Egy nyírségi termesztő tapasztalatai az édesburgonya termesztéséről

Közel száz éve ismerik a magyar kertészek, de sokáig csak zöldségkülönlegességként tartották számon. Néhány éve indult hódító útjára Magyarországon, mára pedig minden város piacán, illetve zöldségeseinél találkozhatunk vele. Népszerűségét sokoldalú felhasználhatóságának és kedvező étrendi hatásának köszönheti. Bár a batáta minden része felhasználható, hazánkban az igazi áruértéket gumója képviseli. Gyökérgumója magas energiatartalmú táplálék, összes szénhidrát-tartalma 25-30%, melynek szinte teljes egésze könnyen emészthető. A sárga húsú fajták jelentős A-vitamin források, a lila húsúak antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásúak. Az édesburgonya levele emberi táplálékul is szolgálhat, leveles szára pedig állatok takarmányozására, vagy akár bioetanol-gyártásra is alkalmas. További térhódítására számíthatunk a klímaváltozás miatt, a növény ugyanis jobban bírja a rendkívüli meleget, mint a burgonya.

Termőhely-választás

A batáta termőterületének kiválasztásakor és a termesztés időzítésekor mindenképpen tekintettel kell lennünk arra, hogy trópusi származású növényről van szó, melynek fejlődéséhez sok fényre, melegre és kellő mennyiségű csapadékra van szükség. Nem érdemes árnyas termőhelyben, erdők közelségében, fasor adta félárnyékos területben gondolkoznunk. Saját magunk is megtapasztaltuk, hogy akác fasor közelében a tövek gyengébben növekedtek és mind a lombtömeg, mind a gumótermés elmaradt a nyílt fekvésben fejlődő egyedekhez képest. Talaj iránt nem túl válogatós, de laza talajokon szebb és nagyobb termésre számíthatunk. Mi itt a Nyírségben 4,5-5 pH-jú homoktalajokon termesztjük eredménnyel, de az ország déli részén (Csongrád, Békés megyékben) enyhén lúgos talajokon is termesztik.

Az erdők közelsége egyben vadveszélyt is jelent. A vaddisznó a gyökérgumót fogyasztja előszeretettel. Az őz a gumóban nem tesz kárt ugyan, de a levél folyamatos rágásával, mely akár szinte tarrágás is lehet, olyan mértékben csökkenti az asszimilációs felületet, hogy a gumóképződés is akadályozottá válik, így a termésmennyiség alacsony marad. Az optimális körülmények között fejlődő növényeken a kiültetést követő néhány héten belül intenzív hajtás- és levélnövekedés figyelhető meg. A hajtások hamarosan összeérnek, a talajt maradéktalanul beborítják. Ilyenkor már nem szükséges védekezni a gyomok ellen, mert életterüket a batáta hajtása elfoglalta. Az őz okozta levélfelület csökkenés miatt kultúrnövényünk gyomelnyomó képessége elvész, és így a termesztési időszak teljes hossza alatt gyomirtásról kell gondoskodnunk. A talajban élő kártevők (például cserebogár pajor, pocok) szintén nagy kárt tehetnek a termésben, ezért lehetőség szerint fertőzésmentes területet válasszunk, ellenkező esetben talajfertőtlenítést kell végezni. Hazai viszonyok között e növény termesztése kizárólag öntözéssel gazdaságos, ezért ott termesszünk batátát, ahol a vízkivételi lehetőség adott.

Dugvány-előállítás, ültetés

Az édesburgonya termesztés legköltségesebb inputanyaga a szaporítóanyag, a hajtásdugvány (1. kép).

1. kép Gyökeres hajtásdugvány

Ma már számos forrásból megvásárolható, de megfelelő körülmények között magunk is előállíthatjuk. Ehhez az ép, egészséges, kellően fejlett batátagumókat kora tavasszal nedves közegbe helyezzük (pl. tőzeg) és fóliasátor alatt meghajtatjuk (2. kép).

2. kép Dugványszedés céljából tőzegbe helyezett édesburgonya gumók

A hajtások rejtett rügyekből törnek elő és rendkívül gyors növekedésűek. Az ideális dugványmérethez körülbelül 20 cm-es korban választjuk le a hajtást a gumóról. A megszedett hajtás leveleit eltávolítjuk a két legfelső, még nem kinyílt levél kivételével. A jó ültetési anyag körülbelül arasznyi (20-22 cm) hosszú, egészséges és 1-2 levelet tartalmaz (3. kép).

3. kép Ültetésre váró batáta dugványok

A dugványokat folyamatosan lehet gyűjteni a gumóról, mivel az újra hajt. A kellő mennyiségű szaporítóanyag megszedése így hetekig is tarthat, ezért a dugványokat átmenetileg nedvez tőzegbe, esetleg vízbe kell rakni. Ez az átmeneti tárolás különösen akkor fontos, ha a kinti időjárás még nem teszi lehetővé az ültetést vagy ha munkaszervezési szempontok miatt feltétlenül egyszerre akarjuk kiültetni az állományt.

Egyébként a szakaszos ültetés is megvalósítható, folyamatos dugványszedéssel. A hajtatást már április elején meg kell kezdeni, hogy május végére legyen ültetési anyagunk. A dugványnak nem kell feltétlenül gyökérrel vagy gyökérkezdeménnyel rendelkeznie ahhoz, hogy megfoganjon. A gyökér nélkül ültetett, jól beiszapolt szaporítóanyag biztos, hogy megered és termése is szép formájú lesz. A hosszú gyökerű palánták deformált gumót fejlesztenek. Javasolt e túlnőtt gyökérzet ültetés előtti visszacsípése a deformáció elkerülése végett. Egyébként nem csak a gumóról előtörő hajtások alkalmasak dugványnak. Az idővel több méter hosszú hajtások feldarabolásával nyert dugványokkal ugyancsak eredményesen szaporíthatjuk a növényt. Így, akinek fűtött fóliasátor áll rendelkezésre, az a gumók hajtatása mellett választhatja azt is, hogy a növényházba kiültetett és már jól fejlett indákkal rendelkező növényeiről gyűjti be a szabadföldi szaporítóanyagot. Mi mindkét módszert kipróbáltuk. Március közepén ültettünk ki dugványokat fűtetlen sátorba, melyeket eleinte éjszakára plusz takarással is elláttunk. Az ezekből fejlődött növények június elejére olyan fejlettségűek lettek, hogy azok indáinak feldarabolásával tövenként akár 60-80 dugványt is nyertünk.

Az édesburgonya fagyérzékeny növény, ezért kiültetése csak a késő tavaszi fagyok, azaz május közepe után javasolható, és egészen június végéig elvégezhető. Eredményesen termeszthető síkművelésben is, de ha kötöttebb a talaj vagy sekély a termőréteg, akkor előnyösebb bakhátban vagy kiemelt ágyásban termeszteni. Az állománysűrűség 3-4 növény/m² legyen, a sor- és tőtávolság a művelési rendszertől függ, de általában 100×30 cm. A palántákat (dugványokat) kb. ¾ részig ültessük a talajba. A dugványok ültetése nedves közegből vagy vízből történjen, és az ültetést bőséges beiszapoló öntözés kövesse, így az eredés kellően gyors lesz.

Ápolás

Mivel a dugványoknak kiültetéskor nincs vagy alig van gyökérzete, ezért a beiszapoló öntözés nagyon fontos. Az öntözés később, a vegetációs időben is elengedhetetlen. A legjobb a csepegtető szalagos megoldás, de egyéb módszerek is működőképesek, mi például esőztetve öntöztük az állományt. A sorközművelés addig szükséges, míg a lombozat be nem takarja a felszínt. Ha nem túl fertőzött gyommagvakkal a terület, akkor kétszeri kapálás elegendő. A széles sortávolság miatt a sorközöket géppel is munkálhatjuk. A mechanikai gyomirtás tehát aránylag könnyen megoldható, a mozgatás a talaj állapotának is jót tesz és alkalmat ad a fejtrágya bedolgozására is. Ezen előnyei miatt, valamint környezetvédelmi megfontolásból – meglátásunk szerint – kerülendő, illetve elhagyható a vegyszeres gyomirtás. Technológiai leírások szerint az édesburgonya nem igényel istállótrágyát. Gazdaságunkban a növény termesztése előtti évben alaptrágyaként jól érett lótrágyát, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyát dolgozzunk a talajba. Az ültetéssel egy menetben nitrogént és foszfort kaptak a növények. Fejtrágyaként nitrogéntartalmú műtrágyát juttattunk ki. Tapasztalataink szerint növényeink intenzíven növekedtek, a termés, azaz a gumók minőségére az istállótrágya negatív hatással nem volt.

Az édesburgonya ápolási munkái közé sorolják a legyökeresedő hajtások felszakítását. Ahol az édesburgonya hajtása érintkezik a talajjal, ott minden íznél gyökeret ver és a gumóképződés is megindul. Ezek a fiatal gyökérgumók elszívják a „főgumótól” a tápanyagot, így annak növekedését gátolják. Ezért javasolják a legyökeresedő hajtások felszakítását. Ugyanakkor minél nagyobb gyökértömeggel rendelkezik egy növény, annál több vizet és tápanyagot tud felvenni a talajból, tehát megfontolandó az ily módon kialakuló gyökérzet megsemmisítése. E probléma nem jelentkezik ott, ahol az ágyásokat talajtakaró fóliával takarják. Saját, síkművelési állományunkban ezt a munkafolyamatot nem végeztük el. Részben szerettük volna, ha érvényesül a növény gyomelnyomó hatása, valamint élelmes tápanyag- és vízfelvételi sajátossága. Nem tapasztaltuk, hogy a legyökeresedő hajtások által a termés elaprózódott volna.

Növényvédelem

Növényvédelmi szempontból egyelőre szerencsés a helyzet, mivel több ismert betegsége hazánkban még nem jelent meg. Ennek egyrészt klimatikus okai vannak, másrészt a kis elterjedéssel magyarázható. Legveszélyesebbek a gumót károsító talajlakó kártevők, pajorok, drótférgek. Ellenük hagyományos talajfertőtlenítő szerekkel védekezhetünk, de léteznek biológiai módszerek is, például rovarpatogén gombafajok. A Metarhizium anisopliae, rovarokon élősködő gombafaj spóráit például több talajoltó készítmény is tartalmazza. A cserebogárpajor és a rágcsálók leginkább a narancssárga húsú fajtákat károsították, nem ritkán teljesen kiodvasítva a gumót (2. kép). Ezért fontos, ezen kártevők felszaporodásának megakadályozása. A termőhelyválasztásról szóló fejezetben már említettük, hogy a növényevő vadak (őz, nyúl) komoly kárt okozhatnak a lombozat fogyasztásával, ezért erdő közelségében nem érdemes termesztésével próbálkozni.

Betakarítás, terménytárolás

A betakarítást legkésőbb az őszi fagyok megjelenéséig be kell fejezni. Legkíméletesebb a kézi kiásás. A hosszú gyökérgumójú fajták esetében, főként síkművelésben csak ez a módszer járható. Amennyiben gépi betakarítást tervez valaki, a nagy tömegű lombozatot előtte érdemes lezúzni, ugyanis az indák 5-6 méteresre nőnek a tenyészidőszak végére. Jó termésről számolhatunk be, ha növényenként legalább 1 kg-nyi gumót szedünk fel. Ha valaki korán szeretne megjelenni a friss piacon, az ültetési időtől függően, de akár már augusztus elején megpróbálhat növényenként egy-egy fejlett gumót óvatosan kiásni és éles késsel leválasztani a tőről. Nagyon fontos, hogy ez az eljárás kíméletes legyen a tövön maradó gumók további zavartalan fejlődése érdekében. Azokat a növényeket érdemes megásni ezzel a céllal, melyek tövi része körül a talaj megrepedt, jelezve a méretes gumót.

A felszedés hatékonysága erősen függ a fajtától. Tapasztalataink szerint ásóvillával is könnyen betakaríthatók az Ásotthalmi 12 és Boriban fajta gyökérgumói, melyek „szabályos” ovális alakkal rendelkeznek és koncentráltan a tő körül fejlődnek. Nehezebb felszedni a hosszú, görbe gumókat fejlesztő fajtákat, illetve azokat, melyeknél a szabálytalan alakú gumók a tőtől távolabb fejlődnek. Ilyenek voltak esetünkben az Emur és egy lila húsú fajta, melyeknél igen nagy volt a törött gumók aránya a nehezen megoldható kitermelés miatt.

Folyamatos értékesítésre ad lehetőséget, ha termésünket télire betároljuk. A batáta esetében ez egyáltalán nem egyszerű, mert a gyökérgumók sérülékeny héját több napon keresztül 30-32 ^oC-on kell parásítani, majd legalább 12 ^oC fölötti hőmérsékleten tárolni. Ha csak annyi gumót szeretnénk télen tárolni, amennyit tavasszal dugványszedés céljára meghajtatunk, akkor az eredményes tárolás érdekben tartsuk őket a meleg lakásban. Itt a gumók károsodás nélkül áttelelnek, tavasszal hajtásnövekedésük is megindul.

Fajtahasználat

Gazdaságunkban 4 batáta fajta termesztésével foglalkoztunk. Az Ásotthalmi 12-es államilag elismert fajta kiegyenlített termésminőséggel és mennyiséggel jellemezhető. Narancssáraga, édes termése a leginkább kedvelt a fogyasztók körében. Az Emur lila héjú, fehér húsú fajta. Termesztése igazi sikerélmény óriási méretűre fejlődő gyökérgumói miatt. Sajnos pont ez nehezíti felszedését. Értékesítői tapasztalatunk, hogy a vásárlók a nagy gumót öregnek, fásnak gondolják, ezért vonakodnak megvásárlásától. A Boribon fehér héjú és fehér húsú fajta, növekedés és gumójellemzők (pl. alak) tekintetében az Ásotthalmihoz hasonló. Nem keresett termék a piacon. A negyedik termesztett édesburgonyánk héja és terméshúsa is lila volt. Fajtáját nem ismerjük, mivel szaporító anyagát magunk neveltük egyetlen ismeretlen eredetű gumóról. Termése elmaradt a többi fajtától, viszonylag vékony, hosszú gyökérgumói felszedés során könnyen törnek, konyhai előkészítésük körülményes, ízük és illatuk enyhén parfümös.

Irinyiné Oláh Katalin
Nyíregyházi Egyetem Műszaki és Agrártudományi Intézet
Irinyi Barnabás
Lippai János Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola, Nyíregyháza