?B.L.: Igazgató úr! Köszönjük, hogy fogadott bennünket. (Molnár Zoltán főszerkesztővel együtt érkeztünk.) Az iménti felvezető után Öné a szó. A múltunkkal kezdve, ha szabad szerénytelennek lenni: legidősebbek vagyunk a hasonló oktatási feladatokat ellátó hazai intézmények között… ?M.Z.: Ezért is jöttünk ide. Megtiszteltetésnek veszem a látogatásukat, és örülök, hogy módom van bemutatni az intézetünket. Elmúltunk negyven évesek és ezzel a Növényvédelmi Kutatóintézet után korban a másodikok vagyunk. A kutatás mellett, mint egyetemi intézménynek, legfontosabb feladatunk az oktatás. A negyvenéves évfordulóra egy könyvet is kiadtunk, amelyet ezúttal át is adnék. ?B.L.: Köszönettel vesszük, de dedikálva kérnénk! Természetesen. ?M.Z.: Erről az évfordulóról egyébként tájékozódhattak olvasóink Horváth József akadémikus úr visszaemlékezéseiből, amelyek az Agrofórum hasábjain jelentek meg… Valóban, de a Növényvédelem című lap is egy számát a negyvenéves keszthelyi Növényvédelmi Intézetnek szentelte 2012-ben, ahol bemutatkozott az intézet oktatói és kutatói gárdája. ?B.L.: Ha jól emlékszem egy kissé megcsappant létszámú gárdáról van szó. Az idő múlásával sok minden változott. A kilencvenes évek változásai itt is éreztették hatásukat, és elődeink a takarékosság és a csökkenő állami szerepvállalás miatt néha, sajnos a létszámmal is összefüggő intézkedésekre kényszerültek. Mostanára viszont stabilizálódott a helyzetünk és a jövőnk is bíztató. ?B.L.: Akkor minden rendben van, akár be is fejezhetnénk a beszélgetést. Ennyire azért ne rohanjunk előre, mert az intézetről még alig ejtettünk szót. A kutatói területet tekintve jelenleg négy osztálya van az intézetnek: Növényvédelmi-Állattani Osztály, ahol két tudományos fokozattal rendelkező kolléga a meghatározó. A következő a Herbológia és Növényvédőszerkémiai Osztály, itt három fokozattal rendelkező munkatársunk van. A Higiéne és Toxikológiai Osztályunkon (illetve most már csak Higiéne) egy fokozattal rendelkező kollégánk dolgozik, egy pedig védés előtt áll. Ilyen szakterület, illetve ilyen oktatás egészen egyedülálló, alig van hozzá hasonló az országban. ?B.L.: A toxikológia miért került ki az osztály megnevezéséből? Csak a neve került ki, a feladatok maradtak. Az egyetemen belül sokféle toxikológiai vizsgálat folyik, pl. takarmány, állat… ?B.L.: Élelmiszer is? Igen és ezért szerencsésebbnek látszott, hogy a mi területünkön ne jelenjen meg az osztály nevében a toxikológia szó, a keveredések elkerülésére. Végül a Növénykórtani és Mikrobioló„Legyenek igényesek a munkájukra és hivatásukat szakmai alázattal végezzék!” Beszélgetés Dr. Takács András Péter intézetvezető egyetemi docenssel Arcképcsarnok Keszthelyen vagyunk, a Pannon Egyetem Georgikon Karának Növényvédelmi Intézetében. Dr. Takács András Péter intézetigazgató fogad bennünket abban a nagy múltú agrároktatási intézményben, amelyben jelentős hagyományai és eredményei vannak a növényvédelemnek. Szeretnénk beszélgető partnerünktől a múltról, a jelenről és egy elképzelt, vagy reális jövőről érdeklődni. Takács András Péter tanár urat már a neve is kötelezi – legalábbis a mi szemszögünkből nézve –, hiszen ugyanitt oktatott elődei egyike a szintén ezt a nevet viselő (Péter nélkül), tragikus körülmények között elhunyt munkatársa, és akinek emléktáblája előtt az intézet földszinti folyosóján tisztelettel álltunk meg egy főhajtás idejére. Az előd Takács András szerkesztőbizottságunk tagjaként elkötelezett szakmai támogatója volt lapunknak, ezért nem csak illő részünkről, de kötelességünk is emlékét megőriznünk.giai Osztály, vagyis a saját osztályom, ahol két főállású docens van. Mellettük az osztály munkájába bekapcsolódnak a nyugdíjasaink is, Horváth József akadémikus, Gáborjányi Richard professzor emeritus, Kadlicskó Sándor, Pintér Csaba, akik részt vesznek a kutatásban és az oktatásban. ?M.Z.: A karon belül a Növényvédelmi Intézetnek milyen súlya van? Úgy gondolom – és a számok is ezt igazolják vissza –, hogy az intézetünk meghatározó jelentőséggel bír. ?B.L.: Ezt a hallgatói létszám is visszaigazolja? Olyannyira, hogy az MSc szakok közül nálunk a legkeresettebbek a növényvédelmi szakok, itt a legmagasabb a végzettek száma, így a növényorvosoké is, és a növényvédelmi szakmérnök képzésben is élen járunk. ?B.L.: Van-e valamilyen visszajelzés arra vonatkozóan, hogy az itt végzett hallgatók menynyire tudnak a szakmájukban elhelyezkedni? Szerencsés helyzetben vagyunk, mert egy hallgatóra általában 2-3 állásajánlat jut. ?B.L.: Az sajnos közismert, hogy általában a végzett hallgatók nem nagyon tudnak a szakmájukban elhelyezkedni. Persze ebben – gondolom – a képzés is hibás. Inkurrens szakterületen végzettekre nem tart igényt a munkaerő piac. Ez pontosan így van. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nálunk a növényvédelem bármely területén végzett hallgatóink megállják a helyüket a gyakorlatban, a versenyszférában és a szakigazgatásban, sőt külföldön is. Ez a megalapozott tudásnak köszönhető. Ha megnézzük, az ország valamennyi megyéjében találkozunk Keszthelyen végzett növényvédelmi szakemberekkel, sőt már az unió intézményeiben is. Gyakran megtörténik, hogy némi külföldi tartózkodás után hazajönnek, és itthon hasznosítják a tudásukat. A mi szakmánkban nem jellemző az elvándorlás. Azért azt tudni kell, illetve illik, hogy Európában, sőt világviszonylatban is Magyarországon a legmagasabb a növényvédelmi szakemberképzés színvonala, ami érthetővé teszi, hogy a mi fiataljainknak nincsenek elhelyezkedési gondjai. Ha az agrárszakma egészét nézzük, ez egy jól fizetett szakterület, így a végzőseink nem is nagyon kívánkoznak külföldre, legfeljebb néhány hónapos tapasztalatcserére. ?B.L.: Honnan értesülnek a hallgatók az állásajánlatokról? A Növényvédelmi Intézet honlapjára valamennyi állásajánlat felkerül. Legutóbb pl. Kambodzsába kerestek területi képviselőt. ?B.L.: Nem mindennapi igény. Visszatérve az intézethez. Az ember sok mindent hallott: összevonások, szétszervezések. Az elnevezések változtak az idők folyamán, de a struktúra alapvetően nem. A négyes tagozódás mindvégig megmaradt. A költözésünk kapcsán viszont… ?B.L.: Honnan, hová? Egy veszteségesen működtethető épületből – nem messze tőlünk – költöztünk ide, amely jól felszerelt és minden igényt kielégítő épület, lényegében a város közepén. Akik ismerik, tudják, hogy ez a Széchenyi és Deák Ferenc utca sarkán helyezkedik el. Szóval a költözés kapcsán a rosszakaróink terjesztettek mindenféle rémhíreket rólunk. Valójában a költözéssel a személyi állományunk és a Növényvédelmi Intézet keretében gondozott diszciplínák is bővültek. Az említett növényvédelmi tudományterületeken túl a kémia és mikrobiológia gárdáját is intézetünkhöz csatolták. ?B.L.: Milyen a technikai felszereltségük? Ezen a területen óriásit léptünk előre. Több milliárdos beruházással ma a kor minden igényét kielégítő a műszerezettség és a kutatói gárdánk egyaránt. ?B.L.: Előre tudom, hogy el fogja hárítani a választ, mégis megkérdezem: Ez a fejlesztés mennyiben köszönhető Takács András Péter személyének, kezdeményező képességének? Ez soha nem egy emberen múlik… ?B.L.: Erre a válaszra számítottam. Szeretném pontosítani. A pályázatokat a Pannon Egyetem nyújtotta be, és ebből sikerült részesülnünk. Első lépés volt a laborépület pincétől a padlásig történő felújítása. Mindenben a legkorszerűbb megoldásokat sikerült megvalósítanunk pl. geotermikus fűtés, központi klíma. Az intézeti kollégák tevékenyen részt vettek a műszerezettség tervezésében, a pályázatok megírásában, lényegében az egész beruházás minden fázisában, a bútorok színétől azok elhelyezéséig. ?B.L.: Mióta látja el ezt a feladatot? Most már három éve. ?B.L.: Miből él az intézet? A bevételeink negyven százaléka származik állami támogatásból, a többit mi tesszük hozzá pályázati pénzekből, ezek zöme EU-s pályázat. A bevételeink másik része az oktatásból származik, illetve különböző megbízási munkákból, így laboratóriumi vizsgálatokból. ?B.L.: Tegyünk egy kis kitérőt: mennyire ismerik a hallgatók az Agrofórumot? Mondhatom, hogy szinte minden hallgató ismeri, forgatja. Jár a könyvtárunkba és ide az intézetbe is. ?B.L.: Azért vetettem ezt fel, mert idefelé jövet, arról beszélgettünk a főszerkesztőnkkel, hogy régen intenzívebb volt a kapcsolatunk. Gyakrabban kaptunk cikkeket, voltak itt rendezvényeink, szerkesztőbizottsági megbeszéléseink. ?M.Z.: Ennek a 10 éve elhunyt Takács András volt a zászlóvivője. Akkor éppen itt az ideje, hogy személyemben ez a Takács András vegye át elődjétől a stafétabotot. Természetesen nyitott vagyok mindenféle együttműködésre. Egyébként szoktunk mi írni az Agrofórumba. Ha bármilyen növényvédelmi probléma felvetődik, és szükség lenne arról egy-egy szakcikkre, állunk elébe. ?B.L.: Akkor a labda nálunk van. Bármilyen megkeresésre szívesen válaszolunk. ?M.Z.: A kapcsolatunk egyébként eddig is kifejezetten jó volt, csak az ember olyan, hogy mindig többet szeretne. Lenne még egy az intézet tevédésem: Melyik az a szakterület, ahol úgy érzi nemzetközi viszonylatban is a csúcson vannak? Ahogy már említettem, legtöbb oktatónk fokozattal rendelkező nemzetközi hírű szakember. Amit talán kiemelnék, az a herbológia és növényvédőszer-kémia, illetve a toxikológia. Ilyen oktatás vagy nincs másutt, vagy lényegesen rosszabb feltételek között művelik a kollégák. További erősségünk a virológia Horváth akadémikus személyéhez köthetően, de – ha végiggondolom – egyik osztályunkat sem hagyhatom ki a felsorolásból. ?M.Z.: Mennyi jelenleg az intézet létszáma? Huszonketten vagyunk. ?M.Z.: És ez elegendő? Egy vezető soha nem mondhat olyat, hogy elég, mert sose elég, de tudomásul kell vennünk, hogy ennyire van lehetőség. ?M.Z.: Külsősöket is foglalkoztatnak? Szép számmal vannak címzetes titulussal rendelkező külsőseink. Számítunk a munkájukra. ?M.Z.: Ha már Agrofórum: Dr. Békési Pál kollégánk, rovatvezetőnk, aki a növényvédelmi intézet címzetes egyetemi tanára. Palival ragyogó az együttműködésünk, nagyra becsüljük a kórtani ismereteit. ?B.L.: Arra gondoltunk, hogy Békési tanár úr rovatvezetői minőségében lenne a közvetlen kapcsolattartó – mint ahogy lényegében jelenleg is – az intézet és az Agrofórum között. Ezzel teljesen egyetértek. ?B.L.: Milyen útravalóval bocsájtják el a végzős hallgatókat? Legyenek igényesek a munkájukra és hivatásukat szakmai alázattal végezzék. ?B.L.: Ez lesz a beszélgetésünk mottója, ha nem kifogásolja. Nem, mert azt is el kell mondani magunkról, hogy nálunk nem könnyű diplomát szerezni. Meg kell dolgozni érte. ?B.L.: Hányszoros a túljelentkezés? Nehéz megmondani, de nem vagyunk híján a jelentkezőknek. ?B.L.: „Kivesézve” az intézetet és az oktatást, most Takács Andráson a sor. Kérdezhetünk a magánéletéről? A háttérről? Nincs titkolnivalóm. Három fiam van. A nagyobbak tízévesek, a kicsi pedig két és fél éves. ?B.L.: Akkor őket még nem lehet megkérdezni, hogy milyen irányultságúak. Az már viszont egyértelműen látszik, hogy a természettudományok felé vonzódnak. A feleségem pedig közgazdász. ?B.L.: Egy fiatal intézetigazgatóval beszélgetünk. Elárulná a korát? Annyi amennyi az intézet… ?B.L.: Vagyis éppen negyven? Pontosan. ?B.L.: Elég fiatalon került ebbe a felelősségteljes pozícióba. Voltak még nálam is fiatalabb igazgatók. ?B.L.: Egy ilyen tevékeny, izgőmozgó fiatalember mivel tölti a szabadidejét, már amennyiben van? Ami a természethez közel áll. Vadászom és vitorlázom. ?B.L.: A Balaton mellett könnyű, mármint a vitorlázás. És a másik hobbi? Édesapám vadász ember volt, így már négyéves koromban megfertőzött ez a szenvedély. Itt a környéken van is rá mód, hogy gyakoroljam. ?B.L.: Akkor, mint a legtöbb vadásznak, a nappalija tele van kapitális agyarakkal, agancsokkal. ?M.Z.: És középen a vadőr trófeája. (derültség) Még csak az hiányozna, itt nagyon szigorú szabályok vannak. A vadászatban pedig nem a trófea minősége a lényeg; vagyis, hogy az ember mit ejt el, hanem, hogy milyen élmény kötődik hozzá. A vadőr trófeára visszatérve, van egy afrikai vadászviccem: Újgazdagék dicsekednek egymásnak, hogy már mi mindent lőttek Afrikában. Végül az utolsó dicsekvő így szól: Ez mind semmi, én lőttem egy Noplízt. Micsodát? – kérdezik. Hát Noplízt. Kiugrott egy kis fekete lény a bokorból és mikor ráfogtam a puskát, kézzel-lábbal kapálódzva ordibálta: No please, no please! (hahota) ?B.L.: A vadászatról vissza az intézetbe! Milyennek látja a jövőt? Hivatali kötelességem, hogy bizakodó legyek. ?B.L.: És az is, vagy? (Eddig bírtuk a magázva tegezést.) Csak úgy tudjuk jól ellátni a feladatunkat, ha pozitív jövőképet képzelünk el. Máskülönben értelmét veszítik a törekvéseink. ?B.L.: Milyen egyéni ambícióid vannak? Fogós kérdés. A szakmai munkára, a kutatásra és az oktatásra koncentrálok, nem annyira a hivatali előmenetel motivál. Szeretném végre a nagydoktori értekezésemet összeállítani. ?M.Z.: Már korábban meg szerettem volna kérdezni, hogy Te mint virológus intézetvezetőként, milyen mértékig tudsz bekapcsolódni a többi szakterület munkájába? A kettő nem zárja ki egymást, sőt kötelességem is tájékozottnak lenni. ?M.Z.: Marad-e időd a publikálásra? Kell, hogy maradjon, sőt egyre fontosabbak a külföldön, vagy külföldi lapokban publikált eredmények, szakkönyvekben írt fejezetek. Amiről nem beszélnek, nem írnak, az nincs. Meg kell magunkat mutatni a világnak. ?M.Z.: Van-e valamilyen speciális kutatási terület, amellyel kiemelten foglalkoztok? Igen, kettő is. Az egyik a szőlő, ami talán érthető is itt, a Balaton környékén. Ennek mindenféle vonatkozásait szeretnénk alaposan feltárni a kórokozóktól a kártevőkig. A másik a burgonyanemesítés, ahol a nemesítőkkel – Polgár Zsoltéknál – elsősorban virológiai témákban működünk közre. ?B.L.: Beszélgetésünk végén a további eredményes együttműködésünk reményével köszönünk el, és jó munkát kívánunk. Én is azt kívánom, hogy váljanak valóra a reményeink.