta (2. kép).

2. kép Bokor művelésű ’Samyl’

Közepes nagyságú ernyői kis bogyókkal vannak tele. Érési ideje a ’Haschberg’ elé tehető (augusztus közepe; augusztus vége). Középnagy ernyőméret és közepes ernyőtömeg jellemzi. Bogyói rubintvörösek, kellemes aromájúak.

A ’Samdal’ középerős növekedésű bokrain évről évre sok új hajtást nevel. A 3. képen a virágzata látható.

3. kép A ’Samdal’ virágzata

Nagyméretű levelek, középnagy ernyők, és aromás levű bogyók jellemzők rá. Bőtermő, egy menetben szüretelhető fajta. Különösen ipari feldolgozásra ajánlott korai érésű (augusztus első fele) fajta. Hátránya, hogy bogyói kis mértékben pergésre hajlamosak, levele pedig atkákra fogékony.

A ’Samidan’ kisméretű bokrot nevel, melyen kevés új hajtás képződik, ezért házikerti ültetésre javasolt. Nagyméretű ernyőiben közepes nagyságú bogyók találhatóak. A dán fajták közül a leggyengébb növekedésű, túlterhelés hatására vegetatív növekedése lecsökken. Augusztus első felében érik, bogyói egyszerre színeződnek. Nagyon jó íze miatt frisspiaci értékesítésre is ajánlható.

A ’Samocco’ erős növekedési eréllyel rendelkezik, viszont a termővesszőinek alsó részén nem terem. Nagy–középnagy ernyőiben a középnagy méretű bogyók tömötten állnak. Augusztus vége felé érő fajta. Gyümölcse rubintos színű, egy menetben szüretelhető. Érzékeny a levélatka, valamint a takácsatka károsítására is.

A ’Haschberg’ fajta atkákra és gombás betegségekre kissé fogékony. Szélcsendes helyre telepítve a levéltetvek hamar megjelenhetnek lombozatán. A magyarországi ültetvényekben jelenleg ez az egyeduralkodó fajta (4. kép).

4. kép Törzses vázkaros művelésű ’Haschberg’ szüret előtt

Gyümölcsére jellemző a nagy – nagyon nagy ernyőtömeg. A bogyók színe kékesfekete, méretük kicsi vagy középnagy, alakjuk ovális vagy kerek. Az érési idő (az időjárás és a területi elhelyezkedés függvényében) augusztus vége, szeptember közepe között van hazánkban.

Az osztrákok szelekciós munkájának köszönhetők a ’Haschberg’ mellett a ʻHaidegg klónok’ is. Közülük a ’Haidegg 13’-nak (5. kép) és a ’Haidegg 17’-nek (6. kép) van a legnagyobb hozama, a többinek (’Haidegg 14’, ’Haidegg 25’) közepes.

5. kép A ’Haidegg 13’ virágzata

6. kép A ’Haidegg 17’ gyümölcse

A termések színanyagtartalma a ’Haidegg’ klónok esetében egyáltalán nem mondható magasnak, a közepes és gyenge között ingadozik. A vízoldható szárazanyag-tartama a ’Haidegg 13’ és ’17’ klónoknak a ’Haschberg’ fajtáétól jóval magasabb.

A ’Weihenstephan’ német nemesítő munka eredménye. Erős növekedésű, késői érésű (szeptember eleje – szeptember közepe) fajta. Közepes méretű és tömegű ernyőiben közepes nagyságú bogyók találhatóak. Bőtermő, figyelemre méltó színanyagtartalmú, többmenetes betakarítást igénylő fajta.

A K3-as magyar fajtajelölt, erős hajtásrendszerű, feltörő habitusú bokrot nevel. Termései középkorán érének (augusztus közepe), két menetben szüretelhetőek. Bogyói kicsik, de magas ernyőnkénti bogyószámmal, így nagyméretű ernyőkkel rendelkezik. Jellemző rá a rendszeres és bőséges terméshozás.

A fajták összehasonlítása során arra a következtetésre jutottunk, hogy több fajta is értékesnek tűnik egy-egy tulajdonsága alapján. A koraiságukat tekintve a ’Sampo’ és a ’Samdal’; termőképessége alapján a ’Sampo’, a ’Samyl’ és a K3-as kódszámú fajtajelölt emelhetők ki. Az ernyők tömege szerint a ’Sampo’ és a ’Haidegg 17’; az ernyők mérete és tömege alapján pedig a ’Samidan’ és a ’Samdal’ bizonyultak a legjobbnak. Beltartalmi összetevőik közül a gyümölcsök polifenol- és antocianin-tartalma tekintetében a ’Sampo’ és a ’Samidan’ volt kiemelkedő, de a ’Weihenstephan’ is kiváló eredményeket produkált kutatásunkban.

Fotó: a szerző felvételei

ARCHÍVUM
KERESÉS / SZŰRÉS
Kulcsszó vagy címrészlet
Dátum
Szerző
Csak az extra lapszámokban keressen