Júliusi teendők Szüret után nézzünk körül a málnásban! Az idén termett vesszők elhalnak, ezért tőben vágjuk el őket. Ritkítsuk a fiatal sarjhajtásokat, méterenként 5-10 ceruzavastagságú hajtás elegendő, és növény-egészségügyi szempontból is kedvező, ha nem sűrűsödik el az állomány. A most meghagyott vesszőket kell tavasszal derékmagasságig visszakurtítani. A feleslegesnek ítélt, a beteg, félbetört és „rossz helyen” kibújó veszszőket tőből távolítsuk el. A karós és kordonos szőlőben a hajtások július első felére túlnövik a támrendszer felső vonalát, sőt, túl is hajolnak azon, megnehezítve, majd szinte lehetetlenné téve a sorok közötti közlekedést és a szőlőben végzett munkát (pl. kötözés, gyomlálás, fűnyírás stb.). Itt az ideje a csonkázásnak (tetejezésnek), melyet a fejművelésű szőlőültetvényben már júniusban elvégeztünk. Nem hanyagolható ez a munka, de minél később csonkázunk, annál kevésbé serkentjük a hónaljhajtások képzését. A hónaljhajtásokat 2-3 levélre kell visszavágni akkor, ha már nagyon zsúfoltnak tűnik az állomány. A letermett ágyásokban se hagyjuk üresen a talajfelszínt. Vessünk a hónap elején takarmányrepcét, a hónap során pohánkát, mustárt, facéliát, vörösherét, csillagfürtöt, perzsaherét és a hónap végén olajretket. Ezeket a zöldtrágyanövényeket ősszel, még virágzásuk előtt rotációs kapával, kisebb területen kézi erővel alá kell forgatni. A facélia, az olajretek és a mustár nematicid (fonálféreg-gyérítő) hatással bír. Júliusban tetőzhet a kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) rajzása. Az imágó fehér alapon fémes kék foltokkal tarkított szárnyaival meglehetősen feltűnő, mégis többnyire nem a felnőtt állatot vesszük észre, hanem a hernyó rágási kártételét. Sok fiatal fás szárú növényt megtámad: előfordul almásokban, körteültetvényeken, de találkozhatunk kártételével dión, naspolyán, berkenyén és hárson is. Árulkodó jel a fa tövéhez kikotort, ürülékkel kevert, fűrészporszerű rágcsálék, ugyanis a hernyó a fák törzsében és vázágaiban rág járatot. A hernyó akár 2-3 évig is rág, mielőtt bebábozódik. A teendőnk attól függ, hogy okozott-e kéregelhalást a hernyó. Ha nem, akkor dróttal ki kell kaparni, tisztítani a járatot, majd oltóviasszal, vagy sebkezelő anyaggal lezárni. Sok esetben sajnos azonban a kéreg elpusztul a járat felett és nem tud behegedni a seb. Ekkor fafaragó vésővel le kell vésni, vagy más módon el kell távolítani a károsított részt, a járatot teljes hosszában feltárni az ép részig, hogy a kéreg tudjon gyógyulni, hegesedni. A hónap elején földbe kerülő, másodvetésű zöldbab még a nyár során, a káposztafélék (kínai kel, brokkoli, leveles kel, fejes- és kelkáposzta) pedig ősszel szedhetőek, és akár át is telelnek, vagy legalábbis átvészelik a kisebb fagyokat. Ha nyaralásra távozunk, kérjünk kerti segítséget! Legtöbben a háziállatok etetését, a locsolást, vagy az éppen érő, friss gyümölcsök szedését szokták a barátra bízni. Az utóbbi öröme feledteti a feladatokkal járó vesződségeket. Kérjük meg az illetőt, hogy szedje a terméseket a bab-, és tökfélékről (pl. cukkini) is, mert ezek virágfejlődése és terméskötődése leáll, ha nem szedik őket rendszeresen. Távozás előtt gyomláljunk, terítsünk mulcsot és nyírjuk le a füvet is. Érik az uborka! A friss, ecetes, vagy natúr salátához szeleteljük vékonyra (gyaluljuk le) a termést, a joghurtosan, zöldfűszerekkel készített, görögös jellegű saláta viszont reszelt, vagy apró kockákra vágott uborkából készül. Vegyítsük salátával, paradicsommal, díszítsük sarkantyúka levelével! A legtöbb uborkafajta tartalmaz keserű ízt okozó vegyületeket, amit alacsony koncentrációban nem észlelünk. A keserűség növényegyedenként, termésenként, sőt egy adott termésen belül is változhat. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden ember egyformán érzékeny. A keserűanyagok mennyisége stressz hatására növekszik, ezért kell gondoskodni a folyamatos, egyenletes vízellátásról, a nedves környezetről (talajtakarás). Nagyon erős napsütésben, felhőzet nélküli, napok-hetek során a zárt termesztő berendezésben hőstressz érheti a növényt. Védekezésképpen érdemes árnyékolni. Tekintve, hogy az uborka támasztékot igényel, hajlamosak vagyunk az egyszer kialakított hálót több évig is azonos helyen hagyni és évről évre ugyanott termeszteni az uborkát. Ezzel sajnos a betegségeknek kedvezünk, mert például a szögletes levélfoltosság kórokozója, a Pseudomonas syringae pv. lachrymans nevű baktérium akár 2-3 éven át is megőrzi életképességét a talajba kerülő fertőzött növényi maradványok segítségével. A betegséget a felverődő csapadék és az uborkanövények közötti emberi mozgás (fizikai sérülés, dörzsölés, metszőolló) és a beporzó rovarok terjesztik. A baktérium a nyár derekán már fejlett növényeket is megtámadja: a leveleken az erek által határolt foltok keletkeznek. A foltok eleinte „olajosak”, vagyis áttetszőek, később elsárgulnak, kitöredeznek. A fertőzött termés torzul. Egyes fajtáknál jól használhatóak a rezes készítmények, mások viszont érzékenységet mutathatnak a kezelésre. Célszerűbb ezért a megelőzésre koncentrálni, melynek eleme a vetésforgó, a beteg növényi maradványok rendszeres eltávolítása, a szerszámok fertőtlenítése és az uborka elkerülése nedves, erősen harmatos időben. A folyton növő paradicsom lassan kinövi a támrendszert, elér a karó, vagy a kötözőzsinór tetejére. Vannak, akik a szárat vízszintesen elvezetik a támrendszer felső peremén, de ez helyhiány, vagy a karók korlátozott terhelhetősége miatt nem mindenhol lehetséges. Gyakori szokás, hogy a szárat a kialakult 5-6 fürt felett levágják. Ezzel gyorsítjuk az érési folyamatot és csökkentjük az augusztus végén gyakran beköszöntő hűvös időben jelentkező paradicsomvész megjelenésének kockázatát. Egész évben kiskertTÖKÉLETESSÉG A RÉSZLETEKBEN IS. SHERPA, VISBY, EDIMAX CL, ÉSVERITAS CL. RAPOOL REPCE 2014www.rapool.hu 40 ÉVERAPOOL