Gondolatok a könyvtárban…

„Csinosítsuk értelmeinket,
terjesszük tapasztalásainkat,
keressük fel a tudóst,
társalkodjunk az elmetehetőssel,
nagyobbítsuk könyvtárainkat,
jutalmazzuk a tudományban fáradozót.”
(Széchenyi István)

A fenti sorok ismételten megerősíthetik az olvasót abban, hogy Széchenyi István, a legnagyobb magyar gondolatai ma is aktuálisak. Cselekvéseinkben jó, ha szemünk előtt vezérfonalként áll az idézett néhány sor.

Szerencsénkre az elődök tisztelete jelen van kultúránkban, s bőven van lehetőségünk felnézni rájuk.

Az utóbbi években ismétlődően jó érzéssel látogatom meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Attila úti könyvtári rendezvényeit.

Az egykori Országos Mezőgazdasági Könyvtár, mai nevén MMgMK, Mezőgazdasági Könyvtár évek óta pályázati úton nyert támogatással (NKA) rendkívüli színvonalas módját választotta a tudásátadásnak.

Így történt ez 2019. április 10-én a Magyar Tudós Tárlat – 2019 programsorozatának Határtalan növényvilág alcímmel tartott rendezvényén is.

Napjainkban, amikor a változásokhoz való alkalmazkodás minden tudományos és gyakorlati területen alapvető követelmény, az agrárium sem lehet kivétel.

Gazdag agrármúlttal rendelkező országunkban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum küldetést teljesít azzal, hogy értékőrző és ápoló munkája mellett kibővítve tevékenységét, olyan megoldásokat keres és talál, amikor a közeli és távoli időkből egy-egy kimagasló agráregyéniség, kutató, oktató, növénynemesítő, borász, botanikus munkásságát feldolgozza, vagy a mai szakterületi utód felkérésével feldolgoztatja a nagy elődök életútját, eredményeit.

Egy-egy foglalkozás alkalmával, az azt értő, érdeklődő közönségnek, soraikban az örvendetesen megjelenő fiatalságnak, rendszeresen átadja.

Egy ilyen tartalmas rendezvény a szellemi-szakmai fejlődést jól szolgálja.

A könyvtár igazgatónő és a moderátor

*

A tartalomból…

A levezető elnöki tisztét, az időfegyelem érdekében Dr. Oláh István agrárszakíró, lapunk munkatársa látta el.

Az előadások sorában elsőként Gáll András és S. Tóth János újságírók Kalifornia magyar grófja – Haraszthy Ágoston címmel ismertették a kalandos életű magyar életútját, aki a kaliforniai szőlészetet és borászatot megteremtette. Nevét és munkásságát ma is nagyra becsülik Wisconsin államban.

Dr. Kerényi-Nagy Viktor muzeológus a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár munkatársa a 175 éve született Borbás Vince, a magyar flórakutatatás korszerűsítője c. előadásában a kiváló botanikus munkásságának jelentőségét Kitaibel Pálhoz hasonlította.

Legány Ödön

Legány Miklós

Szaklapunk lapigazgatója Dr. Bódis László, Legány Ödön, a hazai növénynemesítés kiemelkedő alakja címmel adott a kiváló képességű növénynemesítőről és munkásságáról átfogó képet.

Amikor elvállaltam az előadást még nem tudtam, hogy mekkora fába vágtam a fejszémet, mert Legány Ödönről alig lehet használható információkat fellelni.

Kezdtem az 1969-ben megjelent Magyar Növénynemesítés c. vaskos kötettel. Az életrajzról alig valamit, a nemesített növényeiről már többet megtudhattam.

Az Agrártörténeti Életrajzokból (1985) kimaradt (szégyenszemre).

Legtöbbet Tenk Antal: Dicső múltunk 2018-ban megjelent könyvéből informálódhattunk.

Ebből idézünk:

„Legány Ödön 1876. március 18-án született Kassán (ma Kosice, Szlovákia). 1898-ban lett a magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatója, ahol 1900-ban szerzett oklevelet. Óvári tanulmányainak befejezése után gróf Károlyi Sándor fóti uradalmában segédtiszt. Onnan a magyaróvári Gazdaági Akadémia Növénytermelési Kísérleti Állomásához került, mint ösztöndíjas gazdasági segéd. 1902. január 21-én nevezték ki tanársegédnek a Cserháti Sándor által vezetett Növénytermesztéstani Tanszékre.

1903-ban már több növénnyel, többek között cukorrépával és rozzsal végzett keresztezéseket. Ő foglalkozott először az őszi zab nemesítésével. Az Akadémián az 1970/1908-as tanévtől a növénynemesítés külön tartárgy, amit 1908-től Legány adott elő. 1913. július 13-án rendkívüli tanárrá nevezték ki.

1918-ban megvált Magyaróvártól és a Hatvani Cukorgyár Rényvénytársaság nagyteleki uradalmának növénynemesítő telepén lett vezető. Megalapította a Hatvani Növénynemesítő Részvénytársaságot, amelynek 1918-tól a vezérigazgatója. 1942-ben a részvénytársaságból Magyar Királyi Állami Növénynemesítő Telep alakult, aminek igazgatásával Legányt bízták meg. Ő volt az első magyar növénynemesítők között, aki keresztezésekkel nemcsak új növényfajtákat állított elő, hanem kiválóan értékes elméleti kutatómunkát is végzett.”

A lencsebükkönyt, amit mesterséges termékenyítéssel állított elő, Varia-lens Legánynak nevezték el.

„Ő foglalkozott először a búza jarovizálásának kérdésével. Több takarmánynövényből takarmánykeveréket állított össze, amit róla neveztek el.

Termékeny szakíró és lelkes közéleti ember volt. Állandó munkatársa a ‹Köztelek› című szaklapnak. Tagja az OMGE növénynemesítési szakosztályának, illetve a növénynemesítő bizottságnak. 1924-ben az OMGE igazgatóság választmányi tagja.”

Kezdeményezte a magyar Növénynemesítők Egyesületének létrehozását, amelynek ügyvezető igazgatója és alelnöke is volt.

„1930-as évek végétől több alkalommal szerepelt a Magyar Rádióban, különböző szakmai kérdésekről tartott előadásaival. Munkásságának elismeréseként 1938-ban megkapta a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet.

1944-ben augusztus 14-én hunyt el Hatvanban.”

A 68 éves korában – elhunyt czekeházi Legány Ödön halálát tudató gyászjelentésben a gyászoló családtagok között a három unoka egyikét Legány Micukát is ott találjuk, aki elküldött számunkra néhány családi fotót és visszaemlékezést is.

A névjegykártyáján ezt olvashatjuk: Legány Miklós István, magyar állampolgár (Elgondolkodtató! Olyan ez, mint egy hitvallás.)

Az előadáshoz hozzászólt Legány Ödön unokája is, Legány Miklós mérnök, aki nagyapja emberi tulajdonságairól számolt be.

Az unoka a visszaemlékezés során a nagyapához kötődő élményeit, családszeretetét mesélte el, és azt különös hangsúllyal, hogy milyen emberséges volt mindenkivel. Nem volt különbség az egyszerű munkás és a képzett munkatársak között. Mindenkit egyformán megbecsült. A hálás utókor ma is így emlékezik rá.

Résztvevők

*

Legány Ödönt sokan búzanemesítőként tartják számon, aki a Hatvani 5612 néven törzskönyvezett búzafajtával alapozta meg a hírnevét. Se szeri, se száma azoknak a növényfajoknak, amelyek nemesítésével foglalkozott. Emelkedett lelkületére vall, hogy amely növényfaj nemesítésével nem ért el eredményt, nem szégyellte azt bevallani, vagy beismerte, ha mások egy-egy növényfaj esetében jobbak voltak nála, mint pl. a lucerna nemesítésében: Fleischmann Rudolf.

Foglalkozott az őszi árpa nemesítésével; öt fajtáját törzskönyvezték 1923-ban. Hatvani 187 néven zab fajtát állított elő. Őszi zabbal is foglalkozott, de húsz év után feladta, ahogy a cukorrépával is így járt. A Hatvani zárt tokú mákfajtáját 1939-ban minősítették. Foglalkozott borsó, szója, vöröshere és füvek nemesítésével is, meg jónéhány kertészeti növényfajjal.

Ahogy mondani szokták, ez egy tartalmas élet volt, még ha szűkre is szabta a Teremtő az évszámokat.

„Az áldott magvető emlékére” feliratú vörösmárvány tábla emlékeztet a kiváló nemesítőre és emberre Hatvanban, az evangélikus templom falán.

b.l.

*

A tartalmas előadásokat, 100 éve született Dr. Jeanplong József botanikus címmel Dr. Szerdahelyi Tibor egyetemi docens (SZIE MKK Növénytani intézet) zárta. Jeanplong tanár úr nem csak az előadót, hanem nemzedékek egész sorát tanította, készítette fel botanikából.

A tanítványok között Bódis László és Oláh István is említhetők, akik egyetemlegesen, az előadóval abban is egyet értettek, hogy a tanár úr tudásánál csak a szerénysége volt nagyobb.

*

Tudásalapú és infokommunikációs társadalomban élünk, egyszerre és együtt e két fogalomtérben.

Ahhoz, hogy helytálljunk a mindennapokban, képeznünk kell magunkat, mert a tudás, a szakmai és tárgyi tudás szerepe nem csökken. Nem is csökkenhet, mert életfeltétel.

A most zajló negyedik ipari forradalom vívmányai beáramlanak az egyes tudomány és gazdálkodási területekre.

Alkalmazási területe egyre bővül, s ennek során teret kap a mezőgazdálkodásban is.

Végül, zárszóként, a kiváló fizikus Eötvös Lóránd (1848-1919) a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke gondolataival tisztelgek a tudomány művelését, a tudásátadás hivatását választók előtt:

„Végül is meg kell nyugodnunk abban, a tudomány nem adja természeti tüneményeknek – feltétlenül igaz – magyarázatát, hanem csak közelebb vezet ahhoz a határhoz, ahol a megfoghatatlan kezdődik.”