Egész évben kiskert

Bizonyára meghálálják, hogy kora tavasszal visszavágtuk leveleiket a talaj felett bő egy tenyérnyivel, és tápanyagban dús komposzttal láttuk el a töveik környékét. Május első hete még mindig megfelelő időszak az átültetésükhöz, továbbtelepítésükhöz. Ha még nincs a kertünkben, akkor a kertészetek bőséges választékából, vagy a szomszéd túlszaporodott állományából gondosan válasszuk ki azt, ami a mi adottságainknak is megfelelő. A hatalmasra növő fajok szépsége elsősorban nagyobb tereken bontakozik ki, míg a kisebb kertekben inkább néhány kevesebb és gondosan megválasztott, visszafogottabb növekedésű díszfűfaj javasolható. Nem lényegtelen kertünk napfénnyel való ellátottsága sem. A legtöbb díszfű a napos termőhelyet igényli, és bár vannak árnyéktűrő fajok is, ilyen körülmények közé érdemesebb a sások közül válogatnunk. A szárazságot jobban viselő füvek közül a kínai virágosnád (Miscanthus sinensis) embermagasságúra is megnő, a sötétzöld levéltömegből nyár végén előbukkanó rózsaszínes virágbugáival nagy, levegős tereken díszít, míg a legfeljebb egy méteresre fejlődő kínai tollborzfű (Pennisetum alopeucuroides) örökzöld sövény előtt vagy színes virágok társaságában is szépen érvényesül. A nedvességet igénylő fajok közül érdemes megemlíteni a kifejezetten alacsonyra növő piros alangfüvet (Imperata cylindrica), melynek piros-zöld levélzete zöld gyepek szegélyeként, vizes kertrészlet határolójaként képzelhető el kisebb, vagy éppen a geometriai alakzatokkal kísérletező modern, esetleg keleties hatásra törekvő kertekben. Napos és félárnyékos helyen egyaránt megél.

A növekedés a veteményesben is szembetűnő, fejlődnek a magról vetett gyökérzöldségek, korai káposztafélék, szedhető a sokféle saláta, és a hónapos retket talán már mind fel is használtuk. A gyomnövények úgyszintén gyorsan terjednek és növekednek. Érdemes utánanézni, mert némelyikük akár hasznos kiegészítő lehet a konyhában vagy a házi patikában. Ha nem takarjuk a talajt, mert szépérzékünk a „tisztán tartott” talajfelszín látványát igényli, akkor a gyomokkal folytatott huzakodás akár minden héten megadja számunkra az elfoglaltságot. Sokan szeretnek gyomlálni, mert közben folyamatosan figyelhetik a haszonnövények állapotát, és ezáltal talán hamarabb felfedezésre kerül, ha megtelepszik egy-egy betegség vagy kártevő. Ha a ritkábban végzett gyomlálás a cél, akkor pedig érdemes az alapos gyomlálást követően bőséges mulcsanyagot juttatni a növények mellé, a palánták köré. A takarást különösen meghálálják a nagyobb mennyiségű vizet igénylő növényeink, mint például a hagyma, paprika és paradicsom. Takarásra a háztartási és kerti hulladékból képződött komposzt, a tavaly lehullott és bezsákolt lomb, sőt a fűnyesedék is alkalmas. A fűnyesedéket magas nedvességtartalma és befülledésre való hajlama miatt érdemes az előbbiekkel keverten elteríteni. Még egyszerűbb, ha az egy réteg szárazabb mulcsot követi a vékony réteg fűnyesedék. Ezzel mintegy lezárjuk, lenyomtatjuk az alsó, szárazabb réteget, sőt, elősegítjük annak bomlását is.

Az almafákon május elejétől a betegségek közül a lisztharmat és a varasodás, a kártevők közül a poloskaszagú almadarázs és a lombosfa-fehérmoly jelenhet meg. A varasodás megelőzésére a növényi levek mellett használjunk komposztlevet erősítőként, fertőzésveszély esetén réztartalmú szereket. Május közepétől a takácsatkák, az amerikai fehér medvelepke és a pókhálós almamoly károsíthat, utóbbi kettő ellen általában elegendő a mechanikai védekezés, tehát a fertőzött hajtások, levelek eltávolítása. Megfigyelések szerint a takácsatkák esetében riasztó hatású a zsurló, varádics, fehérüröm és a fokhagyma közelsége, illetve az ezen növényekből készült főzet. A kéntartalmú készítmények az atkákra gyérítő hatásúak.

Magról vetett póréhagyma

Virágzik a piros árvacsalán (Lamium purpureum). Talajjal szembeni igénytelensége, szárazságtűrése okán mindenhol felbukkan, egyes helyeken nagy tömegben tenyészik. Kertben és szántón, erdőszélen egyaránt elterjedt. Egy kevéssé ismert neve a büdös holtcsalán vagy szelídcsalán, mely egyszerre utal arra, hogy a zsálya- és mentafélékkel rokon növény a szintén most virágzó, de más növénycsaládba tartozó nagy csalánnal ellentétben szöszökkel, nem pedig fullánkszőrökkel borított, tehát nem „szúrós”; és arra is, hogy jellegzetes illatát nem feltétlenül tartjuk kellemesnek. Mégsem kell üldözni a kertünkben felbukkanó piros árvacsalánt, mert a virágos hajtások teljes egészében felhasználhatóak akár frissen fogyasztva, akár szárítva teaként. A piros árvacsalán igen gazdag C-vitaminban, élelmi rostban és vasban. Magjait rágjuk szét, mert a benne levő olaj erős antioxidáns hatással bír. Levelei belsőleg és külsőleg, kötésként alkalmazva egyaránt csökkentik a gyulladást, feljegyezték antibakteriális hatását is. Fogyasztása csökkentheti az allergiás tünetek erősségét, enyhíti a torok és hörgők fertőzéses betegségei során jelentkező tüneteket. Vizelethajtó, összehúzó és izzasztó hatása is ismert. Semleges, enyhén virágos aromája miatt jól társítható más, gazdagabb ízvilágú idénynövényekkel, fűszerekkel. Teaként is ihatjuk, de érdemes beletenni pár szálacskát vegyes turmixba, zöldséglébe. Apróra vágva megszórhatjuk vele tálaláskor a levest, a pirított újkrumplit, belekeverhetjük az újhagymás-piros retkes salátába. Nagy mennyiségben fogyasztva az érzékenyebb gyomrúak a piros árvacsalán hashajtó hatását is megtapasztalhatják.

Napjainkban főleg veszélyeztetettségük okán egyre több figyelem irányul a beporzókra, és a piros árvacsalán ezen a téren is inkább barát, mintsem ellenség. Megfigyelhetjük, mennyire szeretik a növényt a viráglátogató rovarok, például a méhek is. Pusztán azáltal, hogy szinte egész évben jelen van és virágzik, a piros árvacsalán igen fontos táplálékforrást jelent a hasznos ízeltlábúak számára.

Ha virágzás után visszametsszük a törpeberkenyét (Aronia melanocarpa) azzal bár csökkentjük az idén termő bogyók mennyiségét, elősegítjük a bokrosodást, és megakadályozzuk az ágak felkopaszodását. Vannak, akik szerint minden egyes ágat az első levél felett kell elvágni. Ennek eredményeképpen bokrunk tömötté, de gyümölcstelenné is válik. Márpedig a fekete berkenye néven ismert arónia elsősorban nem dísz-, hanem haszonnövény: az augusztus hónapban beérő fanyar bogyók gyógyhatása és felhasználhatósága sokrétű.

A szobanövényeink közül a mostanra elvirágzott kaméliát viszont bátran metszőolló alá foghatjuk, hiszen így képződik még több új hajtás, amin a kertben nyár során a hosszú nappalok hatására még több virágrügy fejlődik. A metszés végeztével szappanos lemosással szabadulhatunk meg a lakásban, üvegházban gyakran megtelepedő takácsatkáktól és pajzstetvektől. A Kelet-Ázsiában őshonos kamélia a mérsékelt és páradús éghajlatot kedveli, tehát keressünk számára félárnyékos zugot. Dézsájával együtt telepítsük ki, fokozatosan szoktassuk a friss levegőhöz, enyhe széljáráshoz. Kerüljük a közvetlen napfényt és a megrekedő forróságot.

Május végén a bogyóképződés előtt álló szőlőt érett komposzttal segítsük, mely visszafogottabb nitrogéntartalma miatt sokkal inkább megfelelő, mint a magas nitrogéntartalommal rendelkező „erős” trágyaféleségek, hiszen el akarjuk kerülni azok hatását: a lazább szöveteket, mert azok fogékonyabban a betegségekre, érzékenyebbek a téli faggyal szemben; és végül, de nem utolsósorban a nitrogén-túlsúlyos trágyával kezelt szőlőben a fürtök érése is elhúzódik. Rendszeresen tekintsük át a tőkéket, keressük a lisztharmat, botrítisz és peronoszpóra első jeleit, mert ebben a virágzás előtti időszakban az intenzíven növekedő hajtások és virágkezdemények betegséggel szembeni ellenálló képessége csökkent értékű. A szőlő-levélatka (Calepitrimerus vitis) jelenlétére utalhat a levelek hólyagosodása, az ízközök megnyúlásának elmaradása, illetve az, ha a fény felé emelt levéllemezen a szúrástól csillag alakban kiindulóan az apróbb erek kivilágosodnak, jellegzetes csillagszerű mintázatot hoznak létre. Magát az állatot apró termete miatt szabad szemmel nem vesszük észre. Észszerű javaslatnak tűnik az ilyen levelek eltávolítása, mert amellett, hogy jelentősen csökkenti az atkák létszámát, egyúttal szellőssé teszi a tőkét, így teremtve passzív védelmet a gombás betegségek ellen. Mindazonáltal ahol a kártevő megjelenik, és megfelelőek a körülmények, ott a természetes ellenségei, a ragadozó atkák és ragadozó tripszek is jelen vannak, és az érintett levelek „ártalmatlanításával” ezeket a hasznos szervezeteket is eltávolítjuk a szőlőből. Az atkák ellen hatásos kéntartalmú szerekkel végzett permetezés a hasznos atkák létszámát is gyéríti. Hosszú távon tehát az jelenthet jó megoldást, ha megteremtjük a ragadozók számára a betelepedés és megmaradás körülményeit, vagyis meghagyjuk a gyepes-lágyszárú vegetációt a sörközökben, és zöldtrágyát is alkalmazunk.

(Fotó: a szerző felvétele)